Eger - hetilap, 1874

1874-02-05 / 6. szám

XIII. éri folyam. 6. szám. 1874. február 5-én. Előfizetési díj: Bgész évre . Félévre . . Negyedévre . Egy hónapra Egyes síim 5 ft — kr. 2 ft 50 kr. 1 ft 20 kr. — 25 kr.- 12 kr. EGER. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Hirdetésekért: minden 3 hasábzott péti: sorhely után 6, bélyegadó tejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy péti* sorhelyért 15 kr fizettetik Kiadó-hivatal t a lyceumi nyomda, k lefizetéseket elfogad : a szerkesztőség ( Széchenyi-utca 84. sz.) Jen t s c h Q* könyvkereskedése s minden k. postákéval a Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt. 30 kr. Vidéki hirdetéseket elfogad Mosse R. Bécsben. Hol a türelem határa ? i. Elitélte a nemzetgyűlés, elitélte a magyar nemzet egyetemes több­sége, azon áskálódó törekvéseket, melyeket a kiilönfajú nemzetiségek közöl, az o 1 á h , és r á c fajok kolomposai évek óta, hazánk integritása ellen, időközönként meg-megújuló támadásokkal intéznek. Most pedig az esküdtek vannak hivatva Ítéletet mon­dani egy ily nemzetiségi kolompos eljárása felett, ki bűnös merény­letét a rágalomtól kezdve, a fenyegetésekig fokozván, megtagadja nemcsak alkotmányos életűnk jogosultságát, hanem böszült uszításai­val mintegy halál-tusára izgatja a velünk testvérileg élő, s egyenjo­gú fajrokonait, ezred-éves nemzeti lételünk, fajunk, és alkotmányunk ellen. Ki ne emlékeznék vissza a 48-ki szomorú belháborúra, és el­keseredett faj-küzdelemre, melynek sebei egy évszázadig sem lesz­nek képesek behegedni? Ki ne gondolna borzalommal vissza, — az Erdélyben és a határőrvidéken, Bács,- Tetnes,- Torontálban fel­dúlt békés magyar falvak füstölgő romjaira s a barbár módon le­gyilkolt és kiirtott, számtalan magyar családra? Mindnyájunk élénk emlékében vannak ezen iszonyatos képek; hiszen Eger és Heves lelkes fiai szintén ott küzdöttek Bánát sík­jain és Erdély bércei között azért, hogy nemzeti létünket meg­oltalmazhassák, s az ellenséges fajok ellenünk célba vett kiirtási törekvéseit meghiúsíthassák. Nagyon jól emlékünkbe vaunak vésve a történet ezen gyász­lapjai, és jól emlékezünk rá, hogy akkor is az uralkodó nevének és személyének bűnös felhasználásával, annak aegise alatt indultak mega bujtogatások, hogy tűrhetetlen zsarnokságot hánytak szemünkre azok, kiket ép akkor egyenjogositottunk magunkkal; hogy elnyomatást hangoztattak, kiknek szót és ülést mutattunk a törvényhozó testületben, kik gyilkot köszörültek ránk akkor, midőn mi az ö jólétöket állapítottuk meg. Most ismét hangzik a kárkozatos lázitás; ismét kezdik hinteni a konkolyt, — s a császár neve alatt bujtogatva megtagadják a ma­gyar király léteiét. Az * Albina“ oláh újság ugyanis, melynek szerkesztője Babes, — vagy mint ö magát oláhositva nevezi: Babesiu, — v o 1 t m a- gyar királyi táblabiró, és jelenleg ország­gyűlési képviselő, szélső baloldali pár t- ember, egy felhívást tesz közzé lapjában, melyet alább közlünk, és melynek hazánk, lételíink elleni lázitó törekvését mindenki belát­hatja, akiben egy szikrányi hazaszeretet honol, s kiből a pártszen­vedély az igazság érzetét eddig ki nem ölte. És midőn ezen bűnös merénylet megtorlása végett az államü­gyész a lázitó Babest, a nemzet sérthetetlen védpaizsa alul, mely öt mint képviselőt fődön, a nemzet-gyűléstől kikéri, a szélső balol­dal védelmére kel ezen bűnösnek, s ellene van mind a kiadatásnak, mind a megtorlásnak, s ezáltal a lázitó Babes tecdentiáját mintegy magáéváteszi,és ahasonlónemzetellenes törekvéseket,melyek hazánk megdöntésére, és nemzetünk kiirtására irányozvák — mintegy san- ctionálja. Nem reflectálnánk a szélső baloldal ezen botrányos eljárására, mert szokva vagyunk hasonló tetteihez, melyekkel vakult pártszen- vedélyökben képesek bármi szövetség elfogadására; hanem kény­szerítve vagyunk