Eger - hetilap, 1875
1875-01-14 / 2. szám
il 12. Sok tavaszi köd gyakori nyári esőt ; őszi köd nagy havazást jelent. 13. Ha március ‘20-ika előtt menydörög, elmarad utófagy és dér. 14. Ha a tölgyfa levele korán kinő, termékeny év és bő szüret remélhető. 15. Sok hó, tele magtár. , 16. Enyhe február, zordon tavasz. 17. Fekete karácsony, fehér húsvét. 18. Ha a vadludak húznak, közeledik a tél. 19. Hosszú meleg ősz, késő tavasz. 20. Ha a nyúl a magaslatokról a völgybe jö, állandó hideg lesz. 21. Sáros január után deres tavasz és hűvös nyár következik. 22. Márton napi jég, karácsonyi sár. 23. Ha a fák késő őszkor virágzanak, terméketlen év következik. 24. Ha a kerti csiga az utakon és ágyakon mászkál, zivatar és eső közeledik. 25. Ha a pók hálóját szövi, állandó szép időt várhatunk, ha összehúzódva pihen, rósz idő jele, ha eső alkalmával is működik, nem sokára kitisztul. 26. Ha a sz. János bogár feltűnően fénylik, állandó szép idő lesz. 27. Ha a szamár orrát feltartja és fölét mozgatja, közeledik az eső. 28. Ha a kökény korán virágzik, jó széna-termés várható. 29. Ha a pacsirta magasban zengi dalát, szép és állandó idő jele. ^ 30. A milyen az idő Medárd napján, olyan lesz negyven napig. Ebner Sándor, gazdatiszt. Egyleti élet. Heves vmegye és Jász-kerület gazd. egyesülete részéről Gyöngyösön 1874-ik év, december hó 7-én tartott rendes havi ig. vál. ülés jegyzőkönyve. 75. Fölolvastatott ugyan azon ministeríum levele, mely szerint az erdélyi gazdák Déván tartott harmadik vándor gyűlésének jegyzőkönyvét egy példányban megküldeni. Köszönettel vétetvén, használat végett a könyvtárba eltétetni rendeltetett. 7G. Bemutatott ugyaoazon ministérium által időukint megküldeni szokott jelentések XIV. füzete. Tudomásul vétetett. 77. Fölolvastatott Csömör Kálmán a „Gyöngyös* lap szerkeszIgy múlik el minden a világon. S te hölgyem, iparkodjál korán megtanulni a lemondást, és ég, és jég között szokott nyilröptü lebegés után a földön csendesen, de biztosan haladni. Mert jobb az ingathatlan anyaföIdőn a határozott iránybani egyenes haladás,mint a rohanó sinkók közötti sajnos elbukás. Hiszen szép dolog az a lelki erő, az a resignatio, de még a jó tanács is ; — hanem az erkölcsi prédikáció is csak nagyböjtre való. De midőn a S frtos korcsolya, mely csak háromszor volt lábamon, most használatlanul hever, és „rozsda marj a, nem rag y o gu, — bizony akkor nehéz dolog megadni magát a sors és időjárás kegyetlen szeszélyeinek. lm, alig három hete annak, hogy egy ködös, sötét estén az egri indóházhoz megérkeztem, pesti utambói; s elbúcsúzva nagy úri ismerőmtől, — a sárga conpéból kiszállva a földön találtam magamat. Minden kocsi elfoglalva, az omnibus tele tömve lévén, gyalog kényteleníttetém utamat a városba folytatni, mi I. osztályú vasúti kocsin utazóra nézve egy kevéssé komikus ugyan, de hát akinek lova nincsen, gyalog jár Egerbe. (NB kutyám van.) Ezen régi nótán okulva, megadtam magam sorsomnak, s nem volt mást tennem, miDt kézi táskám és bundám elosztva két szerény egri hordár között, kiknek egyike 12 — másika még csak 10 éves volt, non chalance modort) véve fel, baktattam a város felé akkor, midőn a velem együtt utazott úti társamat két hófehér ló röpítette üveges kocsiján a sok teroplomú házak tömegében. Lassan fütyörészve lépegettem az érsek-kert fala melletti sitöjének levele, melyben kéri az egyesületet, hogy jegyzőkönyvét idönkint ne az „Eger* hanem a „Gyöngyös" mint helyi érdekű lapnak küldje meg. Az „Eger“ lap az egyesületnek fennállása óta mindig hivatalos lapja lévén, nem teheti, hogy azt mellőzve most a „Gyöngyös15 lapot válaszsza hivatalos lapjául ; mindazouáltal a méltányosság szempontjából megteszi s ezennei elrendeli, hogy jegyzőkönyvei ezentúl közlés végett — egyidejűleg a „Gyöngyös* lap szerkesztőségének is megküldessék. 