Eger - hetilap, 1874
1874-02-12 / 7. szám
51 Olvastatott ennek kapcsán a pénzügyi szakosztály véleuiéoyes előterjesztése. Minthogy a kérdéses határozat meghozatalánál, már Í9 azon feltétel mellett engedélyeztetett e két dijnoki állomás, hogy ezek járandósága a rendes bevételekből fedezhető lesz, a felolvasott rendelet tudomásul vétetik s szerintkezés végett am. alispánnak másolatban kiadatik. Eger febr. 10,1874. T. Szerk. úr! Felette jói esett becses lapjának ez évi o-ikszámából értesülnünk, bogy vaiahára kedvezőbbre fog változtatni azon vasúti menetrend, mely m. é. novemb. közepe óta Egert a világtól úgyszólváu i izárja, helyzetét mindenesetre roszabbá tette a füzesabony-egn szárny-vonal előttinél. Mert mi valóban nem tudunk botrányosabb valamit képzelni, miut a mostani vasút-menet- rendet egy város forgalmi érdekeire nezve, s nem tartjuk lehetségesnek, hogy e tekintetben volna, ki velünk egyet nem értene ; mert ez valóban a legvilágosabb bizonyítéka annak, bogy nálunk bizony nincsenek a kellő képességgel biró egyének alkalmazva helyeiken. Avagy lehet e mást gondolni, mint ezt azon botrány (mert mi valóban annak tartjuk) okául, hogy midőn közel egy millióba kerülő szárnyvonalat épít az állam Eger kedvéért, azon a menetrendet akként alakítsa a vasút-igazgatóság meg, hogy Eger azokhoz, a mikhez a szárnyvonal építése előtt hamarább hozzájutott, most 18 órával később jusson lmzzájok ? És kell e botránkoztalóbb, mintádnak ekondoiása, hogy ime délelőtt 12 óra előtt Füzes-Abonyban vannak Pestrői és Pestfelől Egerbe címezett miuden küldeményeink, leveleink, lapjaink stb. azokat azonban este fél nyolckor hozza he a vasút, hogy majd más nap délelőtt 10—11 óra tájban megkaphassuk. Hiszen ily eljárást csak a legignoransabb hivatalnokoktól lehetett volna várni; mert ezért nem kellett a százezrekbe kerülő vasút; a vasút nélkül délután 2 órakor már a városban volt minden podai küldeményünk, s 3 órakor már helylinkbe hozta a levélhordozó, — De ki is képzelte volna azt valaha, hogy a vasnt-igazgatóság ily rendeletet alapítson meg? Még ha találkozott volna is akár egyén, akár testület, mely ilyen menetrendet kérelmezett volna: azt kellett volna reá felelnie, hogy ilyennel nem teszi nevét csúffá. S minthogy mégis ilyent állapított, meg: már szerintünk valóban nagyon határozott szegénységi bizouyitványt állított ki magáról. Es még hozzá a hivatalos lapban olvastuk az uj menetrend kihirdetésé alkalmával, hogy ez Eger város lakossága igényeinek is megfelel, mert összeköttetésbe hozza Egert az éjszakai vonatokkal. Hiszen az igaz, hogy kívánta Eger város lakossága, hogy összeköttetésbe hazassék az éjszakai vonatokkal, de nem úgy, hogy a déli vonattól, mely Pestről Miskolc felé jön, s mely reggel a Pesten feladott hírlapokat, leveleket és egyéb küldeményeket Abonyba hozza, elessék; ha már el kell valamelyik vonattól maradnia, de ettől (a délitől) semmi esetre se lett volna szabad elmaradni, mert ettől el maradva meg van semmisítve minden előnye, melylyel a vasút járhatna, aaulut fentebb megmutattam; hiszen a déli pesti posta a vasút megnyílása előtt délután 3-kor már kiosztatott, most pedig csak másnap reggel 10—11 közt osztatik ki. E menetrend megmaradása mellett egyenesen azt kellene kérnünk a kereskedelmi mi- nisteriumtól, hogy az egri postahivatal köteleztessék lovaspostán Abonyból délben beszállítani a postát, mint a vasút előtti időben, és másik szarvas hiba, hogy november óta mostanáig ez nem történt. Azonban hiszen a városi közgyűlésnek a polgármester ur jelentette, bogy a menetrend kedvezőbbre fog változtatni, miként az „Eger 5-ik számában olvasható. Csak jönne is már azon uj menetrend országa, hogy szüntetné meg a botrányt, mely szemeinkben mindennap élesebben ötlik, és eDgedné felednünk, hogy valaha még oly menetrend is volt, mely Eger helyzetét a forgalomra nézve sokkal roszabbá tette, mint a legroszabb útban volt a vasút előtt!! Hirftizér. * (Egri érsek Ő exja) f. hó 10-én Budapestről székvárosába visszaérkezett. * (Az egri érseki joglyceumnál) az 1873/4 tanév I-sö felére megállapított vizsgarend. l.A III. éve-eknél: Szóbeli vizsgálatok: 1. A váltó s kereskedelmi jogból: feb. 13 án. 2. Közigazgatási