Eger - hetilap, 1875
1875-08-19 / 33. szám
XIV. ér-folyam 33. szám. 1875. augusztus 19 én. Előfizetési dij : Egész évm . Félévre Negyed évre . Egy hónapra Egyes szám . 5 ft - kr. . 2 ft 50 kr, . 1 ft 30 kr. . — 15 kr. - 18 kr. Hirdetésekért: minden 3 hasábzott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit Borhelyért 15 kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal : a lyceumi nyomda. Előfizetéseket elfogad : a szerkesztőség (Széclienyi-utca zsebközben 24. sz.) és Szolcsányi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden k. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt. 30 kr Közre h dészetünk. Ha nyomozzuk a rendőrség történetét, úgy fogjuk találni, hogy az annak szervezésére irányzott kísérletek csak a XVIII. században veszik kezdőtöket. J uszt i, a most említett század közepe táján megjelent „Rendőri tudományok alapelvei" cimti munkájában, azt vitatja, hogy a „rendör“ szó kétértelmű magyarázatulehet. Tágas értelemben, az ország belügyeinek mindazon szabályai értetnek alatta, melyek által az állam közvagyona állandóau megszi- lárdittatik és gyarapiltatik ; az állam erejének jobb irány engedtetik, s egyátaláu a közjó elöidéztetik. S ily értelemben a kereskedelmi tudomány, a községi és országos gazdaság, a bányák kezelése s ehez hasonló dolgok — amennyiben a kormány gondoskodását a közjólétre alapítja — a rendőrséghez számítandók. Szőkébb értelemben rendőrség alatt értetik szerinte mindaz, mi az állampolgárt lét biztosítására követeltetik, s ekként főleg a jó fegyelem s rend, nemkülönben a nevelés a közlakosságnál és azon szabályok, melyek által az élet kényelmessége és az élelmiszerek gyarapítása elörnoz- dittatik. Még szőkébb értelemben a rendőrség alatt a községek szervezési szempontjából, azok tisztasága szépítse, a jó nevelés és rend fentartása, az élelmiszerek és iparosok, nemkülönben a helyes mérték és súly feletti felügyelet értetik. Juszti szerint továbbá az igazságszolgáltatás kezelése, a rendőrségnek egyik attribútuma ép úgy polgári miut büuügyekben, de még azt is vitatja, hogy miután az igazság kezelése az élelmezési állapotra és a jólétre nagy befolyást gyakorol, felesleges volna bővebb bizonygatásba bocsátkozni, hogy az azok felett való gondoskodás, kiváiólag az országos rendőrség körébe tartozik. De csak úgy akarja azt értelmezni, hogy az országos rendőrség a rendes bíróságok fölött felügyeletet gyakorol, és az igazságügyi bíróságok az ország legmagasabb bíróságának, mely a rendőrséget s más benső országos ügyeket kezeii, alá legyenek rendelve. Csak az iparban felmerült különféle viszonyok és kérdések megoldása, nemkülönben a mértékek és sulyokra való felügyelet, a rendőri taksák megsértése, ép úgy mi at kihágások s büntettek megtorlását, a rendőrség közvetlen bíráskodásának tartja fen. Sonnenfeld szerint a rendőri tudomány azon alapelvek foglalatja, melyeknél fogva az állam benső biztonsága megállapítható és fentartható. A biztonság fogalmát igen tágan értelmezi, úgy, hogy az alatt még oly intézeteket is ért, melyek a polgárok kényelmét előmozdítják és létüket kellemessé teszik. Ép oly nézeteket fejt ki Juszti a büntetőjog felett, mint Sonnenfeld a „rendőri tudomány alapelvei“ cimü müvében. Azonban ott, hol a rendőri hatóságok szervezéséről szól, megjegyzi, hogy a kormány a rendőrség hatáskörét különösen a következő tárgyakra, ugyanis a nyilvános csend fentartása, jó rend és nevelés, mérték, súly, vásárok, tisztaság felett való felügyelet, a szerencsétlenségek és veszélyekkel szemben fenálló intézetekre terjeszti csupán ki. A későbbi Írók már szigorúan elválasztják az igazságszolgáltatást a rendőrségből. így Lotz szerint (1807.) „a rendőrség az állami kormány közvetlen munkássága az állam céljának egész terjedelmében való elérésére 8 az állami rendőrség hatalmi körét az államkormányi jogok- és célokra is kiterjeszti." E mellett megkülönbözteti azonban a kényszerrendőrséget a rendes rendőrségtől a