Eger - hetilap, 1876

1876-10-05 / 40. szám

4- szer. Az árvaház költségeinek fedezésére szükségelt pénzösszeget az egylet mindig augusztus hóban tartandó nagygyűlésén, a múlt év kiadásaihoz mérve, állapítja meg és utalványozza. A legközelebbi első évben az átadandó 15 árva ellátása, ruházata, és egyéb költségeinek födözésére 1200, szóval egy ezer kétszáz forintot o. é. negyedévenként előre fizetendő részletekben, előirányoz a nőegylet.

5- ör. Az árvaház bevételei és kiadásairól a keresztény szerétéiről nevezett nővérek egyszerű számadást vezetnek, mely évenként augusztus hó végén az e célból kiküldött egyleti bizottság által lesz megvizsgálandó. Az eredmény a jövő évi költségvetést fogja meghatározni.

6- or. A nöegylet házában és az ö költségén kapnak az alkalmazandó nővérek bebutorozott lakást és gyülekezetük szokása szerinti ellátást, ágyneműt, fehér kötőket és törlőruhákat, betegségük esetén pedig orvosi segélyt és gyógyszereket. Ezenkívül ruházatuk és egyébb kiadásaikra 84 o. é. forintnyi évdíjt, negyedévenként előre fizetendő részletekben. Az árvaház fölszerelése és berendezése a nővérek által és az ő tervök szerint, de az egylet költségén történik.

7- er. Az egri nővérek által kezelt ispotály minden ház-főnök- nője egyszersmind mindarra föl fog ügyelni, a mi az árvabázban a rend föntartásához szükséges. Tehát ö kezeli a kapukulcsokat és gondoskodik arról, hogy a kapu naplementével be legyen zárva és csakis napkeltével nyittassák föl, az előre nem látott szükség-esetek kivételével.

8- or. Az átadás alkalmával leltár készítendő mindazon házi- eszközökrÖl, melyeket a nővérek átvesznek, és pedig két példányban, az egyik az egylet elöljáróságának, a másik pedig az árvaház

fönöknöjének lesz kézbesítendő. Az árvaház épületének és bútorzatának javításáról és fentartásáról az egylet gondoskodik.

9-er. Az alkalmazott nővérek halálának esetén az egylet viseli egyszerű, de énekes szentmisével végzendő, temetésük költségeit, valamint értök mondandó három szent kismisét is.

10 er. Az egylet megtéríti az árvabáz kezeléséhez rendelt nővérek utazási költségeit, valamint azon esetben is, ha egy elhalt nővér mással lenne helyettesítendő, vagy pedig több egyénre lenne szükség, mint egyelőre lön megállapítva. Ez esetben a megállapított számon felül alkalmazandó nővérek ugyanazon föltételek mellett alkalmazandók, mint az előbbiek. Jelenleg a 15 árva gondozása és kezelésével egy növér.bizatik meg.

11-er. Ha a keresztény szeretetröl nevezett nővérek gyülekezete az árvaház kezeléséről lemondani, vagy pedig az egylet nekik ezt fölmondani óhajtaná, e fölmondás mindkét részről Írásban történik és pedig a gyülekezet részéről a nőegylet tisztikarának, az egylet részéről pedig a keresztény szeretetröl nevezett nővérek tartományi fönöknöjének. Az átadás és átvétel azonban csak a fölmondás napjától számítandó 6 hó eltelte után történik.

Kelt Egerben, 1876. szeptember hó 22-én.

Brandis Leopold,ina nővér Az 1876. augusztus 27-én

a keresztény szeretetröl neve- tartott naggyíílés határozatához

zett paulaijsz. Vince leányainak képest Nánásy Csernyus Amália,

tartományi fönöknője (p. h.) egyl.alelnöknő.

2268/1876. Jelen szerződés az érsekmegyei hatóság részéről elfogadtatik és engedélyeztetik.

Eger, 1876. szept. 27-én. Dr. Samassa József,

érsek. (p. h.)-4 T A R G A.

„Csak ütni kell.“

(Tréfa.)

(Vége.)

Micsoda lárma van az alsó háznál? kérdi Miska a belépő inast.

— Hát instálom alásan, az árendás úr egyengeti a feleségit !

Nosza Miska öcsémnek sem kellett több, kalapot nyomott a

Feri bácsi fejébe, karon ragadta s vitte s a pokoli tett színhelyére.

— No tanuljon bátyám ; igy kell ni !

Valóban a mit odafenn szóval elprelegált a pogány férfiú, azt most in actu mind urjra elmagyarázta. A szegény asszony sikoltva keresett a tyúkólban menhelyet, majd onnan is kihúzatván, nyaka hónalj közé szorittatott, s úgy kinoztaték a pogány ember által.

