Eger - hetilap, 1874
1874-03-05 / 10. szám
76 Egyleti élet. Heves vgye és a Jász-kerület gazd. egyesülete részéről Gyöngyösön 1874-ik év febr. hó 9-én tartott rendes havi ig. vál. ülés jegyzőkönyve. Jelen voltak: KUrthy Antal mint elnök, Berecz Ferenc, Csala Sándor, Dessevvffy Jób, Fehér Kálmán, Szávoszt Alfonz, Szávoszt Frigyes, Veiszberger Ignác és Vezekényi István. 10. Elnök az egybegyült tagok üdvözlése után az ülést megnyíltnak nyilvánítván, fölolvastatott a múlt rendes havi ig. vál. ülés jegyző-könyve. Tudomásul vétetett, s a jelen jegyző-könyv hitelesítésére Csa- ia Sándor és Dessewffy Jób vál. tagok éretnek föl. 11. Felolvastatott a földmivelési ipar és kereskedelmi minis- terium levele, melyben az egyesületet a mellékletben megküldött mintázat kitöltésével az egylet múlt évi működéséről szóló vázlatos kimutatásnak egy peldánybani megküldésére a másik hasonló példánynak pedig a levéltárba leendő eltételére kéri. Az iv kitöltésére Berecz Ferenc és Szávoszt Frigyes egyleti tagok és Rigó Antal titkár küldetnek ki, oly utasítással, hogy azt mielőbb elkészítvén, — annak eredeti példánya az illető ministeri- umhoz azonnal fölküldessék. Miután azonban a leiraiban jelölt két példány küldetett, — az egylet részére eltételni reudelt példány másolatban elkészítendő, s az a levéltárba elteendő lévén. 12. Fölolvastatott ugyanazon ministerium levele, melyben tudatja, hogy az összes törvényhatóságok figyelmét fölhívta a kártékony mezei egerek kiirtása érdekében teendő erélyes intézkedésre, fölhívja továbbá az egylet figyelmét is arra, hogy a hatóságot ez iránt teendő intézkedéseiben támogassa; végre megküldi a Baranya megyében kebelezett szent lőrinci béruradalom tárcsái és keresztesi gazdaságaiban eszközölt üynemü irtás eredményét tudomás végett. A közlött tudósítás szerint az egerek irtása különféle módon történt; jelesen : a vetések köriil-árkoltatásával. a lyukakból viz általi kiöntéssel, gyermekek általi fogdozással; végre phosphorból készült méreggel. Bár a mezei egerek kártékony hatásának környékünkön hála istennek súlyosabb következései mind ez ideig nincsenek; mind a mellett következhetik idő, midőn ezen csapás vidékünket is sújtani fogja; mely esetre azoknak kiirtási módjáról eleve gondoskodni nem felesleges. Minthogy azonban az érintett jelentésben különösen a phosphorból készült mérgelésseli irtásnak eljárásijmódja körülményesen megírva nincsen, — am. ministerium fölkéretni rendeltetett, hogy annak használati módjáról az illető tisztviselöségtől egy körülményes leírást eszközölni s azt az egyesülettel közölni mél- tóztassék. 13. Bemutattatott az országos m. kir. s'atisztikai hival által kiadott konsuli jelentések III. IV. és V. füzetének megküldött egy- egy példányai. Köszönettel vétetett, s a már eddig megküldött példányokkal «gyetemben a levéltárba tétetni rendeltetett. (Vége köv.^ „Eger“ contra „Magyar Újság.“ Tiszteit olvasóinktól bocsánatot keli kérnünk, hogy ez úttal saját védelmünkre lapunk keretét vagyunk kénytelenek igénybe venni. Szederkényi, igazi nevén Strompf Ferdinand, ez idő szerint a M. Újság szerkesztője, azért, mert lapunk közelebbi számában azt állítottuk, hogy Szederkényi egy időben az általa most zuglapnak keresztelt „Eger“ szerkesztőségére aspirált, bennünket hazugsággal vádol, s müveit ember ajkaira nem illő kifejezésekkel rágalmaz. Ezen ügy felderítésére álljon itt nt. P á z m á n Alajos urnakmint az „Eger“ lap akkori tulajdonosának, következő nyilatkozata: „Az „Eger“ f. szerkesztőségének kivánatára, de azért is, hogy a meddő vita véget érjen, ezennel nyilatkoztatom : hogy azidőben, midőn én mint tulajdonos, az „Eger“ cimű lapot megindítani akartam, történt köztem és Szederkényi ur között pár ízben a szerkesztőségre nézve bizalmas beszélgetés. de ajánlatát, föltétei miatt el nem fogadhattam. Mindemellett az egri lap „égre földre kunyoráló“ frázisát én is túlzottnak tartom. Pázmán A. s. k.