Eger - hetilap, 1875
1875-07-15 / 28. szám
220 Minthogy pedig politikai párt-életben felette szükséges, süt elkerülhetetlen az, hogy pártfeleit ne csak ismerje mindenki, hanem azokra számítani is képes lehessen, annálfogva felette kívánatos lenne mindazon egyének neveinek nyilvános közlése, akik leg- ■I* ebb polgári jogaikat, nem tudni mi okból? gyakorolni elmulasztották; mert hiszen nem első össze ütközésünk ez a politikai barctnezön, s neküük, ha győztesek akarunk továbbra is maradni, higgadtan számítani, és erőinket ismerni elkerülhetetlen szükséges. II. Ijesztő felhők a láthatáron. A múlt képviselő-választásnál bizonyos egyéniség, mellék-nevén Gorombatesz Tityus, egy városi főbb tisztviselőt, ki vele ellennézetben bátorodott lenni, azzal fenyegetett, hogy két hét alatt úgy felforgatja a városházat, hogy egyetlen egy sem marad ott közülök. Persze, hogy a rémület általános lett s nagy pauza következett a fenyegető üres beszédre, méltó jeleül annak, hogy nem tartották érdemesnek reá felelni, tudván azt igen jól, hogy minden ember magáról ítél, s hogy ezen úri ember, kit verpeléti segédjegyzö korában a határra hordtak, és kit az egri baloldali casinóból ki akolbo- litottak, azt hiszi, hogy ő is úgy bánbatik másokkal érdemetlenűl mint vele érdeme szerint bántak. Jó lesz azonban megjegyezni Gorombatesz uramnak, hogy nemcsak kilökik ám az olyan embereket egynémely társadalomból, hanem) be is lökhetik ilyen beszédért némely hozzá illő társaságba is, ahol, ha henceg, egy kicsit más fajta sarkantyút pengethet, mint a mostani. Hirfűzér. * (A helybeli f8gymnasium) múzeumának t. e. Reioprecht F. úr, igen szép és értékes mammut-fogakat küldött; lelhelyök Andornak, hol ásatás alkalmával bárom öluyi mélységben találtattak. —Fogadja az intézet köszönetét a tanügy érdekében tanúsított szivességeért. * (Az egri belvárosi rám. kath. hitfelekezeti tanoda) vasárnapi ismétlő iskolájába járó tanulók vizsgálata mind a négy osztályban f. hó 18-án, reggeli 10 órakor leend. A mindennapi iskolákban éspedig az I. osztban f. hó 19-én, a II. osztban 20-án, a III. osztban 2l-én, a IV. osztban 22-én reggeli 8 órakor. Az ünnepélyes hálaadó isteni tisztelet a lyceumi kápolnában jul. 25-én, reggeli 9 órakor, a zár- ünnepély a lyceumi díszteremben jul. 25-én, reggeli 10 órakor. A vizsgálatokra és ünnepélyre a t. c. szülék, érdekeltek és tanügyba rátokat tisztelettel meghívja, Eger, 1875. jul. 12-én. Az iskolaszéki elnökség. * (Az egri önkéntes tűzoltó egylet által) múlt vasárnap, f. hó 11-én tartott bazár összes bevétele 866 frt 40 krt tett, melyből a kiadások levonása után, 535 ft maradt az egylet javára vissza. Azon t. urhölgyeknek, s a tűzoltó egylet azon t. tagjainak, kik e fényes eredmény létrehozásán oly nemes buzgalommal s kitartással féra- doztak, valamint a t. közönségnek is tömeges részvéte, áldozatkészsége, s részben fölülfizetéseikért a zsenge intézet nevében az alulirt parancsnokság hálás köszönetét mond. A számos fölttlfizetök közöl az intézet javára tetemesebb összegeket adományoztak: NémethM. kanonok 50 frt; Samassa János 2 db. arany ; Babies István 9 frt stb. Az egylet parancsnoksága. * (Finnországból), éjszak messze vidékein lakó nyelvrokonaink köréből, egy derék finn tudós, AlmbergAntal helsingforsi tanár, ki nemzetünknek hő barátja, nyelvünket érti, s némileg beszéli is, közelebbről tanulmányozás végett hazánk némely vidékeit beutazván, ez úttal városunkat is útba ejté, s az utóbbi napokban , mint a szívességéről messzekörben ismert egri cisterci rendbáz vendége, itt tartózkodott. A tudós finn vendég ma volt Budapestre elutazandó. — Jöj velem . . könyörög a beburkolt férfi, térdre esve — és én imádni foglak, mint egy