78. Fölolvastatott a K. Szolnok megyei gazd. egyesületnek múlt évi nov. hó 8-án Török-Szt.-Miklóson, a községi faiskolák és a kopár vidékeknek kormány segélyével történendő befásitása tárgyában tartott közgyűlése jegyzőkönyvének — pártolás végett — megküldött kivánata. Miután az eszme kivitele, különösen a jelenlegi ínséges időben nagyon is pártolásra méltó és követendő, azt az ig. vál. sem kiváoja egyszerűen tudomásúl venui, hanem az, egy Berecz Ferenc elnöklete alatt: Móczár János, Fökövy Antal, Gosztonyi Béla és Fehér Kálmán egyleti tagokból álló bizottságnak kezdetni rendeltetik, azon megjegyzéssel, hogy azt átnézvén, tanulmányozza: miként lehetne az egyesület területén hasonló műveleteket tétetni is s a népnek ahhoz hasonló keresésre módot találni és nyújtani, miről a jelentés a jövő ülésre eltávoztatik. 79. Bemutattatott a kiküldött bizottság által átvizzgált, s be- vehetetleneknek talált hátralékosak névsora, a ki törülni véleményezett 194 ft 76 kr tartozási összeggel. A véleményezett 194 ft 76 kr a számadásból teendő kitörlés végett ezennel utalványoztatik, s a bizottság ezen munkálat folytatására újabban kiküldetik, oly megjegyzéssel, hogy a mait évről fölmaradt hátralékosak névsorát tiu év után ismét átvizsgálván, — er- revonatkozó véleményes jelentését a jövő mart. havi ülésre adja be. 80. Előterjesztetett a sept. okt. és nov. havi pénztári kimutatásai, melyszerint a bevétel tészen ................................... 536 ft 48 */2 kr. k iadás „............................................ 367 „ — marad dec. hóra 169 ft 48 72 hr. Kelt mint fönt. Hitelesiték- Fökövy Antal, Gosztonyi Béla. Jegyzetté : Rigó Antal, titkár. Heves vmegye és a Jász kerület gazd. egyesülete részéről Gyöngyösön 1875 év jan. hó 4-éa tartott rendes havi ig. vál. ülés jegyzőkönyve. Jelen voltak : Kürthy Antal mint elnök, Móczár János aielnök, Berecz Ferenc, Csala Sándor, Fehér Kálmán, Fökövy Antal. Hirschi Sámuel, Kürthy János, Mersits János, Szávoszt Alfonz, Szávoszt Frigyes, Vezekényi István vál. tagok. mára porondozott járdán, s azon elmélkedtem: hogy mikép lehetne ezen kedvenc sétahelyet, melyen a közönség rajként szokott tolongani az indóházhoz, némileg kiszélesíteni és élvezhetőbbé tenni. Nagy hamar elkészültem tervemmel, s mikorra én a torna helyiség kerítését túlhaladtam, kész volt a szép sétány rajta a tolongó szép hölgyekkel s deli lovagokkal egyetemben. Ép a lejtőn ereszkedtem alá a városba, midőn előttem egy sötét csomó emelkedett fel, és kínosan nyöszörögve, ide-oda kúszott felfelé. Közelebb lépve, egy búk karióban egy jámbor utast találtam, hátán egy kisded fényezeit szekrénynyel, kezében egy finom bot- alakú esernyővel. „Hó! mit csinál olt, jó barátom, talán elvesztett valamit? — kérdezém részvéttel, miközben kis hordáraim körülöttem csoportosultak. „Ez kérem az a hires ördög árok*? viszonzá kérdő sóhajjal a felbukott utas. „Nem, ez nem az ördögárok* feleltek a gyerekek egyszerre,— az még bátra van, ott az apáca-ispotály körül. Óh, az még mélyebb, mint ez itt !“ „Hát micsoda árok ez gyerekek? — kérdezém. „Ez az a kis ár kocska, válaszoltak a gyerekek — amire a boldogult érsek 50 forintocskát adott egy hidacskára.* „Hát talán elvitte a hidacskának a karját a felhőszakadás ?“ „Nem torn* mondja a kis kölyök vállat vonva — hanem a mnlt béten is bárom üveges tőt eBett itt egymáson keresztül. Juj, de sok üveg törött össze! *
