Eger - hetilap, 1875

1875-12-23 / 51. szám

402

ban remélni lehetne, hogp az orízágban gvzdt iparos és kereskedő mind in sörül néay sts tö«Ő:.t b z ostn számubita* «le(6 pénzre. Az összes közgazdasági téren önádó jegybank hiányában fejletlen mi- ad a hitelügy, a pénzforgalom oly csekély és korlátolt, hogy az ez- edrészben sem közelíti meg Anglia forgalmát.

De hogy pénzpiacunk oly szegény, lássuk kicsiben ennek okait. Midőn 1867-ben a kiegyezkedés megtörtént, az osztrák államadóssági kamat évi szükséglete 122 milliót tett. A méltányosság azt hozta magával, bogy miután e felvett adósságok nagyrésze a birodalam másik felénea javára fordittatott, mig M agyarországnak tizennyolc év alatt mindössze 250 mri'd. vasutat építettek — egy bizonyos részt az osztrák tartományok magok fizessenek belőle. Ez úgynevezett „praecipuum“ 25 milliót tett. A fenm aradt 97 millió évi kamatteberbői Magyarország harminc százalékot, tehát 29 milliót vállaltéi. E kiegyezést akkor Magyarországra nézve még itthon is sokan nagyon eiőnyösae* tartottak, Megengedve, hogy elég méltányos voit akkor, későbbi eljárása az osztrák kormánynak, nem volt méltányosnak nevezhető, midőn a maga igy külön választott kamatterhét redukálta a rendes szelvények s a sorsjegy-nyerő mények 16—20%-os megadóztatása által. Ez által a maga terhéböl majdnem 25 milliót törölt, minek megfelelőteg Magyarország évi járulékából is több mint 6 milliót kellett volna törleszteni.

Ugyancsak a birodalom másik felével kötöttünk egy meggondolatlan vám- és kereskedelmi szerződést. Ennek egyik pontja eltöröl a birodalomban minden közbenső vámot ; a birodalom két fele közöl egyiknek smes joga azou forgalmi tárgyakról melyek az egyik fél területéről a m ásik lél területére vitetnek, semmi néven nevezendő beviteli, kiviteli, vagy átviteli várailletéket szedni. Ezt ekkor szinte nagyon előnyösnek tartók magunkra, mint termelő országra nézve. Most azon sajátságos helyzetben vagyunk, hogy az osztrák területen termelt tárgyakat itt fogyasztjuk el, s ott veszik meg értök a fogyasztási-adót. Ézért nem emelkedett nálunk 1868- tól 1872-ig a fogyasztási adójövedelem csak 650 ezer forintot, mig ugyauazon idő alatt Ausztriában majdnem tíz milliót. Különösen a szesz, cnkor és sörtermelés emelkedik amott a mi rovásunkra. A cukor adó Magyarországoa 1872 ben alig volt több egy milliónál, mig Ausztriában haladta a 13 milliót: már pedig elképzelhetlen, hogy Magyarország csak tizenhai'madrésznyi cukrot fogyasszon, mint Ausztria. Hogy sörfőzésünk mennyire szállt, kiálóiag bizonyítja azon tény, hogy az 1860 ban még meg volt 520 serfőzdéből ma csak 299 van. Még dohányból is legtöbb, ami bebozatik, ausztriai gyárakból került ki. Pedig a dohány-behozatal nálunk 1871-ban 13 millió forintot képviselt, miből az Auszirián kívüli gyártermelés ősz■4 T A

Emleekezzönk reegiekreöl. . .

Kürthy Jenőtől.

Régen elhangzottak már I. Murad győzelem-dalai. A csatában elesett vitéz császár iránti kegyelet is még csak néhány hagyományos melléknévben nyilvánult.

Schehid, chahi, cbuda vendkiar, — mártyr, hódító, uralkodó.

Az utána következő fejedelmek nem sokat törődtek a hős előddel. Vagy talán ők maguk akartak példákúl szolgálni?

De ha nem sokat törődtek a vitéz előd intézményeivel, annál inkább iparkodtak kizsákmányolni az általa meghódított Anatóliát.

Hol vette volna Bijazid tömérdek hadához a kincset, ha nem lett volna Anatólia?

Könnyű volt igy megszerezni az éldirim, leilaps (villám) nevet !

I. Mohamed szintén megkisérlé Brussát megsarcolni. Az annyiszor kisajtolt város arany helyett adott — 100 gyönyörű lányt.

Mohamed hazament . . . s egyebet nem is tett 1421-ig, midőn helyet adott II. Murádnak, ö maga pedig elköltözött a prófétához.

II. Muradnaü már fellépése nagy jövőről tanúskodott.

Amit elődei megtettek egyenként, azt megtette ő maga.

Kincstárát megtöltő, háremét megájitá, hadseregét újrarendező.

Kalandos természeténél fogva pedig incognito ismerkedett meg egész országával.

