Eger - hetilap, 1874
1874-02-05 / 6. szám
XIII. éri folyam. 6. szám. 1874. február 5-én. Előfizetési díj: Bgész évre . Félévre . . Negyedévre . Egy hónapra Egyes síim 5 ft — kr. 2 ft 50 kr. 1 ft 20 kr. — 25 kr.- 12 kr. EGER. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Hirdetésekért: minden 3 hasábzott péti: sorhely után 6, bélyegadó tejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy péti* sorhelyért 15 kr fizettetik Kiadó-hivatal t a lyceumi nyomda, k lefizetéseket elfogad : a szerkesztőség ( Széchenyi-utca 84. sz.) Jen t s c h Q* könyvkereskedése s minden k. postákéval a Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt. 30 kr. Vidéki hirdetéseket elfogad Mosse R. Bécsben. Hol a türelem határa ? i. Elitélte a nemzetgyűlés, elitélte a magyar nemzet egyetemes többsége, azon áskálódó törekvéseket, melyeket a kiilönfajú nemzetiségek közöl, az o 1 á h , és r á c fajok kolomposai évek óta, hazánk integritása ellen, időközönként meg-megújuló támadásokkal intéznek. Most pedig az esküdtek vannak hivatva Ítéletet mondani egy ily nemzetiségi kolompos eljárása felett, ki bűnös merényletét a rágalomtól kezdve, a fenyegetésekig fokozván, megtagadja nemcsak alkotmányos életűnk jogosultságát, hanem böszült uszításaival mintegy halál-tusára izgatja a velünk testvérileg élő, s egyenjogú fajrokonait, ezred-éves nemzeti lételünk, fajunk, és alkotmányunk ellen. Ki ne emlékeznék vissza a 48-ki szomorú belháborúra, és elkeseredett faj-küzdelemre, melynek sebei egy évszázadig sem lesznek képesek behegedni? Ki ne gondolna borzalommal vissza, — az Erdélyben és a határőrvidéken, Bács,- Tetnes,- Torontálban feldúlt békés magyar falvak füstölgő romjaira s a barbár módon legyilkolt és kiirtott, számtalan magyar családra? Mindnyájunk élénk emlékében vannak ezen iszonyatos képek; hiszen Eger és Heves lelkes fiai szintén ott küzdöttek Bánát síkjain és Erdély bércei között azért, hogy nemzeti létünket megoltalmazhassák, s az ellenséges fajok ellenünk célba vett kiirtási törekvéseit meghiúsíthassák. Nagyon jól emlékünkbe vaunak vésve a történet ezen gyászlapjai, és jól emlékezünk rá, hogy akkor is az uralkodó nevének és személyének bűnös felhasználásával, annak aegise alatt indultak mega bujtogatások, hogy tűrhetetlen zsarnokságot hánytak szemünkre azok, kiket ép akkor egyenjogositottunk magunkkal; hogy elnyomatást hangoztattak, kiknek szót és ülést mutattunk a törvényhozó testületben, kik gyilkot köszörültek ránk akkor, midőn mi az ö jólétöket állapítottuk meg. Most ismét hangzik a kárkozatos lázitás; ismét kezdik hinteni a konkolyt, — s a császár neve alatt bujtogatva megtagadják a magyar király léteiét. Az * Albina“ oláh újság ugyanis, melynek szerkesztője Babes, — vagy mint ö magát oláhositva nevezi: Babesiu, — v o 1 t m a- gyar királyi táblabiró, és jelenleg országgyűlési képviselő, szélső baloldali pár t- ember, egy felhívást tesz közzé lapjában, melyet alább közlünk, és melynek hazánk, lételíink elleni lázitó törekvését mindenki beláthatja, akiben egy szikrányi hazaszeretet honol, s kiből a pártszenvedély az igazság érzetét eddig ki nem ölte. És midőn ezen bűnös merénylet megtorlása végett az államügyész a lázitó Babest, a nemzet sérthetetlen védpaizsa alul, mely öt mint képviselőt fődön, a nemzet-gyűléstől kikéri, a szélső baloldal védelmére kel ezen bűnösnek, s ellene van mind a kiadatásnak, mind a megtorlásnak, s ezáltal a lázitó Babes tecdentiáját mintegy magáéváteszi,és ahasonlónemzetellenes törekvéseket,melyek hazánk megdöntésére, és nemzetünk kiirtására irányozvák — mintegy san- ctionálja. Nem reflectálnánk a szélső baloldal ezen botrányos eljárására, mert szokva vagyunk hasonló tetteihez, melyekkel vakult pártszen- vedélyökben képesek bármi szövetség elfogadására; hanem kényszerítve