Eger - hetilap, 1876
1876-11-09 / 45. szám
otthon fejeinek, s még hasas koruknak 5 havától. Legkésőbb azonban egy hóval borjazás előtt a fejes megszüntetendő. Megemlítendő még, hogy a fejősnél nyert legutolsó tej mindig nagyobb zsirtartalmu, mint az előbb kifejt. A tisztán való kife- jés a végből eszközlendő, mert a különben visszamaradt tejjel nemcsak a fövajanyag marad vissza, hanem a nem teljes kifejés által a tejelválasztó műszerek is meggyengittetnek. Hogy némelyek milyen kárt okoznak a rósz kifejés által maguknak, láthatjuk a következő tételből, melyhez 5 tejes fazék használandó. A legelőször kifejt tej tartalmaz . . cg0 tejfelt, a következő „ n n • • 8u/ o n a harmadik „ n )1 ÍI.öo/o „ a negyedik „ n 11 13.5% „ az ntólsó „ n 11 27.5% „ Hogy a tehénnek teljes kifejése milyen fontos, kitűnik abból is: hogy a jól tejelő tehén hanyag vagy rósz fejes által elrontatik. A fejesnek a tehénre kellemes hatásúnak kell lenni, melyet e végből reá nézve nem szabad kinteljessé tenni. Ha azonban a fejés nem odaadó szorgalommal és szakismerettel gyakoroltatik : úgy a tehenek a tejet visszatartják, melyből a veszélyes tőgy-betegségek származnak. Hogy tőgye puhán és simán tartassék, minden fejés előtt langyos vízzel kell megmosni: nagy hatással van az is, ha fejés előtt tőgyét mindkét kézzel megnyooiogatjuk, mely által nemcsak a zsíros részek keverednek össze a vizes tejjel, hanem az egész tömeg is könnyebben és gyorsabban folyik ki tőgyéből. A fejő mindig két vonást tegyen keresztben egész öklével, minden vonásnál kezének felső felével gyenge lökést tegyen a tö- gyöD, milyen egyenlő lökéseket a szopós borjúnál láthatunk. Ha a tehén fejősnél nem áll csendesea, . magát a földre vágja vagy lúg, — melytől jó fejést nem várhatunk*— az ilyent egy ember a fejésnéi fejénél fogja és csendesítse. Használ az is, ha az ilyen nyugtalannak hátára vizes zsákot terítünk. Hogy az egyes tehenek jóságát és teje mennyiségét felismerjük, próbafejést kell tartani, vagyis időről-időre megmérni lejüket, s azt külön téren fel is használni, hogy ez által a jóság és meny- nyiség felismertessék ; s az, mely kevés és hozzá még vizes tejet ad, jobb által pótolható legyen. A legegyszerűbb eszköz a fris tej zsíranyagának felismertetésére a finoman csiszolt acélpenge, udvarnál soha sem volt. Félórai enyelgő társalgás és sétálás után, Sándor egyszerre komoly állásba teszi magát, s igy szól: — Most pedig adja át ön a sürgönyöket. Én Sándor cár vagyok. — Ön Sándor cár? Ne mókázzék! — Nyugtassa meg magát, ha mondom. Én vagyok az orosz cár. — Valóban? Iiyképen én is azt áilitom, hogy én meg a chinai császár vagyok. — Ön a chinai császár ? Hogyis ne? — Nos hát, amilyen orosz cár ön, olyan chinai császár vagyok én. Sándor cár föikacagott, s Neptun fiái ak e:mAncségét és a tréfát mindegyre mulatságosabbnak találta. Még javában élceltek egymásra, midőn Sándor cár a feléjök közeledő porosz császárt, ki szintén gyalog sétált, megpillantja. — Beszél ön németül? — kérdé Sándor a tengerészt. — Egy szót sem ! — volt a válasz. A cár Frigyes Vilmos elé siet, rövid szavakban mosolyogva beszéli e! neki németül a kalandot, s azzal a tengerésztiszthez fordul : — A dolog pompásan megy. íme önnek e most érkezett urban a porosz császárt van alkalma megismerhetni. Majd a porosz császárhoz intézvén szavait, folytatja: — Sire ! ime, egy tengerésztisztem, kit van szerencsém felségednek bemutatni. — Brávó ; — kiáltá a tegerész fölkacagva. Ön a porosz császár, ön az orosz cár, én meg a chinai császár. Három hatalmas fejedelem együtt ! Ez aztán ér valamit. Hogyne ! Az én kapitányom mindig azt mondja, hogy ő Isten után a legnagyobb ur a födéheten. No ! hát hogyan állanak a porosz ügyek, colléga ? Mit csinálnak Berlinben? Becsületemre, az ön elődje, a Nagy Fric, valóban hatalmas hadvezér volt ; mint az ön szépapja, Nagy Péter,— tévé hozzá Sándor cár előtt meghajolva. De bármily hős volt is mindkettő, égjük sem tette volna meg azt, amit az én nagyapám cselekedett, mert