Eger - hetilap, 1876
1876-10-12 / 41. szám
322 sőt azokat helyesléssel, pártolással s hatályos közreműködéssel fogadták. A magyar forradalomra és szabadságra nézve pedig egyenesen akkor állott elő a válság, a veszély s fokozódott fel ez mindinkább : a mikor utóbb Bécsben az állam-hatalom kezelőivé a magyar szabadság ellenségei emelkedtek fel, és azok váltak a főhaialomnak egyeduraivá. Ezen themát feleslegesnek tartjuk tovább űzni s fűzni, hosszasabban magyarázni s commentálgatni ; hanem minden himezés-há- mozás nélkül azon axiómát állítjuk fel: hogy úgy az osztrák, mint a magyar államférfiak, politikusok, pártemberek, nemzet-gazdák és hírlapírók sokkal több hasznot és sokkal okosabbat tennének azzal az osztrák és magyar vitális érdekekre és az állami jólét s tényezők előnyös fejlődésére s megerősítésére nézve, ha a helyett, hogy az osztrák és magyar birodalmi felek közt az egyenetlenkedést, irigységet, féltékenységet s az egymás iránti torzsalkodást, politikai s nem- zetgazdászati ellenségeskedést mindinkább feltüzelik s neki dühö- sitik, — a két birodalomrész szerepvivőivel, politikai pártcsoportosulásaival stb. inkább azt értetnék meg s fogatnák fel, miszerint- egymás iránti engesztelékenységgel kölcsönösen több jót tudnak elérni, mint a dühös gyűlölködéssel, szenvedélyes huzalkodással s a rabulistaí rechthaberei egymásra agyarkodó viaskodásaival. A kik 1848-ban már ott állottak a szilajon változó események közepette, hallották a számitás nélkül lármázó gyermek- és me gyei politikusoknak a bécsi kamarilla ellen okkal vagy ok nélkül is mindent össze-visszadarált és a ministereket örökké szidalmazó handabandáit ; együtt átélték, átkinlódták a magyar kormány s forradalmi emberek tanácstalanságait és a gyorsan változó esélyek által reájok erőszakolt hebehurgya kipkedést-kapkodást, a Görgei és a tömérdek széllel s nagyravágyással béliéit pléhgallérosok egyéni hivalkodásait, — azok jól tudhatják: hogy minden baj főleg onnan származott, mert a bécsi hatalomvivök, ezek környezetei s a mérvadó körök ellenségeivé váltak a magyar szabadságnak és intézményeknek. És azon fordulatnak kezdetben sok részben a számítani nem tudó intransigens gyermek-politikusok zajongásai| voltak, ha talán nem is első sorban az okozói, de mindjárt kezdetben szemük fényét elveszített szitogatói; és utóbb elmérgesitőivé lettek. Angliában csak egy olyan belkérdés is, mint a parlamenti, a gabnatörvény stb. reform, szinte egész évtizedeken át eltartott, errcarra változó küzdelem után vala, és pedig elvégre is compromissum által keresztülvihető. A mi szilaj politikusaink pedig azt képzelik : hogy az Ausztria és Magyarország közt fenforgó államjogi és köz- gazuászati kérdéseket, a folyvást tartó szenvedélyes torzsalkodások, és szidalmazó, s egyre gyalázó ellenségeskedések hullámzásai közepeit is gyorsan meg lehet oldani. Mi azt hisz8zük, hogy azon a küzdtéren többet ki lehet vinni : ész szel, mint erővel, főleg a gyengébb félnek, a birtokban lévő erősb és batalmasb fél irányában. Tisza, miniszterelnök legközelébb Becsbe utazott, hol ö Felsége elnöklete alatt a vám- és kereskedelmi szerződés, úgy a bankügy tárgyában közös miuisteri értekezlet tartatott; a tárgyalásnak már vége is szakadt. A bank- és vámügyi alkudozásokra vonatkozólag több bécsi lap tudvalevőleg azon kérdést vetette föl, hogy tekintettel azon élénk oppositióra, mely a monarchia két államában a kiegyezési megállapodásokkal szemben áll: nem volna-e tanácsos az egész kiegyezési kérdést egy évvel elhalasztani “ — Mint a „Pest. Corr.“ értesül, az osztrák kormány e publicistikai mozgalomtól nem állt egészen távol. Bár egyik osztrák ministernek sem jutott eszébe a solidarisan megállapított egyességet direct megtörni akarni; de azon körülmény következtében, hogy egy részről a m. kormány az egész kiegyezést, a bank-kérdést is bele értve, osztatlan egésznek kívánja tekintetni, s hogy más részről az osztrák nemzeti bankkal való viszony egyáltalán nem látszik kedvezőnek s nem nyújt kilátást a bank-kérdés sima megoldására: az osztrák ministerium tagjai közül többen annál inkább hittek beszélhetni a kiegyezési kérdés elnapolásáról, mivel a pénz-piac általános helyzete kevés reményt nyújt arra, hogy az uj bank-statutumot az osztrák nemzeti bank nélkül gyakorlati érvényre lehessen juttatni. E tény tudva volt a magyar ministerium előtt, s szóba jött a ministertanácsban is. Informatioink szerint — Írja a „Pest. Corr.