Eger - hetilap, 1876

1876-08-17 / 33. szám

258

vette Velencét, hogy azzal Olaszországot az ö jó szolgálatokat tett barátságáért megjutalmazza.

A porosz-francia hadjáratból az osztrák urak azon negatív veszteséggel menekültek ki, miszerint eltűrték azt, hogy a porosz király Németország császárjává kiáltatott; s igy ő egyedüli urává leit a németeknek, — a „minden oroszok cárja" hasonlatosságára.

Az elösoroltakhoz járult még az a bambaság is : hogy a bécsi állambölcsek folyvást a déli szláv üzelmek kezére dolgoztak. A montenegrói és szerb urakat anyagilag és szellemileg subventionálták ; rábeszélték a török kormányt, hogy helyőrségeit a szerbiai erősségekből vonja ki s adja át azokat Szerbia kormányának; Románia függetlenségét segítették minélinkább tágulni; holott mindezen jó szolgálattételek kiválólag a déli szláv mozgalmak számára szolgáltattak uj meg uj erősítéseket s előnyöket.

Az elösoroltakból eléggé kitűnik az : hogy a bécsi állambölcsek nagyon rövidlátók, és hogy 1848 óta az osztrák, utóbb az osztrák-magyar állambölcsek rendesen mindig a rövidebbet húzták az európai nagyhatalmak diplomatiai műveleténél. Ily előzmények után valósággal most is attól kell rettegni: hogy amidőn az európai nagyhatalmak ezúttal is az osztrák-magyar állambölcseket tolják előre a török birodalom souverainitása ellen szőtt politikai műveleteknél, ismét valami alattomosan lappangó célokra igyekszik az európai diplomatia az osztrák állambötcsek jó szolgálatait kizsákmányolni; — és a saját államháztartása szükségletei kiteremtésével elkéByszeredve nyavalygó osztrák-magyar birodalmat ismeretlen célú költekezésre veszi rá!

Illő volna már : hogy a bécsi állambölcsek a közelebbi sok diplomatiai rászedetésből okos tanulságokat vontak volna ki maguk számára. Lörinczfy János.

4 T A

Á fővárosból.

— Ugyan mit tudnak már ismét arról a Budapestről írni ? — kiált fel néhány türelmetlen olvasóm, — bizonyosan a százszor megénekelt Margit-szigetet, vagy városligetet Írják le, mert nem hihető, hogy tán az utcán mutogassanak valamit ebben a rekenö forróságban, mikor az aszfalt-járda a talpunkhoz ragad ! ?

— Nem célom, kedves olvasó, az utcákon fárasztani ; sőt a Margitszigetre sem vezetem (mert az igen drága mulatság) ; mégis hűvösben fogunk ülni s beszélgetünk oly dologról, mely még Pesten sem mindennapi.

„Miről nem zengett még az ének, Mióta a lant s duda szól ?“ kérdik koszorús költőnkkel. — A nevelés ügye az, melyről — fájdalom — még mai napon is, midőn meg vagyunk győződve annak fontosságáról : igen sok szülő csak annyit tud, mint a tót legény a c a v i à r r ó 1, amit ő maga nem evett ugyan, de van neki egy barátja, aki hallotta, hogy egyik rokona látta, mikor ették. Legtöbben nem is szeretnek rágondolni, m rt a „peleskei nótárius“-beli bakterként: . . . „Csak azt látnék, bogy elkéstünk vagy azt kiáltják P a t ó Pál úrral: „Eh ráérünk arra még !“

Persze, nevelés nélkül is megélhet az ember, s elég, ha a magyar urak összes nevelészeti elve amaz ismeretes közmondásban öszpontosul : „Pipa, paripa, agár . . .“ amelynek rimét azonban elhallgatom.

Aki Budapestnek haladását kellőképen méltatni akarja; ne azt nézze, miként épülnek paiotasorai, hanem azt, hogy mi módon művelődik. Itt látszik a haladás és ez a haladásnak legérdemlegesebb tere, legfontosabb versenypályája.

Nyilvános tanintézeteiben a legjelesebb erők tanítanak s valóban élvezetes lehet minden tanulónak elmondania, hogy „Pesten jártam iskolába" . . . mikor oly nevezetes tanárok előadását hallhatja. De másrészt tán épen ez az oka, hogy tanulói oly nagy számmal vannak, miszerint a feleltetés, — mely a rósz felé csak legkevésbbé is hajló ifjúnak egyedüli ösztönzője— egyre-egyre alig kerül tán félévenkiot egy Ízben. Aztán, ha már egyszer felelt, félre dobja a köuyvet a jövő feleletig, — ismeretei hiányosak, — jön a vizsgálat : a fiú nem felel kielégitőleg, — egy évet vesztett. Hát még az a sok pajtás! Ez még csak a könnyelműség magvát már — de natura — keblében hordó ifjúságnak iszonyú átka! Az iskola feladatán kívül esik erre figyelni; az iskola t a n i t, de nem neve1.

Az éghajlat befolyása a növények fejlődésére.

