Eger - hetilap, 1875
1875-03-25 / 12. szám
XIV. ér-folyam. 12. szám. 1875. március 25-én. Előfizetési dij : Egész évre Félévre Negyedévre . Egy hónapra Egyes szám 5 ft - kr. 2 ft 50 kr. 1 ft 30 kr. — 45 kr.- 12 kr. EGER. Hirdetésekért: minden 3 hasábzott pet t sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetést? 1 30, nyilttérben egy pet;t sorhelyért 1& kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadóhivatal: a ljceumi nyomda. Előfizetéseket elfogad: a szerkesztőség (Széchenyi-utca 84. sz.) és Szolcsányi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden k. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő : egyszeri közzétételért 1 frt. 30 kr. Előfizetési fölhívás! Tisztelettel kérjük lapunk t. évnegyedes előfizetőit, előfizetéseik ideje-korán való megújítására, nehogy a lap elküldésében fönakadás történjék. Előfizetési föltételek: Évnegyedre . . 1 „ 30 „ Egy hóra . . . — 45 „ Az előfizetési pénzek — legalkalmasabban posta-utalvány utján — kiadó hivatalunkba küldendők. Az ,,Eger“ kiadó-hivatala (érs. lyc.- nyomda.) Tűzzük hát ki azt a zászlót! A közelmúltban létrejött nagy horderejű politikai események, — mint azt előre várni lehetett, — napról napra termik következetes gyümölcseiket, s az ország minden részéből általhangzanak hozzánk a fnsionalis pártalakulások erőteljes hangjai, azon hangok, melyek életet jeleznek, s az eddigi beteges, vagy pólyába szorított organismus szabad s öntudatos mozgásait tanúsítják. Az országos Deákpártok, melyek a csaták küzdelmeiben szétszakadozott lobogóikat eddig a nemes resignatio elszántságával védték a számtalan támadások ellenében, általadták a hiven megvédett jelvény nyelét a csatatérre megérkezett üde, ifjú, erőteljes és mozgékonyabb phalanxoknak, melyek a birtokukba kapott régi zászló-rúdra uj lobogót szögezve, s lelkesítő jelszót írva ra, az előnyomulást a reformok mezején megkezdendik azon önbizalmat erősítő öntudatban, hogy a régi gárda, a Deák-párt kipróbált hadsorai fogják képezni azon erős hátvédet., mely nélkül csatára ereszkedni sem bátorságos, sem pedig eszélyes nem lenne. És im, midőn az egész ország az egészséges politikai élet pezsgését jelzi, midőn a pártok egyesüléséből született országos szabadelvű párt létrejöttét mindenütt örömmel Udvözlik ; midőn égető szükségét ösmerik el a tömörült jobboldali ellenzéki Sennyei-féle pártnak, s hangos ovatiokkal fogadják annak megalakulását mint olyan pártét, mely az egészséges organismussal biró parlamentben nélkülözhetetlen; ennyi élet és politikai mozgalmak közepette egyedül minálunk tart még a múltak zsibbadt aléltsága, egyedül mi élünk a tájékozatlan tétlenség, indolens mozdulatlanság és a jövővel mitsem törődő rövidlátó apatbiában ! Férfiak, kik vezérszerepet vindikálnak maguknak, a lelkesült- ség élénksége nélkül, mintegy unalmas kötelességből tesznek egy- egy elkésett lépést a pártok némi életjelének suttyomban való jelzésére, s egyének, öntudatos egyének, kik saját politikai meggyőződésükkel tisztában vannak régen, kik önmagokban, s barátaik körében szívből üdvözölték a haza java érdekében létrejött parlamenti egyezményt, és örömmel üdvözölték a parlamenti életképességgel biró jobboldali ellenzéket, — mindkét részről a támogatás reménytelenségének érzetében, minden önbizalom nélkül, tájékozatlanul állanak, s várják az elveiket osztó pártclubbok ölelő karjait, mely őket magához kapcsolni, a közügyek iránti érdeklődés felé vezetni, s munkaerejüket, felhasználni volna hivatva. De hát mind hiába e hosszú várakozás, semmi hang, semmi életjel, s az emberek nagy része várakozó állásban marad ; egyik- másik tekintélytől várja a jelszót, s