Eger - hetilap, 1876
1876-09-28 / 39. szám
309 elfogadta. Belgrádban s a hadseregben tehát most már nagy az örült öröm. Mint mondják, Belgrádban arról beszélnek, bogy az uj szerb királyság fővárosa nem sokára Újvidék leend. Deligrádban a táborban pedig nagy előkészületeket tesznek a szerb király megkoronázásához. A dip ornatia e közben nem vesz tudomást e mindent lábbal taposó, kihívó hencegéséről a nyomoru Szerbiának, hanem gyámoltalan módon folytatja céltalan békeközvetitéseit, mi által, mint Gruics, szerb minister monda, csak nevetségesekké teszik magokat. Szerbia, rueiy néhány nappal ez előtt még könyörögte a békét, most, bogy a 10 napi fegyverszünet alatt kiheverte magát, hallani sem akar többe bégéről, s erősen folytatja hadi készületeit. Szerbiába naponkint százával érkeznek az orosz csapatok. Eközben Oroszország, most már egészen nyíltan folytatja hadi készületeit, a török határszélre egész hadsereget von össze, s kijelenté, hogy ha a béke az ő akarata szerint nem síikéről, fegyverhez nyúl. Hogy e szerint az orosz török háború kikerülhetetlen, s hogy az mftge télen be fog következni, csak a vak nem látja. Hogy aztán ebből nekünk is kijut a magunk keserves része, az több mint valószínű. Belgrádban Milánnak Szerbia és Bosnia királyává kikiáltását naponta várják. Ez esetben az orosz konzul megmarad Szerbiában, de az osztrák-magyar, angol és olasz diplomatiai ügynökök azonnal elhagyaeáják Belgrádot. A harctérről az a legújabb hir, hogy a fegyverszünet leteltével, f. hó 25 én az ellenségeskeddést a szerbek újra megkezdték. Ha igaz, bogy Milán a királyságot elfogadta, s a szerbek a nagyhatalmak által ajánlott, s a török kormány példátlan engedékenysége folytán rajok oly kedvező békefeltételeket visszautasítják, ez esetben a diplomatia gyámolatlan ingadozásának vége szakad, s a közelebbi napok már határozottan meg fogják hozni : Béke lesz-e vagy európai háború ? Hirfűzér. * (A hevesmegyei jótékony uőegylet), árvaháza ügyében közelebbről ép oly üdvös, mint igen célszerű intézkedést tön, midőn elhatározta, hogy árváinak ügyét az irgalmas nénék gondjaira bizza. E célból a nevezett nöegylet az egri szegények háza tőszomszédságában fekvő Lieszkovszkyféle házat e napokban megvette, s árváinak elhelyezése végett legközelebb átadandja az irgalmas né- nikéknek, kikkel az árvák gondozása, fölügyelete s oktatása tárgyában a szerződést az egylet már meg is kötötte. E szerződést t. közönségünk érdeklődésénél fogva közelebbről tüzetesen fogjuk ismertetni. A bevesmegyei nöegylet uj árvaháza az irgalmas nénék zárdájával közvetlen összeköttetésbe fog hozatni. * (Az egri polg. lövésztársulnt) által f. hó 22—24-én rendezett diszlövészet nagy részvét mellett tartatott meg. Vendégek is voltak ; de a leginkább és legnagyobb bizonyossággal várt miskolci lövészek nem érkeztek meg. A szerencse-táblán történt 9C0 lövés; a verseny-tábláa 800 lövés; ésigy a két napon összesen 1700 lövés. Jutalmat nÿertek: a versenytáblán: 1. jutalmat: Polereezky Gyula, 2. jut. Makay Félix, 3-ikat Mesztrich Caesar, 4-iket Szobek Lóránt, 5-iket Fekete Sándor, 6-ikat Barsy József, 7-iket Grőber Ferenc, 8-at. Zoller Antal, Budapestről. A szerencse-táblán : 1-öt Zoller Antal Bpestről, 2-ikat Makay Felix, 3-ikat Polereezky Gyula, 4-iket Fekete Sándor, 5-iket Almásy Félix. További részleteket jövőre. * (Hevesmegye középtarnaj órásában) a Perlaky Zenó lemondása folytán megürült szolgabirói állomásra a megye f. hó 26-án tartott közgyűlésén, a bizottsági conferencia által ajánlott Holló Géza és Alraássy Géza jelöltek közöl főispán ö mlga helyettes szolga- biróul Holló Gézát nevezte ki. r * (Érzékeny mulatságnak) volt f. hó 25-án estve a káptalanutcai úgynevezett „ó-kávéház“ színhelye, hol a hevesebben mulató kávéházi fiatalság között, mint halljuk, erősebb ütlegekkel fűszerezett csatározás fejlődött ki, melynek, hogy komolyabb következményei nem lettek, csak a rendőrség sükeres közbelépésének köszönhető. * (Gyászhir.) Alsóru ttkai Széké r ka Lajos, t.