Eger - hetilap, 1876

1876-04-20 / 16. szám

— m — ellenőrül, a teguápi értekezlet egyhangú ajánlata folytán, mint különbeni» egyedül folyamodót : Rapaic.s Dánielt helyettesíti, ki eskületételre jelentkezvén, a hivatalos esküt azonnal le is tette. Miről Rapaics Dániel ellenőr tudomás, miheztartás s a 3000 frt óvadéknak 14 nap alatti letétele végett, — az alispán tudomás s az óvadék átvétele végett, — a főpénztárnok tudomás s miheztar­tás végett, s a szolgabirók és polgármesterek tudomás s köröztetés, s illetőleg közhirrététel végett ez utóbbiak azzal értesittetnek, hogy az ellenőri hivatalnak választás utján való végleges betöltése a júniusi közgyűlésen fog megtörténni. Zemplén megye közönségének és Hódmezővásárhely törvény- hatósági közgyűlésének az önálló magyar vámterület érdekében a képviselöházhoz intézett felirataira vonatkozólag a közigazgatási szakosztály által tett véleményes jelentés folytán az országgyűlés képviselöházához felirat intéztetik. Olvastatott id. Nagy János és társai verpeléti lakosoknak az 1875. évi december 31-én Verpeléten megejtett községelőljárósági választást megsemmisitetni kérő folyamodványa s Grosz Jakab szin­tén verpeléti lakosnak azon panasza, hogy a verpeléti képviselőtes­tületben négy oly tag van, kik, mint a községgel bérleti viszonyban levők, a törvény értelmében annak tagjai nem lehetnek. Olvastatott a tiszti főügyésznek véleményes jelentése. Tekintve, hogy az 1871 évi XVIII. törvénycikk 79 § a a vá­lasztási időnek kihirdetését rendeli el, a járási szolgabiró által ki­hirdetett választás meghiúsulta következtében 1875 évi december 31-én kitűzött másod-választás határideje pedig szabályszerüleg ki­hirdetve nem volt : a Verpelét nagyközségben 1875 évi december 31-én eszközlött község-előljárósági választás megsemmisittetik. Ami a Nagy György Ferenc, Hadobás Mihály, Farkas János és Vince János községi képviselőtestületi tagok elleni panaszt illeti, ez ügynek első fokú határozattal leendő eldöntése, az 1871. XVIII. t. e. 52 §-a értelmében, a községi igazoló-választmány hatásköréhez tartozván, az iratok, a szolgabiró utján, első fokú határozat-hozatal végett választmánynak adatnak ki. Miről Perlaky Zeno szolgabiró, az iratok kiadása mellett, to­vábbi eljárás végett azzal értesittetik, hogy, mielőtt a községelőljá- róság uj választására határidőt tűzne ki, a panasz elintézése végett, az igazoló választmányt hívja öszsze, nehogy a kijelölések megté­telére hivatott képviselőtestület törvényessége ellen újabb kifogások tétessenek, — elváratván a szolgabirónak mindkét iránybani eljárá­sáról szóló hivatalos jelentése. A m. k. belügyminisztérium f. é. febr. 8-ról 5768. sz. a, értesíti a megye közönségét, hogy az osztrák cs. k. hatóságok részérőli megkeresések ezentúl nem közvetlenül az illető járási tisztviselő­— Te? — Igen ; én Írtam szakácsomhoz a névtelen levelet s küldtem neki a mérget. — Te, te, Aubertin ? — Igen; féltékeny voltam. Moeris, ki engemet boldogsága egyetlen akadályául tekintett, s halálomat óhajtotta, ezen kívánsá­gával oly eszmét keltett fel bennem, melynek kiviteléhez csakhamar hozzá is fogtam, hogy megszabaduljak veszélyes versenytársamtól, vagyis inkább megszabaduljon tőlem. Az áldozat nőm kis kutyája lett, s azonkívül két ezer frankomba került a mulatság, de a nyuga­lom, melyet visszanyertem, ezzel korán sem volt drágán fizetve. — Szerencsétlen, tehát egy becsületes embert ily vétekkel rágalmaztál. — Éu nem rágalmaztam senkit, és senkinek a nevét nem vá­doltam a mérgezési kísérlettel. — De tudtad, hogy nőd egyedül Moerist tartja a méreg kül­dőjének. — Úgy van. De éélom elérésére igy kellett tennem. Hát ugyan halálom hirenemalegörvendetesébb lett volna-e Moeris urra nézve? Hát nem hallottam-e, hogy halálomat óhajtotta? — S a véletlen for­dulat nem a legbaltályosabb gyógyszer volt-e hőmre nézve? — Igaz, igaz, de te Moerist, ki leszámítva szenvedélyes nyilat­kozatait, egészen derék ember volt, mégis csák igen utálatos gya­núba hoztad s nőd előtt valóságos méregkeverőnek tüntetted fel. — Gondold meg, féltékeny valets a féltékenység