Eger - hetilap, 1876
1876-06-01 / 22. szám
172 Pest megye alispánja Pest megyének Galgóczy Károly akadémiai tag által irt s a megye közönsége által kiadandó monogra- p hi áj ár a előfizetés-gyűjtés végett előfizetési iveket küld. Pest megye monograpiája a megye részére két példányban ezennel megrendeltetik, s az alispán utasittatik, hogy e két példányért járó 10 forintot a házi pénztárból utalványozza s az illető helyre küldje el. A küldött előfizetési ivek, előfizetők gyűjtése végett, a szolga- birók és polgármestereknek azzal adatnak ki: hogy a gyűjtés ered-, ményéröl, az előfizetési ivek s az "aláirt összegek csatolása mellett f. é. májushó 15-ig ok vetetlenül jelentést tegyenek. Heti szemle. Országos képviselőházunk némely kisebb tjavaslatok befejezte után, jelenleg a területrendezési tjavaslatot tárgyalja. A belügyminister a délmagyarországi hatóságokhoz rendeletet küldött, melyben meghagyja, hogy a magyarországi alattvalókat, kik szerb hadi szolgálatba akarnak menni, a határon ne ereszszék át, miután hire jár, hogy Miletics nem rég Nándorfehérvárit járt, s ott a szerb kormánynak személyesen vojvodinai segéd hadakat ajánlott fel. Az uzsoráról szóló tjavaslat, hir szerint, már elkészült az igaz- ságügymini8teriumban. Kamat-maximumnak 12°/0 van fölvéve, s a javaslat kimondja, hogy bármily kamatot kötött is ki a hitelező, az állam több, mint 12 százaléknak behajtásához segédkezet nem nyújt. A keleti kérdésben folyt berlini értekezletek eredménye egy, Gortsakoff, az orosz államkancellár által készített emlékirat, melynek, a Journ. d. Débats által közlött tartalmában a következő pontok foglaltatnak : Két havi fegyverszünet, mely alatt a küzdő felek kiegyezhetnek. A porta telepítteti a lerombolt házakat és templomokat. Egy évre élelmi szereket oszt ki, s az adót 3 évre elengedi. A segédszerek kiosztása görög és róm. katholikusokból álló bizottság által eszközöltetik. A török csapatok a zavarok Iecsôndesülteiç eltávolitandók, s csak 6 erődített helyen maradhatnak. A keresztények, a reformok teljes keresztülvitele előtt a fegyvert le nem teszik. A hatalmak megbízottjai felügyelnek a reformok keresztülvitelére. Ha azonban a fegyverszünet letelnék a nélkül, hogy a béke helyreállana, a három császári udvar szükségesnek látandja egyetértöleg oly hathatós intézkedéseket tenni, melyek igényelhe- töknek látszanak az általános béke érdekében a baj megszüntetése, s terjeszkedésének megakadályozása végett. Angolország nem adta megegyezését, hogy ez emlékirat a portához terjesztessék ; a porta pedig félhivatalosan már előre visszautasította azt. Magok a fölkelők sem hajlandók a fegyverszünetbe beléegyezui. Belgrádi hírek szerint Szerbiában legfölebb két hét alatt csakugyan kitör a háború. A fejedelem, a kereskedők s iparosok ellenzése dacára, most már maga akarja azt, s igy nyilatkozott: „Látom, a háború kemény, de mulhatlan szükség ; kezdjünk tehát háborút, de élet-halálra, mert nem szabad legyözetniink." A lapok azt írják, hogy Szerbiát Oroszország bátorítja a háborúra, s Gortsakoff határozottan kétszínű politikát követ. A szerb hadsereg vezérletére egy egész csapat orosz tiszt érkezett Belgrádba. Legújabb birek szerint elhatároztatott, hogy a szerb hadsereg sz. János napján (máj. 27.) lépi át a Drinát. A fekete tenger partján, Burgas mellett, tehát csak 6 órányira Konstantinápolytól 600, ember kitűzte a lázadás zászlaját. Görögország elhatározta, hogy Szerbiával kezet fog a törökök ellen, de csak akkor, ha Szerbia már megkezdte a háborút. A fölkelők máj. hó 26-áról érkezett távirat szerint Gackó és Bi- lek közt a törököket újból megverték. A törökök 600 halottat és sok sebesültet hagytak hátra. Most