minthogy az késik lesz belőle előbb semleges, utóbb pedig közönyös. Pedig a közöny és ezzel karöltve járó részvétlenség a politikai nemzetek raegölöi, s ahol e két bűn jelenkezik, ott közel van a halál, az élettelenség tehetetlensége. Ily helyzetben, melynek fönebb rövid vázlatát adtuk, nem ma- radhatuuk tovább az eseményekkel szemben tétlenül s kénytelenek vagyunk szavainkat ismételten felemelni : vajha az aléltságot felráznunk s a tetszhalál látszatát eloszlatnunk sikerülne! A hazánkban most fenálló politikai pártok akármelyikétől is megtagadni a létjogot rövidlátó elfogultság lenne; s valamint nem tagadjuk a pártok létjogát, úgy el kell ismernünk azt is, hogy minden politikai jogokkal biró honpolgár teljes jogosultsággal bir, meggyőződése szerint, bármelyik politikai párt elveinek vallására-, hirdetése- és követésére. Hanem ezen politikai szabadság gyakorlásánál méltó óhajtásunk, hogy nem utánozva ellenfeleink vakondokszerü alattomos földalatti áskálódásait, — űzzön minden öntudatos ember nyílt, bátor politikát, s érje el a politikai érettség azon fokát, mely megengedi neki bátran felemelt fővel elmondani meggyőződését, és ezen meggyőződés érvényre emelésénél nyiltau szálljon a sorompóba s ne tartóztassa öt vissza sem kényelem-szeretet, sem röstség, sem pedig egyuémely erőszakos politikai capacitásoktól való félelem. Mert csak politikai érettség kifolyása a politikai bátorság ; az utóbbi pedig már a politikai jellemek sorába tartozik. Ki ne óhajtana pedig oly politikai életben mozogni, élni és működni, ahol ezen tulajdonok általában feltalálhatók? — hiszen politikai jellem mellett mindig előáll a politikai türelmesség és mások meggyőződésének tiszteletben tartása, s nem enged sanctionálni oly immoralitást, mely különösen nálunk a titkos szavazás örve alatt a gyöngébb értelmű tömeg lelke megrontására használtatott fel, és elvként hirdeti, hogy : politikai ellenfél ámítása, adott szó megszegése, bizalmával való visszaélése s nyílt megcsalása nem bűn, nem vétek, sőt még nem is becstelenség. Épen azért, mert a titkos szavazás erkölcsrontó s a politikai gyávaságot terjesztő kora teljesen lejárta magát, kell miuden öntudatos egyénnek szint vallani, s nyíltan kijelenteni: melyik párthoz kiván tartozni, melyik pártnak vallja elveit, s kész azt támogatni ? A sem hideg sem meleg politikai hitvallás ideje lejárt, a volt balközépi, ki eddig közjogi ellenzéki elvből a szélső baloldallal szavazott s annak Uzelmeibe hallgatag beleegyezett, — tovább nem tűrheti, hogy tekintélyével helyeseljen oly eljárásokat, melyektől eddig is borzongva fordult el — s a volt deákpárti, kinek a gyors reformtörekvés helyett a lassú, de biztos haladás az elve, ki pazarnak tartja az államháztartás berendezését, s széles körűnek s a parlamenti kormányzattal össze nem egyeztethetőnek a megyei önkormányzatok szabados, cifra nyomorúságát, az nem fogja mondani szinte, hogy a szabadelvű párthoz tartozik, hanem felemelt fővel megy által a jobboldali ellenzék táborába — és nem fogja szégyen- leni magát érte ; és végre a közjogi egyezményt tagadók hagyják el szemfelforgató modorukat, melylyel rendesen megtagadták a közéletben követett politikai eljárásaikat, — s ne mondják, hogy: „én nem tartozom a mokrákhoz, én szelíd baloldali vagyok, Tisza- párti stb.“ ; hanem álljanak ki a síkra, s hangoztassák nyíltan, hogy ők szélső-balok ; kiáltsák ki, mellök' t ütve, hogy ők mokrák, s legalább ismerni fogjuk nyíltan politikai elleneinket s ellensúlyozni fogunk törekedni működéseiket. Hanem itt az ideje nyílt, bátor határozott politikát űzni, és itt az ideje szint vallani. Ki kell ízért tűzni azt a zászlót.