az én ragy apám a tschcsmei csatában inkább szőröstül melyet a tejbe mártván, minél több zsíros részecskét tartalmaz a tej, annál fehérebb, sűrűbb zsirrész marad a kivett pengén. A szarvasmarhák kora, mely a tápanyagok értékesítésére nagy befolyással van, a fog és szarun csak bizonyos határig ismerhető fel. Az időszerinti borjú rendszerint S metszőfoggal jő a világra, mely borjú vagy csecsfognak neveztetik. A közepén álió két fog metszőfognak, a két külső pedig szem-fognak, az utóbbi és metszőfog közt levők pedig középí'ogaknak neveztetnek. Ezen 8 csecsfog 4 év lefolyása alatt maradandó lapátfogakkal cseréltetik fel. Ugyanis l'/a éves korában felváltatnak a metsző,- 2Va éves korában a közép- és 4 éves korában a szemfogak. A befejezett fogváltás után a szarvasmarba korát bizonyosan meg nem határozhatjuk. De a tehenek évei a szarvaikon levő gyűrűkről megközelítőleg felismerhetők, mert borjazáskor a tehenek szarvain dombom gyűrű képződik, s ha számítjuk, hogy minden évben borjazott, úgy korát a gyűrűk számából felismerhetjük. Ahol két ilyen gyűrű között nagjmbb puszta tér van mint a másikak között, egy vagy a közök nagysága szerint két s több évet is vehetünk fel, hogy ekkor a tehén meddő volt. Az első gyűrűk a szarv csúcsán erősebbek és távolabb vannak egymástól, mint az alább esők, melyek az öreg állatoknál vékonyabbak és gyengébbek is. Továbbá ismertető jelei az öreg állatoknak még : feltűnő kiálló csontok, renyhe tartás, bágyadt kinézés, üreges és kialvó szemek, őszült szőr stb. Felber J. (Folyt, köv.) Heti szemle. Az osztrák parlamentben két napon át folyt a keleti kérdés fölötti vita. A legkiválóbb szónokok bejzéltek a pártok részéről. A legtöbb szónok élénken hangsúlyozza a monarchia tekintélye s érdekeinek szigorú megóvását, s kijelenték, hogy az orosz törekvések ellenében Ausztria-Magvarország nem minden áron köteles semlegességét megőrizni. A szláv képviselők azonban erősen beszéltek Oroszország és Szerbia mellett. Egynémelyik, midőn a szerbek hősiességét emlegette, nem csekélj' kacajra adott alkalmat. Németországban a parlament e napokban szintén szóba hozta bőröstül a levegőbe röpittette magát és hajóját, bogysem a törököknek megadja magát. A tengerészíiset hetykesége, ily egyenes őszinteséggel párosulva, tetszett az uralkodóknak s jókat nevettek fölötte. Mindhárman épen egy vendéglő előtt vonultak el, midőn a tengerész egész bizalmasan fölhívta utitársait, nem jó volna-e a társalgást egy pohár bor mellett folytatni. Az ötlet tetszett az uralkodóknak, s elfogadták az ajánlatot. — Az ön egészségére, testvér ! köszöaté a poharat a porosz császár az orosz cárra. — Nem hiányzik egyéb a pohárköszöntéshez, mint katonai üdvlövés, — jegyzé meg a cár. — Azon könnyű segíteni ! — vágott közbe a tengerész, hirtelen zsebébe nyúlt, előrántott egy pisztolyt, a levegőbe siité s igy szólt: Habár csak kisebb üregű lövég hangja, az üdvlövés mégis csak oly szívélyesen történt, mintha a legnagyobb ágyú szólalt volna meg. A lövés a vendéglőben egy kevés zavart idézett elő, miért is az uralkodók hirtelen fölugrottak a nélkül azonban, hogy a tengerészre megboszaukodtak volna. Midőn távozni készültek, a tengerész sehogy sem akarta engedni, hogy a vendéglői számlát a fejedelmek fizessék. Amint az első katonai őrianyához értek, az uralkodók a szokott katonai tisztelgéssel fogadtattak. Majd H . . herceg közeledett, kit a tengerósztikzt még Odessából ismert, s üdvözölvén az uralkodókat, Sándor cárt „fölség“ néven szólitá meg. Ekkor nyílt föl a tengerésztiszt szeme: kikkel van dolga. Katonai hódolattal nyujtá át mos!, a hozott sürgönyöket Sándor cárnak, s gyötrő aggáiyiyal leste uralkodója parancsát. De Sándor cár nyájas mosoiylyal bocsáiá el futárját, ki még az nap meghivást kapott — a császári asztalhoz, hoT aztán elég alkalma volt meggyőződni arról, miszerint e sajátszerti kalandos találkozás cárjával többet használt neki, mint nagyapjának ama vitéz tette, hogy magát hajóstól mindenestül a levegőbe röpitteté.