Tagadhatlan ténynek bizonyul, a miszerint növények, illetőleg ugyanegy növénynek levélzete és virágja azon arányban fejlődik gyorsabban vagy lassabban, a mely arányban élvezi a meleget vagy hideget, azaz melegebb vagy hidegebb tájakon tenyész. Ennek bebizonyítására nem kell távol eső országokba vándorolni; a Mátrában az eper késöb virágzik, később érik gyümölcse, mint a Mátra aljában húzódó völgyekben. Azon növények, melyek a síkon már rég elvirágzottak, a magasabb hegyeken csak akkor fakasztják bimbajukat. Oly emberek, kik magasabb hegyek alján laknak, ugyanegy gyümölcsfajt tovább élveznek, mert mig a völgyben vala mely gyümölcs már leszedetett, addig a hegyeken legszebb érésében díszük. A meleg égöv hegyi lakói, érintett oknál fogva majd egész éven át ugyanegy gyümölcsnemet élvezhetnek. Egy természet-vizsgáló, ki minden figyelmét a növények fejlődésére fordította, következőt észlelt: utazását Bresteu kezdte április elsején, hol az őszi baracknak még sem levele sem virágja nem volt ; május 8-án Lissabonban teljes virágzásban látott barackfát, május 25 én Madeirában éretlen barackot látott, és május 29-én már érett barackot evett Teneriffában.

Más, vagyis több botanikusok észleletéiből kitüat azon arány, mely szerint a növények fejlődése késleltetést szenved, tekintetbe véve azon szélességi fokot, hol találtatnak és tenyésznek. Minden egyes az éjszaki sarkhoz közelebb lévő szélességi fok alatti nö vények négy nappal később és azok melyek egy-egy fokkal az egyenlitőhöz közelebb léteznek, négy nappal előbb fejlődnek, virágzanak, érnek.

Ez természetesen csak általános szabály, mert más körülmények is, helyi viszonyok, talaj minőség, fekvés, nedvességi állapottól sem tagadhatók meg a növények fejlődését előmozdító vagy késBudapest nem szegény ugyan nevelőintézetek dolgában, de sok szülő nem tartja jónak nevelőintézetbe adni kis fiát — no, mert a kis urfi fél a szigortól, melylyel bizony minden nevelőintézetben találkozik. Igaz, hogy a magán-nevelőintézetnek is vannak árnyoldalai, de ezek közül egy sem olyan, melyet eltávolítani, helyreigazítani ne lehetne pártfogók, jóakarók segítsége és buzdítása mellett; azon hasznát azonban senki nem tagadhatja, hogy ily intézetben osztályonkint kevés tanuló lévén, mindenik felel minden órán min- denik tantárgyból s van ideje a tanárnak, hogy a nyilvános iskolákban szokott: „menj helyedre! ülj le" — helyett addig mondassa el a hanyaggal leckéjét, mig azt jól nem tudja, s igy a fiúra nolle-velle, mindig ragad valami. Ebből láthatja mindenki, hogy nem ámitás és túlzás, ha azt állítjuk, miszerint magános tanintézetben mindenik gyermek tudja a leckéjét: ez csak a tanrendszer elodázhatlan következménye.

Egy ilyen intézetet akarok jelen cikkemben ismertetni, leírva azt kívülről, belülről, úgy amint láttam s tapasztaltam. A muzeum körút 24-ik számú pompás épületében van a „Dúsbegyiféle nyilvános reálgymnasiumi tan- és nevelő intézet." Az intézet helyiségei a nagy épületnek három emeletét teljesen betöltik és pedig legfelül a kicsinyek, és nagyok hálótermei külön; a ruhatár, zongoraterem, betegszoba, fürdőszoba legmodernebb berendezéssel. A hálótermek keleti ablakán át a Muzeumkertnek fák által üditett levegője ömlik be, mig a nyugoti ablakokból, valamint az előttök levő folyosóról a Károlyi kert virágainak szinpompáján és fáinak különféle zöldszin árnyalatán gyönyörködhetik a néző. A magasan fekvő helyről mi sem gátolja a kilátást az ó Gél lért-hegyre s erődjére, a királyi palotára és a háttérben viruló Svábhegyre ; a hálótermek ablakai egész napon át nyitva vannak s a levegő -szabadon járja át meg át, más úgy sem jár benne, mert a hálótermekben csupán éjjel tartózkodnak a növendékek s ezen emeleten egyedül a „nagyok Casino-“-jának nevezett teremben látszik nyoma életnek, hol a felsőbb osztályok növendékei sachtábla, domino, harang-kalapács 8 más társasjátékkal mulatnak s néhány érettebb korú— kiknek erre szüleik és az intézet orvosa jogot adtak — szívják el reggeli, déliés estiebéd után egy papirszivarkájokat.

Annál zajosabb azonban a harmadik emelet, hol az ifjak, (különösen a kisebbek) séták kivételével folyton tartózkodnak. Itt a kisebbek tartózkodási szobája, a studium-termek, az osztályok elsőtől nyolcadikig, a vegytani tauterem s laboratórium s a rajzterem vannak elhelyezve.

R G A. §*-