Eger - hetilap, 1876

1876-11-02 / 44. szám

348 fcalmunk tapasztalni nála. Fordítsa ezután figyelmét az általunk fönebb elmondottakra, e téren is üdvös eredményeket hozhat intéz­kedéseivel létre, melyekért nem csak a jelen, hanem a jövő nemze­déket is hálára kötelezi. Én tisztán hiszem, hogy szomorú valóból merített felszólalásom nem fog pusztában kiáltó szóként elhangzani. —y — »• Tapasztalatok a szegedi orsz. ipar- és ierménylciállitáson. (Vége.) A félszer alatt nagy mennyiségű gazdasági gépek, eszközök, prések, fecskendők, egész készletben összeállított malmok, gőzgé­pek, szecska-vágók, rosták ; vau továbbá több igen csinos kádár­munka akóstól kezdve 300 akós hordókig. Ott láthatók a nyerges ínunka nélküli meztelen kocsik minden fajtái. Az udvaron pegig föl­halmozott kőszén-darabok vannak. Az udvart bekerítő körnek másik oldalán vannak részint sza­bad ég alatt részint félszerekben elhelyezve az épületi faanyagok, melyek közt kiváltak több rendbeli 1 m. átmérőjű 10—11 öl hosszú fennyü-s.'-álak Az udvar közepén áll három egészen fából díszesen épült ki­állítási csarnok, melyek egyikét az osztrák államvaspálya-társulat emelteié a Magyarországban levő összes uradalmaiban termelt min­dennemű mező-gazdasági, erdészeti, bányászati, kohászati egész a legfinomabb öntvények a kovácsolt vas sínek (melyek körül egy 37 méter hosszúságú vasúti sin megemlítendő) gyártmányai kiállítása helyetil, melyet, itt meg sem kisérlünk leírni, mivel gyenge a toll, hogy azt csak körrajzaiban is az olvasó szemei elé varázsolhatná. A másik pavillon egész hosszában tele van rakva gyönyörű szerke­zetű, s díszesen készült rugonyos- és nyerges munkával, teljesen föl­szerelt ernyös és ernyötlen kocsikkal. E pavilion másik fele részét díszes kiállítású gazdasági gépek foglalják el. A harmadik csarnokban vannak az „Unio“ lemezgyártársulat zólyomi gyártmányai, a dunagözhajózási társulat ízléssel összeállí­tott kőszénbánya-termelvényei, Ganz és Társa cég vas öntöde ké­szítményei; Havas Sándor gépgyártmányai és ásványvizkészülék- gépei, Bakay Nándor kender- és sodrony kötél-gyártmányai; Skat- tola testvérek borászati gépei ; Engel Adolf (Pécsett) gyönyörű kocka-padlói, és számtalan cég szebbnél szebb készítményei foglal­ják el, melynek leirása köteteket tenne. Az udvaron, a félsz erek és csarnokokban töltött pár órai időzés után elhagyjuk a kiállítás főterét, hogy innét a méhészet ki­állítását látogassuk, s egyéb látni valót megnézzünk. Mindjárt a palota bejárta előtt van a Dngonics-szobor. Ezzel szemben van a disztér, mely még csak egy év előtt is gödrös holmi posvány, viztócsa volt ; ma gyönyörűen feltöltve, bekerítve, gyors növésű fákkal befásitva, szép rendben tartott utakkal van ellátva melynek a palota felől eső részén meszlényböl alkotott medencéjű, ugyancsak meszlényböl készült négy szoborral díszített, 3y20 ma­gas ugrókút áll. Ezen disztér középen van fölállítva a méhészet, csinos svájci házban, hol szemlélhető a méhek munkássága minden fejlődésében. Láthatni itt sokféle méhkasokat, elkezdve a zsup- szalmából készülttől, az öntött vas köpüig. A palotától délnek közel a Tiszaparthoz van fölállítva a ha­lász-csárda, körülbelül 12« hosszú 6° széles, fa- és deszkából alko­tott csinos épület, belől halászati jelvényekkel díszítve; abban ké­szül a hires halászos bal, melyet kilenc, kettős bajfonatu tűzről pat­tant szegedi lány hordott fel az arra éhes vendégeknek. Habár halvány a szin, melylyel az országos kiállítást rajzol­tuk, mégh elegendő, hogy a hazafi örömmel vegyen róla tudomást, mi: zeritt már az oly sokszor hangoztatott ipar fejlesztése, a rendes keiekvágásba jutott; mert bemutatta életképességét az országos tárlaton. Bár úgy volna ! Bár csak azok, kik ott voltunk, ugyanezen meggyőződésnek örvendhetnénk ! De a fényoldalnak meg van az árnya. Szomorúan tapasztaltuk, hogy az elnyomott iparunk lelküz- déseért Szegeden sorompóba lépett bajnokok között számosak azok, kik készítményeik gyümölcsét nem élvezhetik; mert a kérlelhetet­len elszegényedésből származott eladósodás folytán, készítményeik még a tárlat tartama alatt lefoglaltattak, részint kölcsön vissza­térítési követelésben, részint adóhátralékban! Évek óta hangzik a szó a magyar hazafiak ajkán, hogy emel­jük a hazai ipart, bizonyítgatván, hogy nemzetünk nagysága, sőt mi több, — léte függ attól ! És mit teszünk érette? Fájdalom, azok, kik leginkább volnának hivatva azt előmozdítani, mit sem tesznek, sőt az iparosok jobbjainak működését gyanakvó szemekkel kisérik ; nem igyekeznek őket jó tanácsaikkal elősegíteni és igy müködésök csupa erőlködéssé válik. A szegedi kiállítás is ily forma erőlködés nyilatkozata, mert