Eger - hetilap, 1875
1875-06-17 / 24. szám
L — 186 — pétervásári kerület volt képviselője, gr. Keglevich Gábor úr, beszámoló beszédét, Pétervásárott. A talpraesett beszéd, mely hazai viszonyainkat, s a jövő teendőit élénk világításban tükrözé elé, általános, kedves meglepetést s közlelkesültséget idézett elő annyira, hogy a nagy számmal egybegyíílt választó polgárok, kik között a kerület minden községe számos tag által vala képviselve, egyhangúlag újra fölkérte a volt képviselő urat a kerület újbóli képviseletére, s e végből a jelöltség elfogadására. A nemes gróf azonban, a családi viszonyokból folyt kényszerűségre hivatkozva, a bizalmat szívélyes szavakban köszönte meg, de a jelöltséget el nem fogadhatta. — Ekkor a választók tekintete leleszi birtokos, s egykori orsz. képviselő, id. Nánássy Ignác úr felé irányult, set. férfiút kérték föl a képviselő-jelöltség elfogadására ; de sükertelenül, miután a megtiszteltet — mint kifejezé — szintén családi viszonyok parancsolta okok kénytetik, hogy a választó polgártársak megköszönt bizalmát kezeikbe tegye vissza. Végül, a jelenvolt választók, közmegállapodással, I v á d y Béla urat határozák el a képviselő- jelöltség elfogadására fölkérendönek, — ki azonban ez idő szerint a kerület kebelétől távol lévén, az elfogadás iránt még eddig nem nyilatkozhatott. Elfogadás esetében azonban megválasztattása, s kettős megyénk e kerületében is a szabadelvű kormánypárt diadala kétségtelen. A tisza-nánai választó kerületben b. Lipthay Béla lép föl, Sennyey-párti programmal, képviselőjelöltül. A báró ur — mint e napokban értesültünk — a múlt vasárnap, f. hó 13-án, Hevesen volt, s ott programmbeszédet tartott, nagy néptömeg előtt, mely a báró urat élénk lelkesedéssel hallgatta. A kápolnai kerületben — hír szerint — Fáy László is szándékozik fellépni képviselő-jelöltül. Minő pártalapon, s program mai ? — még eddig nem tudni. Ellenében a szabadelvű kormánypárt —mint hírlik — Bár- cz a y Gyula szolgabirót, — egy kiváló képzettségű, müveit fiatal embert — szándékozik fölléptetni. Szolnokon — hir szerint — Madarász Józsep akar szélbali programmal, szerencsét próbálni ; ha az „0 nép!“-nek valahogyan kedve kerekednék ö képviselöjelöltségét magas bizalmával megtisztelni. Választási értesítés. Eger város központi választmánya részéről közhírré tétetik, miszerint az 1874 évi 33 ik t. c. értelmében megejtendő országgyűlési képviselő választás folyó év julius hó 8-án reggeli 8 órakor a városház köztanácskozmáDyi termében fog megkezdetni. A választás vezérletére elnökül : Fülöp József, h. elnökül : Mo- sóczy János, jegyzőül Dusárdy József, h. jegyzőül Beláuszky Mór választattak meg. A szavazás sorrendje város-részenkint következőleg állapíttatott meg, s pártonkint felváltva fog eszközöltetni : a) Cifra Sánc-negyed, b) Makiár I. negyed, c) Hatvan IV-ik negyed, d) Makiár Il-ik negyed, e) Hatvan III. negyed, f) felnémeti negyed, g) Hatván I. negyed, h.) Hatvan II. negyed, i) Város II. negyed, k) Város IV. negyed, 1) Város III. negyed, m) Város I. negyed. Mindazon választók, akik illető negyedeikkel be nem szavaznának, a sorrendben foglalt utolsó negyedbeliek után gyakorolhatják szavazati jogukat. Figyelmeztetnek végre a választók, hogy fegyverrel, vagy bottai a választás színhelyén megjelenni a törvény értelmében tilos. Egerben 1875 junius 6-án. központi választmányi jegyző : központi választmányi eluök : Dusárdy József. Tavasy Antal. Tűzoltó egyletünk. E folyó hó 12-ére, a múlt szombat délutánra, közgyűlésre hívta meg az egri tűzoltó egylet tagjait az egylet elnöke, Tavassy Antal polgármester ur. A kitűzött időre az egylet pártoló s főleg működő tagjai nagy számmal jelentek meg a városház nagy termében, mi a tagok kiváló érdekeltségéről tanuskodék amaz ügy iránt, mely végett a közgyűlés összehivatott. Ez ügy a tűzoltó fő-parancsnoki tisztnek választás utjáni betöltése volt. E tisztség ugyanis, a volt főparancsnok, König Endre megyei Il-od mérnök úrnak, kalas- teri becslö-biztossá