Szegény asszony ! neked is, mint már annyi millióknak, áldo- zatúl kellett esned egy nagy eszme megtestesüléseért !

Feri bácsi — bocsássa meg lelkének a teremtő — a helyett, hogy segedelmére lett volna a méltatlanul üldözöttnek, leöltött magáról minden emberi szivet, s mig szemeit mohón kidülesztette, kezeivel minden ütleget azon melegiben markirozott.

— Hát ilyen könnyen megy ez? mondá nagyot lélegzve, amint véget ért a rút skandalum.

— így ez, csak meg kell kezdeni, — lön a biztató válasz.

Feri bácsi nem szólott többet azon estve, hanem nagyon mélyen elgondolkozott.

Éjjel Miskát édes álmaiból rettentő zörej riasztotta föl, melyre tompa zuhanás következett.

— Mi a manót dörömböz Feri bácsi !

— Jaj öcsém, azt álmodtam, hogy megvertem Nánikát ! Jaj de megtépett az átkozott, — válaszolá nyögve Feri bácsi, s vissza- tápászkodott az ágyra, honnét az ütközet hevében lefordúlt.

— Fel se vegye bátya, csak hogy már belekezdett, a folytatás magától következik.

Még néhány napig magánál tartotta Miska Feri bácsit, hogy erősödjék a szive. Nem történt egyetlen feleségverés az egész tanyában a nélkül, hogy Miska öcsém Feri bácsit tanulni el ne vitte volna. Egy rósz akarója azt állitá, hogy konventióba vereti béreseivel a vászoncselédeket; én nem akarom ezen ráfogást megerösiieni, hanem annyi bizonyos, hogy fél vármegyében nem volt annyi kékfoltos asszony, mint a Miska tanyáján azon idő szerint.

Végre elindultak. Az árendás ráadta Feri bácsira áldását; Miska pedig mellé ült, hogy útközben is fúvója legyen a neialán hamvadozandó tűznek.

A kutyakaparási csárdáuál megállották itatni, a mint beléptek — a véletlen úgy akarta, hogy a korcsmáros épen akkor agya- bugyálja feleségét.

— Mit vétett a menyecske ? kérdé Miska.

— Semmit ; hanem ütöm, mert nekem úgy tetszik.

— No látja bátyám, ilyen divat ez most.

Feri bácsi nem szólt semmit, hanem megindúlt mogorván a kút felé, hogy a szívtelen utasítást követve, vizbe áztassa a vitézkötést.

Néhány óra múlva az udvarkerités előtt állott meg a kocsi. Feri bácsi mozdulatlanúl ülve maradt, mintha leszögezték volna.

— No, mért nem mozdúl bátya, már itthon vagyunk.

Azonban Feri bácsi nem igen volt otthon ; kissé megsápadt a

felszólításra, és mintha reszkettek volna térdei, midőn a fürhécre hágott.

— Kendben van-e a vitézkötés ?

Feri bácsinak nem adott hangot a torka, tehát csak intett, hogy a zsebében van.

— Csak mérgesen viselje magát, el ne feledje, amit tanult: azt a fűzfán íütyüitilöt.

Feri bácsi megindúlt a kapu felé lassan, lábuj hegyen, ott beku- kucskált a hasadékon. Náui néni épen a konyhában teremtettézett, nagyon értelmesen ki lehetett hallani.

Feri bácsi lábújhegyen visszatért a kocsihoz.

— Tudod-e mi mondó vagyok öcsém ?

— Mit bátya?

— Hát ha visszatérnénk becsületnek okáért?

— Ménkűnek okáért. Meg kell annak lenni, ha törik szakad is.

— Inkább Temerinbe mennék!

— Pfuj, szégyelje magát! Nem hittem, hogy olyan kishitű legyen.

— Itt marads'z-e hát ?

— Itt ; ha a szükség megkívánja, majd megjelenek a tartalék- sereggel — itt két izmos karjára mutatott. — Csak bátran előre, kiáltson háromszoros „Deust“, húnyja be szemét, aztán vágjon az ellenség közé; őseink is igy cselekedtek, és győztek mindig.

— Nohát Jehova légy velem ! — kíáltá Feri bácsi, behunyta szemeit s háborogva rohant a kapunak; majd elméjébe ötlött, hogy hátha istenhez tért azóta az az asszony, tán csendesen is el lehetne igazítani a dolgot; ez megcsillapitotta. Ne mondja a világ, hogy ő kezdte a perpatvart.

Alig tette lábát az udvarra, midőn a folyosó két szögletén