Eger - hetilap, 1876

1876-08-17 / 33. szám

260 követelnek, és felhasználván a kínálkozó alkalmat, törekednek nem tisztes utón vagyonhoz jutni, ismét nem a független polgár rendsze­res munkásságát követni, hanem az egyéai előnyök várva várt esélyei közepette a zavarban halászni, anyagi kilátások csábjai után menni, mert a tisztességes és szorgalmas munkára épített polgári- lét nekik nnalmas és nem szellemes. Az iskolai tak. pénztárak szervezését indokolná azon szomorú körülmény is, hogy a tőke-gyűjtés iránti hajlam csak kivételes tüne mény és jó gazdának hírében áll, ki többet nem költ, mint keres. De véguélküli azok sora, kik heti keresményöket vasárnaponkiat eilak- mározzák, mig otthon éhezik a család ! — Hányán vannak az iparo­sok közti!, kik a legjobb napok szerint rendezik be a háztartást, és azon­nal adósság után látnak, ha a kereset kevéssé kedvező, kik vendég­szeretetnek hívják a névnapi, keresztelő torokat, nem maradnak el a politikai demoralisáló dáridók, örökös banquettek és tivornyák, melyek anyagi szükviszonyaink között megbocsájthatlan szokás, második természetévé válik az úgyis kenyér-hiányról panaszkodó osztálynál. Hogy az iskolai takarékpénztárak minő eredményt mutatnak fel: e kérdésre ez ideig csak számokkal feleltek még, de e számok valóban meglepők. így például egy angol iskola — a birming­hami — legkisebb osztályában az évi betétek 120) forintra rúgnak. Gentben pedig az 1873 iskolai évben 16,658 kisdedóvodai, elemi és továbbképző iskolai növendék közül 10,135 birt betéti könyvvel, mely könyvekre összesen 125900 frank tétetett a takarékpénztárba. Az iskolai takarékpénztárak eszméje hozzánk Belgiumból ju­tott. Guinard János 1867 ben meghalván, Gent városát tette örö­kösévé, oly feltétel mellett, hogy hátrahagyott vagyonából minden ötödik évben 100,000 franknyi jutalom adassék annak, aki a legjobb munkát Írja, avagy a legjobb találmányt fedezi fel a munkásosz­tály anyagi és értelmi állapota s javítása érdekében. A bíráló bi­zottság ezen jutalmat Laurent genti egyetemi tanárnak Ítélte oda, azon értekezésért, melyet ez a genti tanító-képezde növendékei előtt „a takarékosságról" tartatott. Ezen értekezés révén jutott el hozzánk s kezd ismerős lenni nálunk az iskolai takarékpénztárak eszméje. A fogadtatás, melyre talált, mindenhol kedvező volt. Az eszme terjesztőinek volt reá gondja, hogy hatóságok, tes­tületek helyeslő határozatát, magasállású személyek pártoló véle­ményét megnyerjék; fordultak a minisztériumhoz, iskolatanácshoz, A tanítói kar pedig magának követelheti az illetékességet, hogy nevelési elvek s azok gyakorlati alkalmazása felett ítéljen. S különösen nem engedheti azt, hogy bármily eszme, melynek meg­testesítését az iskolától várják, más — mint a paedagógia mérle­gével méressék. (Vége köv.) Heti szemle. A lefolyt héten a hiv. Budapesti Közlöny számosabb megyefő- ispáni s tanfelügyelői kinevezéseket hozott. Lónyai Menyhért grófot Zenta városa közelebbről orsz. képvi­selőjévé választotta. A gróf, ki egy idő óta a nyilvános ügyektől visszavonult, ne i akarta a képviselőséget elfogadni; újabb hír sze­rint azonban elfogadja mandátumát azon okból, hogy az országgyű­lésen alkalma legyen az 1874 iki zárszámadások tárgyalásánál a fiumei hajógyárnak adott kölcsön ügyében saját eljárását indokolni, miután, mint tudva van, a számadást vizsgáló bizottság elhatározta, hogy a háznak a fölmentés megtagadását fogja ajánlani. A bankkérdésben — mint a lapok Írják — a magyar és oszt­rák pénzügyrninisterek, a politikai és technikai részt illetőleg tel­jes mcgallapodásra jöttek, csak a 80 milliónyi bank-adósságra néz­ve nem tudtak megegyezni. Az osztrák nemzeti bank azonban az ö szempontjából a megállapodásokat kivihetleneknek tartja, s a főn álló viszonyokat 1877 végéig kiyánja föntartani. De a két kor­mány el van határozva, hogy a bankról szóló tjavaslatot, az osztr. nemz. bank figyelembevétele nélkül, őszkor előterjeszti a törvény­hozásnak, s ha szükség, más pénztársu'attal fog alkudozásokat kezdeni. A magyar alvidékröl érkezett tudósítások újabb elfogatások- ról szólnak. Pancsován f. hó 13 án fogták el Bekics Toschát, felfüg­gesztett jegyzőt, ki egyike az omladina legtehetségesebb, s igy leg­veszélyesebb tagjóinak. Leveleket találtak nála Mileticstől. Zimoay- ban pedig Pavlovicsot, a „Granitsár" szerkesztőjét fogták el, kinél szintén fontos iratokat találtak. Hír szerint több alvidéki német polgárt is vizsgálat alá vettek az omladina Uzelmeiben való rész­vét miatt. À törökcsapatok e napokban hazánkban határsértést is követ­tek el. Több felkelő t. i. a törököktől juhokat lopott; a török