Hevesre történt kineveztetése folytán beadott lemondása következtében ürült meg. Elnök melegen üdvözölvén a szép számmal egybegyült tagokat, a gyűlést megnyitja, s az egybehivás tárgyát előterjeszti. Erre a működő tagok közöl felszólalnak egymás után hárman, s az egylet főparancsnokaiul ajánlatba hozzák: a két alparancsnokot: Ke lupéién Béla, és Vavrik Endre urakat, s végül Danilovics Pál urat, önkéntes köztüzoltót. Miután fölkiáltás utján a többség kivehető nem volt, az ügy eldöntése szavazásra vala bocsátandó. Mielőtt azonban a szavazás megejtetett, Vavrik Endre alpa- rancsncsnok felszólalt, s rövid, velős szavakban kifejtvén, miszerint, tekintetbe véve azt, hogy a tűzoltó-egylet önkéntes működő tagjai között a cél 8ükeres elérésére elkertilhetlenül szükséges rendet és fegyelmet csakis a főparancsnok iránti általános bizalom, s ezzel karöltve járó határozott, odaadó engedelmesség képes föntar- tani és megszilárdítani ; miután ez két jelöltre esendő szavazás által világosabban s határozottabban fog kitűnni, — az irányában nyilvánult részbeni bizalmat ezennel szívélyesen megköszönve, a jelöltségtől visszalép, s az öt ajánlót indítványa visszavételére kéri. Miután az ismételve megújult fölhivás sem volt képes a jelöltségről leköszönt V. E. alparancsnokot elhatározása megváltoztatására T Á. Fl G A. A. fehér rózsa. — Beszélyke. — (Vége.)) — Igazságod volt! — kiálta — a mint barátja szállására rohant. A legbensöbb, legszentebb érzelmet dobtam oda a szívtelennek. Nincs egy szikra nemes érzület benne. Mily elégült nyugalommal ült a szerencsés fickó mellett. Hallottam ellenségem suttogását, nyomorult hízelgéseit. Szép szemeinek tiszta ragyogó ege, melyen tekintetem csöndes boldogsággal nyugodott, most e mihaszna felé volt fordítva; míg én------Ejh, hagyjuk el, különben megfordul bennem a szív, ha még tovább rágondolok. — Most megint azt mondom, hogy nincs igazságod, mond barátja nyugodtan. Szenvedélyed túlzásra ragad. A mit most láttál, az amaz elhatározásnak szükséges következménye, melyet akkor oly okosnak s nőiesnek találtál. Egyébiránt várd el a dolognak végét, mielőtt kárhoztató ítéletet hoznál. Játszd a szemlélődő szerepet. — Azt nem teszem, — esék szavába Alfréd hevesen. Nem gyötröm itt magamat tovább ; meg vagyok egészen bódulva ; érzem, hogy valami nevetségest vagy rendkívülit fogok elkövetni. Azért is még ma útra készülök s holnap korán elmegyek. — Hová ? — Elmegyek kószálni a hegyek közé . . . magam sem tudom hova, talán a fürdőbe. Bár hova megyek, mindenütt jó lesz, csak innét menekülhessek, hol a föld ég lábaim alatt. Alfréd ingerülten járkált föl s alá a szobában, mig barátja magában gondolkozott, végre mondá az: — Szenvedélyes kedély állapotodban minden rábeszélés hasztalan. Tedd, a mit akarsz. Én addig itt helyetted majd figyelemmel kisérem a dolgok fejlődését. Alfréd gyalog kirándulásokat tett a hegyek közé, s majd megállapodott a fürdőben. A fürdő-idény már végéhez közelgett, de ő nem gondolt arra, hogy lakóvárosába visszatérjen, mert még mindig érezte a sebet, melyet a sors, vagy inkább szeretett Rózájának elhatározása szivén ütött, különben itt is folyvást kerülte a társaságokat, s mindennap az erdők magányában bolyongott. Pedig a félre- vonulás nem igen jó orvosság a szerelembeteg szívre. Alfréd előbbi elkeseredésének semmi nyomát nem találta többé magában. Szerette elvesztett kedvesét csöndes búskomorsággal, reménytelenül. Ily kedélyhangulatban találta öt barátjának egy levele, mely szendergő szenvedélyét ismét heves lángra gyújtotta. — Barátja a következőt irta neki: „Kedves Alfréd ! „Különös közlendőim vannak veled, melyeket azonban újra találkozásunk alkalmára tartok fel. Egyelőre röviden csak annyit említek meg neked, hogy vetélytársad, Világfi, egészen félretétetett utadból, amennyiben most az adósok börtönében ül. A szép kedves özvegy tehát ismét szabadabb, mint volt valaha. Valószinüleg rögtön el fogod határozni magadat a visszatérésre. Róza tegnap elutazott,
