Eger - hetilap, 1875
1875-10-21 / 42. szám
332 A gyökeres iüzek kiásásánál ügyeljünk, nehogy az elültetendő fűzfa túlságosan bsonkbott vagy sértett gyökérzettel ásassék ki, a munkással értessük meg, hogy semminemű fa, gyökér nélkül meg nem élhet. Az elültetendő fát szükséges visszametszeni, mert a gj ökér mindenkor arányban van az ágazat és levélzettel, de minthogy a gyökér a kiásás folytán kevesbedett, az ág és levélzetnek is kévés- bedci kell. — A természet aránytalanságot nem tűr. Talán szükségtelen is megemlíteni, hogy elegendő széles és mély gödröket ásassunk, és pedig, ha lehet őszszel, az által a kihányt kemény föld elporlik és a fűz apró hajszál-gyökerei számára hozzáférhetővé lesz. A dugványozásnak más neme a botolás, mikor is 6 -7 láb hosszú 1—2 hüvelyk átmérőjű ágak dugatnak el ; e botok vagy karók meghegyezetten legalább két láb mélységre állíttatnak a földbe, ez eljárásnál is célszerűbb a karókat gödörásás által porhanyitott földbe állítani; ezt követve alig néhány százalék szárad ki, ellenben ha csak úgy egyszerűen a kemény talajba szúrjuk, mozgatjuk, nem hozza meg a várt eredményt. A fűzfából készül fakanál, teknyö, faabroncs, facipö, szőlő karó, vesszejéből kosár, ágaibói kerítés, két éves vesszejének főzete váltóláz elleni orvosság, kérge 6°/o csersav tartalommal bagaria és finom keztyübör készítésre alkalmatos, partkötések, vízmosások támadását és nagyobbodását akadályozza, virágját korán tavaszkor a méhek dongják körül, szene puskapor-készítésre használtaik, fájából továbbá puskaágy, szitakéreg, skatulya készül, levelével a thea hamisittatik, gyapot alakú magtakarója gyapottal keverve megfonatik, vata és kalapposztólkészitésnél pótlékul szolgál. A ba- muszinü fűz homok és homokbuckák kötésére alkalmatos, végre száraz tája fa-szűk helyen elég jó tüzelő anyagot ad ;iha tehát tekintetbe vesszük a fűznek említett sokoldalú használhatóságát, gyors növését, bizonyára azon meggyőződésre jövünk, hogy ö csak azok által nem szaporittatik — feltéve hogy alkalmatos talajjal rendelkeznek,— kik előtt e jó tulajdonok ismeretlenek. Ebner Sándor. Megyei élet. Heves és K.-Szolnok t. e. vmegyék 1875. szept. 15-én Beöthy Lajos főispán elnöklete alatt tartott rendes bizottsági közgyűlésén következő ügyek tárgyaltattak : Olvastatott Gyöngyös város polgármesterének f. évi 4570.. sz a. kelt jelentése, melynek kapcsában — Domonkos Lajos hordó-hitelesitö állomásért folyamodó gyöngyösi lakos kérvényéi és a központi m. hitelesítő központi bizottságtól kiállított kcpesitő bizonyítványát, hivatkozással az 1874. évi 13417. sz. a. kelt mimsteri leirat kapcsában kiadott szabályrendeletre, melynek 5. §. értelmében a hitelesítő hivatal személyzetét a törvényhatóság alkalmazza — terjeszti be azon kéréssel, hogy nevezett a Gyöngyösön felállított hitelesítő hivatalnál mint hitelesítő alkalmaztassák. Be csatolja egyidejűleg a képviselő testület f. évi 183.—XXXII. sz. határozatát, mely szerint a hordó-hitelesitő évi fizetése 300 írtban, — é; az egy év alatt befolyó jövedelem bizonyos hányadában állapíttatott, meg, akként, hogy ezen hitelesítő, egyszersmind más mértékeket is hitelesítsen, bejelentvén, hogy ezen hivatal betöltésére nézve a pályázat a „Gyöngyös1' lap utján kihirdettetett, de más folyamodó nem jelentkezett. Ámbár a polgármesteri jelentés szerint a gyöngyösi m. hitelesítő hivatal betöltésére snézve a pályázat a „Gyöngyös1* lapban közzéíétetett, — más mint Domonkos L jós még sem jelentkezett,— mivel becsatolt bizouyiváoya által képessége igazolva van,mint egyedül pályázó alkalmaztatik. Mivel pedig az 1874. 13417 sz. a. kelt ministeri szabályrendeletek 5 §-a a hit. h. személyzete kinevezését a m. bizottságra ruházla, s ennélfogva a bit. hivatal-állomás betöltésére vonntkozó minden teendők a m. bizottság hatásköréhez tartoznak, s mivel ezen jog illusoriussá válnék, ha a városok és községek törvényhatóságnak praejudicálva, a pályázatot csak saját kebelükben hirdetvén ki, mindig csak egy folyamodót hoznának javaslatba, nehogy a jelen eset, mint előzmény, ilyetén szabály- szerütlenségek gyakorlatára nyiijtson alkalmat, Gyöngyös városa által ajánlott Domonkos Lajos, csak tekintve a közelgő szüret okozta kényszer helyzetet, alkalmaztatik mint hordó-hitelesitő, feun- tartatván azon esetre, hogyha a nmlgú föld.