Eger - hetilap, 1876

1876-04-27 / 17. szám

131

és Mezőtúr város polgármestere, bogy a részükre már kiadott tartozási kimutatások alapján, a kintlevö összegeket mielőbb szedjék be s mutassák ide.

Heti szemle.

Amint ministereiuk Bécsböl, hosszas eredménytelen alkudozások után,Budapestre visszatértek, Tisza ministerelnök f. hó 22-én estve egybehívta a szabadelvű párt mintegy 50 tagját, s közölte velők a béc; i tárgyalások folyamát. A vámkérdésben a magyar kormány belenyugodott némely gyarmatáruk vámtételeinek némi fölemelésébe, mig más részt az osztrák kormány is bejegyezett, bogy a nyers termények vámtételei fölemeltessenek. A vámvisszatérítés kérdésében pedig az osztrák kormány elfogadta, hogy e cimen a magyar államkincstárnak mintegy 3 millió frtnyi összeg téríttessék meg. A fogyasztási adók kérdésében az osztrákok merevsége miatt semmi egyezség nem jöhetett létre.

A baukkérdésben pénzligyministerünk banktervét az osztrák nemzeti bank visszautasította. Hir szerint most Andrássy Gyula közös külügyminister, a bankügy alapos tanulmányozása után, egy oly tervet dolgoztatott ki, melynek alapján a magyar bankügy sükeres megoldását remélik.

Miután Tisza K. a bécsi tárgyalások folyamát főbb vonásaiban a képviselőknek előterjesztő, szavait ekként végzé : Ha a kiegyezés ez úttal létre nem jő, ha mi azt meg nem kötjük, nyiltan ki kell jelentenem : miszerint Dines kormány, mely többet kivívni képes volna. Amit előterjesztettem,az az elérhetők maximuma. De nem is ösmerek kormányt, mely e parlamentben, csekélyebb eredményt, mint melyet mi elértünk, keresztül tudna vívni. Az utánunk jövő kormányra nézve tehát nem maradna egyéb hátra, mint a házat feloszlatni, s uj választásokat eszközölni. Más utat uem ismerek. De mi lenne ez eljárás eredménye? A legsúlyosabb bonyodalmak. Ijesztő mérvű emelkedése a deficitnek. Hitelünk végsülyedése. Országos izgatottság. S végre oly politikai s közgazdászai áramlat kitörése, melytől az ég óvjon meg bennünket! — Abankkérdésrenézve — úgymond — egy részről sem vonatott kétségbe jogunk egy önálló nemzeti bank fölállítására. De hogy egy magyar bank, i d e- g e n pénzen, a magyar és osztrák bankjegyek közötti kölcsönös árfolyam megállapitása nélkül, állittathassék fel: ily állítást nevetségesnek tartok. Ki ilyesmit állit, nincs más célja, mint az ország félrevezetése. Ha csak 4—5 %-nyi árfolyanikülönbség állna is elő a magyar bankjegyek hátrányára, a külföld mindenesetre az osztrák

gesebbet a föld kereksége nem tud felmutatni. Kérdém : ismerik-e hát az aggteleki barlangot? Mire egyikök azon megvető választ adá, hogy azt a pince-lyukat ismerni sem akarja. Erre aztán nem volt mit szólnom,—hanem akartam, hogy megbotránkozásom elkeseredésben ne törjön ki.

Az adelsbergi barlangot a kedvező évszakokban a touristák ezrei látogatják. Maga a helység úgy szólván az utazók pénzéből él, s gyarapodik. Bezzeg egy Dyáron át az aggteleki barlangnak alig van 10—20 látogatója, pedig most már az odajuthatás is igen könnyű, mert vasúton mehetünk egész Tornaalljáig, bonnet Aggtelek rövid félórányira esik. Csuda-e hát, hogy még azon hazánkfiai sem ismerik, kik a külföldnek annyira ismerői s bámulói ?

Hányadik lesz az a t. olvasók közöl, ki valaha valamit hallott a szkarisiorai jégbarlangról, s ezek közt ismét hányadik lesz, ki azt látta is. Pedig e barlang sem Amerikában, sem Ausztráliában nincs, hanem itt van hazánk szivében a testvér magyar-hazákat egybeölelö Biharhegységben. És mi több : ez azon barlang, — s ezt nem én mondom, hanem ország világlátott, nevezetes hazai s külföldi tudósok, kik e barlangot meglátogatták, — „melynél a maga nemében nagyobbszerü, fenségesebb , elragadóbb természeti jelenséget a kerek föld sehol sem mutat fel !“

A Bihar hegyláncolat számos , vadregényes tájai között, az Aranyos folyó mentében nem egy festői völgygyei, s barlangokban dus sziklaszorosokkal találkozunk. Ezek égyike Szkerisora, vagy Szkarisiora nevű oláh falu közelében a Ghirda-széka völgy, melyet a M j e 1 u r a (bárány) nevű meredek hegygerinc zár be. E begy ormán túl egyszerre egy zord, vadregéDyes tájat pillantunk meg, sajátságosán meglepő jeleneteivel. A meredély lejtő lábánál, vadon összekuszált fák, bokrok s kúszó növények sűrűjéből egy mély katlan tátong felénk, melynek fenekéről kisded fejér hómező csillog fel.

E mélység kerekded alaki;, közel 30 öl átmérővel bir, s csakbankjegyeknek adna előnyt, mire az árfolyamkülönbség egyszerre 15—20 °/„-ra szöknék fel. Minő helyzetbejutnánk ekkor? Ez évente 5—6 milliónyi tényleges kárt szülne nemcsak, hanem összes nem- zetgazdászatu ikat tönkre tenné.

