Eger - hetilap, 1876
1876-06-08 / 23. szám
178 mint a nagy nemzetek. Nem szabad hívnunk az órát, mely az életet kioltja, de nem tarthatjuk lehetetlennek sem azt. S ha van, mi az örök életről, egy szép jövőről biztosit: ez nem más, mint az irodalom, mely ha egyszer kellő kifejlődést nyert, él mind örökké, s él benne örökké a nemzetiség. Löriczfiy János. Jegyzéke azon ügydaraboknak, melyek az 1876. évi junius hó 12-én és következő napjain tartandó közgyűlés elé terjesztendök és határozattal ellátandók lesznek. 1.) Az alispán, számonkéröszék, árvaszék, föpénztárnok főmérnök és főorvosok évnegyedes jelentései. 2) Törvények kihirdetése. 3) A jövő közgyűlés napjának kitűzése. 4) A helyettesítés utján ideiglenesen betöltött ellenőri hivatalnak választás utján való végleges betöltése. 5) A Derszib Ferenc halálával megüresedett árvaszéki ülnök- ségnek s a Timon Bertalan elhunytával megürült főmérnöki hivatalnak betöltése iránti intézkedés. 6) Fejér Miklós lemondása a járási földadó-bizottsági tagságról, egy póttagnak behívása és egy ujtagnak megválasztása. 7) A m. kir. ministerelnök és igazságügyi ministernek f. é. ap- ril 15 én 1423. sz. a. kelt, az 1875. XXXVI. te. értelmében több törvényszék megszüntetésére vonatkozó rendelete. 8) A m. kir. belügyministeriumnak a „Törvényhatósági ok- mánytár“ pártolását ajánló leirata. 9) A m. kir. belügyministernek az 1875. évi megyei házi pénztári számadásra vonatkozó rendelete és a pénzügyi szakosztály előterjesztése. 10) Nagy Bernât és érdektársai folyamodványa, melyben Egerben a helypénz-szedésnél előforduló szabályellenességeket beszüntetni kérik, — a gazdasági s pénzügyi szakosztály véleményes jelentésével. 11) A m. kir. houvédelmi ministeriumnak a Tisza balpartján fekvő községekben egy lovas ezrednek elhelyezése iránt f. é. 13913/ IV. sz. a. kelt rendelete a közigazgatási szakosztály véleményével. 12) A m. kir. belügyministernek 6105. számú költségvetések mikénti szerkesztésére vonatkozó utasítása folytán kelt rendelete, és a pénzügyi szakosztály előterjesztése. 13) Czibakháza községe felfolyamodása költségvetését megállapító f. é. 122/XII. 876. sz. a. kelt megyebizottsági határozat ellen s a gazdasági s pénzügyi szakosztály véleményes előterjesztése. 14) Csanád megye átirata a makói törvényszék fentartása érdekében s a közigazgatási szakosztály véleménye. 15) A cselédügyről szóló 187G. XIII. te. tárgyában kelt 23364. számú belügyministeri rendelet és a közigazgatási szakosztály előterjesztése. 16) Bánóczy József helyébe, egy tagnak a központi választmányba, leendő választása. 17) Jezierszky László indítványa, a vásári dijak szedésénél tapasztalt visszaélések tárgyában a közigazgatási szakosztály jelentésével. 18) Pozsony sz. kir. városnak az ipartörvény módosítása tárgyában kelt átirata a közigazgatási szakosztály véleményével. 19) A maconkai malomzúgóra vonatkozó 17602. sz. rendelete a közmunka s közlekedési ministernek és a közlekedési szakosztály előterjesztése. 20) Pata községe képviseletének a község tulajdonát képező malom eladása tárgyában kelt s jóváhagyás végett bemutatott határozata és a gazdasági s pénzügyi szakosztály erre vonatkozó előterjesztése. 21) Eger város képviselőtestületének a törvényszéki helyiség bérlete tárgyában kelt határozata s a közigazgatási szakosztály véleménye. 