Eger - hetilap, 1876

1876-08-17 / 33. szám

258 vette Velencét, hogy azzal Olaszországot az ö jó szolgálatokat tett barátságáért megjutalmazza. A porosz-francia hadjáratból az osztrák urak azon negatív vesz­teséggel menekültek ki, miszerint eltűrték azt, hogy a porosz király Németország császárjává kiáltatott; s igy ő egyedüli urává leit a németeknek, — a „minden oroszok cárja" ha­sonlatosságára. Az elösoroltakhoz járult még az a bambaság is : hogy a bécsi állambölcsek folyvást a déli szláv üzelmek kezére dolgoztak. A mon­tenegrói és szerb urakat anyagilag és szellemileg subventionálták ; rábeszélték a török kormányt, hogy helyőrségeit a szerbiai erőssé­gekből vonja ki s adja át azokat Szerbia kormányának; Románia függetlenségét segítették minélinkább tágulni; holott mindezen jó szolgálattételek kiválólag a déli szláv mozgalmak számára szolgál­tattak uj meg uj erősítéseket s előnyöket. Az elösoroltakból eléggé kitűnik az : hogy a bécsi államböl­csek nagyon rövidlátók, és hogy 1848 óta az osztrák, utóbb az oszt­rák-magyar állambölcsek rendesen mindig a rövidebbet húzták az európai nagyhatalmak diplomatiai műveleténél. Ily előzmények után valósággal most is attól kell rettegni: hogy ami­dőn az európai nagyhatalmak ezúttal is az osztrák-magyar állam­bölcseket tolják előre a török birodalom souverainitása ellen szőtt politikai műveleteknél, ismét valami alattomosan lappan­gó célokra igyekszik az európai diplomatia az osztrák állambötcsek jó szolgálatait kizsákmányolni; — és a saját államháztartása szük­ségletei kiteremtésével elkéByszeredve nyavalygó osztrák-magyar birodalmat ismeretlen célú költekezésre veszi rá! Illő volna már : hogy a bécsi állambölcsek a közelebbi sok diplomatiai rászedetésből okos tanulságokat vontak volna ki maguk számára. Lörinczfy János. 4 T A Á fővárosból. — Ugyan mit tudnak már ismét arról a Budapestről írni ? — kiált fel néhány türelmetlen olvasóm, — bizonyosan a százszor megé­nekelt Margit-szigetet, vagy városligetet Írják le, mert nem hihető, hogy tán az utcán mutogassanak valamit ebben a rekenö forróság­ban, mikor az aszfalt-járda a talpunkhoz ragad ! ? — Nem célom, kedves olvasó, az utcákon fárasztani ; sőt a Margitszigetre sem vezetem (mert az igen drága mulatság) ; mégis hűvösben fogunk ülni s beszélgetünk oly dologról, mely még Pesten sem mindennapi. „Miről nem zengett még az ének, Mióta a lant s duda szól ?“ kérdik koszorús költőnkkel. — A nevelés ügye az, melyről — fáj­dalom — még mai napon is, midőn meg vagyunk győződve annak fontosságáról : igen sok szülő csak annyit tud, mint a tót legény a c a v i à r r ó 1, amit ő maga nem evett ugyan, de van neki egy barátja, aki hallotta, hogy egyik rokona látta, mikor ették. Legtöb­ben nem is szeretnek rágondolni, m rt a „peleskei nótárius“-beli bakterként: . . . „Csak azt látnék, bogy elkéstünk vagy azt ki­áltják P a t ó Pál úrral: „Eh ráérünk arra még !“ Persze, nevelés nélkül is megélhet az ember, s elég, ha a ma­gyar urak összes nevelészeti elve amaz ismeretes közmondásban öszpontosul : „Pipa, paripa, agár . . .“ amelynek rimét azonban el­hallgatom. Aki Budapestnek haladását kellőképen méltatni akarja; ne azt nézze, miként épülnek paiotasorai, hanem azt, hogy mi módon művelődik. Itt látszik a haladás és ez a haladásnak legérdemlege­sebb tere, legfontosabb versenypályája. Nyilvános tanintézeteiben a legjelesebb erők tanítanak s va­lóban élvezetes lehet minden tanulónak elmondania, hogy „Pesten jártam iskolába" . . . mikor oly nevezetes tanárok előadását hall­hatja. De másrészt tán épen ez az oka, hogy tanulói oly nagy számmal vannak, miszerint a feleltetés, — mely a rósz felé csak legkevésbbé is hajló ifjúnak egyedüli ösztönzője— egyre-egyre alig kerül tán félévenkiot egy Ízben. Aztán, ha már egyszer felelt, félre dobja a köuyvet a jövő feleletig, — ismeretei hiányosak, — jön a vizsgálat : a fiú nem felel kielégitőleg, — egy évet vesztett. Hát még az a sok pajtás! Ez még csak a könnyelműség magvát már — de natura — keblében hordó ifjúságnak iszonyú átka! Az iskola feladatán kívül esik erre figyelni; az iskola t a n i t, de nem neve1. Az éghajlat befolyása a növények fejlődésére. Tagadhatlan ténynek bizonyul, a miszerint növények, illető­leg ugyanegy növénynek levélzete és virágja azon