Eger - hetilap, 1876

1876-08-31 / 35. szám

XV. ér-folyam.

35. szám

1876. angnszlus 31 én.

Előfizetési dii :

Egész évre . 5 ft — kr.

Félévre . 2 ft 5ft kr.

Negyed évre . . ! ft 30 kr1

Egy hónapra . — 45 kr.

Egyes szám — 12 kr.

Hirdetésekért

minden 3 hasábzott petit sorhely után 6, bélyegadt fejében minden hirdetést!'] 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik,

Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön,

Kiadóhivatal : a Itt* ónmi nyomda. Előfizetéseket elfogad : a szerkesztőség (Széchenyi-utca zsebközben 24. sz.) és Szolcsányi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden k. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt. 30 kr

A pártvezérek s a tömeg uralma.

Az lS48-ki átalakulás óta, szilaj fordulatokkal egymást felváltott ellentétes eseményekből nagyon sok tanúságot meríthettek volna már hazánk kis és nagy politikusai és mindenféle hírlapíró és szónokló agitátorai.

1848-ban március lc-tői april 10-ig, és igy csak min'egy három hét lefolyása alatt rögtönözve elkészültek a Magyarország ösz- szes közjogi, kormányzási és legfontcsb magánjogi viszonyainak átalakítását és újra való megalakítását decretáló, s csak keretileg nagyjából megállapító törvények.

Azonban a nagysebtében megalkotott és királyi szentesítéssel ellátott törvényeket : sem alant, sem fent, sem a Lajtán erről, sem azon túl uem ismerték az illetők feladatuknak és kötelességüknek lelkiismeretesen megtartani és keresztülvinni.

Sehol s egyik oldalon sem eszközölték a magas politika szá- mitástételeit azzal a higgadtsággal, bölcs belátással és a messze jövőbe való látnoki betekintéssel,amelylyel az angol és porosz államférfiak már századok óta és századokon át hazájuk sorsát és fejlődését annyira eszélyesen és minél kevesebbet kockáztató számítással intézik és vezérlik ; hanem mindent a véletlen eshetőségekre biztak.

Nekünk magyaroknak kedvenc önám itó feltevésünk az : hogy hazánkat és politikai institutioinkat nagyon szeretjük az angolokéhoz hasonlítani, sőt azzal épen párhuzamba állitani.

Pedig fájdalom! mind ez csak hivalkodó s ábrándozó ön- ámitás.

Az angol úgy szólva : a zsugorilag számitó, s a ridegen körülnéző reál-politikáboz a legnagyobb szívóssággal és pendantsággal ragaszkodik; ő a meglevő jót, a bizonytalan jobbért is rendkívül nehezen kockáztatja ; és az a bgföbb: hogy Angliában a fenálió törvényt a legnagyobb önmegadással respectálják s érvényesítik úgy fent, mint alant.

Európa conlinensén ellenben átalános ragályként uralja a politikai életet : a fenálió törvényeknek nem respectálása, sőt annak minden lehető módon való kijátszása s meghiúsítása.

E tekintetben a francia nemzet és kormány már századok óta elmételyezö példával n ííködik s jár elöl forradalmi vagy zsarnoki tüzoszlopként Európa népei s kormányzatai előtt, és ez az oka, hogy Európa contiuensén az államintézmények tartósságra s consoli- dátiora épen nem számíthatnak.

Magyarországon 1848-ban létre jővén a 20 nap alatt rögtönzött s minden addigi állapotot össz.eszaggató átalakulás : ennek tettleges foganatba vétele s újra alakítása keresztülvitelére egy olyan ministerium vállalkozott, a mely minél kevésbbé összehangzó felfogású és intentióju államférfiakból csoportosult együvé.

A magyar ministeriummal szemben Au sztriában még tehetetlenebb és tájékozatlanabb ministeriumok szerepeltek.

És úgy a magyar, mint az osztrák ministerium hagyta magát a politikai áramlatok szilajon csapongó hullámzatai által ragadtatni ; mert mindegyik politikai szereplő igyekezett a „népszerűség" nimbusával körül övezve ragyogni, magát az események hullámverésein fentartani, s önmagát és a viharzó tömeget jóakarólag ámítani.