szerint, amint a rendőri hatalom közvetlen működése által az államcél elérésére törekszik vagy nem. Dr. Ihring hires német jogtudós egyik müvében ezt mondja : Minden egyesnek kötelességében áll az igazság * törvény megvalósításában közreműködni; minden egyén saját körében őre es terjesztője a tör vénynek. Az elhanyagolt jog dicsérete gyávaság." A jogért való küzdelem, küzdelem erkölcsi lételünkért is, kötelesség önmagunk s a közönség irányában." Az idézett sorok sarkigazság gyanánt szolgálnak a rendőri jogra nézve is, annál is inkább, mivel minden jogok között a rendőri jog érdemel legtöbb védelmet a közönség részéről. Pedig a dolog ellenkezőleg van. A közönség elhanyagolja a rendőri jog védelmét, igy kockáztatja azon előnyöket, miket a rendőri törvények és szabályrendeletek biztosítanak az állami társaság számára, sőt e jog gyakorlata elé többször gördít akadályt az által, hogy oltalma alá veszi a bűnöst, bántalmazza a rendőri igazság-szolgáltatás, a rendőri jog végrehajtó közegeit. Tekintsünk egy pillantást városaink vagy megyéinkbe, szomorúan fogj uk tapasztalni, hogy áilitá-unk nagyon is való, különösen a mi népünk még hős tetteket is lát a rendőri tilalmak áthágásában, igazolja ezt a sok mezei és erdei rendőrségi áthágás. Nálunk ennek alapoka hiányos büntető törvényeinkben s roszul szervezett rendőrségünkben keresendő. Régi törvény- hozásunk csak elvétve, helylyel-közzelalkotott a közszelleminek meg nem felelő rendőri törvényeket, elhanyagolta a közigazgatás egyik legszebb ágát; pedig a rendőri törvények oltalmazzák az ember legdrágább erkölcsi kincseit, s ügyelnek fel anyagi vagyouára, e törvényekben birja oltalmát a vallás, a gondolkodás szabadsága, az erkölcsiség, az emberi méltóság, az élet, az egészség, a testi épség, az ipar. És ezen magasztos hivatás dacára a rendőri elzáratást egy ember sem tartja olyan szégyennek, mint azt, mit bíróság szab ki reá, ezért kellett oly sokáig a rendőri börtön-büntetéseket kínzásokkal összekötni, mely még ma is divatozik ott, hol a népnevelés kellő fokon nem áll. Nincs törvény, nincsen jog, mit a miveletlen, durva érzékű tömeg jobban gyűlölne, mint a rendőri jog, mely vad szenvedélyeknek szab határt. Az uj alkotmányos aera bekövetkezésekor beérték azzal, hogy a közigazgatásnak az 1847—1848 évi országgyűlés által megállapított kereteit visszaállították. A kormány mind két keze tele volt munkával, magyar áliamédetet kellett ébresztenie, a pártok Urnájában sok időt s erőt elfecsérelnie, s nem lehetett csodálkozni a felett, hogy a közigazgatási é9 rendőri ügyek, mint tisztán beligazgatási kérdések, a kormány-megszilárdulás utáni időre halasztottak. 1869- ben Királyi Pál szólalt föl először a rendőri szervezés szükségessége mellett. Volt is ezen felszólalásnak rögtön következménye. Eszmecserét indított a rendészeti rendszerek tekintetében és a magát tájékozni kezdő belügyministerium tanulmányozás tárgyává tette a külföldi rendőrséget. Ily célból küldetett ki egy kitűnő szakképzettségű ministeri tanácsos is, ki lankadatlan buzgalommal küzdött mindenkor a rendészet Ugye mellett, s ki a munkálathoz hozzá is kezdett, amely műnek tartalma s következménye azonban előttünk mindeddig titok maradt. Azonban nem tagadhatjuk, hogy megszabni azon általános elveket, melyek alapul szolgáljanak a rendőrség szervezéséhez, s magának a szervezésnek hiánytalan kidolgozásához sok idő kellett, s oly higgadtságot kívánt, hogy ha elismerésünket is fejezzük ki a fölött, miszerint hazánk rendőrségi közegei mindenkor a sürgetöség mellett szólaltak föl — még is méltányolnunk kell a kórmány azon intézkedését, hogy az e fölötti tárgyalásokra csak is akkor kívánt kiterjeszkedni, midőn a szervezés tökéletesen kidolgozva s az illetékes közegek által megvitatva lesz. Nehéz volt a feladat sok tekintetben. így például maga azon kérdés, vájjon Anglia, szóval a Nyűgöt alapelvei szerint rendez- zük-c a rendészet ügyét? óriási munkát igényelt, s tudjuk, bogy azon