Vidáman mulatnak egy alkalommal Brussában, meg sen álmodva, hogy közöttük va a fényes-kapu.

szesen nem került harmadfél millióba. Az öt évre kötött szerződé» 1872-ben lejárt, s az országgyűlésben alig emelkedett szó e káros szerződés ellen, mely az ország erejének törvényes kiszivattyuzásár* hatalmazza fel a birodalom másik felét. — E szerződésen változtatni, s minélelőbb egy ellenőrzési vonalat kell felállítani, mely visszsorompó legyen ugyan, de administrate utón kivihetővé tegye, hogy a mi itthon fogyasztatik el, attól a fogyasztási-adó itthon fízeitessék.

A vasúti k amat-garantiák 1873-ban 12 millióra rúgtak. Ily cimen 6 év alatt 23 millió forintot fizettünk. A vasntak kétségtelenül szükségesek egy ország emelkedésére, de nálunk igen is hamar épültek s kellő ellenőrzés hiányában, ugyan költségesen, s mi a legfőbb baj, kellő megfontolás és kiszámítás nélkül. Ilyen a közelebb megnyíl Káro’yváros-fiumei vonal, mely a déli vasút nyomása ellen előre nem lett biztosítva s igy az országnak folytonos terhe lesz.

Legfőbb okát pénzügyi calamitásunkoak az államgazdasági és üzleti tevékenység körül követett pazar és kellő számi tás nélküli eljárásban kell keresnünk. Magyarország, mint állam, roppant kiterjedésű földbirtokok tulajdonosa, gazdaságai, erdői, begyei vannak s ezekben a legszerencsétlenebb gazdálkodást folytatja. Hasonlót lehet mondani a posta, távírda, nyomda stb. kezelésről. Ezek nagy részében kevés haszonnal s legtöbbjében évenkint* veszteséggel gazdálkodik.

1874-re például elő van irányozva 2IOV2 niiilió kiadás. Ebbők 104 milliót vesznek igénybe az udvartartás, kabinetiroda, a közös- ügyek, központi-nyugdijak, államadósságok, Horvátország, Fiume. A többinek nagyobb felét 58J/2 milliót, gazdasági és üzleti kiadások nyelik el. A mező-gazdasági összes uradalmak bevétele — leszámítva a beruházási költségeket, — nem tett két milliót. A bérleti bátrálékok 1872. végén 8 milliónál többre mentek. Az állam-erdők beruházási költsége évenként 8—11 millió s a jövedelem 1871-be» 792 ezer. A kincstári bányák évek óta már veszteséggel kezeltetnek. 1871 ben a kiadás több volt tiz milliónál, a jövedelem alig 9 millió. A mi kis jövedelmet a mező-gazdaság boz az államnak, as felmegy a bányászatra. A ménes-birtokok, ménesek, méntelepek de ficitje 1871. és 1872 ben haladta az egy milliót.

A posta más országokban milliókat jövedelmez az államnak: nálunk a roppant befektetések miatt1871-ben csak 90,000, 1873- ban 85,000 forintot hozott be. Túlságos bőkezűséggel jár el az állat» a sok apró posta-állomás felállítása, a fizetések, szállítási átlagok megszabása körül. Még pazarabb gazdálkodást, folytat a távirda- ttgybeu, hol bárom év alatt 600 ezer forint hiány mutatkozik.

A szultán vizsga-szeme csakhamar felfedez egy tninaret-karcstt leánykát.

Kevés szép nőt szül Anatólia, de aki azután szép, az szebb a, gondolatnál is.

Ilyen volt a 13—14 éves gyermek, szőke fürteivel, melyeket akkor teremtett Allah, midőn a napsugarakat alkotta; kék szemeivel, melyekből az ég látszott ki minden csillagával; rózsás, kedves arcával, melyen a mosoly épen elég volt arra, hogy bolonddá tegyen egy halandót.

A szultán önfeledten tekint a szép alakra.

Csak egy szavába kerülne, s az apa térdenállva köszönné meg a kegyet, hogy észrevenni méltóztatott családjának egy tagját.

De Murad nem szerette a beszédet ... 6 tett akkor, midőn más még csak gondolt.

A brussaiak kezdenek oszolni.

Egy idegen öltözetű ifjú vágtat közibtik tajtékzó paripáo, mielőtt észrevennék, nyergébe emeli a szép hölgyet, s tova szágnld& lova port ver a bámulók szemébe.

E lovas Murad császár.

. . . Nagy az öröm a számszerint 10,000 bői álló udvari személyzetnél, midőn Ramazan 26-án a Leiletol-kadr előtti reggelen közöttük terem az elveszettnek hitt fiatal uralkodó.

Elragadtatásukban észre sem vennék a szultán karjai között levő lefátyolozott alakot, ha Marad először is nem ebhez intézne nehány szót :

— Lásd, ez a te palotád !... ezek itt a te szolgáid. Első» szolgád azonban én vagyok. Fogsz-e szeretni engem?!

A leányka félve tekint át a fényes hadon, s mintegy védelmet keresve szorítja meg a padisab karját.

R G A. J*-