Eger - hetilap, 1875
1875-09-02 / 35. szám
274 r ti 1 e t ti törvényszékek lesznek a nagyobbakba beolvasztandó k. Csak a törvényszékek terület-arányát kell összehasonlítani, azonnal kitűnik, hogy a gyöngyösi a legkisebbek közé tartozik. Hihetőleg ezen alapult azon megbízható forrásból nyert értesülésünk, hogy az eleve eltörlendö törvényszékek sorában a gyöngyösi is benfoglaltatott. ügy látszik, a „rugda- lózó nagyhatalmak,“ vagy helyesebben: a minden kormány-uszály- hordó, tányérnyaló hazafiak maneuvre-inek sükerült ezen, a reduetio józan elveiből folyó természetes következményt egyidöre Gyöngyösről elhárítani. Ezen alapult lapunk egyik számában kifejezett abbeli sajnálkozásunk s megütközésünk is, hogy a hevesmegyei törvényszékek közöl nem a legkisebb s legaélkülözhetöbb gyöngyösi (hol eddig tszék soha sem is volt), hanem a sokkal nagyobb kiterjedésű s fontosságú szolnoki lön megszüntetve. E nyilatkozatunkból insinuation vagy pláne hazudságot kiolvasni, — mint azt a „Gyöngyös11 legutóbbi számában egy zugirkász kofapolitikus (ismerjük a madarat tolláról) cselekszi, — csak tökfejjel lehet. Ily előzmények, s különösen a szolnoki s ungvári törvényszékeknek a köz- és országos érdeket s elveket arculverö, s crszágos megbotránkozást szült eltörlése után, méltán aggodalomba ejthetett bennünket ama még csak nem is sejtett bir, mely a gyöngyösi törvényszék fenmaradásával, az egriuek eltörlését rebesgeti. E körülmény kényszerit bennünket elvitázbatlan, s országos érdekek által is dönthetlen érvekkel támogatott jogaink védelmére, melyre nézve a szükséges lépéseket városunk képviselőtestülete mielébb meg is teendi ; bár a jelen kormánynak a haza javára célzó törekvéseibe, igazsàgszeretetébe, s méltányosságába helyezett bizalmunk a törvényszékünk létét fenyegető mendemondáknak nem képes hitelt adni. Mi tárgyilagosan, alapos és megdönthetien érvekkel küzdünk igaz jogaink védelmére. Ezek ellenében a „Gyöngyös11 cikkezöje faragatlan, durva györki fütykössel hadonáz. Ez az igazi aljas eszköz t. zugpolítikus uram! s veszett ügy az, mely ily fegyver védelmére szorul ! Tisztességes irmodorú, objectiv, s józan érvekkel istápolt vitába szívesen ereszkedünk. Csiger .„visontai11 hatása alatt, otrombául össze kovácsolt, pöffeszkedö handabandara nincs válaszunk. Tu 1’ as voulu . . . Korhibáink. A polgári elem Magyarországon nem bir oly dicső múlttal, mint pl. a nyugat-európai cultur-államokban. Oka az, hogy nálunk a kereskedés, ipar csak igen lassan fejlődött, ennek következtében a polgárság nem belliiről kifelé, hanem leginkább bevándorlás által kivülrői képződött. S innen van az, hogy éppen azon osztály honunk történelmében a legújabb időkig a legjelentéktelenebb helyet foglalta el. Hol döbbeni időkben nálunk a polgári elem compact egészszé szilárdult, ott magát a minden oldalról elszigetelő kasztszellem is meghonosult. Innen eredt azután azon sajátságos tünemény is, hogy sem a politikai és társadalmi szabadság, sem a művelődés és irodalom terén a polgárság reforminditó nem volt, sőt saját egyenjogosultsá- gát is a vidéki nemesség reform-harcának köszönheti. Mindezt azonban nem szemrehányásképen mondjuk. Azon általános okok. melyek nálunk az ipar felvirágzásának útját állották, megakadályozták egyszersmind egy anyagilag hatalmas polgári osztály fejlődését is. Azon elismeréssel azonban tartozunk polgárságunk: ak, hogy a legujbb időkben a haladás eszméi iránt bö fogékonyságot mutatott, s ha haladásunk indítója nem is, de hátráltatója, akadályozója sem volt. Polgári elemünk a legújabb időkben mindazonáltal a fejlődésnek egészen uj phásisába lépett. Most, midőn az elszigetelő korlátok nem léteznek többé, neki jutott azon nemes feladat, hogy a művelődés, az ipar s kereskedés fejlődésének gyúpontjává váljék, reá háramlik politikai és művelődési munkáink jelentékeny része. Hogy pedig ezen missionak tökéletesen