-, ipar- és kereskedelmi ministerium Gyöngyös várolában a hitelesítés más ágait is működése körébe vonó hivatal felállítását, engedélyezendi, úgy a pályázat kihirdetése valamint hitelesítői állomás betöltése iránti rendelkezés. Miről Gyöngyös városa polgármestere s általa Domonkos Lajos m. hitelesítő folyamodványa és bizouyitványa visszaadása mellett értesittetni rendeltetik. A m. k. ministeriumnak a királyi e. í. bíróságok újabb rendezése tárgyában f. é. julius 31-én 2722. —I. M. E. szám alatt kelt rendelete tudomásul vétetik, s tudomás és köröztetés végett a szbirák és polgármestereknek kiadatik. A földmivelés, ipar- és kereskedelmi minister f. é. julius 31-röl 16996. sz. a. értesíti a megye közönségét, hogy az olasz kir. korség, balján a Wosselényi-féle diszkard, — a papa ölében a kis Kelemen, — a kocsis mellett a dajka. Az ut hosszú, de gondolataik még hosszabbak. Erzsi asszony tél rágondolui is a magas házakra, parádés urakra, cifra asszonyokra. Szaniszló ur átgondolja számtalauszor a dictiót, melyet mondaná a reá — Wesselényi és Metternich komájára — Pozsony alatt váró bandériumnak. Lehetetlen is az, hogy bandérium ne várakoznék ott, hisz jöttükröl értesítve van Pozsouy városa a kis kántor által, ki megírta a nagy eseményt unokatestvérének, egy pozsonyi barangozónak. A kis Miklós a papa gombjain próbálgatja erejét. — Látszik, hogy Weselényi a keresztapja. Kelemen visít ... a dajka szunnyad ... a kocsis fütyül ... a lovak ügetnek. Elérnek Pozsony alá. Küküllöi ur nagy portiókban szedi a iélekzetet . . . s még nagyobbakat néz előre, hátra, jobbra, balra, keresve a bandériumot. Nagy porfelleg emelkedik. . . Küküllöi fölcsatolja a kardot. A fogat megy, a porfelleg jő. A mint közelebb érnek, Küküllöi ur megrántja a kocsis über- rokját: — Állj meg Marci ! Marci nagyot ránt a gyeplőn, s a megbokrosodott nyerges keresztbe fordítja az utón a jármüvet. A sebesen közeledő lovasok megállanak ez eleven barrikád előtt. — Mi ez!? — kiált egy ifjú, lován elörehajolva, — ki mer itt bennünket, feltartani. Mi adjunctusok, adlátusok, juristák vagyunk ! — Én Küküllöi Küküllöy Szaniszló vagyok — lép fel Marci háta mögé Szaniszló ur a kocsis-iilésbe. — Feledhetetlen p..rc volt eleiemnek az, midőn báró Wesselényi Miklós nagy hazánkfia, első- szülöttemnek, Miklósnak (Miklóska felmutattatik) keresztapja e karddal (a kard is felmutattatik) megprezeotelt; — feledketleu perc volt életemnek az is, midőn herceg Metternich Kelemen, Vencel, Nepomub, Lothár fiamnak (Kelemen szintén felmutattatik) keresztapja levelében (a levél detto elöbúzatik) először üdvözölt; — de legfeledhetlenebb perc ez a mostani, midőn önök, édes hazánk bájos ifjúsága, a nemzet reményei, ily szép számmal megtisztelnek. Nem tudom, hogyan tudták meg önök azt, hogy én feleségemmel Páros Erzsébettel (a feleségre rámutattatik) Pozsonyba az ország szivébe költözöm ... de hogy megtudták, bizonyltja az, hogy önök itt vannak ! — Fogadják érette szivem háláját és ama szent esküt, hogy ha lenne idő, midőn hasznát veheti a haza egy edzett karnak, Wesselényi báró kardja (a kard hősiesen kirántatik) oldalamon nem fog henyén pihenni. Éljen a haza! éljenek önök ifjú bajnokok ! ! —• Éljen Küküllöi Küküllöy Szaniszló ! — harsogja a bandérium. — Továbbá, szigorú incognitóm tiltaná ugyan, hogy uagyra- becsüit kíséretüket elfogadjam, de ifjabb éveimből magamról tudom azt, hogy a jó magyar vér amit egyszer felvesz magába, azt mig a jó magyar vérből egy csepp van, ki nem lehet irtani. . . Maradjanak tehát; és e gyönyörű nap áldomását igyuk meg pozsonyi lakásomon! — Éljen Küküllöi Küküllöy Szaniszló! harsogja ismét a bandérium, mely nem bandérium ugyan, s nem Szaniszló ur kedvéért jött, hanem néhány életre való fiatal ember, kik privát paszszióból kilovagoltak ... de ugyan melyik fiatal ember az, ki ily szép dictió után, mint a Szaniszlóé, és ily szép menyecske kedvéért, mint Sza- niszlóné, ezer örömest bandériummá nem változnék? ! Táncoló paripáikkal körülveszik tehát a kocsit, és kisérik át Pozsony utcáin. (Vége követ.)