Eger - hetilap, 1875
1875-03-25 / 12. szám
92 tom azt, hogy bármely gazdászati viszonyok alatt kisebb-nagyobb mértékben egyik vagy másik gép nem csak alkalmatos, de a mai körülményeket tekintetbe véve — nélkülözhettem Kapás és gyöknövények mivelésénél a különféle porhanyitó, irtó, kapáló és töltögetők alig nélkülözhetők, takarmány-növények termesztésénél a kaszálógép és gyűjtő megbecsülhetetlen, az újabb időben eonstruált aratógépek oly tökéletes munkát végeznek, hogy alig tehetünk ellenök kifogást, a földmivelésbez szükséges mélyítők, túrók, hengerek és boronák minden tekintetben tökéletes munkát végeznek ; valódi örömünkre működnek magtárainkban a szelelő és kitűnő választó rosták, daráló, szecska és répa vágók könnyítik a takarmányozást és kevesbítik a kézi erő szükségletét, utóbbihez sorolható még a kukorica-morzsoló és körfűrész; megemlítendő még a rétgyalu tagadhatlanul hasznos működése. Végére hagyom a szórva és sorvető gépet, részemről utóbbinak adok elsőbbséget. Mindkettőnél az elvetendő mag mennyisége tökéletesen szabályozható, mi a kézzeli vetésnél, bár mily jó vető emberrel rendelkezünk, kevésbbé történhetik ; főkép nagyobb terület elvetésénél, hol több ember egyszerre működik, majdnem a lehetetlenséggel határos, hogy valamennyien egyforma sűrűséggel szórják a magot. Bár mily jó, teljesen csir-képességgel biró vetőmagot használjunk a szórva vetésnél, abból 10—15 sőt 25 % hi nem kél. Egy része felül marad s a madarak és egyéb állatoknak zsákmányul esik, más része mélyen kerül a földbe s megfúl. Ezen, felül maradott vagy túl-mélyre került vetőmagot megtakarítandó, használjuk a sorvetöt. Ha valaki sorvetöt alkalmaz, tudom, vagy legalább feltételezem, hogy földje miveit állapotban van, s nincs kitéve az azon járó, hogy feléje keréknagyságú göröngyök tátongva, megszámlálhatlan botlások között haladjon rajta; hogy a különféle gyomok gyökerei és szárai nem fognak akadályozólag útjába torlani a sorvető papucskapájának. A sorvető tetszés szerinti, tehát kellő mélységre vet, s igy minden szem oda húll, a hova neki hogy csírázhasson, kikelhessen, hullani kell. Minthogy ily vetésnél vetőmag kívül nem marad, túl- mólyre nem kerül, tehát minden csir-képes szem kikelhet, mi a szórvavetésnél lehetetlen. Ez oknál fogva kevesebb vetőmag szükségeltetik a sorvető alkalmazásánál. Gyakorlatilag megállapított szabály, hogy sorvetövel '/4—*/6 rész vetőmaggal kevesebb alkalmazandó, mint a kézzeli vetésnél. Ez pedig e szűk időben, midőn a vetőmag kevesbűlés által földemet meg nem csalom — nem megvetendő előny. Mely gép miféle munkára alkalmaztassék, mint emlitém, a különféle gazdasági viszonyoktól függ. Létezik néhány ok és tényező, mely a gépek beszerzését és alkalmazását némileg akadályozza. Gyakran tőkehiány miatt a szükséges gép meg nem szerezhető, némelykor visszariasztja a birtokost azon gondolat, hogy ha netán javítást igényel gépe, hol történjék ez ? mert minden csekélységért nem érdemes, idővesztés és költségbe kerül gépgyárhoz folyamodni, végre hiányzik szakértő kezelő és munkás, ki a drágán beszerzett géppel célravezető munkát végezne vagy végezni akarna. Azonban e három akadályozó okot könnyen legyőzi az akarat, főkép azon esetben, ha a tulajdonos elfogulatlanul Ítél s átlátja, hogy helyi és birtokviszonyaival a beszerzendő gép nincs ellenkezésben ; a mi pedig a gazdatiszti viszonyokkal megegyezhető : az mellette szól és hasznára lesz. Ebner Sándor. Levelezés. No vaj, mart. 16. 1875. (Egy szörnyetegjegyzö.) Borsod megyében szökdösnek a jegyzők a folyamatba vett szigorú vizsgálat elöl ; vagy börtönre jutnak, kik hatalmas uj hazafiak példájára a szegény nép adópénzét, illetőleg a hazáét elkerkápolyizták. Kitűnő e tekintetben Renn Lajos novaji jegyző, ki 15 év alatt valódi afrikai pasai önkénynyel a községet annyira zsarolá, hogy a háromszoros adó elől sokan menekülve, 80 házat hagytak üresen. Az inquisitió egy hét óta foly s még több ideig fog tartani. Eddig közel száz vád hangzott ellene, és száznál több meghamisított adókönyvecske. A rabló, pandúrok őrizete alatt, lesütött szemekkel az örülés és öngyilkossági szándék előjeleivel hallgatja az ellene emelt szörnyű vádakat ; például : egy embertől több száz forintot kizsarolt ; s miután újólag sürgetett 50 frt nem kapott, puskával rohanta