Eger - hetilap, 1875

1875-06-10 / 23. szám

XIV. év-folyam. 23 szám 1875. jnnins 10-én. Előfizetési dij : Egész évre . . 5 ft — kr. Félévre . . 2 ft 50 kr. Negyed évre . . 1 ft 30 kr. Egy hónapra . — 45 kr. Egyes szám — 12 kr. Hirdetésekért: minden 3 hasábzott petit sorhely után 6, bélyogauc fejében minden hirdetéstc 1 30, nyilttérben egy petit sorhelyért ló kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalinu hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal : a lycourni nyomda. Előfizetéseket elfogad : a szerkesztőség (Széchenyi-utca 84. sz.) és Szolcsányi Gy. könyvkereskedése (Alapít­ványi uj ház a lyceuni átellenében) s minden k. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt. 30 kr. Előfizetési fölhívás. A közelgő féláv alkalmából tisztelettel kérjük féléves t. előfizetőinket előfizetéseik mielőbbi megújítására, nehogy a lap szétküldésében fenakadás történjék. Előfizetési föltételek: Félévre ... 2 frt. 50 kr. Évnegyedre . . 1 „ 30 „ Egy hóra . . . 45 „ Az előfizetési pénzek — legalkalmasabban posta-utal­vány utján — kiadó hivatalunkba küldendők. Az „Eger“ kiadó-hivatala (érs. lyc.- nyomda.) Eger jun. 6. 1875. (A szabadelvű kormánypárt mozgalmai a képviselőválasztás ügyében). — Ma egy hete épen, hogy az egri fuzionált szabadelvű kormánypárt 48-as bizottsága, értekezletén, ama kérdést vetette föl: kit ajánljon a pártnak, a jövő országgyűlésre képviselő jelöltül ? A leendő képviselőjelölt személyét illetőleg magában a 48-as bizottságban is eltérők voltak a nézetek. A bizottság némely tagjai ugyanis, a városunkban már régebben megindult, s mindegyre éle­sebbekké vált képviseiőváiasztási mozgalmakkal szemben, melyek a képviselőjelölt személyének kérdését tekintve, a szabadelvű kor­mánypártban könnyen szakadást idézhettek volna elé, s a tömörtil- ten megdönthetien párt diadalát, az erősen sorakozó ellenzékkel szemben, veszélyeztetik s kétségessé tehetik vala: ez aggasztó vi­szonyokból merített eléggé alaposaknak látszó indokok Dyomán, azon nézetöknek adtak kifejezést, hogy az egri szabadelvű kor­mánypárt képviselőjelöltjéül egy országos tekintély lenne fölké­rendő; miért is az említett értekezleten a bizottság egyik tagja a párt képviselőjelöltjének b. Simonyi Lajos minister! ajánlotta. Ugyanez alkalommal egy másik bizotts. tag Babies István egri tekintélyes ügyvédet ajánlotta a pártnak képviselő-jelöltül. Kitűnvén ekként, miszerint a képviselőjelölt személyét illető­leg a bizottmány tagjai között is megoszlanak a vélemények, az értekezlet megállapodása szerint szavazásnak kell vala eldöntenie, kit ajánljon annak idején a 48-as bizottság a pártnak képviselő­jelöltül. Előzőleg azonban, V. B. bizotts. tag ép oly fontos, mint ta­pintatos indítványa folytán határozatba ment, hogy szavazás után a kisebbségben maradt rész a többségnek teljesen s minden tartalék nélkül aláveti akaratát. A megejtett titkos szavazás b. Simonyi javára dőlvén el, a bi­zottság, kebeléből, az egyik pártelnök, Fű lop József, vezetése alatt egy, számosabb tagokból álló diszklildöttséget nevezett ki, megbizván azt, bogy testületileg Budapestre utazzék, s a minister urat a kijelölésről értesítvén, annak elfogadására fölkérje. A küldöttség, a fővárosból táviratilag értesülvén az elfogadás napjáról, a mnlt vasárnap a fővárosba távozott, s a következő hét­főn, f. hó 7-én tisztelgett a ministernél. Ö exja a küldöttséget kiváló szívességgel fogadta ; határozottan kijelenté azonban, hogy miután Szalonta városának, melyet az országházban eddigelé évek során át képviselt, már eleve szavát adta, hogy képviselőjévé történt ki­jelölését njból elfogadja, mint becsületes magyar ember, szavát be­váltani köteles, azt vissza nem vonhatja, s