Eger - hetilap, 1874

1874-03-26 / 13. szám

99

évben az óriási pénzválság és a dühöngött cholera még inkább meg soksorozva sanyargatóvá fokozták fel.

A járvány, munkásaitól fosztotta meg, a pénzválság pedig oda jutatta agazda közönséget, miszei int— mint már említeti tik — a pénzintézeteket, a korábbi években tett adósságok visszafizetésére most kényszerítik, azok miatt most szorongatják.

így tehát a szűz birtokok agyon vannak iutabulálvu, évek keresményeinek romján számos család az Ínség előtt ál!. A catastrófa nem várt nagyságában áll előttünk, műdig nagyobb mérvet öltve s oly házak estek el, melyek számára a szolid üzlet s eddigi foglalatosság terén évtizedek voltak biztosítva.

Megcsalt minden reményünk ! megcsalt nemcsak azért, mert termésünk sokkal kevesebb, lett mint amit reméltünk ; de azért is, mert a tönkre tett hitel- és pénz viszonyokon éppen semmi sincs segítve, legalább uii cr látszata! Vájjon miért nem? Mert piacitokon nincs [pénz; a kereskedő szihláboz van táncolva Prometbeusként s nem mozdulhat. Távolabb piacokról, melyek eddig a megyének pénzforrásai voltak, megkeiesések nem érkezne*; s a termeld ott áll kétségbeesetten várva, hogy ugyan mit hoz a jövő nap?

Valóban kibeszélhetlenüi szánandó a gazdaközönség helyzete, még akkor is, ha ahhoz a különleges családi és egyéni bajokat hozzá nem szorítjuk ; nagyon ideje volna már'ha a birtokosok azon nagyon fontos állású osztálya helyzeten, a megadóztatás, az adószedés és kölcsönhöz juttatás tekintetében a törvényhozás és a társadalom terén valamiképen könyiteni az áliambölcsek megkisérletnék.'

Arról kellene tehát legelsöbb is gondoskodni, miszerint a központi országos bank régen óhajtott közege mielőbb megszülemlenék, s a vidéki pénzintézetek is'oiy állapotra seglttetnének, hogy ezek ne zaklatnák a gazda-közönséget a tartozások felmondásával, azok vissza fizettetésével. L'örinctfy János.

Az árva-ügy

(Folyt, és vége.)

De ez még csak az első része az árvák tlgyét illető elszomorító s aggasztó eljárásnak. Eddig még az árvákkal mi sem történik, csakis az előirt és sok formaszerüséggel járó Írásbeli munkák telje- sittettek, melyek azonban sem az árvák éhségét tern enyhiúk, sem fájdalmáé könnyeit nem szüntetik meg az elhagyatott özvegynek, ki vigaszt és orvoslást keresve egyik Hivatalból a másikba utasitta- tik. Azonban még tovább kívánjuk ez egyáltaiáu, céltalan, s mégis drága pénzbe kerülő árvatlgyi kezelést ecsetelni.

A kir. járásbíróság a hagyaték tárgyalását évek múltával, midőn a „sor rá került“, vaiahára megindítja, de ekkor már sok oly ingóságot, melyek a leltárban föl voltak véve, nem talál, mert az illető tárgyak vagy az idő viszontagsága folytán enyésztek el, vagy ha lábas jószágból állottak, önmagokat emésztették fel. Eközben az árvák szétágaztak; de azért a hagyaték letárgyaltatok, s a jegyzőkönyv a törvényszékhez beterjesztetik. Itt, az ügyek halmaza miatt, ismét elpiheu egyket évig, mig „a sor rákerül“, s ekkor a járásbíróság eljárása vagy belybenbagyatik, vagy—számosabb esetben :— kiegészítés vegett ismét visszaküldetik. Helybenhagyás eseten a községi gyám és az árvaszék értesittelik, értesítés után az árvaszék ülést tart, végzést hoz a fölött, vájjon a fölvett tárgyalás szerint a kiskorú nincs-e károsítva, mely alkalommal rendes eljárás szerint abban történik megállapodás , hogy az ügy megvizsgálására a járási szolgabiró kiküldessék. A szolgabnó erről végzéBÜeg értesit- tetvén,a községben megjelenik, a vizsgálatot megtarja, azeredmény- ről az árvaszéket értesíti; az árvaszék ezu'án ismét végzést hoz, a törvényszék által megküldött osztálylevélre a helybenhagyást föl - jegyzi, eme végzés a járási szolgabiró utján a községi bírónak kiküldetik, hogy azt a közgyámnak kézbesítse, és a végzés átvételéről a vevényt a szolgabiró utján az árvaszékbez juttassa. És csak e hosszadalmas előzmények hónapokig tartott befejezése után kerül még az árva az árvaszék felügyelete alá. Ekkor veszi aztán kezdetét rengeteg do ga a községi gyámnak, s illetőleg a község jegyzőjének. A községi gyám ugyanis többnyire oly polgártársunk, ki nevét ügy- gyel-bajjal csak le tudja Írni, de hivatala egyéb dolgait s kötelességeit a községi jegyzőnek kell teljesítenie anélkül, hogy megkérdeznék, kötelezhető e a jegyző erre. — Az árvaszék mii denckelött a legsürgősebben követeli a községi gyámtól, mutassa ki, hogy az 1 — 4 év előtt elhunyt atyának árvái hol és mily állapotban vannak? Ez bejelentetvén, árvalapot kap. De azzal senki sem törődik, hogy a helytelen s hiányos eljárás miatt, az árvák vagyona, a szülők el halta óta ki által és hogyan kezeltetett, mi jövedelmet bozo't; s hogy a szánandó árvák földje, ama hosszú idő alatt, mig a hagyaték letárgyalva nem volt, parlagon hevert, vagy az árva éveken át gondozás nélkül volt, ezekről nincs tudomás, mert nincs intézkedés. Mi azonban, községi elöljárók, jól tudjuk, hogy e szomorú viszonyok oka a rendszerben fekszik, s hogy ez elviselhetlen, s tetemes költséggel egybekötött eljárás célszeiti átalakítását s helyes rendezését kérelmezni első sorban mi vagyunk hivatva úgyis, mint polgárok, de főleg mint községi elöljárók, kik hivatalunk elvállalásakor esküt tevénk, bogy a község, valamint a családok és egyesek ügyeit lelkiismeretesen fogjuk gondozni.