erre azon okból, mert országgyül si képviselőnk, vá rosunk küldötte szintén ezen párt sorai között ül, — s mig a kor­mány és a parlament többségének minden reform-törekvései között élő tiltakozást képez, azalatt a bujtogatók, és lázitók, kik a föld szí­néről nemzetünket eltörölni készülnek, oltalmat és pártfogást talál­nak nála. Ezen eljárása magyarázatot kiván, annál is inkább, mert be­csületes lelkében nem kételkelkedünk, d e politikai botlását nem akarjuk tűrni akkor, midőn ily botlás elhallgaiása bűn és haza­árulás. Tehát lássuk Babesiu ur szélső baloldali képviselő lázitó kiált­ványát, hogy tárgyilagosan Ítélhessünk azon kérdés felett: megér­demli e oly oly képviselő a tovább i bizalmat, ki ily nemzetellenes törekvésekbe hallgatag bele egyezik. A kiáltvány, mely a határ-örvi- déki oláhokhoz van intézve, következő: „Gyors léptekkel közéig az óra, testvéreim, melyben hivatva vagytok nyilatkozni azon állástok tekintetében, melybe mai gazda­uraink juttattak titeket anélkül, hogy megkérdettek volna. Ez óra egy ünnepélyes és nagyjelentőségű pillanat éltetekben, sőt épen ha­tározó jövötökre nézve. Mert ez órában kell nyilatkoznotok, hogy meg akartok e ti hajolni a mai magyar kormány előtt, sőt céljainak elérésében segíteni az ország megmagyarositásában s eként leakar- tok-e mondani jogaitok és saját érdekeitek védelméről! vagy meg akarjátok menteni a nemzeti becsületet, az emberi méltóságot, eré­lyesen tiltakozván a magyar erőszak ellen, s küzdvén jövötökért,, em­beri jogaitokért, melyeket Isten adott nektek , polgári jogaitokért, melyeket a mi legfelségesebb jó császárunk s az ö dicső elődei ad­tak nektek ? Nem mindennapi dolog, testvérek, a képviselő-választás, mely előttetek áll; e választás, egy korszaki tény s az egész ország rátok tekint. Lehet különböző véleménytök egy vagy más ügyben, de egy tekintetben minden végvidéki románná k ugyanazon bite és meggyő­ződése leend azon tekintetben 1. hogy soha és semmikép azon nép, mely a trónnak és császárnak hive s hódolója, nem teheti, nem sza­bad, hogy az 1848-iki lázangó kkal szövetkezzék. Soha és semmikép sem fogjátok bizalmatokat adni a magyarositó párt valamely hívé­nek, mely etlensége minden nem magyar nép, különösen pedig a románnak, s ellensége még a legfelségesebb uralkodónak is. A magyarok pártja, semmit el nem fog mulasztani, semmi ár­mányt, semmi megvesztegetést és ámítást, legyen az pénzzel vagy Ígéretekkel: hogy titeket, honfiakat, az uralkodó híveit legnagyobb részt lázangók, pokoliak és renegátokböl alkotott pártjukba vonja­nak, s akiknek céljok titeket eszközül felhasználni saját céljaik el­érésére, megfosztani titeket nyelvetektől, mit isten adott s melyet, őseinktől örököltünk, egy szóval titeket anyagilag és szellemileg tönkre tenni. Égj* bármelyik magyar pártbeli embernek megválasztása által elismernétek a magyarok minden áron magyarositó, megölő rendsze­rét, s alávetnétek magatokat egy ellenséges s az emberi jogokat láb­bal taposó szövetségnek. Ne higyétek, hogy azok, kik ezelőtt csak kevéssel föllázadtak a trón ellen, megsértették az uralkodó legfelsőbb személyét, hogy most annak őszinte jóakarói volnának, és ha ők most aljas önzésből hízelkednek neki, s ravaszságukkal elámithatják, mi soha sem hien- dünk nekik, mert a farkas változtatja szőrét, de természetét nem. Mennyi nemes büszkeséggel tekinthettek ti erkölcsiségtek s a trón s legfelségesebb császárunk iránti büségtek magaslatáról ezen erkölcs­telen, s a császár és haza iránt hitszegö emberekre, ez emberekre, kik — miként nemzeti vak dühökben magok mondják — még a ha­zát is alárendelik saját magyar érdekeiknek, kik tehát előbb becsü­lik saját lételüket az állam, a haza és az összesnek léteiénél, mig ti annyiszor védtétek s mentettétek meg a hazát és császárt halálos

Next

/
Thumbnails
Contents