Akik jól fogják fel a vezérek hivatását, ezek előtt tisztán áll azon hivatás : miszerint mindig az a födolog, bogy a pártvezérek uralkodjanak és uralkodni tudjanak a párt és a tömeg felett; ezeket ők vezessék, ne pedig magukat engedjék azok által vezettetni, vagy épen ide s tova hajtatni és elsodortatni.

f848/9-ben az akkori ministeriumoknak épen az volta leginkább eltévesztett magatartása s nagyon ártalmas gyengesége : hogy a helyett, hogy ok szilárdan vitték voba az alapos combinatiokra épített vezérlést, — hagyták magukat a tájébozatlaD tömeg lármája és számítás nélküli ösztönzései által odáig hajtatni, míg nem aoy- cyira jutott a magyar államiság, miszerint Világosnál le kellett rakni a fegyvert, a magyar koiroány tagjainak idegen földre kellett vala menekülnie, és Magyarország s lakosai felett szabadon rendelkezhetett, az orosz és osztrák önkény.

Az 1867-ki kiegyezés után, bár kisebb mérvben, ugyanazon páitállapot ismétlődött. Az azóta oly nagy számmal elnyűtt ministeriumok hasonlóképen nem öntudatos vezérlő, hanem csak engedékeny szereplő eszközei valának a párt többségnek.

Ezen elnyűtt ministeriumok: eszélyesen megérlelt messzebató combinátiókra fektetett politikai és nemzetgazdászati tervezetek nélkül éltek s hagyták magukat a közvélemény áramlata, vagy az esélyek kényszerűségei által vakon vtzettetni, vagy épen erre is arra is hajtatni.

A mióta az 1867-dik évi kiegyezés létre jött, a magyar állami élet politikai huzakodásainak : az „átkos közösügyek" elleni, túlzóié g nagyszájú és szilajon szenvedélyes szitkozódás és agitatio képezte a legfőbb, sőt szinte a kizárólagos működési feladatul kitűzött tárgyát.

És ezen már kilenc éven át, annyi mindenféle párterölködés- sei s pártkorteskedéssel űzött állapot elleni agitálásnak és csatázásnak ugyan micsoda hasznát vette a magyar nemzet és a magyar államiság? . .

Határozottan azt állíthatni: hogy nemcsak épen semmi hasznát nem vette, de sőt saját existentiája eszközeit, tényezőit és segítségeit tette kockára s gyengítette meg.

Azt nagyítás nélkül elmondhatni, miszerint a magyar párt-em bereknek és parlamenti pártoknak nagyon félszeg fogalmuk van arról, hogy mit teszen ez a forgalom: politikus; hogy micsoda [mester s é g az a „politika," hogy mi a politikai tizelem és a politikai ügyeskedés, főleg a kül, a nemzetközi politika küzdterén.

Abból, a mit, a saját állami területökre szorítkozó belügyeikkel kezdeményezni s tenni akarnak az angol, porosz stb. politikai s parlamenti pártok, nem csinálnak, épen valami nagy titkot; hanem a kül s nemzetközi politikai feladatokból, kérdésekből, contiover- siakból és shakkhuzásokból egy eszélyes állanokormány, egy okosan számitó parlamenti pártvezér és a magasb felfogású politikus sem csinál sóba nyiltvásárt, és nem üti a nagy dobra a végett táplált intentióit, okosan s óvatosan kiszámítva vezetni szándékolt műveleteit.

Hazánk állami életében az osztrák monarchiával fenálió, sőt azzal szükségesképen létezni kellető viszony : most már a nemzetközi jogállapot minőségével és sajátságaival van felruházva, és tett- leg azzá fejlődött ki ; a mely állapotnak természetes kifolyása az, hogy annak vitális feltételeit s ezek idönkinti megváltoztatását az egymásnak alá nem vettetett két fél saját érdekei, s ezek útmutatásai szerint állapítja meg s változtatja át esetenkint.

Az ezen szövetkezés és együtt-élési állapot természetéből kifolyó politikai életrevalóság azt igényli tehát ; miszerint egyik fél ne bántalmazza a másikat ; hanem mindegyik fél szenvedélyes agitatio helyett a politikai tapintatosság és eszélyosség működtetése által igyekezzék állami célját elérni és a szövetkezés hátrányai eltávolítását kieszközölni.

Az ilyesmit, éretlenül zajongó nép-demonstratióval épen nem lehet nyelbe ütni, nem lehet higgadtan kimódolni : mert a népgyíi-