Az európai béke fentartásának egyik alapfeltétele — folytatja a ministerelnök — hogy Ausztria és Magyarország karöltve járjanak egymással. Ha a jelen kormány — igy végzi beszédét — a kiegyezést megköti, tagjai népszerűtlenekké lesznek, a legsúlyosabb szemrehányásokat kelieud türniök, sőt még talán bazaárulöknak is fognak neveztetni. Ez meg fog történhetni, ba a kiegyezést létrehozzuk. Nekem azonban erős, tántoriihatlan meggyőződésem az, hogy mindé szemrehányások s vádak jogosultabbak lesznek akkor, ha a mostani kiegyezést meg nem kötjük, mert ez esetben az országot a végveszély karjaiba dobtuk.

A kormányeluök előterjesztése mély benyomást tett a jelenvoltakra, s a kérdések komoly megbeszélés tárgyát képezték. Utóbb a szabadelvű párt elubbjából azon hir terjedt szét, bogy a bankkérdés kivételével, az alkudozások tárgyát képező kérdésekre nézve megállapodás jött létre. Ennek következtében a ministerek e bét elején ismét Bécsbe voltak menendők, bogy forma szerint elintézzék e megállapodásokat, melyeknek tartalma eddigelé még ismeretlen, de mint illetékes körök tudni akarják, olyan, mely sem minket, sem az osztrákokat nem fogja kielégíteni. Tegnap, ö felsége elnöklete alatt kell vaia ministertauácsnak tartatnia, s remélik, hogy a viszályos kérdésekben e hét vége felé király ő felsége szava fog dönteni.

A szabadelvű párt tagjai közöl többen egy nyilatkozatot bocsátottak ki, melyben kijelentik, hogy az egyezkedés föltételeit nem fogadják el. A nyilatkozatot hétfőn estig a szabadelvű párt képviselői közöl mintegy CO-an irták alá.

A baukkérdés jelen állásáról a „Hou“ azt irja, hogy az osztrák nemzeti bank egy újabb tervet adott át a magyar kormánynak, mely szerint a megalkotandó banktörvényben egyenesen ki lenne fejezve, hogy úgy Magyarországnak, mint Ausztriának joga van külön, független nemzeti bankot alapítani. De tekintettel a rendezetlen valuta-viszonyokra, a két állam megegyeznék, bogy ideiglenesen, mintegy 10 évi tartamra, egy és ugyanazon társaság állítsa fel mindakét bankot olyképeD, hogy mindkettőnek külön igazgatósága lenne. A megosztandó ércalap Magyarországra esendő része Budapesten helyeztetnék el, s ennek nagysága szabná meg a Magyar- országon kibocsátandó bankjegyek mennyiségét. E bankjegyek azonban egységesek lennének magyar és német felirattal. Az ellenőrző felügyelet egy közös tanácsra lenne bízva, melybe négy-négy tagot a magyar és osztrák bank közgyűlése választana, kikhez a

nem minden oldalról 16—20 öl magas, függélyes sziklameredélyek környezik. Csak egyik éjszaki oldalán lehet e mélybe bocsátkozni, bol a sziklafalból, mintegy 9 — 10 ölnyi hosszúságban 2 láb széles menedékes köpárkány nyúlik ki, jobbfelöl karfákkal ellátva, mig a lejárás lépcsözetét a sziklába illesztett ingatag fatuskók képezik. E barátságtalan lejtőn, mintegy 100 lépést leboesátkozván, a teljesen meredélyes sziklafalazatú belső katlan párkányára jutunk, melybe, lejáratul egy a szirtfalboz illesztett, elég erős szerkezetű, valami 40 lépcsővel ellátott hágcsó kínálkozik.

Nem kevés bátorsággal lépünk a függélyes lajtorjára, melyen óvatosan leereszkedvén, a fenéken egy sziklaomladékra jutunk, melyet csillámló hóréteg borit. Ez a barlang pitvara, melyből egy folyosó nyilik. Tornáca mintegy 30 láb magas, de belebb mindegyre emelkedik, s belyenkint 50—60' magasságot ér el. Ebből egy kerek, mintegy 25 öl átmérőjű csarnokba lépütk, mely csaknem szabályos kuptetövel bir, talaját pár ölnyi vastag jégréteg boiitja, s mészkőből álíó oldalfalain helyenkint jégkristályok csillognak. A csarnokban egy jégdomb, s c mellett egy mélység van, melybe az olvadékviz foly. Kulmer cs. kir. erdösz, e merész vállalkozó, összekötött hágcsókon, mintegy 50 ölnyi mélységre bocsátkozott alá ez üregben a nélkül, hogy feneket ért volna.

Ezen első csarnokból ismét egy sziklafolyosó vezet tovább, melybe azonban már csak fáklyák fényénél juthatunk. E folyosót szintén vastag jégkéreg burkolja, s falait és boltozatát gyönyörű jégkristályok, s pompás jégrojtozatok díszítik. Kezdetén mintegy 7 öl széles, de közepén már mintegy 10—12° szélességre s 4° magasságra tágul ki, helyenkint azonbau annyira összeszorul, bogy magassága alig van 5 láb. Az egész lejtősen leereszkedő folyosó hosz- sza mintegy 27 öl.

Már e folyosó maga igen érdekes látvány ; de még meglepőbb s elragadóbb a barlang utolsó csarnoka, melybe a folyosón túl, jégbe vágott lépcsőkön jutunk alá. E csarnok méltán megérdemli