Eger - hetilap, 1875
1875-02-18 / 7. szám
52 30. Országos adó ................................... . 1400 — 27. Kölcsön kamatok .... . 2675 99 24. Jótékony célokra , 7 — Q i 1873. évi tartalék-alap kiegészítése . 118 75 o. ( 1874. évi tartalék-alapra . 395 61 Igazgatósági s ig.-tanácsi jutalék . 753 35 2. Részvény-alaptőke 5°/0 kamatai . 3750 — Tiszta jövedelem 1874. dec. 31-én . 3013 41 Összeg : 15927 23 Nagy György, Eliássy Ferenc, pénztárnok. könyvvezető. Ezen jövedelem-kimutatás a főkönyvvel összeegyeztetvén, mindenben megegyezőnek találtatott. Eger 1885. febr. 9. Kaan Sándor, Sonnenschein Vilmos, Hegedűs János, számvizsgálók. Egyleti élet. Heves vmgye és a Jász kerület gazd. egyesülete részéről Gyöngyösön 1875-ik év febr. hó 1-én tartott rendes havi ig. vál. ülés jegyzőkönyve. (Vége.) 11. Fölolvastatott ugyanazon ministérium levele, melyben tudatja, hogy a tökély magasabb fokán álló honi sertés-fajoknak áta- lánosabb ismertetése és terjesztése céljából szándéka egy részletes kimutatást közre bocsátani, mely az egyes megyék területén lakó legjelesebb sertéstenyésztők neveit, lakását, stb. magában foglalván, — a gazda közönségnek tájékozást nyújtana azon biztos forrásokra nézve, melyekből esetleg nemesítő tenyész anyag szükségletét fedezheti, s fölhívja az egyesületet, hogy mindazon tenyésztőktől, kinek sertésanyagát terjesztésre méltónak Ítéli — a kivánt adatokat megszerezvén, azokat a mellékletben megküldött rovat jegyzékben pontosan bevezetve, hozzá hova előbb küldje be. Az egyesület területén mint legjelesebb sertéstenyésztők, gróf Károlyi György kompolti uradalma, egri érsekségi uradalom és Karpeles Vilmos p. tassi gazdasága ismeretesek ; mely uradalmak igazgatói egy-egy rovatos iv megküldésével főikéretni rendeltettek, hogy azokat pontosan kitöltve illető helyre leendő fölterjesztés végett mielőbb visszaküldeni ne terheltessenek. 12. Bemutattatott ugyanazon ministérium által időnkint küldeni szokott jetentések XVIII. és XIX. füzete. Köszönettel vétetett. 13. Fölolvastatott a tokaj-hegyaljai iparosok egyesületének körlevele, melyszerint az egylet alapszabályait s két példány aláelőttem képe. Ö volt az egyetlen, kinek társalgása dús nyereséget szerzett számomra, ö az egyedüli, kivel költeményeimet, még a hozzá intézetteket is, közölhettem, végre ő az egyetlen, ki engem igazán s bensöleg szeretett. Oly örömmel emlékezem vissza az estre, melyen először találkoztunk, midőn végre a magányba kellett vonulnom, hogy elviselhessem a boldogságot, s az órákra, midőn Faustot olvastuk, s a Darmstadt melletti fácánosban töltött gyönyörű délutánra, bár kissé heves kitörés zavará. Volt e kivtil egy soha nem feledhető pillanat, melyben leirhatlan érzet fogta el szivem, mely'sem az előtt, sem az után ily mérvben nem jelentkezett. Ez akkor volt, midőn a legnyájasabb beszélgetés után a mulatóhelyre érkeztünk. Liebig velem együtt ült egy padra s aztán fölkelt, hogy valamit rendeljen számunkra. Az érzet oly igen szeretni, s oly forrón szerettetni, szivemig hatott, s a legmagasb fokban érezém azt, mit szerencsének, igen azt, mit boldogságnak szoktak nevezni.“ Liebig is gondolt barátjára. Párisba ment, honnét két levelet is irt, de választ nem kapván, kétkedett, ha eljutottak-e hozzá, s március 15-én irt újra. Most megkapta Platen a levelet, s mondhat- lan vigaszúl szolgált. Liebig is megemlékezett levelében a közös éle- ményről, gondolata visszaszárnyalt akkori viszonyainak homályába, melyek közt Platennel kötött ismeretsége nem mint véletlen vakeset, hanem mint fensöbb kéz intézte végzet tűnt fel ; eszménykép gyanánt tisztelte öt. A tanulók Platent büszkének s tartózkodónak ismerték, és fagyasztó hidegségének s lángoló hevének változása azt gyanittatá Liebiggel, hogy a költő játékát űzi vele, közérdekű dolgokat is bizalmatlankodva közölt. Egy szerelmi kalandot, mely könnyen homályt vethetett volna Liebigre, már többször el akart beszélni barátjának ; midőn végre Darmstadtban elmondta, Platen vallomásokat kivánt, minőket követelni senkinek sincs jogában. Föl írási ivet küldvén, — az egyesületet, pártolók illetőleg aláírók szerzésére kéri föl. Az aláírási ivek az irodában aláirás-gyüjtés végett kitétetni rendeltettek. 