Eger - hetilap, 1875
1875-03-04 / 9. szám
68 ésjelessége, mint iskolai bátorainak célszerűsége tekintetéből. Jeles taneszközei közöl kiemelendöknek tartom az embertan tanításához szükséges szép táblákat és mintázatokat mely utóbbiak a test üregeit, mirigyeit, csuklóit, érzömüszereit híven tüntetik elő. Megragadó egy gyermeki törzs, mely elölről elölről fölnyitva híven láttatja a mell- és hasüreget. Hogy mennyire szükséges volna népiskoláinkban az embertan alapos tanítása : arról szomorúan győződhettünk meg a legközelebb lefolyt kholera-járvány alatt. Hogy népünk minden testi bajában egyedül a vak-sorsra bizza magát, hogy egyészségét fen- tartani, betegségében magát mihez tartani nem tudja; azt sajnosán vagyunk kénytelenak beismerni, Ezen csak úgy segíthetünk — miután mindez tudatlanságból származik, — ha népiskoláinkban az embertant, s vele kapcsolatban az egészségtant tanítani fogjuk. Ezt tőlünk hazánk s hazánk irántkötelességek is követelik. Szépek a földrajzi taneszközök s ezek közti domborművű térképek, melyek oly hiven tüntetik elő a föld felületét, hogy arról, az első áttekintés után azonnal alapos ismeretet szerezhetünk. Ilyekkel mi is bírunk, melyek hasonlag igen jók és csinos kiállításunk, csak az kár, hogy még talán hazánk egy nép- skolájában sem taláhatók fel. A terményrajz ta- n itásához igen jól készített állatgyüjteményt, satörténelem tintásához szemléleti képeket láttam, mely utóbbi majd mindenütt hiányzott. Felemlitésre méltó a téli tornahelyiségek célszerű bérén dezését elétüntetö kis tornahelyisége. Iskolai bátorai közül kiemelendőnek találtam iskolapadjait, melyek oly célszerűek, s egyészségügyi tekintetben oly kifogástalanok, hogy az amerikai és svéd iskolai padokkal előnyöséé állják ki a versenyt. Ezen padok egy, két, három és négy tanulóra készitvék, s több rendbeliek. Továbbá egy különös szerkezetű terk ép tart ó, mely a térképeket a portól és gyermekektől védi. Ez azonban azon nagy hibával bir, hogy felette drága, miért a „Svéd iskoládban felállított inkább megfelel a népiskola céljának. (Folyt, köv.) Levelezés. Ivád, febr. 25. 1876. (Válasz.) T. Szerk. ár! Az „Eger“ 7. számában f. hó 5-röl Sz . . y aláírással megjelent, — Mátravidékünkön ázsiai állapotokat jelezni célzott — levélre, — habár maga a levelező is bevallja, hogy a Derecskéről Recskre vezető útvonal forrásos és semlyékes talaja miatt megcsinálhatlan és fentarthatlan, s ez iránt már a* megye, alúlirott és Derecske község elöljáróságának felterjesztésére küldöttséget is nevezett, s ezen küldöttség már két Ízben a helyszinén meg is jelent, s ekként ezen útnak megcsináltathatását gátló akadályokról teljes ismerettel bir, — mindamellett, nehogy a helyi viszonyokkal ismeretlen közönség a levél címéből, vagy annak általános kitételeiből azt közetkeztethesse, hogy valóban Mátravidékünkön ázsiai állapotok léteznek, s itten a községi utak általános roszasága miatt egyik községből a másikba csak életveszéllyel, vagy épen nem lehet közlekedni, de azért is, nehogy a kédéses recski út járatlansága — Recsk községe Alúlirott járásához tartozván — alulírott mulasztásának tekintessék, — kénytelen vagyok ezen feltevés ellen — nem állván jogomban ez uj ut kihasitásához szükséges területnek megyei határozat nélkül önhatalmúlag más tulajdonábóli elfog- lalhatása, — tiltakozni, és felszólalót ezen ügynek jelen állásáróli tudomásszerzés végett az ezen út megvizsgálására kinevezett küldöttség elnökéhez utasítani, — levele átalános kitételeire nézve pedig felhívni, miként nevezze meg azon községi utakat, melyeken a közlekedés lehetetlen, vagy életveszélylyel jár ; mert, habár beismerem is azt, hogy hegyes vidékünkön kövezetlen községi utaiu- kon hosszas esőzések alkalmával az utazás a nagy sár miatt megnehezedik is, — de meg vagyok győződve, hogy a levelező úr nem fog tudni megnevezhetni egy veszélyes helyet sem, vagy bármit is, melyért alulírottat mulasztással vádolni, s e részben a jó közigazgatás országának eljöveteléért oly nagyon felsohajtozni oka lenne! Végre tisztelettel megjegyzem, miként a Derecskéről Recskre vezető út iránti peres kérdés