törvényekből: feb. 2l-én. 2. A II. éveseknél: Szóbeli vizsgálat: A politikai tudományokból : feb. 2ü-án. 3. Az I éveseknél : Szóbeli vizsgálat: A magyar alkotmány s jogtörténetből: febr. 19-én. Magánvizsgálatok: feb. hó 23, 24 és 25 én. Az 1873/4 tanév Il-ik felére. Beirat ás: márc. 1—8-ig. Előadások kezdete: márc. 9-en. Kelt Egerben 2^74. feb. 6-án. Az igazgatóság. * (Korcsolyázó egyletünk) a múlt. vasárnap, f. hó 8-án délután, 2H kr. belépti dij mellett, a eholerajárvány által sújtott Ínségesek javára igen érdekes korcsolya-versenyt rendezett, A délutáni órákban tarackdurrogások jelezték az ünnepély kezdetét, melynek megszemlélésére közönségünk minden rétegéből nagy számmal sereglettek a korcsolya térre. A jeget egészen ellepte a korcsoly ázók szép és nagy csoportja, s az ügyes fordulatokban egymás mellett, elrohanó halifax- hösnök és hősök vegyülete valóban érdekes látványt nyújtott. A katonai zenekar lelkesítő játéka mozsár-lövések, s felfelpislogó görög tűz egesziték ki a kedélyes mulatságot. Kár, hogy az uralgó szél „Hogy hívnak?“ „Bandi.“ „Van-e apád, aüyád? „Nincs.“ „Hol lakói ?“ „Egy asszonynál, aki mos is rám.“ No ennek a mosókénak nem sok dolga lehet, — gondolám magamban, végig nézve a kis fiú posztószél basitványú kis igén, mely gyenge tagjait sehogysem fedezte. Intettem a fiúnak; felkelt s követett nagy bátran egész azon liázka- pujáig,hoi rendesen egy vármegye-hajdú szokott fegyveresen örtáilani. Itt azonban egyszerre elhagyta a bátorság, s térdre esvén sírva felkiáltott: „Kérem alássan, ne tessék rabbá tenni, hisz én nem csináltam semmi roszat!“ Én azonban nem ösmerem, mi az irgalom, s néhány utasító szóval általadtam a zsinóron legénynek, s az utca-ajtó bezárult a siránkozó fiúcska mögött. Délután, utánanéztem, hogy mikép hajtatott végre kiadott rendeletéin, s tapasztaltam, hogy az tulszigoruan lett végrehajtva. Miután a hajnyÍrásnak nem sok gyakorlati haszna mutatkozott, kénytelenek voltak a bizományosok az egész szőke kis fejet simára leborotválni. És Baüdi ott ült nyugodtan, a kis széken, mögötte egy betyár- képű marcona alakkal, ki mint a legügyesebb török berber hasi végezte a műtétet a kis fiú fején. Bíz ez keserves muuka volt nem annyira Baudira, mint a ber- berbasira nézve; de hát egyszer csak véget ért, s néhány perc alatt Bandi megfürdetve, megborotválva, lobogós kék ing-, és lábravalóbau, maga rneiié tett nánási szalma-kalappal, ott ült az udvar zöld pázsitján, a kútoszlop árnyékába« egy tányér káposzta előtt, amit a betyár-képű marcona alak tett eléje, s megelégedett arccal harapdálva a kezében tartott karéjkenyérbe, vigau kanalazgatta a káposztát. Jól lakott, és uj costumejébeu szabadou bocsáttatott; de most már minden délben pontosan megjelent étadagja elb öltésére, s három hó múlva az életerő piros szine s megtelt alakja mutatták a hatást, melyet a rendes életmód rajta előidézett. Három hó múlva búcsút mondtam az alföldi városnak. A negyedik hónapban már a kis fiún ismét rongyok lógtak; a hatodik hónapban pedig a száraz malom alatt megfagyva találták. Ezen történet jutott eszembe minap, midőn a hevesi árva be- teg-ápoió nőegylet helyiségét a hatvani hóstyán megszemléltem. Vajha azon nagy alföldi gazdag városban is oly nemes cél, és jótékonyság szelleme vezérelte volna az ot'tani hölgyeket, mint minő Eger lelkes hölgyeit vezérli. — akkor lett volna kire bíznom a szegény Bandit, és nem lett volna az éhség, és hideg martaléka. Már az a gondolat, hogy : árva, — mily csiiggesztö és lehangoló; benn van ebben a keserűség, siralom ; pótolhatatlan veszteség, gyámoltalan elhagyatottság; minden, minden szomorúság; — egyedül a jövő reményének örömei nincsenek belőle kizárva — de hát mi lenne akkor, ha még ezt is nélkülöznie kellene ? Mily meghatón fejezi ki a népi?öltészet az árvaság fogalmát, midőn így szól : „Árva vagyok, árva lettem, Boldogtalannak születtem. Mi iö végtelen fájdalom vau e szavakban kifejezve! — Vagy: Nincsen apám, nincoca anyám; Az isten is haragszik rám Nem alegcsiiggedtebh lemondás kifejezése rej ik-e ebben? É- végre: Imádkoznám, de nem tudok hiába ; Nem jár am én soha az iskolába. Édes anyám tanított volna rája, Hej de régen temetőn a fejt'ája. *