már a fölkelök Bosnia és Hercegovina teljes függetlenségét követelik, s ideiglenes kormányt készülnek választani. Belgrádban a fejedelem rendeleteket adott ki egy 12 millió franknyi nemzeti kölcsön kiírására, s három havi moratorium elrendelésére. Mig Bosniában a fölkelés terjed, Hercegovinában nyugalom Korondynál pedig ez napságtól fogva nem meséltek semmit, legfeljebb egy egy witzkop megjegyzé: Herkules a jguzsaly mellett. Amit avasgyúró életében másodszor megbán. Május van. A tavasz tiszteletére fényes közönség özönli a zöldet. Pompás fogatok érik egymást . . . közöttük a vasgyúró telivé- rektül vont könnyű hintója is. A leeresztett hintóbán kedélyesen beszélget Lázár ur leányával. Egy fordulónál tüzes lovát rövidre fogva léptet szemben Etédy Ármin, büszkén jártatva tekintetét a sokaságon. Korondy hintájához érve, Vilma láttára szeme lángolni kezd, s csaknem lova fejét éri leemelt fövege . . . de amint Korondy szemébe tekint, felcsapja fövegét, sötét haragos pir önti el arcát, és sarkantyút adva lovának, veszettül vágtat el tüskén, bokron, gáton, árkon. Korondy leányához fordul, s meglepetve veszi észre, hogy az mélyen el van pirulva. — Ismered ez embert? — kérdi haragosan. — Igen, feleli Vilma csaknem ijedten. — És hol ismerkedtél meg vele ? — Kemény főispán estélyén. — Hát ö is hivatalos volt ? — Igen.. A főispán kitüntetésekkel halmozta, nekem is ő mutatta be, mint az ifjú nemzedék egyik jelesét, ki szorgalma által már eddigelé többre vitte, mint sokan egész életükben. — Szorgalma által ? — A főispán azt jegyezte meg, hogy valami ujszerkezetti gépéért nagy pénzösszeget kapott. — E szerint valami gépész ? — Nem. Ha jól emlékszem, azt mondták, hogy követségi titkár, de szabad óráiban szenvedélyesen foglalkozik az erőmütan és természettannal. — Azt látom, hogy mindenről bőven, s alaposan vagy értesülve, de vájjon tudnál-e engem szintén alaposan értesíteni arról, miért szereted ezt a . . . hogy is hijják csak .. . Etédy Ármint ? Vilma szép arca lángba borul, majd ismét halványnyá lesz — 8 felelet nélkül, könyezve süti le szemeit. Korondy Lázár dús szakállát kezdi simogatni, s mély gondolatokba mélyedten dűl a hintó szögletébe. — Végzetszerű!— gondolja magában, — én csak véletlen- ségböl kérdeztem, ... és ime ! Én szerencsétlen ! Ki vagyok én? — Köröndi Lázár, és nem több egy betűvel sem. Gazdagnak tartanak, — mert apáimról nagy vagyon maradt rám. — Ha ezt nem örököltem volna, talán most pénzért mutogatnám azt az évek előtt hires erőmet, s talán kifütyülné az a publikum az erömüvészt, mely Korondy Lázárt bámulta, és megtapsolta ! És ki ezen Etédy Ármin ?! —Egy ember, ki Napoleon al elmondhatja: ősöm én magam vagyok! —- Egy férfi! ki már ifjú korában fölküz- dötte magát oda, hova én születtem ! Ki semmiből teremtett magának szép állást, jó nevet, birtokot, tiszteletet. — Ki nem csak át bírta törni az előítélet chinai falát, nemcsak meggyőzte a szegénység folyóját, ... de a vele egy hajóban evezők szokásaitól eltérőleg tudja is magát helyzetébe találni. S mit tettem én boldogtalan ? ! Leromboltam lányom boldogságát és ezzel a magamét is. Lányom ezt az embert, ezt az Etédy Ármint szereti . . És én ezt az embert, ezt az Etédy Ármint megve rettem, mert szomszéd urnák címezett. De hát nem jogosan cimezett-e szomszédnak? — Nemfekszik- e birtoka, azon birtoka, melyet saját esze után szerzett, szomszédságban az én birtokommal, azon birtokommal, melyet érdemem kívül örököltem ! — Haza! — szól a kocsisnak szomorúan, és ismét bánatnak adja őszülő fejét. — . .. Másnap alig kezd viradni, Korondy kocsin ül, s magához veszi Judást a komornyikot, Midás és Erős inasokat, és hajtat Etédre. — (Folyt, kőv.)