elintézéséig — nehogy a közlekedés teljesen fenakadjon — az ut melletti földből és a tulajdonos beleegyezésével egy ideiglenes út jelöltetett ki és használtatik mai napig is. Hazafiui üdvözlettel stb. Ivády Miklós,*) felső mátrajárási szolgabiró Hirfűzér. * (Az egri papnövelde) alapitója, Telekessy István egri püspök, emlékét f. hó 11-én délelőtti 10 órakor tartandó kegyeletes Unne- pélylyel fogja megülni, melyre a t. c. közönség tisztelettel meg- hivatik. * (Az egri korcsolya-egylet zármulatsága), a múlt pénteken, febr. 26-án, szépen sükerült. A nagy számú közönség, dacára a beállt havazásnak, mindvégig érdekkel szemlélte az eleven sürgést, az érdekes pályafutamokat, az egri két derék tüzmüvész által fölereszgetett csinos röppentyűket, s élvezte a katonai zenekar játékát, * (A legutólsó sétahangverseny) jövedelme 23 frt 30 kr volt, mely összeg az ismeretes jótékony célra fordittatott. — Ezúttal tudatjuk a zenekedvelő t. közönséggel, hogy legközelebbi sétabang*) A neheztelt sorokban t. barátunk, a szolgabiró ur egyáltalán nincs érintve ; annál kevésbbé lehet abból, irányában, mulasztási vádat kiolvasni. Szerk. s egy hónap leforgása alatt okvetlen meg fogja kapni a tárcaíró fotográfiáját (természetesen postai utánvét mellett, miután a tárcaíró nem óhajtaná,hogy képei poste restanteja postán hagyassanak.) Nos, hát hogy tetszik tisztelt hölgyeim ? Önök jól tudják azt, hogy az „Egeru tárcaírója mindig csak az önök dicsénekét zenge- dezi, de hogyan felelhessen meg minden igénynek akkor, ha a szereplők nem mindenkor tűnhetnek fel szemei előtt, holott ha tiszteltjei photographiái előtte lennének rámázva, igen sokszor megadná az érdemnek azon elismerést, mit igy elmosódott alakok homályos benyomásai mellett el kell neki feledni. Vagy a feledés, hölgyeim, csak az önök kiváltsága? Nőnem mindig, de többnyire ; s ennek igazolására szolgálhatok több érzékeny történetkékkel. lm hallják az elsőt, mely következőkép hangzik : Rózsás arcú, sima hajú kis diák jön a városba nagy diáknak ; szemében még a szeretett anyától való elválás okozta könnyek nyomai ; —haja még a simogató gyöngéd áldó anyai kezek érintése után idomulva omlik tiszta márvány-homlokára ; arcán a szemérem rózsa-pirja; ajka még a búcsú benyomásait tükrözi vissza; fülében még cseng a drága anyai búcsúszózat : „Hozd vissza jó szived nekem !“ A 17 éves ifjú megkezdi pályafutását. Lassankint a komoly munka, s az egykorú társak vidám barátsága eloszlatja a borút, elűzi a gyáva csüggedést s a tél oly hamar múlik el apró kellemetlenségeivel — miket dúsan pótol'a hazaküldött jó bizonyítvány. Jön a tavasz. Itt vannak a májusi kirándulások, az ifjú társai körében künn mulat a zöldben, a meghívott hölgyek közül korához mérve a 15 -16 évesek körébe megy, táncol, mulat; — félénken tekint egy-egy villogó szép szempárba; elpirul, — majd beszédbe kezd, egy pár akadozó szó, a mulatság után pedig csendes tűnődés, s egy-egy könnyű sóhaj. A második év őszén mint jogász jön ismét a falak közé. Haja már nem oly sima többé, — nem azért, mintha nem volna meg a gondos szerető szülő, hanem mert az önakarat és önbizalom — kifejezését akarja kívülről mutatni, holott csak a hiúság és önhittség tanácstalan szava után indul. A szomszéd kis hölgyecske, kivel tavai a majálison táncolt, egy év alatt nagyon megszépült. — Vájjon elmegy-e a bálba? Utána jár, s megtudja, hogy igen ! A 16 évét még be nem töltött Zelemért bálba viszik ; igen, mert a kis lány sir, akaratoskodik, no még aztán elég erős is, tehát miért ne vinnék? Elemér átmegy a szomszédba a régi táncos előjogán egy négyest, a füzér-táncot, a 2-ik és az éjfélutáni első csárdást, no még egy- galoppot hopps polkát és zepperlit kér ; megadatik, s Elemér boldog. Bál bál után, majális majális után, foglalkozás foglalkozás után, s egyszerre Elemér mindennapos lesz a háznál ; s udvarol Ze- lemérnek. A 18 éves Elemér udvarol a még 16 évet be nem töltött Zelemérnek ! Szép nyári alkonyatok, térzene és séták ; Elemér mindig együtt Zelemérrel ; a szőlők mosolyognak, hogy leányuknak mulatta- tója, plane udvarlója van, — nem figyelnek, hogy a két gyermek
