Eger - hetilap, 1874
1874-02-05 / 6. szám
44 Városi ügyek. 1874-ik év január hó 25-én Tavassy Autal polgármester elnöklete alatt Eger városa részéről képviselői ülés tartatván, ez alkalommal folytatólag: Olvastatott Kempelen Béla városi ügyész inditványa, mely szerint az egri kir. járásbíróság jelenlegi helyzete miatt, az igazságügy- minister, Eger városa orsz. képviselője által, az országos képviselőház ülésében interpelláltatni inditványoztatik. A felolvasott indítvány azon módosítással, hogy a javallott in- terpellálás helyett e tárgyban az igazságügyministerhez felterjesztés intézendő — elfogadtatok. Olvastatott a budapesti m. kir. posta-igazgatóságnak f. hó 2- ról kelt 25712—73 számú értesítése, az egri posta-hivatali helyiségre vonatkozólag. Ugyanez alkalommal elnöklő polgármester előterjeszti, miként mig egy részről a felolvasott igazgatósági megkeresésnek, más részről a közönség ebbeli igényeinek vél eleget tenni az által, ha a posta hivatal részére, aváro3 tulajdonát képező úgynevezett Fazola vagy régi toborzói-háznak bizonyos évi bér összegért leendő átengedését javaslatba hozza; teszi pedig ezt annál inkább, mert ezen helyiség a jelenlegi postamester által is megnézetvén — az udvar hátsó részén levő omladozó épületnek istállóvá leendő átalakítása e- setén — a célnak teljesen megfelelőnek találtatott. A felolvasott posta-igazgatósági megkeresés kapcsán tett előterjesztés azon körülménynél fogva, hogy mig egy részről a városnak jelzett épületéért — mely jeleuleg üresen álván, mit sem jövedelmez, — rendes évi haszonbér lessz biztosítva; más részről pedig valamint a közönség ebbeli igénye, úgy az illető postamester óhaja is ki lesz elégítve; enne! fogva a város tulajdonát képező, az elnöki előterjesztésben is jelzett Fazola-féle ház 500 azaz ötszáz o. é. forint évi bér-fizetés mellett posta-hivatal helyiségéül átengedtetik, egyúttal a k. i. tanács megbizatik, miként az esetre, ha a város ezen ajánlata elfogadtatik, a további szükséges intézkedéseket — milyenek a szerződés megkötése, a kijelölt háznál szükséglendő javítások eszközlése sat. — megtehesse s erről a posta-igazgatóság levél által, a k. i. tanács pedig végzésileg értesittetni határoztatik. Olvastatott a III ik illetőleg a m. rendőri szakosztálynak f. hó 17-ről kelt javaslata, a szöllö-hegyek őrzésének mikénti szabályozására vonatkozólag. Ezt követve olvastatott több egri lakos és szöllö-birtokos kérelme, ugyancsak a szőlőhegyek őrzésének szabályozása iránt. Ugyanez alkalommal olvastatott több egri, egerszalóki lakos és nyúzói hegyen lévő szöllö-birtokosok kérelme, melyben ezen begynek őriztetését, illetőleg a pásztor félfogadását, annak bére kivetését, beszedését s a pásztornak leendő átszolgáltatását hatósági kezelés alól kivétetni, s reájuk, s illetőleg a nyúzói szöllö-birtokosokra ruháztatni kérik. A felolvasott szakosztályi javaslatnak a hegybírókra vonatkozó első pontja, a mennyiben a hegybirák eddigi minőségükben, a rendes megalapított évi fizetésük élvezete mellett jövőre is megha- gyandók, el nem fogadtatik. A javaslat többi része pedig, úgy ez ügyre vonatkozólag beadott s felolvasott kérvények az idő előhaladottságánál fogva ez alkalommal el intézhető nem lehetvén azoknak tárgyalása a f. hó 27- éa tartandó kérvflisvlői ülésre tűzetik ki. Az egri rabdologház üzleti kimutatása, az 1873-ik évre. Az egri rab-dologház múlt 1873-ik évben, dacára a kedvezőtlen egészségi viszonyoknak és pénz-kalamitásoknak, örvendetes gyarapodást tüntet fel a rab ipar terén. Tudtunkkal ez az első és egyetlen rab-dologház az egész ország területén, mely mellőzve az odiosus kibérlési rendszert, nemcsak a magán szorgalomnak nyit utat, hanem a foglalkoztatásra vonatkozólag isleginkább megközelíti a valódi célszerűséget arra nézve, hogy a foglyok némileg hajlamaik szerint, és olyképen hasznosittasTizenhat év, és szerelem. (Egy barátom naplójából.) (Folytatás.) Nincs oly lelki állapot, melyre e könyvben, e második sz. Írásban, célzást, vigasztalást, tanítást ne találna az ember, csak el keil érteni és alkalmazni tudni. És