“ — kormányunk rendithetlenül ragaszkodott a bécsi stipulatiók teljes integritásához, melyek szilárd meggyőződése szerint a nélkül is netovábbját képezik az Ausztriának nyújtott engedményeknek. Ez értelemben jártak el Bécsbe utazott ministereink. Közülünk sem csinál abból senki titkot: hogy mi lényegileg a status quo-t akarjuk fentartani. Az igaz, léteznek érdekellentétességek, melyek kiegyenlítési módozatokat keresnek, és ha a kiegyenlítési módozat fel nem-4 T A R G A. ► íllagyar-osztrák Történelmi naptár. Közli : Kürthy Jenő. Október. 1- én. Görgey felakasztatja gr. Zichy Ödönt. Először kezdék Görgeyt emlegetni 1848. 2- án. Temesvár megtagadja az engedelmességet a magyar kormánynak 1848. 3- án. Királyi manifestum, mely az országgyűlést feloszlatja, Jellasitschot helytartóvá nevezi, s Windischgrátznek meghagyja, hogy Magyarországot fegyverrel kényszerítse az engedelmességre 1848. — Klapka Komáromban capitulál 1849. — Egy küldöttség megbijja Miksa főherceget a mexicói trónra 1863. — A bécsi béke Ausztria és Olaszország közt ; Ausztria elismeri az olasz királyságot 1866. 4- éu. A komáromi honvédek lefegyverzése — vége a magyar függetlenségi háborúnak 1849. 5- én. Ribinski 24,000 embere lefegyvereztetik osztrák területen 1831. — Bécsben a Deutschmeister, Hrabovszky, Hess, Badeni főherceg, Károly főherceg gyalogezredek kijelentik, hogy nem harcolnak Magyarország ellen. — Latour egy lámpa-karóra akasz- tatik 1848. — Felolvassák Batthiányi előtt a halálos Ítéletet 1849. 6- án. Roth tábornok 8000 emberrel és 50 tiszttel megadja magát a magyarnak, — IV. forradalom Bécsben ; 1848. — Pesten Batihiányi, Aradon a 13 tábornok kivégeztetik 1849. 7- én. Don Juan megveri a törököt Lepantonál 1571. — Bécsben a cs. fegyvertár ostroma és bevétele; — Pesten az országgyűlés az uralkodóház száműzetése fölött tanácskozik; — Berger löveti Aradot 1848. — Tömeges kivégeztetések 1849. 8- án. A török megadja magát Laudonnak Nándorfehérvárott 1789. — V. Ferdinand Jellasitschot híjja segélyül 1848. — Tömeges kivégeztetések 1849. 9 én. Petőfi utolsó fellépése a színpadon („Hát Julcsa kisasz- szony vőlegény ?“) 1844. — Tömeges kivégeztetések 1849. 10- én. Várnai vereség 1307. — Récsey exministert Bécsben elfogja az akadémiai légió;— a magyar kormány haza rendeli a külföid >n állomásozó magyar ezredeket 1848. — Tömeges kivégeztetések, a többek között Csáuyi és Jeszenák kötél által 1849. 11- én. Esztergom visszavétele a töröktől 1683. — Várnát elfoglalja az orosz 1828. — Meghalt Guyon Richard 1866. — Tömeges kivégeztetések 1849. 12- én. A bécsiek követelik, hogy hivassék össze egy osztrákmagyar országgyűlés, Bach leköszön ; — Az erdélyi oláhok fellázadnak ; Teodorovits (Jeliasitsch segéde) osztrák főidre fut 1848. — Tömeges kivégeztetések 1849. 13 ám A balázsfalvi vérengzés, — szerb vereség Óbecse és Törökbecsénél 1848. — Tömeges kivégeztetések 1849. (Agyon lövetik Murat nápolyi király 1815.) 14 én. Nagy-Kikindát megtámadja a szerb 1848. — Tömeges kivégeztetések 1849. 15-én. Az agyagfalvi székely-gyűlés, nagy-enyedi vérengzés; a kormány a katonaságnak nemzeti jelvényeket ad 1848. — Tömeges kivégeztetések 1849. 16 án. Lipcsei csata 1814. — Windischgratz fővezér 1848. — Tömeges kivégeztetések 1849. (Maria Antonietne királynő a vérpadon 1793.) 17-én. Lobkowitz bukása 1674.— Perczel elfoglalja a horvát- tól Csáktornyát 1848. — Kivégeztetések 1849. — Született Deák Ferenc 1803. 18 án. Hunyadi csatát veszt a Rigó mezőn 1447. — A török felhagy a Dobó által védett Eger ostromával 1552. — Meghalt Sa1
