Eger - hetilap, 1874

1874-02-12 / 7. szám

50

nagy részben a felekkeli folytonos érintkezés, u. m. szóbeli panaszok kihallgatása, azok jegyzőkönyvbe vétele, tárgyalások tauuball- gatások, vizsgálatok stb. veszi.t igénybe úgy annyira, bogy az ügy- darabok feldolgozására marad néhány délutáni óra. Ezen terhes helyzet több felterjesztések után a nmgá m. kir. igazságügyi minis- terium által figyelembe is vétetvén, egy fogalmazó-gyakornoki, és egy harmadik albirói álló.aás még mult 1873-ik évi junius havában rendszeresittetett, azonban nemcsak hogy ezen albirói állomás mind ez ideig be nem töltetett, de a járásbiró is még múlt évi október havában az egri kir. törvényszékhez helyeztetvén át, ezen járásbirói állomás szinte már 4 hónapja, van üresedésben. A kimutatott ügyforgalom kétségtelenül szükségesnek tünteti fel, hogy az üresedésben lévő bírói állomások mielőbb betöltesseuek, és az irodában tisztázással foglalkozó egy dijnok mellé még legalább 3 dijnok alkalmaztassák. (E tárgyban, — mint múlt sz. „Városi ügyek“ c. rovatában olvasható, — K. B. városi ügyész indítványára, képviselő-testületünk kebeléből a rnnll. m. kir. igazságügy miniszterhez fölirat in- téztetett.)

Megyei élet.

Heves és K.-Szolnok t. e. vármegyék 1873. dec. 18-án Kubiuyi Rudolf főispán elnöklete alatt tartott rendes bizottsági közgyűlésén folytatólag következő ügyek tárgyaltattak:

Olvastatott a Gyöngyös városi rom. kath. felekezeti iskolaszéknek, és Béla Jézsef gyöngyösi rom. kath. plébánosnak, a megyei bizottság által folyó évi 371 sz. a. községi közigazgatási költségvetések szerkesztése tárgyában hozott határozat elleni fellebbezése s semmiségi panasza.

Ennek kapcsán olvastatott a pénzügyi s gazdasági szakosztálynak véleményes előterjesztése.

A beadott fellebbezések, a szakosztály előterjesztése alapján szerkesztendő vélemcnyes jelentés mellett, a mk. belügyministerhez felterjesztendök.

Olvastatott a mk. belügyministernek 41138 sz. a megyei Írnokok 1873. évi járandóságának tárgyában újabban hozott 382 sz. határozatra rendelete, melynek értelmében á f. évi 32039. sz. ide vonatkozó rendeletét épségben tartatni kívánja.

Olvastatott ennek kapcsán a pénzügyi s gazdasági szakosztálynak ide vonatkozó előterjesztése, valamint a megyei házi-pénztár kedvező helyzetéről szóló jelentése, s a megtakarított összegek hováforditása iránti véleménye.

Minthogy a felolvasott belügyministeri rendeletben ismételve

hangsuiyoztatik, miszerint az Írnokok járandóságának felemelése nem engedélyezhető ugyan, mindazonáltal az ellen, bogy a megyei írnokok jutalomban vagy segélyben részesittessenek, kifogás nincs, s e végből a jutaimazandók illetőleg segélyezendők névjegyzékének felterjesztése mellett indokolt jelentés tétessék; ezen rendelet tudomását vétetik, s másolatban a m. alispánnak azzal rendeltetik kiadatni, hogy a megyei főpénztárnok által kimutatandó pénztári helyzethez képest azon megyei Írnokokat, kik az év folytán meg nem rovattak, jutalombani részesülés végett, a mk. belügyministerhez terjesztendő jelentésben nevezze meg.

Mivel pedig a megyei kézi pénztár a tett előterjesztés szerint kedvező helyzetben van, mi leginkább annak tulajdoniiható, bogy a megye érdekében eljárásukat teljesített bizottsági tagok, nemcsak hogy eljárásaikért napdijt nem igényeltek, hanem a tetemes fuvar s utazási költségeket is, a házi pénztár iránti tekintetből, sajátjukból fedezik, minek folytán az utazási ciuien előirányzott összegek majdnem érintetlen maradtak, nem különben az alkalmazásba vett okszerű gazdálkodás más tételeknél is maradványt eredményezett, a megye közönsége, midőn az illető közreműködők irányában a kiérdemelt elismerésnek kifejezést ad, egyszersmied elhatározza, miszerint a pénztári maradvány azon kiadások fedezésére fordittassék, melyek közgyüiésileg megállapittattak, az országos kormány által elvben elfogadtattak s csupán a javadalmazás elégtelensége miatt nem rendszeresittettek, jelesen: a megyei Írnokok részére a fentebbiek szerinti segélyezése,— továbbá a megyei portás és hajdúk segélyezésére, akiknek járandóságuk 20°/0 felemelni célozhatott, ezeknél pedig oly alkalmazással, hogy közölök mindazok, kik az egész éven át szolgálatban állottak, és meg nem rovattak, egy havi fizetést nyerjenek; végre hogy a még ezen fölül fölmaradó rész, a f. évi 263. szám alatt kelt határozat érteimében, a megyei nemesi pózt,ár irányában tartozás lerovására fordittassék oly módon,hogy előbb az egész tökének 1873. dec. 31-ig esedékes 6°/0-tóli kamata kifizettessék, a felmaradó összeg pedig a töke törlesztésére fordittassék ; mely ezen utóbbi határozat, miután az a jegyzőkönyv felterjesztésével a mk. belügyministernek már tudomására hozatott, s nem kifogásoitatván belybeuhagyatott, azonnal foganatosítandó ; mely értelcmbey a mk. belügyministerhez felterjesztés intéztetik, és a részletes végrehajtással am. alispán és főpénztárnok megbizatik.

