Eger - hetilap, 1875
1875-12-09 / 49. szám
XIY. ét-folyam. 41). szám. 1875. december 9 éo. Előfizetési dij : íúgéer. évre . Félévre Negyedévre Egy hónapra Hgyes gzim á rt — kr. ft 50 kr. 1 ft 30 kr.- 45 kr.- 12 kr. EGER. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Hirdetésekért: minden 3 hasábzott petit sorhely után 6, bélyegadó fejébon minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 16 kr fizettetik. fiiad í-biratal : a lyccnmi nyomda. Előfizetéseket elfogad : a szerkesztőség (Széchenyi-utca zsebközben 24. sz.) és Szolcsányi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi nj ház a lyceum átellenében) s minden k. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt. 30 kr. Előfizetési fölhívás. A közelgő újév alkalmából tisztelettel kérjük föl t. előfizető olvasóinkat előfizetéseik idejekorán való megújítására. Lapunk, eddigi irányához s elveihez hiven, továbbá is htí tolmácsa leecd megyei s városi életünk összes mozgalmainak, független, s erélyes haicosa hazánk közjólétével összefüggő érdekeinknek. Azonkívül kiváló gondunk leeDd rá, hogy lapunk, míg egyrészt eredeti tudósítások, s közlemények által hazánk politikai s társadalmi életéről, valamint a külföld enemü fontosabb mozzanatairól biztos és alapos tájékozódást nyerjen, úgy másrészt tárcánkban t. olvasóink irodalmilag becses, ismeretterjesztő, s a kedélyt nemesítve mulattató olvasmányokat találjanak. Előfizetési föltételek : Egész évre 5 frt. — kr. Félévre 2 frt. 50 Évnegyedre . 1 „ 30 „ Egy hóra — 45 „ Az előfizetési pénzek — legalkalmasabban posta-utalvány utján — kiadó hivatalunkba küldendők. Az ,,Eger‘‘ kiadó-hivatala (érs. lyc.- nyomda.) Az önálló magyar vámterület híveihez! Az Ausztria és Magyarország között fennálló vám- és kereskedelmi szerződés 1676 végével felbontható lévén, a törvény által elö8zabott alkudozások annak megújítása végett kezdetüket vették. Hazánkban a közfigyelem e nagyérdekü vámkérdésre van fordítva, mert mindenki meg van róla győződve, hogy a létező szövetség Magyarországra nézve felette káros, és hogy a kérdés megoldásának módja nemzeti jövőnk gazdasági és pénzügyi alakulására döntő befolyással lesz. Ausztriában e vámkérdés hónapok óta erős izgalomban tartja a kedélyeket s nyilatkozatokra inditja a testületeket és a népet. Illő, hogy Magyarország közönsége is tájékozást szerezzen magának az iránt, mit kívánnak érdekei, s kifejezést adjon követeléseinek. E szempontból kiindulva nézeteinket e tárgyról a következőkben foglaljuk össze s ajánljuk t. (címed) becses figyelmébe. 1867-ben a kiegyezés megkötése alkalmával Magyarország a vámkérdés tekintetében azon kényszerhelyzetben volt, hogy az absolutistikus kormány épen a megelőző években, többnyire tiz évi időszakra kereskedelmi szerződéseket kötött volt a legtekintélyesebb külállamokkal, Németországgal, Angliával. Franciaországgal, Olaszországgal ; melyek az egész monarchiára kötelező modorban köttetvén, a külön vámterület felállítását épugy, mint a tarifáknak hazánk érdekeinek megfelelő revisióját nagyon megnehezítették, mindaddig, mig ama szerződések lejártak. E szerződések felmondásának ideje elérkezett. Akkor — eltekintve a politikai okoktól s az azóta megváltozott gazdasági helyzettől— a magyar államférfiak beérték azzal, hogy az 1867. XII. és XVI. tcikkben teljesen lentartották a magyar állam önálló intézkedési jogát a vám- és kereskedelmi ügyekben, és hogy az