Eger - hetilap, 1876
1876-01-20 / 3. szám
minthogy jelen hirdetményünknek ugyanis az leven egyedüli célja: kerületünk kereskedőit és iparosait figyelmeztetni, hogy a cégeknek a kereskedelmi cégjegyzékbe való bejegyzését a törvény kötelező- leg elrendeli, miért is az új kereskedelmi törvénykönyvnek erre vonatkozó legfontosabb határozatait szó szerint felsoroljuk. A 16. §. a következő nagy fontosságú elvet állítja fel: „Minden kereskedő, ki az 5. §-bau érintett kivétel alá nem esik, a 21, § ban megbatározott pénzbírság terhe mellett, üzlete megkezdésével egyidejűleg cégét azon törvényszéknél, melynek kerületében kereskedelmi telepe létezik, bejegyeztetni, egyúttal azt ugyanott sajátkezüleg aláirni, vagy hitelesített alakban bemutatni tartozik. Mig e bejegyzés meg nem történt, a kereskedő azon jogokban, melyeket a jelen törvény a kereskedők részére megállapít, nem részesülhet ; ellenben elvállalt kereskedelmi kötelezettségeiért harmadik személyek irányában a jelen törvény értelmében felelős." A fent idézett 5. §. következőkép szól : „Jelen törvénynek a kereskedelmi cégekre, a könyvekre és a cégvezetésekre vonatkozó intézkedései a kufárokra és házalókra egyátalán nem ; a zsibárusokra, korcsmárosokra, közönséges fuvarosokra, hajósokra s más iparosokra pedig csak annyiban nyernek alkalmazást, a mennyiben üzletük a kis ipar körét meghaladja. A kufárok és házalók egyesülései egyátalán nem, a fentebb felsorolt többi üzletek folytatása végett keletkezett egyesületek pedig csak akkor tekintetnek kereskedelmi társaságoknak, ha üzletük a kis ipar körét meghaladja.11 A második helyen idézett 21. §. 1. bek. pedig a következőket rendeli : „Ki a jelen törvénynek a cégbejegyzésre vonatkozó rendeletéit meg nem tartja, az erre az illetékes törvényszék által hivatalból 500 forintig terjedhető pénzbírsággal szorítandó. Azon meggyőződéstől vezéreltetve, hogy egy helyesen berendezett és pontosan vezetett kereskedelmi cégjegyzék üzleti összeköttetések létesítését tetemesen megkönnyíti; továbbá tekintettel arra, hogy a jelenlegi cégjegyzékek ingadozó alapon nyugszanak: a törvényhozás ezek helyébe új cégjegyzékek felállítását rendelte «1. Az 550. § nak erre vonatkozó határozata következőkép szól : „Ezen törvény hatálybaléptétöl kezdve új cégjegyzékek fognak nyittatni. A régibb cégjegyzékekbe bevezetések csak annyiban történhetnek, a mennyiben ezek valamely korábbi bevezetés: törlését célozzák.“ Ezen határozat következménye az 551. §. első bekezdése, mely ekkép szól : „A jelen törvény azon határozatai, melyek szerint a kereskedelmi cégek a cégjegyzékbe bevezetés végett bejelentendők és az aláírások a kereskedelmi ügyek elintézésére hivatott törvényszéknél hitelesitendők, illetőleg hiteles alakban bemutatandók, azon kereskedők által is megtartandók, kik üzletüket a jelen törvény hatilyba- lépte előtt már megkezdették, akár voltak bejegyezve, akár nem. E célra a most említett időponttól számítandó hat hónapi határidő ál- 1 apittatik meg, melynek eltelte után a késedelmesek a törvényes határozatok megtartására a 21. §-ban kiszabott pénzbírság terhe alatt gzoritandók." Azon alkalmatlanságok elhárítása végett, melyek az új cégjegyzékbe való bejegyzés iránti megkereséssel egybekötvék, az 562. §. ezeket rendeli : „Azon beadványok, melyek a törvény hatályba léptétől számított hat hónap alatt nyujtatnak be, ha az eddigi gyakorlat szerint érvényesen megtörtént bejegyzésnek az uj cégjegyzékbe bevezetését célozzák, illeték- és bélyegmentesek. További könnyebbitést nyújt az 553. §., mely ily szól : „Ha a korábbi bevezetésre vonatkozó beadványok és okmányok eredetben azon törvényszéknél vannak,Jmelynél a bejelentésnek történni keli, a bejelentésben elég a korábbi bejegyzésre és annak mellékleteire hivatkozni. Az eddigi cégjegyzékekben