csa­patok a tolvajokat űzőbe vették, s magyar területen egész Straro- aelóig üldözték, hol három kisebb faházat fel is gyújtottak. A leégett épületeket már megbecsülték. A határsértés azért történt, mert a törökök a szárazon nem ismerték a határvonalat, a legközelebbi helyőrség pedig Topuskoban van. Most honvédcsapat küldetett a ha­tárra, s újabb betöréstől nem lehet tartani. Milán szerb fejedelem f. hó 1Ô én érkezett a szerb táborból Belgrádba. Hir szerint Milán mintegy 12 nap előtt táviratilag for­dáit az orosz cárhoz segítségért; mirç mindjárt más nap megkapta a választ Gortsakofftól, ki sajnálatát fejezte ki a felett, hogy az orosz cár egyáltalán nem segíthet rajta. Milánt annak idejében fi­gyelmeztették a háború lehető kedvezőtlen következményeire, s csak sajnálni lehet, hogy akkor a jó akaratú figyelmeztetésekre nem hallgatott. A szerb fejedelem, ki oly nagy hűhóval, diadalmi álmokkal ment el a táborba, most titokban, s egészen leverve, megnyúlt, bá­natos arccal tért haza, a belgrádi konakba, bár itt nagy családi öröm várt reá, mert neje, Natália hercegnő f. hó 14-én egy kis her­ceggel ajándékozá meg, ki a keresztségben Mihály nevet fog kapni. Most tehát már Milánnak kettős érdeke van trónját megtartani s azért ingatagságát s a Riszticsféle gyámságot végre levetkőzve, kész a még mindig a végletekig barcháborut kiáltozó Riszticset és ministeriumát elbocsátva, uj mérsékelt kormány élén, a sükertelen és szomorú vérontásnak véget vetni, s békét kötni a törökkel. E vég­ből, mint mondják, titkárát és rokonát békeföltételekkel Sztambulba készül küldeni, s az orosz és angol követeket már föl is hívta a béke közvetítésére. A megalázott szerb fejedelem nem óhajt egyebet, mint hogy trónját és országát ugyanazon körülmények közt tarthas­sa meg, melyek közt a háború előtt birta. A békére törekvő s a harcias Risztics közt e miatt erős ellen­kezés állott be, s mig az egyik belgrádi távirat Risztics bukását je­lenti, a másik már azt mondja, hogy a táborból érkezett (szokás sze­rint alkalmasint ismét csak költött) győzelmi birek következtében Riszticsuek, s az orosz igazgatóknak ismét sükerüit az ingatag Milánt a folytatandó háborúnak megnyerni, s a fejedelem közelebb­ről a hadsereghez megy. A török csapatok e közben, többszörös diadalok u án, halk óvatossággal, de biztosan nyomulnak előre, Belgrád felé. k szerb hadak, a generalissimus Tsernajeff vezetése alatt, a déligrád-ale- xinátzi erődített helyeken állanak, s várják a törökök támadását ; mert a szerb fővezér a Morava-völgyet nem szándékozik döntő csa­ta nélkül elhagyni. Ha e csata is elvész, — qgymond Tseraajeff, — akkor nem marad egyéb hátra a capitnlatiónál. A törökök azonban, úgy látszik, nem igen szándékoznak Tsernajeff urat erős positióiból kiverni, hanem a Duna partján egyenesen Belgrád felé tartanak. Az ozmán kormány a háború szerencséje között is igen higgadtan s komoly mérséklettel lát ügye rendbehozásához. Mig északon, egy netalán kitörhető komolyabb háború esélyeire a batárerödöket, s utakat erösitteti s javíttatja, e közben az európai államok mintájára szerkesztendő alkotmányterv elkészítésén, s an­nak, az erős ellenáramlatok dacára, keresztülvitelén erélyesen fára­dozik. E közben a bolgár fölkelöknsk általános és teljes bünbocsá- natot hirdet, mely alúl csak azokat veszi ki- kik a népet félreve­zették, a lázadást szervezték és vezérelték. Az amaestia kihirdeté­sekor a bolgár foglyok ezrei szabadon bocsátattak. Más részt a Szer­biából török területre menekült s a török hatóság hatalma s védelme alá jelentkezett szerb lakosságot saját költségén elhelyezte s ol­talmába fogadta, ily körülmények közt Szerbia is remélheti, hogy ha a külállamok közvetítése nélkül fog békét kérni, a békeí'öUéte- lek nehezen lesznek rá nézve súlyosak. — A szultán eg észsége, újabb tudósítások szerint, javulóban van. Oroszország már nemcsak pénzt, tábori kórházakat, ápoló csapatokat s tiszteket, hanem csapatokat is küld a szerbek számára. Közelebbről Moszkva állított ki egy önkéntes csapatot. Aligha késő nem érkeznek Szerbiába. E napokban egy pompásan fölszerelt tábori kórházat küldtek, előkelő orosz tisztek és delnők kíséretében, Budapesten keresztül Belgrádba. A kiséret a pesti fo­gadtatásról igen melegen emlékezett meg, mig a belgrádival egyál­talán nem volt megelégedve. A görög király kerestetik. Ko monduros nainisterelnök ő exja már belefáradt külföldön utazgató fejedelmének haza hivo- gatásába, s most türelmét vesztve, a reá sem hallgató királynak meg­írta, hogy ha haza nem jő, a görög kormány a görög trónt betölten­dőnek fogja nyilvánítani.

Next

/
Thumbnails
Contents