Ausztriával kötött vámszövetségben az elötalált status quo fentartását csak öt évre Ígérték meg, azonlrti szabadságában állván Magyarországnak e vámszerződést felmondani s a vámközösséget felbontani. A tapasztalás bebizonyitotta, hogy eme vámszövetség Magyarországra nézve felette hátrányos. Igazságtalan a közös vámjövedelmek quotaarány szerinti megosztása, mert a fogyasztás nem az adómennyiseg, hanem inkább a népszám szerint becsülendő. Igen tetemes, évenkint milliókra menő kárt szenved a magyar kincstár továbbá a fogyasztási adóknál, és állammonopoliumoknál, melyek nem képeznek közös jövedelmet, de a vámközösség folytán, osztrák sör és cukor, de sőt szivar és só is tömegesen hozatik be Magyarországba, melyek után a fogyasztási adót a magyar polgár az osztrák kincstárnak fizeti. Azonfelül az osztrák cukor és sörkivitelnél az osztrák fogyasztási adó visszatérítésénél a magyar kincstár megrovatik a 32°/0-kvotával s tehát készpénzzel segiti elő az osztrák gyártmány kivitelét. Még nevezetesebb hátrányt szenvedett a magyar állam pénzügye és közgazdasága az által, hogy a hazai törvényhozásnak kezei kötve voltak a közvetett adók rendszerében. Ennek következménye lön, hogy a különböző termelési viszonyok miatt a magyar cukorgyárak egynéhány kivételével üzletüket beszüntették s a kincstár és a mezőgazdaság is egyik nevezetes jövedelmi forrásától fosztatott meg, mely külön vámterület s alkalmas adórendszer mellett szép virágzásnak nézett elébe. A szeszgyártás mezőgazda- sági iparát is az alacsony gabnaárak dacára nem voltunk képesek törvényhozási helyes intézkedések által ápolni, mert a vámközösség folytán a szeszadó szabályai az osztrák szeszgyárak termelésének kedveznek a magyar ipar rovására. A szeszadónak évről évre csökkenése budgetünkben fényes tanúbizonyságot tesz állításunk igazsága mellett Egyéb indireckt adónemeknél sem folytathatván érdekeinknek megfelelő adópolitikát, kormányaink kénytelenek voltak a nagyobb államkiadások fedezésére mindig csak a direkt adókat emelni s újra és újra az adókkal amúgy is súlyosan terhelt Földbirtokra és házbirtokra, mint legkézzelfoghatóbb és fő jövedelmi forrásra rakni a deficitek fedezésére követelt uj adónemeket. Nem kevésbbé, mint az ál Iára kiest árra, károsnak bizonyult a vámközösség a magyar nemzetgazdaságra nézve. Minden belföldön termelhető cikkre vetett vám védvám természetével bir, a mennyiben a külföldi árut a vámtétel összegével megdrágítja s a belföldi termelőnek a piacot a vámtarifa határáig biztosítja. Az átörökölt s közössé tett osztrák vámtarifa Magyar- ország megballgasása nélkül s kizárólag az osztrák nagy iparosok igényeinek tekintetbevételével keletkezvén, az osztrák iparcikkeknél némcsak financvámokat, de határozottan védvárntétele- ket foglal magában. Ezen védvám gyakorlati hasznát kizárólag az osztrák gyári ipar vette, mely két évtized alatt s az utolsó pénzválságig rendkívüli lendületet nyert, miglen Magyarországon semmiféle ipar nem keletkezhetett, mert a magyar piac védtelen át volt engedve az osztrák termékek behozatalának. Ausztriának a nagyobb tőkemennyiség, az u. n. bank bő hitelforrása, az olcsóbb kamatláb, a képzettebb munkaerő monopóliumot biztosítottak a magyar piacon minden iparterménye're vonatkozólag s a magyar vállalkozó pénzhiány és hiteldrágaság folytán mindannyiszor kénytelen volt üzletével felhagyni, valahányszor az egyenlőtlen harcot megkísérté.
