Eger - hetilap, 1875
1875-05-06 / 18. szám
L — 138 — megfeleljenek, felkéretnek a megyei bizottsági tagok : hogy a kitűzött rendkívüli közgyűlésre, minél számosabban megjelenni, és a választásokra törvényengedte befolyásukat, minél hathatósabban érvényesíteni igyekezzenek. Eger, máj. 2-án, 1875. A múlt vasárnap ismét érdekes, élénk közgyűlése volt városunk képviselőtestületének. Láttunk már mi városházunk ódon termében, alkotmányos életünk újabb időszakában, számos képviseleti gyűlést, midőn a terem csak úgy kongott az — ürességtől, melynek zajtalanságába aggódó arccal tekintének le a — a pátriárkák a falakról- Lehet, hogy ilyes alkalmakkor á város javát s fontos érdekeit célzó ügyek forogtak szőnyegen. Ilyesmikkel pedig ki törődnék, ama néhány buzgó — kivételen kivtil, kiknek a község ügye valóban szivükön fekszik!? Másként volt ez a múlt vasárnap. E napra ugyanis t a nácsnok-válas ztást hirdetett az összehívó, s a tárgysorozat azt is jelezte egyúttal, hogy a képviselőtestület ez alkalommal politikai szint akar vallani az által, hogy a mostani kormánynak bizalmat szavazzon-e, vagy nem? Ily országos fontosságú ügyek már csakugyan hazafias kötelességgé tették, hogy minden fegyverképes ember berukkoljon, még pedig — cum gén ti bus. Meg is telt a terem a szó szoros értelmében : zsúfolásig. A jegyzőkönyv felolvasása után, elsőben is a bizalmi szavazat kérdése tűzetett ki tárgyalás alá, mire mindjárt heves vita támadt afölött: miért vétetik föl e tárgy első helyen, holott a felolvasott tárgysorozat szerint eleve a tanácsnok-választásnak kell megejtet- nie? Ez ügyet, az elnöklő polgármester által kijelölt sorrend javára, szavazatnak kelle eldöntenie. Tárgyalás alá vétetvén a bizalmi szavazat kérdése, H. J. ügyvéd, várasi képviselő, emelt szót, s miután elég kíméletlen szavak ban ócsárolta az ország élén állt eddigi kormányok működését, teljes reményét fejezi ki a fölött, hogy az uj szabadelvű kormány alatt hazánk súlyos viszonyai jobbra fordulandanak , miért is indítványozza, hogy a jelenlegi kormánynak Eger város képviselete bi zaimat s támogatást szavazzon. Z. J. és E. J. képviselők azon nézőtöknek adtak kifejezést, hogy a közönség, mint politikai testület, szavazhat ugyan bizalmat, és támogatást a kormánynak; a városi kép viselet gyűlésén azonban minden ilyes indítvány tárgyalását kizárja a községi törvény, mely e helyűit csupán a község ügyeinek tárgyalását engedi meg; s azért H. J. indítványának mellőzésével napi rendre térést kérnek. B. I. képviselő pártolja az indítványt, de nem azon indokokból, melyeket indítványozó előadott, hanem és kiválólag váro- suuk java- és érdekeinek szempontjából. Mi — úgymond — zilált községi állapotaink rendezése körül sokszor fogunk oly helyzetbe jöni, hogy a kormányhoz kérőleg szükség fordulnunk. De minő lélekkel kérelmezhetünk valamit, s minő alapon remélhetjük kérelmeink gyors és sükeres teljesítését oly kormánytól, mely iránt bizalommal nem viseltetünk, sőt irányában ellenséges állást foglalunk el? — Végül, hosszasabb, meddő viták után, melyek alatt a szélső haliak megfogyatkozott tábora minden követ megmozdított, hogy az indítvány keresztülvitelét ellensúlyozza, — szavazásra bocsáttatván a kérdés, H. J. indítványa, mely szerint a jelenlegi szabadelvű kormánynak bizalom szavaztassák, s ahhoz bizalmi fölirat in- téztessék, — szótöbbséggel határozattá emeltetett. A fölirat a következőleg hangzik : Nagy méltóságú m. kir. Ministerium ! Tisza Kálmán, jelenlegi belügyministcr úrnak február 3-án mondott emlékezetes programm- beszéde alapján hazánk két nagy politikai pártja egy imposans szabadelvű párttá alakúlváu, s ennek kebeléből a jelenlegi kormány megalakittatván. minket, Eger város közönségét, ezen új párt alakulás folytán kinevezett kormány, mert általa hazánk alkotmányos jövőjét biztosítottnak véljük, őszinte örömmel töltött el. Azonban nemzetek életében az öröm, az elragadtatás a netán lazult nemzeti érzetet pillanatnyira élesztheti ugyan, hanemha a változott rendszer feletti öröm nem szülője egyidejűleg a bizalomnak, ha az új kormány nem támogattatik az ország nagy többsége által, a