meg az elzárkozottat s külső ajtaját kövekkel hajigálva, a kutya-istenét, krisztusát szidalmazva, az egész családot kiirtással fenyegette. Régi halottakat támasztott fel, azokkal szerződéseket köttetett, kölcsönöket vétetett fel, s ezek folytán a szegény árvákat kisemmizte; az adót és pótadót megtriplázván, a könyvecskékbe nem vezette be; földi istennek nevezvén magát, egyes özvegy nőket összerugdosott, pofozott azért, mert az elrablóit összeget tőle visszakérni merészelték ; katonamentesités ürügye alatt több családot kifosztogatott ; árvák földeit lefoglalván s eladogatván a pénzt nyom nélkül elmulatá; az 1863 inségi 1000 frt kölcsönt három cinkosával eltáncolta s az illetőket leitatva, általuk a felvételt aláíratta. Ilyenek a többi pontok is, ilyenek történnek közigazgatásunk, szeretetteli levelében engem leginkább bánt, az a szerencsétlen, most a német füleknek is kellemetlen hangzású excellentiád. Szi vére kötöm önnek, még van idő, ezen lapokat nyomassa újra. Mily sokkal nemesebben hangzanék az öu ajánlása, ha ezt írná felül : „Humboldt Sándornak14 (ily egyszerűségben áll az engem kielégítő büszkeség); s ha ön engem, mint máskor, drága barátjának nevezne, sőt, mi az irálynak méltóságot kölcsönöz, az egyszerű önt tenné az örökké ismételt excellentiád helyére.“ „Elkezdem Kosmosomnak nyomtatását, nemde roppant vakmerő vállalat egy hetven esztendős emberhez? Tartsa meg ön irán- tami elnézését s barátságát, mely engem a legbensöbb hálára kötelez.44 Midőn Liebig Münchenbe érkezett, s üdvözlésére diszlakoma rendeztetett, Schafhautl azzal kezdé meg felköszöntését, hogy néhány durranó cukorkát széttépett s eldurrantott, s a lakomái közöröm e könnyű felviharzását a mesternek azon első munkájával kapcsolta egybe. 0 azonban erre a komolyabb napokban gondolt, midőn a német fegyverek győzelmei az uj német birodalmat meg- állapiták. Mert ö is dicsekedhetett, hogy neki is van része benne ; a gyútüspuska, a lőfegyverek megjavitása ama vizsgálatokkal ösz- szefüggésben van, ezek által lett lehetővé. S minthogy ő egykor messze külországban is tiszteletet szerzett a német névnek, helyeselhető az, hogy az elfoglalt ágyúk férne az ö szobrának felállítására fordittassék. IV. Fótlékul még néhány párizsi levelet közlünk. Platen igy ir 1823, augusztus 6-án: „Tudorságodhoz, valamint vegyészeti fölfedezéseid- s productióidhoz sok szerencsét kívánok. Ha majd egyszer újra találkozunk, reményiem, igen sokat fogok tőled e dolgot illetőleg tanulni, s azután egy kis vegyészeti készüléket szándékozom szerezni, mert e tudományokban kísérlet nélkül az ember semmire sem megy.“ Liebig négy héttel később felelt: „Barátom, Franciaországot veszélybe döntötted; vegyes irataidat, mint melyek, lázitók, lefoglalták, e miatt Párizsban nélkülöznöm kell azokat ; legroszabb rám nézve az utolsó, az elsőbbekre épen semmit sem tudok mondani. Nagyon örülök, hogy a vegyészeinek bive lettél; ha valamiben segítségedre lehetek, bizonyosan meg fogom tenni. Remélem, hogy ha Darmstadtba visszatérendek, egy ideig nálunk fogsz tartózkodni, itt aztán kedvünkre experimentálhatunk. Meg vagyok róla győződve, hogy te többre viszed, mint Hoethe, ki a maga idejében csupán képbüvészeteket fürkészett. Azt hiszem, a jövő őszön Darm- stadtban leszek, minthogy jövő tavaszszal néhány hónapra Anglia- és Skóciába akarok menni, hol Humboldt által nagyon sokat profilírozhatnék.14 Ez tehát újabb bizonyíték arra nézve, hogy Liebig Humboldttal nem 1824. márciusában ismerkedett meg először. Platen kétlé, hogy nagy haladást fog tenni a vegyészeiben, mert ily dolgokban nagyon ügyetlen volt. „Ha leveleim rövidek, ennek oka az, hogy oly ritkán Írsz, mert ily hosszú időköz mellett a legtöbb, mi az életben előfordul, a közlésre nézve jelentéktelennek tűnik fel, mig a szorgalmasabb levelezés majdnem naplóvá lesz. Az én leveleim mindig hosszabbak, mint a tieid, mert, tán szabad hinnem, hogy leveleimmel küldött költeményeim is számításba jőnek.14 — Azon helyzetről, melyben Goethe a természetbuvárlathoz állt, érettebb éveiben máskép nyilalkozott Liebig. A növények átalakulása nem csupán korszakalkotó volt ránézve, a színtan története kedvenc könyveihez tartozott, s örömest megvizsgálta az eredményt, melyet Goethe, a költő, természetbuvárlása folytán nyert. (Folyt, köv.)