vagyunk erre azon okból, mert országgyül si képviselőnk, vá rosunk küldötte szintén ezen párt sorai között ül, — s mig a kormány és a parlament többségének minden reform-törekvései között élő tiltakozást képez, azalatt a bujtogatók, és lázitók, kik a föld színéről nemzetünket eltörölni készülnek, oltalmat és pártfogást találnak nála. Ezen eljárása magyarázatot kiván, annál is inkább, mert becsületes lelkében nem kételkelkedünk, d e politikai botlását nem akarjuk tűrni akkor, midőn ily botlás elhallgaiása bűn és hazaárulás. Tehát lássuk Babesiu ur szélső baloldali képviselő lázitó kiáltványát, hogy tárgyilagosan Ítélhessünk azon kérdés felett: megérdemli e oly oly képviselő a tovább i bizalmat, ki ily nemzetellenes törekvésekbe hallgatag bele egyezik. A kiáltvány, mely a határ-örvi- déki oláhokhoz van intézve, következő: „Gyors léptekkel közéig az óra, testvéreim, melyben hivatva vagytok nyilatkozni azon állástok tekintetében, melybe mai gazdauraink juttattak titeket anélkül, hogy megkérdettek volna. Ez óra egy ünnepélyes és nagyjelentőségű pillanat éltetekben, sőt épen határozó jövötökre nézve. Mert ez órában kell nyilatkoznotok, hogy meg akartok e ti hajolni a mai magyar kormány előtt, sőt céljainak elérésében segíteni az ország megmagyarositásában s eként leakar- tok-e mondani jogaitok és saját érdekeitek védelméről! vagy meg akarjátok menteni a nemzeti becsületet, az emberi méltóságot, erélyesen tiltakozván a magyar erőszak ellen, s küzdvén jövötökért,, emberi jogaitokért, melyeket Isten adott nektek , polgári jogaitokért, melyeket a mi legfelségesebb jó császárunk s az ö dicső elődei adtak nektek ? Nem mindennapi dolog, testvérek, a képviselő-választás, mely előttetek áll; e választás, egy korszaki tény s az egész ország rátok tekint. Lehet különböző véleménytök egy vagy más ügyben, de egy tekintetben minden végvidéki románná k ugyanazon bite és meggyőződése leend azon tekintetben 1. hogy soha és semmikép azon nép, mely a trónnak és császárnak hive s hódolója, nem teheti, nem szabad, hogy az 1848-iki lázangó kkal szövetkezzék. Soha és semmikép sem fogjátok bizalmatokat adni a magyarositó párt valamely hívének, mely etlensége minden nem magyar nép, különösen pedig a románnak, s ellensége még a legfelségesebb uralkodónak is. A magyarok pártja, semmit el nem fog mulasztani, semmi ármányt, semmi megvesztegetést és ámítást, legyen az pénzzel vagy Ígéretekkel: hogy titeket, honfiakat, az uralkodó híveit legnagyobb részt lázangók, pokoliak és renegátokböl alkotott pártjukba vonjanak, s akiknek céljok titeket eszközül felhasználni saját céljaik elérésére, megfosztani titeket nyelvetektől, mit isten adott s melyet, őseinktől örököltünk, egy szóval titeket anyagilag és szellemileg tönkre tenni. Égj* bármelyik magyar pártbeli embernek megválasztása által elismernétek a magyarok minden áron magyarositó, megölő rendszerét, s alávetnétek magatokat egy ellenséges s az emberi jogokat lábbal taposó szövetségnek. Ne higyétek, hogy azok, kik ezelőtt csak kevéssel föllázadtak a trón ellen, megsértették az uralkodó legfelsőbb személyét, hogy most annak őszinte jóakarói volnának, és ha ők most aljas önzésből hízelkednek neki, s ravaszságukkal elámithatják, mi soha sem hien- dünk nekik, mert a farkas változtatja szőrét, de természetét nem. Mennyi nemes büszkeséggel tekinthettek ti erkölcsiségtek s a trón s legfelségesebb császárunk iránti büségtek magaslatáról ezen erkölcstelen, s a császár és haza iránt hitszegö emberekre, ez emberekre, kik — miként nemzeti vak dühökben magok mondják — még a hazát is alárendelik saját magyar érdekeiknek, kik tehát előbb becsülik saját lételüket az állam, a haza és az összesnek léteiénél, mig ti annyiszor védtétek s mentettétek meg a hazát és császárt halálos