megfeleljen, szükséges, hogy polgári elemünk még jobban megszilárduljon. Legalább is 2 jövendő nemzedék munkája lészen, hogy polgárságunk a fejlődés azon fokát foglalja, el, melyen az előrehaladt tartományok polgársága már régóta áll. De ha a polgárságunknál mutatkozó korjelenségeket megfigyeljük, félő, hogy ezen fontos társadalmi osztály még nagy veszélyeknek megy elébe. A középkori nézetekbe való visszaesésektől kevésbbé lehet ugyan tartani, a legnagyobb baj azonban a polgári erények napról napra minkább észrevehetővé vált sülyedésben rejlik. Az egyszerűség, ernyedetlen munkásság, családi érzék, rettent- hetlen józanság azon tulajdonok, melyek által a polgárság mindenütt hatalomra vergődött. Hol ezen tulajdonok hiányzanak, vagy csak már fogytán vannak, ott a polgárság mindenütt biztos vesztének örvénye feléközeledett. Polgárságunkat is ezen veszély fenyegeti. Polgárságunk ma gasabb körében az aristokratia majmolása foglalt helyet, kivált az aristokratia azon tulajdonságainak majmolása, melyek kiválóan ezen osztály kórjelenségeit teszik ki. Azon,ártalmas és káros tünemény: a valódinál egy fokkal magasabb rangúnak látszani, már-már járványos lett nálunk. Ha már az apa nem lehet is mágnás, vagy legalább fertálymágnás, úgy minden törekvése oda irányul, hogy legalább fia a „h au t e c ré m e“-be felvétessék. A gazdag gyáros fia ritkán lesz gyárossá ; nem szorult reá, eleget szerzett az apja. 0 ^4 r A R G Al. Hosszú prédikátió, rövid történet. Kürt hi Jenőtől. (Vége.) Lajoska másnap felvette az új ruhát és az új nevet. Úszott a fényben, úszott a kényelemben, úszott a tudományokban, — ennyi úszási gyakorlat után nem csoda, hogy az iskolákat is szerencsésen átúszta. Szép veres fiúvá nőtte ki magát, sandító zöld szemekkel, görbe lábakkal. .... Hedvig férje azóta szépen haladt ; — jószágigazgatóvá lett csinos jövedelemmel. Egyszer meg is látogatták Zsófi nénit. Nagyon megijedt a lelkem ... azt hitte, hogy valamit kérni jöttek. Kértek is annyit, — hogy szeresse őket ezután is. Zsófi néni még csak azt sem mondta, hogy majd meggondolja a dolgot, — útra eresztette őket hidegen, félt azt mondani, hogy „jöjjetek el máskor is!11 mert hátha még komolyan vennék. Ebből világosan kitűnik az, hogy mióta Jaroszlávot szerette : 3. Zsófi néni nem szerette rokonait. Selyem Ottót egy idő óta egymásután érték a csapások. Neje beteges, gyermekei nőni kezdenek, — ő maga pedig az uraság halála után csekély díjjal nyugalomba tétetik. Zsófi néni tudja mindezt jól; elbeszéli neki Jaroszlaw, aki oly mulatságosan tudja előadni Ottój nyomasztó helyzetét, hogy a jó néni majd meghal — nevettében. Aranyos gyerek ! gyémántos gyerek ez a Jaroszlaw! Mily pompásan producálja Ottót, hogyan vágja a fát, hogyan siet az utcán kalapját orrára húzva, mily zavarba jö, ha régi ismerőseinek egyikével találkozik, hogyan rejtené el a foltos könyökét. Az áldott Zsófi nénit mindezek végtelenül mulattatják, nevet, kacag, s uem jut eszébe, hogy talánistenesebb dolog volna, ha ezen kedves fiúnak azt mondaná, hogy : Édes Zengy Jaroszláw, te kényelemben henyélsz, mig azok, kiket e kényelem igazán illetne, sanya- rúsággal küzdenek; te nevetsz, mig ök sírnak; te mulatságosnak találod azok nyomorúságát, kiknek javaiban te bitangoskodol . . • eredj csak ki az inasszobába, vesd le ezt a drága ruhát, vedd fel régi vitorlavászon bőrödet és légy ismét Zwanziger Lajossá. Akkor majd meglássuk, lesz-e kedved gúnyolni saját rongyaidat! Azonban Zsófi néui nem igy beszélt, sőt sehogy sem beszélt, hanem benyúlt a fiókba, és adott a derék fiúnak 100 forintot. Fiatal embernek mindig jó, ha van egy pár garas aprópénze. . . . — Mama! — igy nevezi Jaroszlaw Zsófi nénit — szól egy Ízben kedvetlenül a veres gavallér — a selyemből posztó lett. — Hogy hogy ? — Nelyem Ottót felkérte gróf Ez-és-ez, hogy foglalja el posztógyárában az igazgatói állomást. — És oszt?