Olvastatott a mk. belügyministernek f. évi 44217. sz. rendelete, melyben kijelenik hogy a megyének 370. sz. a. hozott azon határozatát, miszerint az árvaszéknél felszaporodott irodai teendők ellát- hatása céljából, két napdijjas Írnok felíbgadtassék csak, az esetben hagyhatja helyben, ha ezen kiadási többlet a folyó évre kirendelt javadalmazásban, a rendszeresitett kiadások hátránya nélkül fedezetét találja.-*§ T Á. R G A. Jk

Egri tárca-levelek.

ív.

(Árva. Árvák. Árva ház. Árvák álarcos bálja.)

A hatvanas évek második felében, néhány hónapig egy alföldi nagy és hires városban időztem.

Mi dolgom volt nekem ott, azt már elfeledtem, hanem azt biztosan állíthatom, hogy ami ott tartott, az nem valami mulatság, vagy időtöltés volt.

Elég az hozzá, hogy én ott voltam, s a többi kellemetességek között élveztem az épen uralgó dinnye saison t, mi utóljára is nem megvetendő időszak.

Egyszer egy forró nyári nap reggelen, midőn foglalkozásom után mentem volna, egy magát muzsikáltató számadó juhászt láttam a piacon keresztül vonulni. Tántorgó nyomaiban három szál cigánynyal, keservesen búzatva ezt a szomorú vig nótát: „Piros bársony s ti vege m.u

A becsipett számadónak nem volt ugyan piros bársony süvege, de volt legyürött karimájú kalapja és piros bársony kedve; s ez élénk kedvében alkalmasint azt gondolta, hogy most is kóburg-hu- szár, vagy valami olyas-féle halhatatlan halandó, aki piros bársony, vagy piros posztó süveget van jogosítva hordani, ami elvégre nem is utolsó privilégium.

Miutáu teljes életemben szerettem a genre-képeket, és a cigány muzsikát, most is előszeretetemnek hódolva, megálltam nézni

ezen kellemes csoportozatot, s egy házlépcső sarkán vártam be elvonulását.

Már elhaladt előttem a busuló számadó, a klarinétos, kontrás, és kisbőgösből álló zene-banda, midőn ezek után közvetlen egy kis csoda-alakot vettem észre rettenetes jó kedvvel bokázva, ugrálva s lépten-nyomon kisérve a reggeli mulató kompániát.

Eme csoda-alak nem volt más, mintegy hatéves kis fiú, aki bozontos szőke tején félrevágott kalap maradványával, vézna, beteges alakjával, és egy szál cafrang-rongyokban lelógó Hegével éles ellentétet képezett azon erőteljes alakokkal, kiknek ö hátvéd sereget képezte.

Hanem hát gyermek volt, rongyai és mezetlensége nem geni- rozták, kapott a potya-mulatságon, és kezével pipaszár-vékony lábait titögetve, minden világi nyomorúságról meg látszott feledkezni.

Néhány óra múlva foglalkozásomból hazafelé térve, egy száraz malom kinyúló árnyékában ismét találkoztam az én kis bősömmel.

Valószinüleg kifáradván a reggeli mulatságtól, elnyomta a nyári rekkenö hőség, s aludta az igazak álmát.

Közelebb léptem hozzá és éles szemügyre vettem. Vézna kis gyermek volt, de szakadozott rongyai között is vonzó külsejű. Nyitott szájjal, csendesen aludt, s a piaci legyek szabadon jártak ki s be a hófehér fogak közötti téren Mellette rongyos kalapja, s egy félig kirágott görög dinnye vékony haja feküdt, mely utóbbi valószinüleg aznapi élelmét képezte.

Megveregettem mezetlen talpait kis pálcikámmal. A fiú felült, szemeit kidörgöite és rám bámu t.

I