Eger - hetilap, 1875
1875-07-22 / 29. szám
227 tetnek, egyszersmind pedig a m. k. belügyministerhez felterjesztés intéztetik. Olvastatott a pénzltgyi szakosztálynak az 1872/s* évi országos képviselő-választások alkalmával fölmerült de mindeddig fedezetlen költségek megtérítésére vonatkozó előterjesztése. Mely előterjesztés alapján a m. k. belügyminiszter úr e címen az 1876 évi országos költségvetésbe fedezetnek felvételére, és az 1875 évi esetleges megtakarításnak ily célra leendő átbocsájtatásra feliratban felkéretik s a megyei föpénztárnok utasittatik az ide vonatkozó számadásokat bemutatni. Egyleti élet. A heves-szoiDok megyei orvos-gyógyszerész egylet 1875. évi julius hó 12-én Egerben tartott rendes havi gyüsésének jegyzőkönyve. Jelen voltak: dr. Schönberger elnök ; dr. BrUnauer Dávid; Horváth, Kotriba, Köllner, Schuttágh, dr. Kösztler titkár. 1. Elnök üdvözölvén az egyleti tagokat, a gyűlést megnyitott - nak nyilvánítja; fölszólitja a titkárt, hogy a múlt gyűlés jegyzőkönyvét olvassa föl. Ez megtörténik és minden ellenvetés nélkül hitelesíttetik. 2. Ntiszt. Horváth tanár úr, egyletünk tiszteletbeli tagja, vonatkozva a múlt bó 7-én tartott gyűlés határozatára, mely szerint az ez évi nyomdai küldemények f. évi julius hóban szétosztassanak: kéri az egyletet, hogy ezen szétosztás f. évi augusztus hóig balasz- tassék, a midőn is „Az állati hőfokról" cimti értekezését, valamint az egész 1874. évről szóló meteorologiai észleletek gyűjteményét az egylet valamennyi tagjának felajánlja. Hiszitek, hogy Doratot Nissaban a mellőztetés miatti harag ösztönzé. Hiszitek, hogy Warkotsch bárónak az osztrák pénz adott fegyvert jótevője nagy Frigyes ellen. Hiszitek, hogy Medici hazafiságból vitte Murat Joachim királyt halálba. Ha mindezt hiszitek, akkor hinni fogjátok azt is, hogy Rest- vanovits Oszkárt a megcsalt szerelem örült fájdalma tette Lengyel- ország Júdásává.------Én azonban nem hiszem sem ezt, sem a többit, mert a szen vedély őrültté, gyilkossá, öngyilkossá teheti az embert, de árulóvá nem!------És még sem vagyok képes csak gondolni is egy áruló in dokait, azon sötét hatalmat, mely öt fekete utain vezérli, ha csak azt nem gondolom, hogy a sátán az oly gonoszságot, melyet saját firmája alatt elkövetni borzad, ember képében viszi véghez. ... De hagyjuk e borzasztó tárgyat ! Koributh herceg palotája központját képezi a kétségbeesetten harcoló országnak. Ez önvédelmi harcnál a herceg az ész, Restvanovits Oszkár az erő, és Helén a fénysugár. Mert a lefolyt 16 év magas polcra ültette Oszkárt, sőt megszerző számára — a neje és közöttei viszonyról mit sem tudó — férjbarátságot. És igy nem csoda, hogy Oszkár a hercegi palotában minden napos, de az még kevésbbé csodálni való, hogy a még mindig ragyogó szépségű Helén szívesen látja termeiben a haza hősét. Elkeseredve foly a szabadságharc. Miért ecsetelnök a lengyelek véres győzelmeit és az oroszok győzelemnélküli vérengzéseit ?... Felirta azokat a történelem, sőt megmutatta 19 évvel később bővített kiadásban. Koributh herceg gondfelleges homlokát kezeibe nyugtatva ül dolgozó szobájában, midőn öreg, hü szolgája, Tamás, felrántva az ajtót halványan betántorog. — Uram! szörnyű az, amit mondok: A haza elveszett! De szörnyűbb az, hogy házadban született az árulás. Koributh rámereszti szemeit, anélkül, hogy egyetlen hangot adni képes volna. — Jöj velem, s Ítélj önmagad. A herceg mintegy öntudatlanul pisztolyait veszi s gépileg a szolga után indul. Egyszerre megáll, megragadja a szolga karját. — Hova vezetsz ? Ez nőm lakosztálya ! — Igen uram. — Itt akarod keresni az árulást ? Ezen szives ajánlat a köszönet és elismerés legbensöbb kifejezéseivel fogadtatik, s ezen köszönet jegyzőkönyvbe vétetni hatá- roztatik. 