ez az, mit én a költő remeksége és nagyszerűségének mérvéül veszek. Oly orvosság legyen az, mely minden bajban segít, mindenben minden legyen, mint az örök szellem, mely benne működött, midőn megjöttek áz alkotásnak szent percei. „Háta pacal ellen vane benne orvosság? kérdéni egyiigyü áhítattal. „Közvetlen nincs, hanem megtanuljuk általa elütni annak kár- hozatos hatását. — Meglátja fiatal barátom, hó fog esni nem sokára, érzem a hőségről, mely a szobában uralkodni kezd. Nemde önnek is melege van, majd kinyitom az ablakokat. „Köszönöm, én még tűrhetem-------“ „ Miután az ablakokat kinyitó, homlokát megtörölte, ismét nagyot húzott a kancsóból, s megkínált engem is, én Iszonyodva vontam köpönyegem gallérjába magam; ő pedig visszaült helyére. „Olvassa Sekszpirt fiatal barátom! Azt mondja nem érti, mit se tesz, járjon ön hozzám, naponkint két három órát eltanulhatunk együtt, mert annyit mondhatok, hogy minden müvet, mit tanulmányozni szándékozik, csak eredetiben olvassa, a fordítás többé kevésbé mind tökéletlen és hibás. — Látom, ön szívesen tanul, a hajlam a fő, e nélkül hiábanvaló minden tehetség, önben megvan a csirája mindkettőnek, látogasson meg naponkint, én szívesen tanulok újra önnel. Én véletlenül a féllábú székre vetettem szemeim, ki is összetett kézzel rimánkodott, hogy ne fogadjam el az ajánlatot; s valamit a köszönetről rebegvén, félig megfagyva távozni készültem. „Várjon ön fiatal ember, majd lekísérem. Fogadja meg tanácsomat, hagyjon fel a leányokkal még ki nem tanulta őket, elrontják, örökre elrontják önt; megölik lelkében a bizalmat a szerelem iránt, e nélkül pedig szerencsétlen lesz egész élete. Majd lekisérem, megakarom nézni fog-e fagyni vagy sem? Kár volt az istennek havat teremtenie, az rutul meglágyítja a kellő mérsékletet. No de ne avatkozzunk az ő dolgaiba, ö bölcsebb, s jobban tudja, mit cselekszik. Mondom rászedendik önt, okvetetlen rászedendik. Amint a szűk sötét grádicson lefelé haladtunk, mentorom meg- csusszant, s mind a mellett, hogy lábait nem használta, gyorsabban leért, mint én. „Olvassa Sekszpirt! — kiáltám, s rémültömben majd utána estem. „Igen, azt tendem, az szüntetni fogja könyökem fájdalmait“ válaszolt önkéntelen tanácsomra, s komolyan egyengette helyre megrendült tagjait. Semmi mélyebb nyomot nem hagytak lelkemben nro 2. jószándékú intései, talán amint szájából ki reszté, rögtön megfagytak a kegyetlen atmosphaerában, s kiolták azon kevés akaratlángot is, mely bennem pislogott. Mindinkább konokabban merültem imádot- tam bálványozásába, miről az mitsem tudott. Egy ebéd felett szokásom szerint andalogva néztem imádottam bájos valójára, s elgondoltam, hogy nem kéne nek '-m semmi e világon, mint egy zérus a légkörből, melyben imádottam benne foglaltatnék ! Csak ezt engedd vekem ó uram teremtöm, s megfogadom, hogy többé semminémű kéréssel nem alkalmatlankodom szined előtt. — Nagyon elmerültem. „Mily szendén néz kegyedre ez a fiatal ember, vegye észre már.“ Mondá gúnyosan nro 2. E hangos szóra az egész publicum rám tekintett, s pokoli örömmel kacagtak zavaromon, mely leginkább mély elpirulásban nyilatkozók. Hah a nyomorult nro 2. mint megszégyenített, mint tett semmivé! Igen, megszégyenített, csakhogy szerelmem tárgyától el — és kereszténytelen hidegségü szobájába oda vonzhasson, hogy belém csepegtesse mérges életmódjának ferde szokásait! Igen, tisztán átláttam cselszövénye eljárását, és rögtön meghűltem iránta, és vasmarokkal téptem el azon erős köteléket, mit a bab zuspajz fűzött közöttünk. Nagyon felindultam ellene. Pedig csakugyan neki köszönhettem boldogságomat; ugyan is szerelmem tárgya a fentebbi történetke által hajlamomról értesülvén, azontúl nyájasabban közeledett felém, s több jelek által kitüuteté, hogy nem veti vissza hódolatomat, mindig én kaptam a legizletesebb portiót, s ha a sok lótásfutásban elfáradott, mindig éu voltam az enyhet adó fa, hová leült megpihenni. Mily kicsinyek voltak hozzám éttársaim. Éu valók az asztalkirály a kitüntetés arany koronájával, melyet a legszebb, leglágyabb kezek tőnek fejemre. (Folyt, köv.)