így állván a dolgok, az árvafigyek gyors, célszerű és sttkeres kezelésének, illetőleg a mostani hosszadalmas és lidvtelen eljárás

egy sort rögtönzött, két tanítványa egy-egy sorral felelt rá, végül Firduszi oly sikerültén rögtönzé hozzá a negyedik sort, hogy Ansza- ri, a költő-király, határozott költői tehetségnek ismerte el. Egyes kérdéseket intézett hozzá Persia őstörténelmébö!, melyekre Firduszi kitűnő választ adott. Anszari bocsánatot kért Firduszitól, hogy előbb társaságából eltávo itani akarta, s azonnal felvette az udvari költők közé.

Szultán Mahmud, az akkor uralkodó persa sah, rég tervezte, hogy az I. Manszur által megkezdett Salmamét befejeztesse. Hét költőt szólított fel versenyre, s Anszari, a költőkirály tevén győztes, öt bízta meg a királyok könyve no. girásávul. De Anszari sokkal kényelmesebb leven, bogy sem ily roppant munkára vállalkoznék, de mert egyrészről kedvencében, Firdusziban sokkal több képességet és készültséget látott, őt ajánlotta a sahnak, mint aki e feladatnak legjobban fogna megfelelni. Firduszi azonnal elő is állt egy próbá val, melyben Resztem és Iszfendiár harcát írja le. E részlet egészen elragadta a saht, s azonnal megbízta öt a Sahname Írásával. Külön lakosztályt rendeztetek be .-.zámára palotájában, asztaláról étkezett, évenkinti :iszteletdijat rendelt száméra ; meghagyta szolgáinak, hogy Firduszi minden szükségletéről és kényelméről gondoskodjanak ; utasította továbbá kincstárnoka', hogy Firduszi minden pár- verseért egy arany turoant fizessen ki. A költő azonnal hozzá fogott a nagy munkához. Az addig átbuvárolt régi iratokat, a népmondákat, népdalokat, melyek történelniitárgyuak voltak, mind feldolgozta s a költészet formáiba öl tötte. Maga elé idézte az ő kor bőseit, a ködben elenyésző óriásokat, hazájának és népének csodás alakjait, kik dinekkel,gonosz szellemekkel, tündér* kkel ésszörnyálatokkallhar- colnak. Mindezeket a költészet ragyogó fényében feltüntetve, mutatja be müvében. Midőn a mesék országán átvergődött, s a látkör a történelem világánál tisztulni kezd, alakjai is tisztábbau lebegnek

előtte.Most már nem mint földöntúli lényeket, hauem mint erősember alak okát, kik egymással kelnek harcra, mutatja be. így közeledik mindig inkább és inkábba positivűmus felé, mig saját koránál megállapodik. Nehéz feladat volt az, a legrégibb kortól, a mesék országától kezdve le ezredeken át hozni a történelem fonalát, hogy az sóba össze ne bonyolódjék; hanem a költészet mellett az igazságot és hűséget is feltüntesse. Firduszi e nagy feladatát kitünően oldotta meg. Négy évig dolgozott, Firduszi (faznaban, négy esztendeig TuszbaD, mialatt nagy müvéből négy éneket elkészített. Ezeket bemutatván a sahnak. az felette meg volt elégedve müvével.

De Firduszi ellenségei megirigyelvén azt a kitüntetést, melyben öt a sah részesité, ármányt szőttek ellene sa sah előtt minteret- uek tüzimádót bevádolták. A költő ugyanis költői színben, dicsöitö- leg tüntetvén fel a tüzimádók vallását, ők ebből fegyvert kovácsoltak ellene, hogy azzal tönkre tegyék. A sah, ki elkeseredett harcot folytatott a tüzimádó eretnekek ellen, maga elé hivatta Firduszit, s azzal fenyegette, hogy elrettentő példa gyanánt elefántjaival fogja széttapostatni. Firduszi a sah lábaihoz borult, esküvel erősité, hogy nem eretnek, hanem jámbor igazhivö, s hogy ellenei rágalmat terjesztettek elleue. A sah megbocsátott neki, de a meghasonlás közte és a sah között ez .idő óta már gyökeret vert, s idővel csak nagyobb mérvet öltött.

Firduszi háborítatlanul dolgozott munkáján s annak megkezdése után harminc évre befejezte azt. Midőn a munka készen volt, szép persa írással letisztázva elvitte a királyhoz és hódolatul lábai elé lerakta.

Firduszi az első ezer párversért azonnal felvette az ezer darab aranyat, a többiért azonban időközben nem vette fel illetékét; szándéka lévén az egész dijat a munka elkészülése után felvenni, hogy abból magának pompás házat és szökő kutakkal ellátott diszkertet

*