Eger - hetilap, 1876
1876-11-02 / 44. szám
346 r va ígéri a pénzkölcsönt. Es e gyalázatos csábítás és erkölcsrontás elen óvszert sehol sem talál. így van az ifjúság az iskolai fegyelem, s a vonzó példák hiányában a szabadelvű nevelés ürügye alatt a vésznek martalékul oda dobva. Innen van a sok túlkapás, az üres fontoskodás az undorító szerepkedés, az ifjúság legszebb erényének : a szerénységnek oly igen-igen ritka példányai ! De még ez mind hagyján, innen van a lélek benső harca a kielégithetlen vágyak, vagy a már minden élvezeten tulesés és igy a törekvés zsibbadása miatt ; innen van az életuntság ! És a leánynevelési ügy majd nem semmivel sem áll kedvezőbb színvonalon. A kacérkodás, tetszvágy, a negély és a piperéz- kedésjij csaknem mesterségesen ápoltatik. A vágyak minden neme fölcsiklandoztatik, gyakran tönkre tevő költségeskedéssel. A munka mulatság vagy tetszelgés eszközeit! tekintetik ; a léíekmivelő és kedóly szelídítő tudomány szerzésére a legkevesebb gond forditta- tik. A női szendeség és szemérem kevésbbé divatszerü a szenvelgésnél, játsziságnál, kacérságnál ; mert ezek több csáberővel bírnak. A serdülő, sőt gyermek-leányok divatos iskolájául sokféle nevetséges és badar ürügy alatt a színház tartatik, hol naponta látják s mohón hallgatják a párizsi életet, — otthon pedig, vagy a társaságban, a színházon, divaton, szerelmi kalandokon, piperén és udvarláson kívül alig van tárgya a beszédnek. Akár ujjal mutathatnánk több oly anyákra, kik még alig fejlődő ifjakat csábítgatnak házaikhoz, csak hogy leányaik tiszta erényeit idő előtt tönkre tegyék. Szóval egész dühe a divatszerüségnek az érzékiséget fölizgatni, s már a gyermek kedélyén is uralkodóvá tenni! És csodáljuk, hogy az alig cseperedő kis leány már nagyra játsza magát. S igényei, örömei, vágyai és érzülete korát haladja! És a szerencsétlen, ártatlan, a gyermek-örömek édenétől megfosztva, még nem is örvendett, nem is élt, már is vagy önelégületlen, vagy a kalandok mesés országában, a színpadi heroismus ábrándjaiban, és az éretlen képzemény hevében magáról, szülőiről, nemes rendeltetéséről megfeledkezik és vagy élettunttá, vagy a szenvedélyek féktelenségének áldozatává válik. Erősítik eunek valódiságát a naponkint felmerülő öngyilkossági események. Szülők és nevelők, az Istenért ébredjetek ! Vész van ott, hová a divatszerüség zaklat bennünket ! A gyermeknek, mig értelme fejletlen, Ítélete erőtlen, akarata ingadozó, vezető ész, tanácsoló, serkentő példa és célszerű felügyelet kell. Az elhagyatottság a gyermek lelkének vészörvénye. A kort haladó érettség nem élet-jel ; hervasztó tüze a testnek s léleknek. A korán fejlett, vagy éppen mesterségesen is fejlesztett érzékiség leigázza az értelmet, s az élet folyamába mérget önt. Oh! ne korbácsoljátok fel a lelki vész hullámait, hogy időnek előtte gyermekeitekre zúduljanak ! (?) A talaj víztartalma. Mindeu ember, de leginkább a gazdaember tudja — mert neki kínálkozik legtöbb alkalom meggyőződést szerezni arról, hogy semmiféle növény bizonyos vízmennyiség nélkül nem élhet és nem fejlődhetik ; de a szükséglet a különféle növényeknél változik ; mg egyik a vizenyős talajban díszük, addig a másik a legszárazabb homokban is jói érzi magát. Vetett növényeinknek a vizenyős talaj éppen úgy szolgál ártalmára, mint a túlságos száraz; említettekből akármely körülmény álljon be : akadályozza a csírázást és további fejlődést. Vetéseink vígan nőnek, ha a szántóréteg és altalaj a mennyire a gyökerek nyomulnak, nem vizenyős, hanem csak nyirkos és bizonyos frisae- séget mutat. Utóbbi helyzet ugyan hó-olvadáskor és hosszas esőzés után a vizenyősségbe csap s akkor gyakran tapasztaljuk, hogy növényeink megsárgulnak, a csirába indult mag pedig rnegtúl. A vizenyős talaj, vagy vízzel telitett talaj elveszti lyukacsos- ságát, mert a viz elfoglal minden hézagot s minden csatornáeskát, mely által a körlég a talajba nyomulhatna. A körlég kizártával a talajban lévő növényi részek és trágya korhadás helyett rothadásnak indul. A rothadás pedig növényeink gyarapodását akadályozza, sőt megszünteti. A vizzel telitett lalajban véghez vitt rotbadA- sok alkalmával savak képződnek, melyek a növényi életre, illetőleg hasznos növényeinknek ártalmasok. A vizenyős talaj lassan szárad és tavaszkor lassan melegszik, ősszel pedig gyorsan kihűl ; a nyári időszakban a talaj vizének elpárologtatása miatt annyi meleget vészit, hogy sohasem képes úgy felmelegedni, mint a rendes víztartalommal biró nyirkos talaj, ez oknál fogva az ily talaj hidegnek neveztetik. "4 T A R G A. Láz-képek. Kürthy Jenőtől. II. Agyam ég, tüzzé vált vérem, S izzóvá teszi a leget. El kell égnem! Nincs-e mentség? Oh, adjatok jeget ! jeget ! . . . Hah mily hideg ! itt van a fagy ! Ne engedd., hogy megjegeszszen ! Tüzet! tüzet! egy lángtengert! Meg kell fagynom ! el kel vesznem ! Megfagy a szív, s érverése, Láügol fejem, s az agyvelö ! Fázom, égek ! — Enyhét adni Nincsen senkim ! távol van öl . . . Óit fekszik o, kiért százszor Átszurtam volna e kebelt ! Rohanok, repülök hozzá . . . Csókkal, könynyel ébresztgetem . . . — Te meghaliál... és én élek ! Nem, nem halhattál meg — nekem ! . .. Felnyitja bűbájos szemét . . . Tekintete oly mostoha! — Itt vagy ? halj meg hát helyettem . . , Én nem szerettelek soha! Megfagy a szív, s érverése . . Lángol fejem, s az agyvelö ! Fázom, égek ! . . S enyhet adni Nincsen senkim . . . Elhagyott ö ! . . . Mi ez? itt ravatal épül? Pedig még — azt hiszem — élek. — Ki építi? kinek épül? . . . Csak legalább felelnének ! Készen van a magas nyugágy, Körülötte száz szövétnek. Vörös fényt vetve szobámra Kisérteti fényben égnek. Ki fekszik ott? Ki halt meg itt? Meg kell látnom! fel a lepelt! Halottak napján. A temetőket a vallás hozta létre. A kegyelet és hála kerteket alkotott belőtök. A sirhalmokat fákkal, virágokkal ültette körül. Ezért nevezik azokat sirkerteknek. A hajdankorban a nomád népeknek, vándor-életöknél fogva, nem voltak kijelölt állandó temetkezési helyeik. Halottaikat ott temették el, hol azok elhunytak. Az elásott tetem fölé, a sir megjelöléséül, köveket hánytak ; s miután a népszokás úgy hozta magával, hogy az ily sírok mellet elmenök mindegyike egy-egy követ do-