“ K un y or ált-e Szederkényi az .Eger“ szerkesztőségéért, vagy arra ajánlkozott: ez, kérdéses állításunknak a most. idézett nyilatkozat által tagadhatatlanná vált igazságán lényegileg mit sem változtat. Tájékozásul azonban szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy a fönebbi nyilatkozatnak részünkre történt szives kiadását Szederkényinek e tárgyban a nyilatkozó Pázmán úrhoz intézett levele előzte meg; s mi igen természetesnek találjuk, hogy minden nemes érzésű ember iszonyodik Szederkényi — nyelvétől. A dolog bővebb illustratiojára még azt is fölemlítjük, — s ez állításunk igaz voltáról az „Egri értesítő“ 1861-ik évi folyamában Szederkényi neve alatt megjelent cikkekből bárki meggyőződhetik, — hogy a most nevezett évben, D a n i e 1 i k József ur szerkesztősége alatt, Szederkényi munkatársa volt amaz általa úgynevezett zuglapnak, mely azóta „ Eger“ cim alatt csak nevet és szerkesztőt cserélt, de elveit s irányát teljesen megtartotta. Ezek kézzelfogható tények, melyeket vakmerő tagadással, s piaci rágalmakkal elütni nem lehet, s melyek a Szederkényi által irányunkban használt becsmérlő kifejezéseket magára Szed erkényire sújtják vissza. Hogy a múltban — 12—13 év előtt — kicsinyes és nevetséges hírlapi civódás miatt feibösz ült Szederkényi ellenünk irányzott piszkolódó szavaiért a törvény utján kerestünk s találtunk megtorlást: részünkről ma is teljes megnyugvásunkra szolgál, hogy követtük egy tiszteletreméltó férfiú elvét, melynek ez a következőkben adott kifejezést: „Ha engem — úgymond — egy utca-subanca piacon becsmérlő szavakkal illet, csupán a rendőrségnél kereshetek elégté élt; ha pedig az utcán egy böszült eb megmar, vagy egy szamár megrug és besároz, legfölebb jót ü; hetek rajta.“ Ily körülmények közt mi azon Szederkényit, kinek, úgy lát- szi k, gyönyörűségére szolgál, ha mások becsületében s jó hírnevében gázol, ki lapjában a magyar kormány férfiait, s országos tekintélyeinket is a legkitnélet lenebb tiszteletlenséggel, és sértegetésekkel illeti, ki T r e f o r t ministerről azt mondja, hogy „saját barbárságának és neveletlenségének bizonyítványát szolgáltatta ki (M. U. 20 sz.), ki G i c z y Kálmánt siránkozó hangú jámbor status-férfiúnak“ nevezi (17 sz.), ki Szapáry mi- nistert „kis madárhoz a poitrás kötélén“ hasonlítja (26 sz.), ki T i- s z a Kálmán szavait „eszetlen sophismáknak“ (43 sz.), a Senn yeyéit „ficamodott eszmeszüle ménynek “ (18 sz.) állítja, ki laptársát a „Lloyd“-ot „a b o- 1 o n d o k házába“ utasítja (19 sz.), s szerkesztő társait, Cser- nátonit, Kecskeméty Aurélt oly ocsmány sértegetésekkel halmozza ei, aminö kitételeket még attól sem várunk, ki a műveltség legalsó fokán áll, — az ily embert mi, részünkről azok közé sorozzuk, „a quibus vituperari laudari es t,“ s kiknek gyalázó szavaira csak megvetés lehet a legilletékesebb válasz. Az „Eger“ szerkesztője. Hirfüzér. * (Az egri zenekedvelők társulata) által múlt febr. hó 28-án rendezett zártkörű társas zene-estély igen szépen sükerült. A dalkör Becker gyönyörű Kápolnáját, valamint a többi négyeseket is igen szép szabato-ság- s árnyalattal énekelte. Haydn vonónégyese, valamint Schubert „Az éj“ férfi négyeskara, a dalkör négy tagja által kiváló finomsággal előadva, sok tapsot arattak. De az estély kettős fénypontját Beethoven Sonatájában és Schubert Ave Máriájában Zsasskovszky Irma urhölgy és Weidl Gyula százados ur elegáns és elragadó játékuk által érte el. Különösen az utóbbi darab, melyben az esiély avatott és tapintatos rendezője, Zsasskovszky Endre ur is közreműködött, a legnagyobb hatást idézte elő a válogatott és valóban díszes közönségnél, mely ez alkalommal az előadási termet a szó szoros értelmében zsúfolásig megtölté. E müveit közönség az előadást a legnagyobb figyelem- s valódi élvezettel hallgatta. Az előadási terem díszítését s berendezését Braun Immánuel kárpitos ur volt szives, úgyszólván minden dij nélkül, eszközölni, miértis nevezett t. polgársunknak a nemes cél érdekében szívélyes köszönetét szavazunk. * (Az egrifö-gymn. ifjúság könyvtára) részére legújabban adakoztak : Almássy V. ömlga, Jókai és Jósika müveiből 8 munkát 33 kötetben; Babies János egri megyei kanonok 3 * ft. értékű segédkönyveket, névszerint történelmi atlaszokat, szótárakat stb; mely utóbbiak felsőbb oszt. tanulók között osztattak ki; Kiss Ernő és Szobák Lóránt tanárok segédkönyveket és szépirodalmi müveket. Fogadják a nemeslelkü adakozók az intézeti ifjúság hálás köszönetét. — Eddigelé segédkönyvekben 49 tanuló ifjú részesittetett, s az intézeti könyvtár az újabb adakozások által 1309 munkát tartalmazó 2203 kötetre szaporodott.