3. A budapesti tudomány-egyetem orvostan hallgatói tanáraik arcképeit egy nagy mülapon szándékozván kiadni, előfizetés végett egyletünket az elnökség utján keresték meg. Határoztatik : Az orvostanhallgatók megkeresése illető tudomásul vétetvén, egy példáoy megszerzése elrendeltetik és megbizatik a pénztárnok, hogy a szükséges intézkedéseket megtegye. 4. A múlt junius hóban a havi kórjárat következőleg állapitatott meg: Dr. BrUnauer Dávid főleg a légző szervek hurutját, az emésztő szervek hurutos sőt lobos bántalmait észlelte. Vidéken két esetben álhártyás torok-lobot, észlelt, melyek egyikénél azon megrovandó és sajnos körülményt említés nélkül nem hagyhatja, miszerint az orvosi segélyt igénybe venni akaró szülőket, ezen szándékuk foganatosításáról épen a helységi szülésznő beszélte le. Kötelességének ismeri, hogy ezen esetet a megyei tiszti főorvos tudomására hozandja; annál is inkább, miután dacára a szülésznő ellenzésének orvosi segély vétetett ugyan igénybe, de már akkor, midőn az céltalanná, előre láthatólag fölöslegessé vált. Dr. Schönberger a lefolyt hó folyamában nagyobb mérvben, mint bármely más hóban észlelt gyomor és bélhurutot, de nem any- nyira felnőtteknél, mint inkább gyermekeknél — a kórlefolyás az esetek többségében szelíd jellegű volt. Vidéken, előrement hashártyalob után, a „choiera nos— Igen. — Ember, te meg vagy örülve ! — Lépjen be ! Tamás félre von egy szönyegajtót, betolja a herceget, s remegve várja, mi fog benn történni. . . . Mit hallott a herceg, azt soha sem mondta el senkinek, de az, mit hallott, rettenetes lehetett, mert egyszerre szétveti a szomszéd szobába nyiló ajtót s iszonyú hangon, melynek hallatára a jó Tamás szédülni kezd, kiáltja: — Mielőtt ezt megtennéd, halj meg nyomorult ! A szolga ura után rohan ... két lövés . . . egy velőthasitó sikoltás . . . Oszkár gúnykacaja . . . egy nehéz zuhanás ... és a kétségbe esett szolga zokogva borúi ura élettelen testére. — Uram ! uram ! átkozott a perc, melyben szólottám ! Fecsegő nyelvem okozta halálodat! Oh, hol vagy megsebesítve? hadd csókoljam a vérző sebet, mig életet nem öntök beléd. És Tamás meglepetve szökik fel, mert a herceg nincs megsebesítve. Néhány perc múlva felnyitja szemeit. — Te vagy az Tamás? ugy e csak álmodtam! Nőm nem hűtlen . . . nem, hogy lehetne ö hozzám hűtlen, ki öt oly végtelenül szeretem! És Oszkár nem áruló . . . nem adta el a hazát! Szólj hát öregem! Mondd, hogy nem küldték fiamat Péter- várra kezes gyanánt ... és nem jegyezték el Camillámat Soki- noff hercegnek Paskiewits rokonának. . . . Mi bajod, vén szolga! miért tördeled kezeidet..? — De hol vagyunk itt? Ah nőm szobájában. . . Mi ez! itt vérnyomok! ott — ott------ő van elterülve! Tehát igaz! tehát nem álom! Istenem, Isten em ennyi s ily borzasztó csapás egyszerre. És a szilárd férfi zokogva borúi szolgája keblére. Majd felszökik, vadúl körültekint. . . — De hol van ő? hol van az áruló? Elfutott! megmenekült... így minden késő! Fussunk e házból, itt pokol ütötte fel tanyáját..! Ezután két órával megtörtént ama temetés, midőn egy nemzet fölött zárult össze a sir. Az orosz bevonul Varsóba, s a jövő szelid kormánybai hitet megalapítandó, láncra vereti a lakosság három-negyedrészét. De mit beszél nekünk Helén, Kamilla, Mihály, Szaniszló, Oszkár és Tamásról? — kiált fel a türelmetlen olvasó bizonyára — hol van Plotinszky Cézár ? Plotinszky Cézár még mindig Óhután van, komolyságát megszokták, ö pedig megszokta amazok vidámságát. Csodálatos változásokat szült néhány évtized. A mai fiatalság nem akarja megérteni, hogyan lehetett akkor tréfának tekinteni oly stikliket is, milyeneket Plotinszkyval érez*