istenséget. — Nem . . nem tehetem! ■— zokogja a nő, arcát kezeibe temetve. — Nem teheted — tör ki Oszkár végtelen keserűséggel — akkor tehát szárítsd fel könnyedet, vesd le bánkódó álcádat, hadd átkozhassam meg önmagamat, hogy valaha szerettelek. — Szüntesd be iszonyú szavaidat, Oszkárom ! kedves egyetlen Oszkárom ! — Kedves egyetlen Oszkárom ! hörgi Oszkár kinos kacajjal, — és még sem teheted, habár széttéped is ama szivet, melynek minden csepp vérében az irántadi örült szerelem lángja ég 1 Kedves egyetlen Oszkárom 1 menj, vidd magaddal a poklot ! Láss engemet más karjaiban ! Légy őrültté, és kínodban szakgasd szét ön »? ivedet, ha ugyan szét nem téptem volna azt még egészen. És a kedves egyetlen Oszkár megy kétségbeesetten, mint egy halálra sebzett vad, és annyi ereje sincs, bogy a sebző kezet átkozza. Isten veled szép-hercegné ! Ne jusson eszedbe holnap, hogy boldogságod bölcsője boldogságom sirján épült! — Oszkár! Oszkár ! Én is megyek ! A holnap nem fog igy rám viradni ! sikoltja a leány. — A holnapi nap rád fog viradni ! dörgi egy mély, haragtól reszkető hang. — De nem mint Koributh herceg nejére — kiáltja egy alak a homályból kibontakozva. — Atyám ! — Hrudinszky gróf ! — Hóm mer Szaléz ! — Én vagyok, gróf úr ! Mindent hallottam. — S ki ad önnek jogot leányom után leselkedni ? csattan fel a gróf. — Nem leselkedtem, — felel Szaléz erőszakolt nyugalommal ; — a véletlen hozott ide, és felhasználtam azt, mert Koributh herceg arájának nem szabad senkivel úgy beszélni, hogy én és az egész világ ne hallgathatnánk. — Uram ! az özvegy hercegné kegyei nem adoak önnek jogot arra, hogy jövendő menye fölött ily vakmerőén pálcát törhessen ! Távozzék s ne kényszerítsen arra, hogy szolgáim által . . . — Elég ! A gróf lelketlen, mert leánya szivét megöli ! Szívtelen, mert a herceget boldogtalanná teszi! és jellemtelen, mert a hercegnét rágalmazza ! — Én pedig önt eme szavakért megölöm ! — szól fagyosan az előlépő Oszkár kardot huzva. — Mi ez! kapitány ur még most is itt vau? Ha ha ha! és mily nagylelkű! Miután leányom szivét ellopta, most engem akar meg védeni ! Velem jösz Helén ! ezen urak nem hagyják magukat elkül- detni, tehát én távozom. S a dühtől reszkető gróf a roskadozó Helént magával hurcolja. — Engedjen meg uram előbbi fellépésemért. Elhagytam magamat ragadtatni. Önnek igaza volt! — szól Oszkár kezét nyújtva az önmagáról egészen megfeledkezett, sötét gondolatokba mélyedt Hommerhoz! Mióta ismeri ön Helént ? Alig néhány napja. — S hiszi hogy szerettetik ? — Az előbbi jelenet óta tudom. — S mit szándékozik most tenni? — Megyek a herceghez. — A herceghez? kiált meglepetve Hommer. — Igen. Elmondom neki, hogy arája soha sem szerette, hogy engem szeret. S biztos vagyok, hogy a herceg nem fogad el egy kezet szív nélkül. — Kapitány ur eljárása helyes volna — ha nem most jutna eszébe. — Tehettem-e másként? — Mért nem gondolt e lépésre korábban? — Korábban? Tudtam-e én csak egy órával is ez előtt biztosan Helénnejk irántami szerelmét? . . . Arcáról olvasom ki a szemrehányást. Ön roszalja, hogy az utólsó percben akartam megtudni s megvallani azt, amit soha sem lett volna szabad megtudnom — és elárulnom. De lovag ur, . . nem volt-e ön szerelmes? Nem, nem. Ily őröltén senki sem szeret, mint én !.. . Hommer ez utóbbi szavakra raegrezzen, s kezét nyujtá Oszkárnak. — Siessen kapitány a herceghez. Én a hercegnét fogom értesíteni. Ez történt a Koributh herceg menyegzőjét megelőző éjjel —------és a menyegző más nap még is végbe ment, de Hommer é s Resztvanovics eltűntek, mintha föld nyelte volna őket. Suttogtak párbajról, menekülésről, halálos sebről . . de az igazat egyedül Hrudinszky gróf mondhatta volna meg. (Vége köv.)