vakká, DO-, londdá tesz. Húsz év óta, igaz, sokszor pirulva gondolkoztam ezen tettemre s elég szemrehányást tettem ezért magamnak. A mi pedig nőmet illeti, nehogy eszélyes eljárását elrontsam, nem közöltem vele sem akkor, sem azóta cselemef s megbagytlm őt gyűlöletes gyanújában. —- Ennek következtében két szerető szív létí szerencsétlenné. höz, hanem az alispáni hivatalhoz intéztetnek, hogy az alispán az idegen hatóságok megkeresvényeinek gyors és szabatos elitézését ellenőrizhesse. Tudomás és alkalmazkodás végett kiadatik az alispánnak. Szabolcs, Abony, Zemplén, Marmaros megyéknek és Győr vá­rosnak a közigazgatási bizottságról szóló törvényjavaslat ellen a képviselöházhoz intézett feliratai, miután már a nevezett javaslat szentesített törvénynyé vált, tudomásúl vétetnek. A földmivelés, ipar és kereskedelemügyi m. k. minisztérium f. é. febr. 14-ről 3435 sz. a. a megyének a községi faiskolák felállí­tása és kezelése tárgyában hozott szabályrendeletét örvendetes és helyeslő tudomásúl veszi. Tudomásúl vétetik. A m. k. belügyminisztérium f. é. március 4-röl 9 161 sz. a. a megyének a községi faiskolák leállításáról és kezeléséről alkotott szabályrendeletét, a föld. ipar és kereskedelmi m. k. minisztérium­mal egyetértöleg jóváhagyja. Tudomásúl vétetik. Heti szemle. A bank- és vámügyben a magyar és osztrák miniszterek közt a húsvéti ünnepek előtt Bécsben folytatott alkudozások, mint tudva van, semmi eredményre nem vezettek. Mondják, hogy minisztereink az engedékenység megállapított végpontjait is átlépték immár, az egyesség azonban az osztrák kormány-férfiak merevségén szenve­dett hajótörést. Minisztereink az ünnepekre a magyar fővárosba visszatértek, de a múlt kedden már ismét Bécíbe távoztak, hol e na­pokban király ő felsége elnöklete alatt közös minisztertanács volt tartandó, melyen az alkudozásoknak ezúttal véglegesen be kell vala fejeztetniük. Mily eredménynyel? a közelebbi napok már meg fogják mutatni; de az előzmények nem igen örvendetesek. A képviselőim a húsvéti sztiaet után első ülését, hir szerint, f. hó 20-án fogja tartani. A N. H. bécsi tudósítása szerint ottani katonai körökben terv­ben van, hogy az osztrák-magyar birodalom két honvédelmi minisz­tériuma besztíatettetik, s a közös hadügyministeriumban külön osz­tályokat fognak képezni. Hivatkoznak a porosz honvédelmi rend­szerre, hol a lándwehr szintén szoros kiegészítő részét képezi a sor­hadnak, — s azon körülményre, hogy ez intézkedés által tetemes megtakarítások lenuének eszközölhetők. E kérdéshez azonban a bé­csi katona urakon kivtil még másnak is lesz beleszólása. Ugyancsak a N. H. értesülése szerint Roller báró, a mostani közös külügyminis- ter, Edelsheim-Gyulai helyére, Magyarország katonai főparancsnok Fiad nem veheti el azt, kit szeret. S mindez azért van, mert húsz év előtt Moeris urat oly utálatos rágalomba keverted. — Melyben pedig ő egészen ártatlan volt, — viszonzá Auber­tin. Egyébiránt csak egyetlen személy van ebben a csalódásban s én, Isten tudja, még ma is sokkal gyöngébb vagyok, mintsem hogy felvilágositanám őt a valóról. — Ebben a pillanatban megnyílt a szalon ajtaja s Aubertinné asszony lépett be. — Hogyan? hát te itthon vagy? — kérdé a férj meglepetten, s az órára nézett, mely egyet mutatott. — Azt hittem, hogy az opera­bálban vagy. — Nem — viszonzá Aubertinné. — Fiam egyedül ment el nő­rokonainkkal, én pedig itthon maradtam, hogy célba vett megháza- sitása felett gondolkodjam. Most már egészen megváltoztattam szán­dékomat, s nem ellenzem többé a Moeris leányával leendő egybe­kelését. — Megfoghatatlan. — Már pedig az úgy van, s én most egészen más színben látom a dolgot .... De mindjárt, egy kulcsot találtam ma, nem te vesz­tetted el? Aubertin ur elvette nejétől a kulcsot, megnézte azt, s elpirulva dugta zsebébe. , — Na barátom, — mondá Marans — Dionysius füle el­beszélte nődnek titkodat. A férj lecsüggesztette fejét, rejteke felfedeztetett s a régi tör­ténet Ielepleztetett. Tizennégy nap múlva jegyet váltott az ifjú Aubertin Moeris Amália kisasszonynyal. Aycard Marie után. Milesz Béla.

Next

/
Thumbnails
Contents