-füredi köz- birtokos f. hó 25-én elhunyt. * (Rendőri értesítés.) A helybeli reudőrség nyomozásának sikerült, kézrekeriteni azon tolvajok egyikét, kik pár hét előtt P. Wasa-ezredbeli százados lakásából az ezredi zenekar ott elhelyezett pénztárát elrabolták. Az elfogott tettes egy noszvaji illétőségü izraelita, ki a kisgyöri korcsmában túlságos költekezése által keltette fel a gyanút, melynek alapján elfogatott. A kiürített pénztárat a bogácsi erdőben találták meg. Remény van hozzá, hogy az eltol- vajlott összeg némi hiánynyal vissza fog kerülni. (Színház.) Krecsányi Ignác számos tagból álló, s épen oly tapintatosan, mint szakértelemmel szervezett dráma-, népszínmű s operette-társulata, pár nap óta városunkban van megtelepedve, s itt néhány hétig fog csupán tartózkodni, mielőtt téti állomását Miskolcon elfoglalná. A társulat tegnapig két előadást tartott. Ezek egyike volt „A kintornás családja" népszínmű Tóth Edétől, „A falu roszsza" szerzőjétől, a másik „A fecsagök“ Offenbach újabb operettjeinek egyike. Két előadás alig elég, hogy az egyes tagok fölött tüzetes bírálatot mondjunk, de elég arra, miszerint meggyőződjünk arról, hogy Krecsányi színtársulata ez idő szerint egyike a legjobb vidéki színtársulatoknak, s csak gratulálhatnánk Miskolcnak, ha nem irigyelnök tőle a műélvezetet, melyben a téli estéken e társulat előadásai által részesülni fog. Amit mindenekelőtt teljes elismeréssel kell kiemelnünk, az ama meglepő prae- cisio, a vidéki sziutársulatoknál csaknem szokatlan és igv méltán feltűnő szabatosság, mely az előadások élet- és erőteljes, gyors és correct lefolyásában nyilvánul, s mely a súgót csaknem fölöslegessé teszi. Élénken tanúskodik ez egyszersmind az ügyes, szakavatott művezetésről. E két előadásban a szereplők mindegyike, kivétel nélkül, pompásan megállta helyét, s még a szigorúbb mtiigényeket is kielégíthette. Különösen elmondhatjuk ezt a népszínmű előadásáról, melyben Szentessi Vilma (Jucika) eleven játéka, rokonszenves csengő hangja, tiszta s biztos intonatiója, — Siposné ("Mari) érzelemgazdag jelenetei, — Kiss Ferenc (Bimbó Laci) átgondolt játéka, erőteljes éneke, — Krecsányi, Breznai, Dezső, Munkácsi, Dálnoki, gondos tanulmánynyal párosult játékuk által tűntek ki. Az operettben is oly összevágó, kerekded előadással találkoztunk, minőt színpadunkon már rég láttunk. Krecsányiné (Roland), s Szentessy Vilma (Inez) ügyes, eleven játék-, s szabatos énekben valódi versenyre keltek. Dáinokynó (Beatrix), valamint Kiss F. (Sarmiento) szintén sükerrel exequálták énekrészleteiket. De hogy ezekhez a fűszert Breznay (alkade) és Krecsányi (Írnok) komikus részletekben gazdag énekük s játékuk szolgáltatták, a -— különben csekély számú de válogatott — közönség tapsai eléggé bizonyiták. A karok is elég jók voltak, s szorgalmas betanulást árultak el. S habár a III. felvonásbeli asztali ensemblée hagyott is némi kívánni valót főn, a bordal s a női hármas annál jobban stikerültek. Tény, hogy e derék színtársulat valóban megérdemli a tömeges pártolást, mi — müveit, s a nemesebb müélvek iránt nagyban fogékony közönségünk részéről bízvást fölteszszük — nem is fog elmaradni. A „8 z e n t“ s z ó, mint jelző használata tetszés, vagy csu- dálkozás kifejezésére, főleg az olaszoknál nagy mértékben szokásos, így például az olasz a kitűnő borra is azt mondja: „Vino sancto." A brilsseli olasz nuutius egykor láztól gyötörve, s brüsseli sörre szomjazva, igy kiáltott fel : „Santa birra di Bruxelles !“ Környezői azt hitték, hegy valami szentet hi segítségül, s nagy áhítattal rá mondták: „Óra pro nobis!" „Kinek a szolgája kend?" — kérdé egykor IV. Henrik a Louvre-palotában egy visszatetsző külsejű embertől. „Én a magam szolgája vagyok" — felelt a kérdett igen nyers modorban. — No akkor áendnek igen goromba gazdája van" — viszonzá a fejedelem. G’schaft geht über Ailes. — A Hersch Veitel Pausenból, és a Scheriitzer Jakob Brodiból, az utóbbi vásáron találkozván, mint jó ismerősök, kik rég nem látták egymást, barátságos beszélgetésbe eredtek. Társalgás közben, egyebek közt, Hirsch kérdezi a társát; „Van-e neked gyerek, Jakub?" — „Igán, van nekem egy gyerek!" — volt a válasz, — „Hányesztendős?" — „Húsz esztendős lesz bhirkanyiráskor. Hát neked van-e?"— „Nekem is van egy gyerek" — viszonzá Hirsch, — most múlt 18 esztendős." — „Hát nem jó volna, ha gyermekeink összeházasodnának?" — vélte Jakob. — Hát miért ne? vágott közbe Hirsch,—mennyit adsz a gyerekkel?" — „Adok négy ezer forintot." — Wie heiszt, négy ezer forintot, olyan gazdas; ember, mint te. Én magam adok az én gyermekemmel ütezer forintot; te adhatsz hatot."—„Nu, nem bánom, én is adok ötöt" — sa két régi barát felcsapott az alkura. „A legközelebbi vásárra magukkal hozzuk gyermekeinket, hogy megismerkedjenek" — végzé Jakab, s elbúcsúztak egymástól. A következő brühü vásárkor Scheriitzer Jakab már boltjában ült, fiával, a derék Efraimmal, ki nem rég tölté be a húsz évet bir- ka-nyiráskor, — midőn az ajtón kopogtatnak, s belép Hersch ur Pósenból mögötte pedig mosolygó piros orcával szemérmeskedik befelé egy 18 éves — kamasz, a Moizeska. „Wie haiszt? kiált eléjök. Jakob, — minek hozod nekem ezt a meschorest; — hol van a leá