14. Végre elnök jelenti, hogy az egyesületi tagoknak évenkínt nyereményül adni szokott gyümölcsfáknak sorsolási ideje itt lévén, — kéri annak ez ülés alatti végrehajtását. Miután a még eddig nyereményben nem részesült tagok száma már mindössze csak 46-ot tesz ki, s miután továbbá az egyesületi kertben, a csemetefák — kereslet hiányában — annyira megszaporodtak, hogy a nyeremény nemcsak a meghatározott számú tagoknak, hanem többnek és minden megerőtetés nélkül kiadható, — a megállapított 12 db. csemetefa ezúttal minden eddig még nyereményben nem részesült tagnak kiadatni határoztatott, miről illetők értesittetni rendeltettek. 15. Előterjesztetett á január havi pénztári kimutatás melyszerint a bevétel tészen .... 245 írt. 56ll2 krt. kiadás . _____45 „ 60 „ m aradt febr. hóra . • 199 frt. 46l/2 kr. Tudomásúl vétetett. Keit mint főn. Hitelesiték: Főkövy Antal, Malatinszky Antal. Jegyzetté : Rigó Antal, titkár. Levelezés. Recsk. február 5. 1875. (Ázsiai állapotok Mátra-vidékünkön.) Nem szokásom holmi csekélységekért gáocsoskodni, annál kevés bbé darázs-fészekbe nyúlni, mert ami kedvünkért, vagy bármily erélyes fölszóllamlásunkra az ázsiai állapotok nem fognak megváltozni, mig erélyesb kormányt nem nyerünk. Mégis minden higgad- ságom mellett elhatároztam maga mat tollat fogni kezembe, hogy legalább a közvéleményre hivatkozva, a közügynek elégtételt szerezhessek ama számtatan viszszás állapotokért, melyeknek gyakran tanúi vagyunk. — Hogy községi utaink az elöljárók hanyagsága, és a közügyek iránti részvétlensége miatt rósz karban vágynak, ez kevés kivétellel országos baj! De hogy egyik községből a másikba közlekedni ne lehessen, erre talán csak Mátra-vidékünkön van példa. Mintegy három éve múlt, hogy megyénk főispánja ö mlga körutat tett vidékünkön is, hogy tudomást szerezzen magának a közügyek mikénti állásáról, főleg az utak mily karban létéről, — midőn Derecskéről Recskre akart jönni, feltűnt előtte : hogy nem rendes, hanem mellékes, íekervényes utakon vezetik ennek okát kérdezvén, őszintén bevallották, kik kíséretében voltak, hogy itt közlekedési út nincs, mert a mi volna, az forrásos lévén, annyira lenem világosított tévedések meghiusiták a Platen visszautazására tervezett viszontlátást; leveleket nem váltottak kölcsönösen ! (Liebig kereset alatt volt.) „Rám nézve elveszettnek hittelek, minthogy rólad oly rég mit sem hallottam. írj, csak egy sort is, legyen bár kemény szavakban kitörő, én jobban megbántottalak, szívesen nyújtom jobbomat, s szerető kebelem , mig csak vér pezseg ereimben, mig csak élek, hő szerettei fűz hozzád. Légy őszinte és igaz, fogadom, én is olyan leszek irányodban, hogy ne merülhessen föl többé közöttünk soha semmi viszály. Ha pedig nem akarsz többé Írni, úgy e levelemet küldd vissza; én azért soha sem szünlek meg tisztelni s szeretni.41 — Platen a levél vétele után a következő ghazelt irá : Évek tűntek el, szivemben szerelem még nem honolt, Ami újra színig megtölté, az, egy pohár bor volt: Kis aranyfürtü lány bájhatása érchálóba csalt, Oh! mert a kezdet tévely, s a vége gyötrelmes kín volt: Festett étrakatnál óhajtám enyhitni éhemet, Ámde jéghideg kő volt, mit jó kenyérnek láttam ott : Álomban látott hely nem termelt aranyt s ezüstöt sem, Új csalódás ; mert a mit kiástam, porhatag csont volt ; És ha távolból is óhajt áldni jóságod s kegyed, Elválásunk kedvesebb leszen, mint egyesülésünk volt ; Lepkemódra, állhatatatlan tévedeztek szemeim, Szívem mégis mély titokban egyedül érted lángolt : Ami hozzád vonza, sors volt és viszonszeretetem, S csalfa látszat, tünde álomkép az, mi ahhoz láncolt : Nem hozzád irt dalaim ne ítéld nagy szigorral meg, Megvallom, más ily dalokra kívüled méltó nem volt. (Folyt, köv.)
