Eger - hetilap, 1875

1875-12-16 / 50. szám

L

— 394 —

amazok fizetnek vámot, ezek nem. Honnan van ez? Mert az osztrák vagy belföldi gyáros terméke árát az angoléhoz szabja, melybe már bele van tudva a vám is. Ha pl. az önálló magyar vámtarifa tekintettel mezőgazdáink érdekeire lejebb szabná a gépek vámtételét, mint jelenleg, az osztrák iparos is kénytelen volna gyártmányát olcsóbban adni s a földbirtokos nem hogy drágábban, de mindenesetre olcsóbban vehetné gépeit. E példa iliia mindeure, ipari és fogyasztási cikkekre egyaránt. Az önálló vámsorompó felállítása tehát nem okozhat magában véve drágaságot; az árakban beállható változás attól függ, mely cikkekre minő vámtételt szabna a magyar vámtarifa. De föltéve, bogy némely árucikk a magyar tarifa által megdrágíthatnék, ez csak a magyar kincstár s közvetve az adózók hasznára szolgálna.

Az önálló vámterületnek egyik föelönye ennélfogva abban áll, hogy a magyar piac árviszonyait a saját igényeinkhez mérve magunk szabályozhatnók. Oly kereskedelmi politikát kezdhetnénk, a minőre nekünk van szükségünk, legyen az szabadkereskedelmi, vagy védvámos. S oly kereskedelmi politikát folytathatnánk, melynek alapján lassanként megjavulna kedvezőtlen kereskedelmi mérlegünk, s a készpénz rengeteg kifolyása hazánkból megakadályoztatnék.

Ezen rendkivüli közgazdasági előnyök mellett nem szabad felednünk, hogy financiáink állapota is sürgősen megköveteli az önálló vámterületet, nemcsak azért, hogy a törvényhozás szabad kezet kapjon az indirekt adózás körül, hanem azon közvetlen haszon miatt is, mely a kincstárra háramoinék, ha az összes Ausztriából és a külföldről behozott árufogyasztást, melyet az 1873-ki statisztikai hivatalos számítás 457 millióra becsül, megvámolni lehetne. Oly tárgyak vettetnének ez utón adó alá, melyek a világ minden népénél a legjobban képesített adóalapnak tartatnak, mert nagyobbrészt a módosabb osztályok által fogyasztatnak, s mindenki által csak akkor vásároltatnak, mikor az illetőnek pénze van.

Még csak azon ellenvetésre kell felelnünk, hogy Ausztria rep- ressaliákhoz nyúlna nyersterményeinknél, ha mi iparcikkeit megvámoljuk. Nem tartunk tőle. Ily hadviselésben Ausztriának sokkal több veszteni valója volna, mint nekünk. Ausztria élelmi cikkekben és iparanyagokban ma is csak azt vásárosa tőlünk, a mit mástól olcsóbban nem kaphat, ellenben mi oly gyártmányokat veszünk Ausztriától, melyeket másunnét jutányosában szerezhetnénk be. A magyar nyerstermények könnyebben találnának külföldön vásárt, mint az osztrák gyártmányok, ba azok a magyar piacot elvesztenék. S miféle repressaliákat gyakorolhat okszerűen Ausztria a nélkül,

hogy önmagának ne ártana vele ? Ipari nyersanyagok vámmentesek, saját gyárainak érdekében; a gabona is saját fogyasztói érdekében az kell, hogy legyen : állatokat és bortép úgy akarnak ők tőlünk olcsón venni, mint nekünkaérdekünkben áll ez árukat nekik eladni. S végre ne feledjük, hogy az á'lamjogi kapcsolat, melyben élünk s az érdekeknek a szomszédság folytán kifejlődött szövevénye nem engedik, hogy a két nemzet önzését odáig vigye, bogy oktalan bo- sznból a saját kárán is a másik kárára törjön.

Mindezen előadott okok alapján, mi az önálló magyar vámterületet nemcsak károsnak és veszélyesnek nem tarthatjuk, hanem egyenesen szükségesnek, jónak, kivihetőnek és hazánk felvirágzására nélktilözhetlennek ítéljük.

Ha t. (cimed) eme meggyőződésünkben osztozik, az eszme terjesztésére és a kivitel elősegítésére nagybecsű támogatását bátorkodunk kérni.

Alulírottak egy a fővárosban tartott értekezlettől megbízást vettünk, bogy az önálló vámterület híveit az országban nyilatkozásra szólítsuk fel, hogy igy közvélemény képződvén, a kormány és az országgyűlés a nemzet véleményéről e fontos tárgyban tudomást vehessen. Igen sok függ attól: a nemzet mit akar s komolyan akarja-e, mit helyesnek ítél ? Ezt megtudd, alközvéleményt kitapasztalni esak úgy lehet, ha azok, kik valamely eszme mellett küzdenek, sorakoznak. Szabad országban lakunk, szabad nemzet fiai agyunk, szabadon nyilváníthatjuk véleményünket, senki a szabad vzólást nekünk fel nem róhatja. Ne legyünk tétlenek, midőn a cse- sekvés ideje elérkezett, vesse ki-ki a latba akaratát.