arányban fejlő­dik gyorsabban vagy lassabban, a mely arányban élvezi a meleget vagy hideget, azaz melegebb vagy hidegebb tájakon tenyész. En­nek bebizonyítására nem kell távol eső országokba vándorolni; a Mátrában az eper késöb virágzik, később érik gyümölcse, mint a Mátra aljában húzódó völgyekben. Azon növények, melyek a síkon már rég elvirágzottak, a magasabb hegyeken csak akkor fakaszt­ják bimbajukat. Oly emberek, kik magasabb hegyek alján laknak, ugyanegy gyümölcsfajt tovább élveznek, mert mig a völgyben vala mely gyümölcs már leszedetett, addig a hegyeken legszebb érésé­ben díszük. A meleg égöv hegyi lakói, érintett oknál fogva majd egész éven át ugyanegy gyümölcsnemet élvezhetnek. Egy termé­szet-vizsgáló, ki minden figyelmét a növények fejlődésére fordította, következőt észlelt: utazását Bresteu kezdte április elsején, hol az őszi baracknak még sem levele sem virágja nem volt ; május 8-án Lissabonban teljes virágzásban látott barackfát, május 25 én Madei­rában éretlen barackot látott, és május 29-én már érett barackot evett Teneriffában. Más, vagyis több botanikusok észleletéiből kitüat azon arány, mely szerint a növények fejlődése késleltetést szenved, tekintetbe véve azon szélességi fokot, hol találtatnak és tenyésznek. Min­den egyes az éjszaki sarkhoz közelebb lévő szélességi fok alatti nö vények négy nappal később és azok melyek egy-egy fokkal az egyenlitőhöz közelebb léteznek, négy nappal előbb fejlődnek, virág­zanak, érnek. Ez természetesen csak általános szabály, mert más körülmé­nyek is, helyi viszonyok, talaj minőség, fekvés, nedvességi állapot­tól sem tagadhatók meg a növények fejlődését előmozdító vagy kés­Budapest nem szegény ugyan nevelőintézetek dolgában, de sok szülő nem tartja jónak nevelőintézetbe adni kis fiát — no, mert a kis urfi fél a szigortól, melylyel bizony minden nevelőintézetben találkozik. Igaz, hogy a magán-nevelőintézetnek is vannak árnyol­dalai, de ezek közül egy sem olyan, melyet eltávolítani, helyreiga­zítani ne lehetne pártfogók, jóakarók segítsége és buzdítása mellett; azon hasznát azonban senki nem tagadhatja, hogy ily intézetben osztályonkint kevés tanuló lévén, mindenik felel minden órán min- denik tantárgyból s van ideje a tanárnak, hogy a nyilvános iskolák­ban szokott: „menj helyedre! ülj le" — helyett addig mondassa el a hanyaggal leckéjét, mig azt jól nem tudja, s igy a fiúra nolle-velle, mindig ragad valami. Ebből láthatja mindenki, hogy nem ámitás és túlzás, ha azt állítjuk, miszerint magános tanintézetben mindenik gyermek tudja a leckéjét: ez csak a tanrendszer elodázhatlan kö­vetkezménye. Egy ilyen intézetet akarok jelen cikkemben ismertetni, leírva azt kívülről, belülről, úgy amint láttam s tapasztaltam. A muzeum körút 24-ik számú pompás épületében van a „Dúsbegyiféle nyilvános reálgymnasiumi tan- és nevelő intézet." Az intézet helyiségei a nagy épületnek három emeletét teljesen betöltik és pedig legfelül a kicsinyek, és nagyok hálótermei külön; a ruhatár, zongorate­rem, betegszoba, fürdőszoba legmodernebb berendezéssel. A háló­termek keleti ablakán át a Muzeumkertnek fák által üditett levegője ömlik be, mig a nyugoti ablakokból, valamint az előttök levő folyo­sóról a Károlyi kert virágainak szinpompáján és fáinak különféle zöldszin árnyalatán gyönyörködhetik a néző. A magasan fekvő helyről mi sem gátolja a kilátást az ó Gél lért-hegyre s erődjére, a királyi palotára és a háttérben viruló Svábhegyre ; a hálótermek ablakai egész napon át nyitva vannak s a levegő -szabadon járja át meg át, más úgy sem jár benne, mert a hálótermekben csupán éjjel tartózkodnak a növendékek s ezen emeleten egyedül a „nagyok Casino-“-jának nevezett teremben látszik nyoma életnek, hol a fel­sőbb osztályok növendékei sachtábla, domino, harang-kalapács 8 más társasjátékkal mulatnak s néhány érettebb korú— kiknek erre szüleik és az intézet orvosa jogot adtak — szívják el reggeli, déli­és estiebéd után egy papirszivarkájokat. Annál zajosabb azonban a harmadik emelet, hol az ifjak, (kü­lönösen a kisebbek) séták kivételével folyton tartózkodnak. Itt a kisebbek tartózkodási szobája, a studium-termek, az osztályok első­től nyolcadikig, a vegytani tauterem s laboratórium s a rajzterem vannak elhelyezve. R G A. §*-

Next

/
Thumbnails
Contents