foglalt bejegyzések hatályára nézve az 554. §. a következő határozatot foglalja magában: „Az uj cégjegyzékbe történt bevezetés közzétételével (9. §.) a cégre vonatkozó s az eddigi cégjegyzékben foglalt összes bevezetések hatályukat vesztik. Hatályukat vesztik az eddigi cégjegyzékekben foglalt összes bevezetések az esetben is, ba a kötelezett bejelentések az 551. §-ban megállapított határidő alatt meg nem történnek. Minden egyes-kereskedőnek, (egyéni cég birtokosának), a ki a törvény által köteleztetik cégét a kereskedelmi cégjegyzékbe bejegyeztetni, illetőleg már bejegyzett cégét a régi cégjegyzékből az újba bevezettetni, ezen törvényes határozat teljesítését lehetőleg megkönnyítendő, az alulirt budapesti kereskedelmi és iparkamara-4 T Á R G A. y Bordal. Mi a szerelem ? — Egy rövid álom . . . Álmodtam sokszor, álmodtam én. . . . Dicsfény-koszorú, majd meg egy járom ! A bor csak igaz ! a bor az erény! Mi a bizalom? — Mézteli méreg. Biztam emberben, emberben én ! . . . Rothadt belanyag, zöldelö kéreg . . . A bor csak igaz ! a bor az erény ! Mindent megunva a borba kevertem A csalódások tengerét én, S újra csalódtam . . . újra ébredtem . . . A bor sem igaz! A bor sem erény! Kürthy Jenő. Istenítélet. A középkor fanatikus intézményeinek egyik legnevezetesbbje volt az „Is te n-itélét," midőn két viador élethalálra vívott párharca dönté el valamely nagyobb fontosságú, életbevágó, de többnyire személyes kérdés sorsát. A mai civilizált kor, habár oktalan, sokszor nevetségesen boszantó formákban, de a középkori lovagiasság magasztosabb érzülete nélkül, ma is föntartotta ugyan a párbajokat, anélkül azonban, hogy azok eredményében „isten-itéletet“ látni volna hajlandó. Napjainkban tehát az „istenitéleti párbajok" kimentek szokásból ; de annál divatosabbak az ugynezett „becsületsértési párbajok,“ melyekben az ember igen sokszor vérével, nem ritkán életével kénytelen a nyegleség, vagy oktalan boszú által többnyire ártatlanul megtámadott becsületét — az emberek balitélete szerint — visszaszerezni, vagy inkább megvédeni. De ba most már istenitéleti párbajok nincsenek is divatban : történnek mégis olykor párbajok, melyeknek kimenetelét csakugyan isten-itélet dönti el. Egy ily istenitéleti párbajról olvasunk Verne Gyula, a természettudományi regényei által újabb időkben oly hírnevessé lett francia iró, egyik jeles müvében, mely „Egy úszó város11 cim alatt csak legközelébb hagyta el a sajtót. Á regény az óriási „Great- Eastern" hajó egy kiválón érdekes utazását írja le a szerző ép oly tanulságos, mint vonzó irmodorában. A kérdéses párbaj a most említett hajó födélzetén ment véghez, s lefolyása, rövid vonásokban, kővetkező : Elvin Miksa angol százados, ezredével Indiában feküdt, hol szivét elrablá egy kereskedő bájos leánya, Ella. A kereskedő azonban, zavart pénzügyi helyzete miatt, leányát egy dúsgazdag kalandorhoz, Drake Harryhoz adta nőül. Elvin, hogy megtört szerelme búját feledje, szabadságot kért, s Corsican nevű bátor kapitánytár- sávai a Great-Eastern-re szállt, hogy Amerikába hajózzék. Egy holdas éjen, amint Elvin a hajó födélzetén álmatlanul busong, — egy gyászrubás, sűrűn elfátyolozott nőt vészén észre, ki zavart léptekkel bolyong a födélzetén. A nö — Ella volt, ki férjével együtt szintén útban vala az újvilág felé. Elvin fölismeri kedvesét, s rémülve tudja meg, hogy Ella boldogtalan szerelme következtében tébolyhoz áll közel. Mély keserve háborodottságában fölkeresi Draket, s szóváltás közbep halálosan megsérti öt. A sértésnek kihívás az eredménye. A párbajnak, a legnagyobb titokban, á hajó födölzetén kell vala végbémennie. A hajó már közel jár az amerikai partokhoz. Az utasok egy bncsúestélyt rendeznek, s mindnyájan az étterembe vonulnak. E -k-ed'Vezö alkalom vala a halálos ellenfelek megvívására kijelölve.