a minden segéd-eszközök nélkül előre törekvő, és törekvéseiben csalódott ipar könnyen visszaesésnek indulhat. Ne engedje Isten, hogy úgy legyen ! Heti szemle. A rnagy. kir. kereskedelmi ministeri tárca elfogadására, a kormány, hir szerint Zichy József grófot, volt keresk. ministert fogja felszólítani ; miután Szlávy ur e neki ajánlott tárcát nem fogadta el. A budapesti egyetemi polgárságnak török sympathiája nyilvá­nítására célba vett tüntetése, a török konsulnak adni szándékolt monstre-fáklyás zene íigye szomorú véget ért. Olvasóink a fővárosi lapokból tudják már, hogy a kormányelnök, ki az ifjúság küldött­sége előtt oda nyilatkozott, miszerint a szándékba vett tüntetésben nem lát államelienes cselekvényt, utóbb más nézetre tért, s kijelent­vén, miszerint addig, mig ö a kormányon, ül efféle idétlen demon- stratiókat nem tűr, jónak látta azt az egyetemi tanács é9 a rendőr­ség utján betiltani. 8 a rendőrség meg is tette szomorú kötelességét. A fölháborodott fiatalság összejöveteleit megakadályozta, s az ifjú­ság pártjára kelt néptömeg zajos csoportjait lovas rendőrökkel űzte szét. Több elfogatás is történt. A tüntetés az ez ügyben megfog- hatlan ingatagságot tanúsító kormány ellen fordult, melyből Jókai­nak is kijutott osztályrésze. Jókai t. i. a „Hon-1 egy cikkében he­lyeselte az ifjúság szándékát, s midiin az összegyűlt tömeg a hírne­ves regényíró lakása elé ment, Jókai azon jó tanácsot adta a fiatal­ságnak, hogy tüntetés helyett jobb lesz, ha tanulnak. Erre a tömeg­ből egy hang elkiáltotta magát: „Abzug Jókai !u — a tömeg utána zúgta a jelszót, s Jókai boszusan csapta be orruk előtt ajtaját. Az ifjúság vezetői elhatározták, hogy a fáklyás zenére begyül- összeget a török sebesültek javára fogják elküldeni, s e célra gyűj­tést, és hangversenyt rendeznek. Ekkor azonban Verhovai izgatá­sára a néptömeg akarta a tüntetést kezeibe venni. De lassanbint a föizaklatott kedélyek lecsilapultak, a tüntetés végkép elmaradt, s ma már a főváros eléggé csőudes. A budapesti egyetemi polgárság e demonstrátiojához való csatlakozásra nemcsak a hazai összes akadémiák, de a zágrábi s bécsi egyetemek ifjúságát is fölhívta. A hazai rokon intézetek ifjú­ságának legnagyobb része táviratilag adott kifejezést részvétének. Az egri akadémia ifjúsága külúött által óhajtott abban részt venni, sőt a budapesti ifjak egyik bizotts. gyűlésén, bir szerint, az egri pol­gárság egy helyeslő táviratát is olvasták fel. Maga az egri polgár­ság zöme azonban e dologról csak a lapok utján veti tudomást. A zágrábi egyetem ifjúságának válasza eléggé mérsékelt és ildomos. A bécsi ifjúságé ellenben arcátlan, arrogáns. Jó tanulságot merít­hetnek belőle magyar ifjaink osztrák collegáik sympathiáiról. De a történtekből egy másik nem kevésbbé fontos tanulság az is, misze­rint mindenkor üdvtelen az oly demonstratio, mely a zavarosban halászni szerető csőcselék részvétében leli egyik fő támaszát. A török kormány a budapesti egyetemi ifjúság rokonszenvet tüntetését s küldött nyilatkozatát igen kedvesen vette. Azt hírlik, hogy viszonzásul a porta, Mirhát pasa indítványára, a Konstantiná­polyban levő értékes magyar régiségeket, a Corviua-példányokat, fegyvereket stb. a magyar múzeumnak fogja ajándékozni. Tehát a demonstrátiónak — ha e hir valósul — még is lenne valami ked- ő vezeredméoye. Mig Budapesten a zavargások folytak, s az anélkül is eléggé zaklatott kormányt izgatottságban tartották : a bécsi kormánynak is meleg napjai voltak. Itt meg az osztrák képviselők tüntettek. Auersperg minister-elnök felelvén a keleti kérdésben hozzá intézett interpellátióra, egyebek közt kijelenté: miszerint a külügyi kor­mány kötelességének ismeri politikai magatartásáért a felelősséget, elvállalni. Oda törekszik, hogy a békét fentartsa, mig a birodalom érdekei az ellenkezőt nem követelik; s el van határozva, hogy po­litikai útjáról semmiféle harcias természetű manifestatiók, sem bár­minemű befolyások által nem hagyja magát eltántorittatni. A mi­nister-elnök e nyilatkozata a képviselők közt oly roppant zajt idé­zett elő, minőnek a gyülésterem aligha volt valaha tanúja. A kor­mánynak a leginparlameutarisabb, gúnyos kifejezéseket kelle né­mely képviselők ajkairól hallania, s a felháborodásnak csak az által szakadt vége, hogy az elnök az ülést csakhamar bezárta. Ily zavarokkal szemben a kormány megígérte, hogy a képvi- selöház legközelebbi ülésén (szombaton) a ministerelnök válaszának nehezteli; passusára nézve fölvilágositást fogadni, s kijelenti, hogy a nyilatkozat csak a parlamenten kívüli manifestatiókra vonatkozott. Konstantinápolyban ismét az orosz konsul, a hírhedt IgnatiefF,

Next

/
Thumbnails
Contents