Eger - hetilap, 1876
1876-06-29 / 26. szám
X¥. éï-folyani, 26. szám. 1876. juntas 29 én. Előfizetési dij : Egész évre Félévre Negyed évre . Egy hónapra Egyes szám 5 í'i — kr 2 ft 50 kr. 1 ft 30 kr.- 45 kr.- 12 kr Hirdetésekért: minden 3 hasábzott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik, Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó hivatal : a Ijreurni nyomda. Előfizetéseket elfogad : a szerkesztőség (Széchenyi-utca zsebközben 24. sz.) és Szolcsányi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden k. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt. 30 kr Előfizetési fölhívás. A jelen félév leteltével tiszteletteljesen kérjük lapunk t. olvasóit, előfizetéseik idejekorán való megújítására, nehogy a lap elküldésében hátramaradás történjék. Előfizetési föltételek : Egész évre ... 5 frt. — kr. Félévre ... 2 frt. 50 „ Évnegyedre . . . 1 „ 30 „ Egy hóra . . — 45 „ Az előfizetési pénzek — legalkalmasabban posta-utalvány utján — kiadó hivatalunkba küldendők. Az „Eger“ kiadó-hivatala (érs. lyc.- nyomda.) Művészeti állapotaink. I. Zene. A szóló szépmtivészeiek, s ezek közt különösen a zene általánosan mivelö, léleknemesitö hatását a tapasztalás minden időkben igazolta. Példák tanúsítják, hogy a zenére még a vadállat is megszelídül. A társadalmi erkölcsök, szokások, illem nemesítését, a nyers jellem, a bárdolatlan modor, a vadság szeliditését alig képes valami hathatósabban eszközölni, mint a müveit zene. Nem a tánc itíegingerlő hatása, hanem, ami nélkül tánc nem is lehet élvezetes — a zene büvereje az, mi a társas életben a sziveket megnyitja, az őszinteséget, szeretetet, barátságot fölidézi, éleszti, s lelkesíti, és az embereket egymáshoz közelebb hozza, nemes viszonyaikat szorosabbra fiizi. Ki a müveit zene iránt fogékonysággal bir, az nem le lat t vad indulatok és szenvedélyek rabja, az nem lehet műveletlen, az nem lehet boldogtalan, kétségbeesett! De ily hatással csak azon zene bir, mely maga is müveit, és finom. A szilaj zene ingerelheti az idegeket, fokozhatja a szenvedélyt, de az érzést nem finomítja, nem nemesíti. A cigányzene mellett lehet kicsapongó kedvre gyuladni, — de ama fönséges gyönyört, mely a lelket fölmagasztositja, a kedélyt a magasabb szellemi élvek honába emeli, — azt csak a mttzene adhatja meg. Ezért szólalunk föl mi a mellett, hogy, ha már azt akarjuk, bogy jó zenénk legyen, s ezért áldozatot hozni is hajlandók vagyunk, tegyük ezt oly zene érdekében, mely a szó nemesebb értelmében gyönyörködtet nemcsak, hanem müvei, nemesit g a mellett minden igényeinknek képes egyszersmind megfelelői. De nézzük már a kérdés gyakorlati oldalát. A terv, hogy itt, Egerben, egy jó cigány-zenebandát, már péld. olyat, mely a fővárosi e nemű bandák niveauján álljon, szervezhessünk, s azt föntarthassuk, — előttünk kivihetlennek látszik, és pedig a következő okokból: 1. Az ez idő szerint Egerben tengődő cigánybandák közöl, bárminő combinátiók szerint, egyik sem quali- fikálható, sem egyenkint, sem egybeolvasztva odáig, bogy élvezhető zenebandává fejlődjék. Sőt ebhez még pár évig akkor sincs reményünk, ha péld. egy kiváló Ügyességű s képességű karmestert állítanánk élére. Nem pedig azért, mert tagjai — egy kettőt kivéve, — reidkivül gyarlók. 