a kormány legszentebb intentióit sem képes keresztülvinni. Ezen tudatban, a midőn a jelenlegi kormánynak őszinte bizalmat szavazunk, a midőn odaadó támogatást Ígérünk, azon reményünknek adunk kifejezést, hogy N agyméltóságtok azon esetben, hahogy 4 T Á R G A. Börtön-költészet. A börtönnek, e szomorú helynek is teremnek idönkint virágai. Igaz, hogy meglátszik rajtok a napfény hiánya, s az árnyék sötét hidege borong rajtok ; de azért mégis csak virágok azok, az élő sir hideg, illattá lan penész-virágai. Egy időben némi szorgalommal gyűjtögettem szomorúbb emlékeim közé a börtön-költészet némely kiválóbb termékeit, s hosszasabban szándékoztam azokat ismertetni a nagy közönség azon részével, melynek vajmi kévés fogalma vagyon eme szomorú helyről, s azt hiszi, hogy börtön alatt csak oly sötét, kietlen, szomorú helyek érthetők, hol a nedves penésztől csillogó falak között földhöz láncolt oszlopoknál, szennyben, és piszokban fetrengö gonosztevők emberi formából kivetkezett vad alakjai jajgatnak a bűnben és gonoszságban, kiknek láthatásától is iszonyodni kell a jó érzésű embernek. Hanem a közönség ezen indokolatlan iszonyodása visz szatartott feltett szándékomtól. Hogy pedig a nagy közönség a börtönökről téves fogalommal bir, azt sokszor tapasztaltam, midőn egyik-másik érdeklődőt felhívtam a börtönök megtekintésére, s rideg visszautasítással találkoztam mindannyiszor. Vajon mi lenne a betegből, ha orvosa Anyáskodnék megtekinteni a testén elterjedt fekélyeket; vajon lehetne-e sikeres diagnosist találni a gyógykezelésre akkor, ha az orvos vonakodnék kórházi látogatásokat tenni, csupán undor és iszonyodás miatt a beteg iránt? Ily betegei, fekélyesei a társadalomnak a börtönbe zárt rabok, kik között sokkal több a szerencsétlen, mint a gonosztevő. De a társadalom ép úgy követeli az első, mint az utóbbi ellen a megtorlást, s ez a társadalomnak teljesen jogosúlt cselekvénye is. Pedig a társadalom megtorlása mellett szükséges lenne ép a társadalom erkölcsi érdekében a megtorlottak javítása-, és felemeléséről is gondoskodni, mint az a miveit külföldön egyesek buzgalma és kezdeményezése folytán régen sükerült, — s egyházi és világi fö urak közvetlen érintkezése által fényes eredményeket mutatott fel. Paulai sz. Vince, Boroméi sz. Károly, XV. Kelemen pápa, Claude Bemard, az egyházi rendből ; az angol Hovard a világi rendből soha el nem múló érdemeket szereztek magoknak e téren. Ezek azonban közvetlen tapasztalatok után, személyes érintkezéseik mellett tudták a bajt orvosolni, azáz, olyan orvosok voltak, kik nem iszonyodtak a fekélyes tagok érintése, tapintása és kezelésétől, csak azért, hogy azokat gyógyíthassák. A status egyesek buzgalma és a közönség tóraogatása nélkül képtelen keresztülvinni sokszor legnemesebb terveit is; a hivatot- tabbak idegenkedése ezen tértöl cosmopolitikus befolyásokat enged majd lassan beférközni, pedig ez nem lesz oly célravezető, és gyökeres gyógymód, mintha mi magunk állanánk az ügyek élére, mert a magunk faját, és fajunk megrögzött hibáit csak magunk ös- mervén, annak gyógymódját csak mi vihetnök keresztül sükerrel. Bizony mondom, sok üres cimaél hangzatosabb lenne a jó lel- küek tábora előtt, ha valaki neve után oda Írhatná, hogy ennek meg enuek a börtönnek védnöke, ennek meg ennek a fegyháznak a pártfogója ; s maga egy-egy társulat, mely commune, és más hangzatos címeket vesz fel és szerepeket oszt ki tagjai között, megnyugtatóbb s nagyobb lelki örömöt okozó címmel bírhatna, ha magát társulatilag ily jótékony célú intézménynyé fejlesztené, mely a bűnbe esett szerencsétlenek erkölcsi nemesítését, s a visszaeséstől megóvását tűzné ki feladatni. Azonban messze tértem tárgyamtól, s a részvétlenség feletti elmélkedés csapongóvá tett. Célomra térek tehát. Börtönkutatás alkalmával fedeztetett fel az alábbi vers. Ki volt szerzője? nem tudom. Már Szegeden láttam, s az egri bőr tönben ismét fölfedeztem ; úgy hiszem azonban, hogy nem az ujabb- kori börtön-költészet körébe tartozik, s habár több szakaszból áll is, de szerzőjük valószínűleg ugyanaz volt. Valami belbecscsel ugyan nem bir, de miután szerzője egyszerű