1 T. (cimed) legjobban fogja tudni megítélni saját körében, mi utón működhetnék leginkább az önálló vámterület érdekében, miképen hozhatna létre oly nyilatkozatot, melynek súlyát okvetlen nagy- rabeesülné úgy a vidék, mint a főváros, mint az ország. T. (címedre) kell biznunk e tárgyban legjobb belátása szerint intézkedni, s mi csak arra kérjük, hogy jelen körlevelünkre felelve, tudatni szíveskedjék, ba 8zámithatuuk-e nagybecsű közreműködésére ?

Kik különben kiváló tisztelettel vagyunk t. címednek alázatos szolgái :

„Az önálló magyar vámterület érdeliében működő bizottság

Eger 1875. dec. 16.

Kettős megyénknek e f. évben utolsó évnegyedes közgyűlése, nagy számú megyebizottsági tagok élénk érdeklődése s részvéte-4 T A R G A.

Egy amerikai kalandornö.

„Le roman d’ une américaine en Russie" — egy amerikai nő regénye Oroszországban — cím alatt közelebb egy könyv jelent meg, melyet a napi sajtó roppant zajjal fogadott, s mely rövid idő alatt példátlan kelendőségre tett szert.

A pongyolán irt, de eléggé érdekes és pikáns műben Lady Blackword, „Fancy Lear" név alatt ismeretes amerikai kalandornö a demi mocde-ból írja le részletesen ama szerelmi viszonyt, mely közte s Constantin Alexis orosz nagy herceg között mintegy négy év előtt szövődött, mely utóbb annyira botrányossá fejlődött, hogy a nagy herceg anyjánál elkövetett gyémánt lopást is e viszonynyal hozták kapcsolatba, s melynek szomorú vége az lön, hogy Constantin nagy herceget mint őrültet tébolydába zárták s jelenleg is ott van.

Fanny Lear, kalandok után vágyva, Oroszországba megy, hová már pici gyermek korában vágyott. Az utón támadt némi apróbb akadályok után, végre Sz. Pétervárra jut, s itt legelőször — mint az „arany ifjúsággal" (junesse d’ or) szemben ő nevezi — „vieilesse d’ argent" (ezüstös öregség) köreben : tekintélyes öreg urak, magas hivatalnokok, s aristokraták társaságában mutatja be magát., kikkel mindjárt első estve te-tu poharat iszik, s igen jól találja magát.

Később alkalmat vészén magának az orosz „arany ifjúsággal," s főleg katona-tisztekkel megismerkedni. Az ismeretség könnyen s hamar megy. E kalandozásban akad társa is egy angol nőben, kivel aztán, a tisztek s egyéb előkelő fiatalok társaságában együtt lovagolnak, szánkásnak, elmennek a kaszárnyába, ott szemlélik a hadgyakorlatokat, vacsoráinak, s óit hálnak.

„ Az if^ak álarcos bált rendeznek, s meghívják Fanny Lear-t is. O azonban fáradt, nem Ígérkezik. De nem tud aludni. Felöltözik

tehát s az álarcos bálba megy. Itt lát egy daliás alakú, ábrándos arcú tisztet, ki azonnal megnyeri tetszését, s utána veti hálóját. A tiszt kérdi : miért érdeklődik iránta annyira, midőn azt sem tudja kivel beszél ?

— Azért — mondja Fanny — mert a többit már mind ismerem, de téged nem.

Elvonulnak tehát egy mellék-terembe, hol a tiszt fölfedezi magát neki. Constantin nagy herceg volt. Hamarosan megtetszenek egymásnak. A nagyherceg haza kiséri Fanny Leart, ott halálosan belé szeret, s egy nyilatkozatot irat vele alá, melyben Fanny Lear kötelezi magát amerikai szavára s mindenre, ami előtte szent, hogy soha többé senkivel nem beszél, s teljes rabszolgája leend a nagy hercegnek.

E perctől kezdve elválhatlanok lőnek. A nagy herceg mindenüvé magával viszi Fanny Leart. Bevezeti a márvány-palotába. Együtt étkeznek, együtt édelegnek. Egyszer jelentik, hogy jön az öreg — a nagy herceg édes apja. Fanny Lear egy ágyba rejtőzik, de a zavarba jött cselédség künn feledi a nő kalapját s felöltőjét.

— Kié az a kalap ? — kérdi az apa fiától.

— Egy kéregető nőé — válaszolt a fiú — ki midőn meghallá, hogy atyám jön, félelmében elrejtőzött.

— Szép ? — kérdi az öreg.

— 0 nem. Öreg és rut.

— Akkor meg sem nézem. — S az apa nevetve távozott. De csakhamar visszafordult.

— Te! — mondá fiának — én azt hiszem, hogy az a te amerikaid. Látni akarom őt, mert igen szépnek mondják.

— Nem papa. Ne nézd meg, mert ijedtében szörnyet hal.

Később a nagy herceg elviszi Fannyt Pawlowszkba, anyja palotájába. De itt FanDy csak férfi ruhában jelenhetik meg. Majd