igy az egri szabadelvű kormánypárt bizottságának nagyrabecsült bizalmát köszöni ugyan, de a képviselöjelöltséget el nem fogadhatja. Az események ilyetén, sejtett, de nem épen remélt fordulata után, újból a kiindulási ponthoz jutottunk vissza. Mennyiben volt az egri szabadelvű kormánypárt ügyeit intézni hivatott 48-as bizott­ságnak ez ügyben követett eljárása politikailag opportunus es cor­rect, vagy nem ? annak tüzetesebb megvitatása a dolgok folyásá­nak keretén immár kívül esik. De ne .feledjük, hogy időnk már is igen szűkre van szabva, mely, ha sükert akarunk kivívni, a gyors és erélyes tevékenységet sürgetőleg követeli. Legfontosabb és legelső most mindenekelőtt a „quid nunc?“ kérdése, melyre — nézetünk szerint — nem nehéz a felelet. Az egri szabadelvű kormánypárt igen nagy többsége, ez idő szerint, két derék férfiú nevét hangoztatja, mint leendő képviselő- jelöltekét, s mindkettő körűi már régebben, figyelemre méltó mérv­ben csoportosul. Az intéző bizottságnak tehát, a dolgok ilyetén állása mellett, alig lehet más bölcsebb teendője, mint az egri sza­badelvű kormánypártot mielébb egy álalános pártgyülésre egy­behívni, s erre bizni, hogy leendő képviselőjét akár felkiáltás, akár szavazás utján kijelölje. Mielőtt azonban a képviselőjelölt szemé­lyére nézve az elhatározás megtörtn nék, valamint már elébb a 48 as bizottság, értekzletén kimondá, úgy az egész párt is mondja ki azon határozatot, s abhoz való törbetlen és szigorú ragaszkodását bogy a kisebbség a többség akarata s határozatának meghódol, a séparât képviselöjelöltséget illető minden további kövei elésről, s agitatioról, úgy a párttöredék, mint annak jelöltje is, határozottan, s minden utógondolat nélkül lemondanak, s a párt többsége által ki­kiáltott képviselőjelölt körül egy szívvel lélekkel csoportosulnak tömörülnek. Nem szabad felednünk, hogy csak szilárd, törthetetlen összetar­tás, és erős pártfegyelem az, mi diadalunkat kétségbevonhatlanul biztosíthatja. Minden legcsekélyebb szakadás — kész bukás, mely mig egyrészt végtelen, lemoshatlan szégyent hozna az egye­sült. tekintélyes szabadelvű kormánypártra, úgy másrészt kiszámit- batlan károkat és veszélyeket hozna ez eddigelé annyira mellőzött, az állam által csaknem minden politikai, társadalmi, közgazdászat!, s culturalis combinatiokból kifeledett, — s páratlan szegénysége miatt Önerejéből emelkedni egyáltalán nem képes városunknak. Csak egyet említünk. Tekintsünk csak arrogáns jó szomszé­dunkra: Gyöngyösre. E nemes város szabadelvű pártja egyhangú­lag kiáltotta ki képviselőjelöltjének V. Kováé h Láslót; ama Kovách Lászlót, kinél Egernek nagyobb ellensége, s Gyön­gyösnek nagyobb barátja nincsen! Azon Kovách Lászlót, ki tűzzel vassal erőszakolja azt, hogy az ország territoriális rende­zésével, Egertől a megyei székhely elvétessék, s Gyöngyölsre tétes­sék által. A gyöngyösiek eszélyes, practikus emberek ! A megyék rendezésének kérdése égető szükség ; — ezt tudja mindenki. Sürgősebb, országos életkérdések szorították le egy időre a képviselőház asztaláról az ez ügyben beterjesztett törvényjavas­latot. De hogy e tjavaslat a legközelebbi országgyűlésen m . löbb szőnyegre kerül, az több mint bizonyos. Hogy a mult, a közjó, az igazság, jog és méltányosság mellettünk harcolnak, az va7>; de azt is tudnunk kell, hogy elleneink hatalmasak ; s ha nem lesz oly képviselőnk, ki tudománya, tekintélye, szónoki ereje, függetlensége, szóval: kiváló jelleme, s egyé­niségének egész hatalmával tudja ellenök for­gatni sokszor megvitatott s begyözött jogaink éles fegyverét, — akkor a küzdelem, s vele ügyünk és váro­sunk mentbetlenül veszve van. Videant consules . . . Non guis, séd quid.

Next

/
Thumbnails
Contents