Eger - hetilap, 1875
1875-10-21 / 42. szám
XIV. ér-folyam. 42. szára. 1875. October 21 én. Előfizetési dij : Egész évre . Félévre Negyedévre . Egy hónapra Egyes szám 5 ft — kr. 2 ft 50 kr. 1 ft 30 ki. — 45 kr.- 12 kr. Hirdetésekért: minden 3 hasábzott pet t sorhely után 6, bélyegad c fejében minden hirdetést' 1 30, nyilttérben egy pet t sorhelyért 15 kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó hivatal : a lyceiirni nyomda. Előfizetéseket elfogad : a szerkesztőség (Széchenyi-utca zsebközben 24. sz.) és Szolcsányi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden k. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt. 30 kr. Nemzeti önméltatás. (Vége.) Egy idő óta gyakran halljuk a fővárosi lapok aggodalmas sopánkodásait a fölött, hogy Budapest szembetünöleg kezd némete- sedni s hogy hazánk ezen dobogó szivében a magyar nemzeti erkölcsök, szokások és beszéd napról-napra kisebb körre kezd szorit- tatni. Pedig Budapest a nemzeti államkormánynak s a törvényhozásnak is székhelye. Mily lealacsonyító egy vidéki polgárra, ha a megszálló fogadóban magyar étlapot sem talál, 8 annak szolga-személyzetével magyarul nem képes beszélni. Ez bizony épen nem vigasztaló tünemény; nem kevésbbé borús aggodalom szállhatja meg lelkünket, ba felső Magyarország városaira pillantunk, hol egykor a Bocskayak, Bethlenek, Rákóczyak székeltek, hol a 16—17- ik században a legvirágzóbb magyar hitközségek, a legpezsgöbb magyar társas élet, munkás nyomdák, tudományos egyesületek, tevékeny s nemzeti szellemű ipartársulatok és céhek hinték szét a közműveltség s hazaszeretet termékenyítő világát. Kassa, Eperjes, Lőcse, Késmárk, Ungvár, amaz időkből valóban mind megannyi Pharosok tűnnek föl, mindegyiknek meg volt a maga knidosi hőse, hogy, mint Sokrates, világító tornyot állítson a nemzetiségnek ; — ma, idegen szokások, idegen erkölcsök és nyelvek zagyvalékét találjuk ezen városokban, ugyaunyira, hogy lehetlen nem éreznünk a költő szavai igazságát, miszerint: „A tehetetlen kor jött el, puhaságra serényebb gyermekek álltak elő az erősebb jámbor apáktól." Nézzüit a szász-, oláh-, szerb és tót propagandát, Erdélyben s az ország északi és déli részein. Nem fogódik-e el lelkünk, midőn látjuk ama naponkiut terjedő foglalásokat, melyeket eme nemzetiségek tesznek a magyar kultúra roppant hátrányára s az idegen nemzetiségi érdekek előnyére? Eme nemzetiségekhez tartozó elem ifjúságát nem az Árpádok, Hunyadyak és Rákóczak szelleme lelkesíti, s nem a magyar nemzet jövő íenmaradásáért buzgólkodnak többé ! Pedig ki tagadhatná, hogy az országot, melyet a magyar nemzet alapított, csak is ugyanaz az erős, értelmes és buzgó magyarság tarthatja fenn ? Magyar intézmények, magyar szabadság, magyar szellem képezik alapját, központját, lényegét. A többi nemzetiségek haladása s művelődése örvendetes tény ugyap, mert, szaporítja az állam művelt, és jogaival élni tudó polgárainak számát ; de a magyarság fejlődése, erkölcsi és anyagi erejének emelkedése élet-s zükség az államszíikségre nézve, mert közvetlenül ez erősiti annak alapját, con8Ístentiáját és tekintélyét. Életerős, öntudatos és folyton haladó magyarság nélkül a földek ezen darabján nincs erős állam ; erős állam nélkül pedig egyik itt lakó faj számára sincs jóiét és szabadság. Ez oly igazság, melyet nemcsak nekünk, magyaroknak, de más nyelvű polgártársainknak is be kellene látniok. Azonban belátják-e? Mi nem látjuk meggyőző jelenségeit. Alig találunk egész felső Magyarországon várost, melybe ha az idegen szemlélő és utas belép, azt saját nemzeti jellegéről megismerne, hogy magyar-e. Pedig, valamint egy város lakóinak hitvallását templomainak száma s minősége azonnal megismerteti, úgy nem zetiségét a társalgási Dyelv, viselet, a tanintézetek s művészet templomai. Hogy például Eger és Pécs katholikus typusát, már kívülről is fölismerje a vándor, nem kell