Eger - hetilap, 1876
1876-05-11 / 19. szám
146 okokat, melyek e nézetünk mellett harcolnak, műit cikkünkben már eléggé kifejtök. Ha mi Egerben, polgári iskola helyett, egyelőre egy négy osztályú a reáltanodát fogunk fölállítani, a magas kormány, tekintetbe véve az itteni viszonyokat, s az ország egy jelentékeny területének érdekeit, szives örömest be fogja ismerni, hogy ez által a közoktatási törvény intentióinak kellő mérvben eleget tettünk. Nem nagy tájékozottság kell hozzá, belátni, miszerint egy alreáltanoda szervezése épen nem, vagy alig kerül valamivel több áldozatba, mint egy polgári iskola felállítása. Sőt, mig a polgári, vagy felsőbb népiskola fölállításánál egyedül öuerönkre volnánk kénytelenek szorítkozni: reál-iskolaszervezésénél, meggyőződésünk szerint, egyrészt a helybeli polgárság s vagyonos és tekintély-osztály, sőt a megye közönségének áldozat- készségére, — más részt a magas kormány támogatására is számíthatnánk, mint melynek hazafias kötelességében áll, minden mozzanatot, mely a közművelődés emelkedése iránt fölmerül, teljes erejével, s minden kitelhető eszközökkel istápolni. Ez utóbbi részben meggyőződésünk helyességét igazolja azon kedvező körülmény is, hogy midőn nem rég Eger városa egy reáltanodának itteni felállítása iránt kérelemmel járult a magas kormányhoz, ez teljes készséggel megígérte a kérelem teljesítését, ha városunk, tekintetbe véve hazánk mostani nyomasztóbb pénzviszonyait, nem vonakodik a reáltanoda fölállításához némi áldozattal járulni. De, föltéve, hogy Eger városa, ez idő szerint, nem is számíthatna egyelőre az ország anyagi támogatására, tisztán saját erejére utalva, s legfölebb a megye s polgárok áldozatkészségének hozzájárulásával volna kénytelen a felsőbb tanodát fölállítani, még akkor is minden tekintetben e önyösebbnek s szükségesebbnek mutatkozik egy alreáltanoda létrehozása. Mert mig a polgári, vagy felsőbb népiskola befejezett egészet képezvén, az extensiv fejlesztést ?ki- zárja, s egyszersmind a reáltanoda fölállításának óhaját bizonytalan időkre odázza el : addig egy fönálló alreáltanoda tovább fejlesztését, s illetőleg nyolc osztályú föreáltanodává emelését idővel a közművelődés hangos követelményei fogják a kormánynak sürgős hazafi-kötelességévé tenni. Önként értetvén, hogy az alreáltanoda a polgári iskolák céljainak teljes mértékben megfelel. Ezek, röviden összefoglalva, azon nézpontok, s elvek, melyekre támaszkodva, mi, Egerben, egyelőre egy alreáltanoda köz- ohajtássá vált, sürgető fölállítása mellett harcolunk. A „miként ?“ kérdéséről jövőre fogunk tüzetesebben szólani. Egy iparos polgár. Gazdaközönségünkhöz ! A hevesmegyei s jászkerületi gazdasági egylet megkeresése folytán közöljük az első magyar biztositó társulatnak a föntnevezett egylet elnöke, visontai Kovách László úrhoz intézett levelét, s egyszersmind fölhívjuk annak, különösen gazdaközönségünket illetőleg, igen fontos tartalmára az érdeklettek becses figyelmét : Az első magyar általános biztositó társaság. Pesten. Budapest 1876. ,marc. 28-án. Nagys. Visontai Kovách Lász,ó úrnak, mint a heves megyei gazd. egylet elnökének. Budapesten. Több gazdasági egylet hozzánk intézett leveleiben azon szándékát fejezte ki, hogy intézetünkkel közvetlen összeköttetésbe kívánna lépni, oly formán, hogy befolyásuknál fogva tagjaikat az intézetünknél való biztosításra buzdítsák, ha hajlandók volnánk az illető egylet tagjait némi kedvezményben, illetőleg dij-elengcdesben részesíteni. Miután azonban rendes dijaink megszabásánál is csak a hosz- szú évek során szerzett tapasztalatok, valamint feleink irányában méltányosság vezérel, ízen dijaktól — melyek szorosan az átvállalt kockázat arányában állnak — szilárd intézet csak azon esetre térhet el, vagy átalában csak akkor nyújthat rendkívüli kedvezményeket, ha ezekért tömeges biztosítások, vagy a biztosítási eszmének nagyobb terjesztése