2. Mert nagyobb városokból, hol jó cigányzene- kai ok vannak, vagy pláne a fővárosból egy jobb zenebandát, néhány száz forintnyi subventióra, — mint amennyire számíthatunk, — ide édesgetni akarni, előre megjósolhatjuk, — sükeretlen fáradság. E sorok Íróját ez eszmének Egerben keresztülvitelére pár év előtt már maga a fővárosi előkelőbb, s városunkban még mindig jó emlékben álló cigány-zenebandák egyikének feje fölkérte; azonban a terv közelebbi megbeszélése közben kitűnt, hogy subventionalis összegül mintegy bárom ezer forintot óhajtana. Ennyit pedig az egri közönség bajosan fog áldozni. De ha tehetné, sem tenné okszerűn. Azon összeg maximuma, melyet mi zeneföntartásra áldozhatunk, — bozzávetés szerint legfölebb 1000—1200 forintra rúghat. Igaz, hogy ez összeggel semmiféle jóravaló zenét nem tarthatunk föl s biztosíthatunk városunknak ; de ez összeg még is olyan, melylyel egy más tervezető cél nagy mérvben támogatható, s el is érhető. Alakítsunk egy műkedvelő zenetársulatot! Teljes, és sokoldalú tapasztalataink által igazolt meggyőződésünk ama tény, miszerint hazánk arányos népességű városai között egy sincs, mely annyi zene-erökkel rendelkeznék, mint Eger. Itt tehát egy igen jó m ü z e n e k a r megalkotása egyáltalán nem jár nehézséggel. Csak a kellő lelkesedés, akarat és elhatározás, meg némi anyagi támogatás kell hozzá, hogy a terv megvalósuljon. Anyagi gyámolitás pedig azért szükséges ehhez, mert a zenekar, tisztán műkedvelőkből nem alakulhat meg azon erők nélkül, melyek itt ex professo foglalkoznak a zenével. Ezeknél pedig a zenélés kenyér-kereset, kiktől az ingyenes tiszteletbeli ténykedést kívánni nem lehet. Azonkívül az ily nagyobb szabású zenekar fölszerelése is költséggel jár. De meg vagyunk győződve, hogy az ekként szervezett zenekartól, melynek egyik feladata volna idönkint a főtemplomban az egyházi zenét is megillető magaslatra emelni, — tekintélyes anyagi támogatását a magas klérus sem fogná megvonni. Egy ily zenekar azután egy müveit város és müveit közönség minden igényeinek megfelelhetne. Rendezhetne hangversenyeket, alkalmilag térzenéket stb. A részletekre, miként lehetne ily zenekart a legcélszerűbben s kívánatosabban szervezni, ez úttal, nem terjeszkedhetünk ki. No de ennek megvitatása s megállapítása egy e célra szakértő s ügy buzgó férfiakból egybehívandó bizottságnak lenne feladata, melynek megalakítására, s az egész ügy életbeléptetésére a kezdeményt s az elö- intézkedéseket megtenni, nézetűnk szerint, városunk buzgó polgár- mestere, a lelkes zenebarát dr. Fekete Károly úrral karöltve, volnának leginkább hivatva. A tanév végével. Egy iskolai év ismét letelt ; amikor is az ifjúság nem egy tagja azon fontos pillanatot éri el, mely a pálya-választás magasztos ügyével foglalkozik, s melynek helyes felhasználásától függ magának az ifjúnak — mint a társadalom egyik tagjának jóléte, — de amely egyszersmind az ifjúságnak mint egy társadalmi testületnek helyes irányban való haladása által az egész nemzet — családra nézve kiszámitbatlan előnyöket ryújt, — egy nemzet életében a szellemi, és anyagi jólét egyik föfactoraként szerepelvén. Tagadhat lan, bogy a társadalomnak a jó irányban nevelt ifjúság adja meg azt a zománcot, melynek látásán nem csak a szem, de a szív is örömmel pihen meg. — Tagadbatlan, hogy egy nemzet életében a jó irányban nevelt ifjak, mint a jövő reményei, igen fontos szerepet játszanak, s a tár-