egyéb, csak annyi, hogy templomait számlálja meg. Ily biztos ismertetőt Felsömagyarorszá- gon és Erdélyben nem találhatunk. Templomok, piacok s köztérében mindenütt polyglott sokaság, idegen öltözék,egymástól hamisan eltanult taglejtés s bastard arefintorgás. Azt hinne az ember, hogy Pensylvánia gyarmatai vagy Cicagóban van. Még a fiatalság is abban látszik magának teíszele gni, hogy mentői kevesebb magyar legyen rajta szemlélhető. Pedig kétségtelen, hogy bármely nemzet életének külalakulá- sai az intelligeu tia kifolyásának tekintendők, legyenek ezen alakulások az egyes akaratnak, vagy bölcs államkormányi intézkedéseknek, földirati 8 történeti kedvező viszonyoknak következményei. A történelem megcáfolhatatlan bizonyítékot nyújt az iránt, hogy igen gyakran az egyéni elhatározás, a hatalom zsarnok kihatásai, a világhódítók fegyverszerencséje, a forradalmak véres lezajlásai alkoták a korszakokat, változtatták a társadalom alakzatát, s alapí- ták meg egyes nemzetiségek fölényét. A civilisátió menete rettentő jelenségeket mutatott, midőn az ősi hagyományok megsemmisíttet- tek, szent elvek lábbal tapodtattak, miuden erkölcsi kötelék szét- zuzatott, s ime épp ezen katastrophák. mikent a villám, megvilágítottak egy-egy pontot, melyen a legfőbb és az Isten újra elég érthetően kimutatta az ösvényt. Az erkölcsi romokból egy uj világ támadt. A romboló alakok eltűntek, s a nyers elem tombolása megszűnt, és azon halhatatlan szellem, mely az emberi nemet vezeti, s a nemzetiségeket tontartja, mint egy jótevő genius hegeszti be ismét a sebeket, s kitűnik, hogy az emberi nem egy ország 8 roppant elöhaladást tön. A mit a gondviselés a múltakból, mint egy jobb jövőnek csíráját megmenteni akart, megmentette azon nemzetben, melynek fiai önmagukat el nem hanyagolák. Mindenkor lángoltak fönséges eszmékért a szivek, é3 midőn a durvaság őrjöngése megszűnt : sok nemes eszme diadalt is vívott ki magának ; nincs azonban hatalmasabb a népek átalakulása s íöntartasára nézve, mint a nemzetiség magasztos s hallhatatlan eszméje. Ha azt akarja valaki megtudni, hogy egyik másik nemzet a felvirágzáshoz, vagy a hanyatláshoz áll-e közelebb ? nézze meg ifjúságát. A hanyatlásnak indult nemzet ifjúsága rendesen demoralizált, elpusztult, élv- és érzéki örömök után kapkodó, minden komoly irány, munkaszeretet és lelkesedés nélkül. Ott van tanulságul a mu tban Róma ifjúsága. Midőn a római fiatalság megszűnt követni az antik egyszerűség, a jellemtisztaság és szabadságszeretet példányképeit ; hanem magára ölté a köz- ügyek iránti közömbösség tógáját, hajhászta a hatalmasak kegyét, s kereste az élvek és gyönyörök gyilkos örömeit: Rómára ki lett mondva a halál. A mely nemzet fiatalsága tisztelettel viseltetik a hazai történet kimagasló alakjai iránt, tud lelkesedni a szép és nemes eszmékért, bír akarat-erővel, értelmi fejlettséggel ; nem irtózik a tisztességes munkától; nemzetiségére büszke ; szomjuzza a tapasztalatokat és tudományt; lélekben ép, testben ügyes, szorgalmas és takarékos : az a nemzet hosszú, szép és dicső életre van jogosítva. Ezt nem én mondom, ezt a világtörténet, a tapasztalás és az örök igazság mondja. Nézzük csak erdélyi szegény székely testvéreinket, kik Erdély csaknem legsilányabb talajára a más két nemzetbeli elem által kiszorittatván, hol a folytonosan tartó nyomor és ínség által ül- döztetve, kénytelenek a nagy Oláhországba kenyerüket keresendők menekülni, és lakhelyüket e vidéken állandósítani. Ott természetszerűleg elszéledvén, nemzeti nyelvünkben elnémúlnak és eloláho- sodnak végképen. Vájjon nem nemzeti bün-e ez, fajunkat igy veszni hagyui ? hiszen több megyékben, de különösen az alföld vidékein hány pusztát lehetne nemcsak, de kellene is még nemzetgazdászati szempontból benépesítenünk, ezenkívül napontai tapasztalatunk igazolja: hogy általában földi munkáskéz hiányában szenvedünk,