által némi compnsatioban részesül : Ezen közös érdekű célt leginkább elérhetni hiszszük az által, ba a többi gazdasági egyleteket az intézetünkkel való össze köttetési-e nézve szintén megnyerjük, hogy ilyképcn a biztosítási ügyletet nagyban terjesztve, viszont a gazdasági egyleteket is bizonyos előnyökben részesíthessük. Van szerencsénk tehát a t. egylettel tudatni, hogy hajlandók vagyunk a heves megyei gazd. egyesület azon tagjait, kik a t. egylet befolyásánál fogva ügynökeink, vagy pesti főügynökségünk utján intézetünknél eszközölték biztosításaikat , dijelengedésben részesíteni; teszszük ezt kiválólag azon reményben, miszerint a t. 4 T A R G A. §►A vasgyuró. — Klassikus elbeszélés. — Kiirtlii Jenőtől. Ahol a part szakad. (Folytatás.) A vasgyúró reszketett felesége előtt, ha ez szemöldeit összevonta, és táncolt örömében, mint egy komédiás, ha a nagyságos asszonynak méltóztatott rá kegyesen mosolyogni . . . mert hát szerettem nagyon]. . . csaknem annyira mint tégedet. Sok boszúságot okozott életében, de legnagyobbat akkor, midőn meghalt. És mégis kegyelettel gondolok rá, mert itt hagyta nekem idealizált magát . . . tégedet. Töröld le könyeidet édes Vilmám, kedves kis lányom . . . igy ! most nézz rám ! Ilyenkor feledek minden keserűséget, feledem, hogy maholnap azt sem tudom, hol van fejem a sok gond miatt. . . csak azt tudom, hogy te vagy az én kedves kis lányom. Lásd, igy szeretlek én téged látni, mosolyogva, mint egy múzsát, kinek csókjától höskölteményt ir a fűzfapoéta. Azt akarod kérdezni, miért duruzsolok ismét ? Miért ? — mindenért ! Van tizezer hold erdőm, aminek hasznát nem veheti más, mint a medve, — pedig gyönyörű erdő, óriási Ősfáival. De madár legyen, aki oda felmegy, és ördög, ha le is akar jönni. Ezért az erdőért, melyet alkalmasint rizskása-termö classisba soroztak, és ezért a viskóért, mert 30 lyuk van benne, melyek termek és szobák cimen szerepelnek, odafizetem évenként a kiiküllői birtok jövedelmét. A régi jó időkben volt 300 jobbágyom. A haladó kor szelleme úgy hozta magával, hogy szabadítsuk fel e rabszolga-népet, mint ahogy a nagy eszme matadorai szerették magukat kifejezni. Felszabadítottuk,odaadtuk nekik jobbágytelkeiket — és fizetjük a váltságot mi. Örök-váltságnak nevezik, alk almasint azért, mert örökké fogjuk fizetni. Ezen váltság törlesztésére alig elég a sárháti haszonbér. Lovaimtól fizetek 100 frtot, tányérnyalóim után 120 frtot, fegyvereim után 90-et, hogy magam és embereim kilöhessük fegyvereinket, anélkül, hogy nyakon csípjenek bennünket, fizetek 60 frtot, azokért a tyukültető úgy nevezett hintókért 200 at, vén fejem után 500-at s tudja az ég mily cimen annyit, hogy midőn mindent kifizettem, magamnak summa summarum annyi marad, mint komornyikomnak, a Júdásnak. De még sem ez vett ki most a békettt- résből, mert hát Júdás jövedelme , ha nem nagy is, de különösen mióta Júdásnak kereszteltem, és e szép névért havonként 50 ezüst húszassal javíttatta meg fizetését, teljesen elég arra, hogy az ember átszunnyadja ezt az életet, mint egy fóka. Hanem gondold csak! Oh, hogy az ember dühében át nem változhatik szarvassá, mint Acteon, fává, mint Aegle, sárkánynyá, mit Aesculap, kővé mint Ag- lauras, Anaxarete, Aconteus, Daphnis, Oelius, — bagolylyá, mint Ascalapes, medvévé, mint Calisto, majommá, mint Cekrops, hallá, mint Dercitis, márványnyá, mint Niobe, fecskévé, mint Progne, sóvá, mint Lóth felesége, s nyullá, mint némely hőse a 19 ik századnak. ... És még példákat mert nekem citálni! Rám diktálta, hogy Demosthenes apja kovács volt, Agatho- clesé fazekas, Telephanusé kerékgyártó, Hyperbolusé lámpagyujto- gató, Antigonusé kötélverö, Phocioné kanálfaragó, Valentiniané szénégető, Probusé kertész, Euripides anyja kofa, Artaxerxes, Cin- cinnatus, Gordius parasztok voltak, Aesop komédiás, Plató pék, Dárias lyctor, Poliperchon csirkefogó, Ptclomens közkatona, Viria-