22) Alattyán község volt úrbéres lakosai a Tárná Zagyva kiöntései ellen épiteni szándékolt védgát kijelölésére mérnököt kirendelni kérő folyamoudványa és a közmunka-szakosztály előterjesztése. 23) Kötelek község képviselőtestülete és Markus Ferenc közt-f T A R G A. IA vasgyuró. — Klassikus elbeszélés. — Kürtői Jenőtől. Amit a vasgyúró életében másodszor megbán. (Folytatás.) — Jó reggelt uram ! Etédy felszökik, mintha kígyó marta volna meg. — Tudom, hogy látásom keserűséget okoz, de meg kell tennem önnek ez alkalmatlanságot. Etédy elutasitólag int kezével. — Nem uram ! el nem megyek; ha másként nem, erővel, — hisz tudja, hogy erőm miatt vasgyúró néven ismer a világ — fognám kényszeríteni arra, hogy meghallgasson. Az ön apja komornyik volt gr. Retteghnél. . . — Soha sem tagadtam. — Szép öntől. — De az tőle csúnya, utálatos volt, hogy enge- met, ki öt jósággal halmoztam, s mint megbízható, hozzám hü emberemet gr. Retteghez küldöttem, ott érdekeimet előmozdítani, s ha más út nem maradna, segélykezet nyújtani boldogult nőm elorzá- sánál — a kivitel percében elárult, s nem rajta múlt, hogy életemet pokollá nem tette. Az árulás ama percében neveztem el hálátlansága miatt Dece- bálnak ; mert rósz szokásaimhoz tartozik, elkeresztelni azokat, kikkel közelebbről érintkezem. így neveztem el példáúl komornyikomat Judásnak, mert épen ellentéte Júdásnak. — Az eladta urát; ez ha tehetné, minden vagyonával megváltana. Egyik inasom Midás, nem mintha nagy fülei volnának, ,de mert oly éles hallású, hogy a harmadik határból megtudja különböztetni hangom után, jó, vagy rósz launéban vagyok-e. A másik Erős, mert hiszem, hogy képes volna velem halni, mint Antónius ily nevű szolgája. Lovászom Cebares, Dárius lovászának emlékére, ki ravaszsága által urának egy hatalmas koronát szerzett. Kocsisaira egyike Erichton, emlékére annak, ki először fogott be négy lovat. Leányom szobalányai Naaerta és Carmione, azon reményben, hogy oly hűségesen fogják szolgálni, mint druszájaik szolgálták Cleopatrát. . . . Elég az hozzá, hogy midőn komornyikom önt bejelentette, megjegyzé, hogy Decebál fia. És ez elég volt arra, hogy ha imádkozott volna is előttem, halálra ítéljem. Ön szomszédnak nevezett ... a többit fájdalom tudja, s talán soha sem fogja feledni. De higyje meg, ha kegyelmes urnák cimezett volna is, megtettem volna azt, amit megtettem. Eme, rám nézve gyászos eseménynél öten voltunk, — és ötünkön kivül nem tudja, nem fogja tudni senki, arról felelek én. De ha kettőnk között történt volna is, az ily történet boszúlat- lanúl nem maradhat. Én tehát elhoztam azokat, kik akkor tanúk valának, hogy tanúk legyenek az elégtételnél is. Válaszszon fegyvert, szólítsa embereimet! s feledje, hogy egy vasgyúróval van dolga, csak az jusson eszébe, hogy azon emberrel áll szemben, ki önt meggyalázta, vérig sértette, lealacsonyította. De mielőtt fegyverhez nyúlnánk. . . Korondy 'habozni kezd . . . majd erőt vesz magán, s folytatja — engedjen egy kérdést: szereti ön lányomat? — Uram ! — Csendesen ! most az apa beszél önnel pár pillanatig, ki egyetlen leánya boldogságáért kész lemondani életéről. . . Azért kérdezem önt, mert tegnap azon meggyőződésre jutottam, hogy Vilmám által szerettetik. Etédy Korondyhoz rohan. Nem akar engem most őrültté tenni, miután meggyalázott? — Nem ! Úgy beszélek, mintha végrendeletemet imám ... és épen azért kérdezem : szereti ön leányomat?
