Eger - hetilap, 1874
1874-12-17 / 51. szám
402 munkásnál : tehát a gazdaság jövedelmezősége, tiszta jövedelme nagyrészt a munkás-viszonyoktól függ., Ebner Sándor, gazdatiszt. A család körében. (Hogyan kell az anyáknak beteg gyermekeik körül eljárni, s kivá- natos-e, hogy az anyák a gyermekgyógyászat főbb alapvonalait ismerjék ?) Dr. Kösztler Józsefiül. (Folytatás.) A kóralkati bántalmak között lényeges szerepet játszik a nem ok nélkül annyira rettegett tüdőgümökór (Tuberculosis). Ezen betegség, mely egyike a legelterjedettebbeknek, végkövetkezményeinél fogva a legveszélyesebbek közé tartozik, mert ha ez már kifejlődött s az egyes szervekben magát localisálta, úgy pusztító és romboló befolyását mi sem képes többé föltartóztatni! A gtimö kór elterjedt minőségét legjobban bizonyítja azon statistikai tény, hogy az emberiségnek majd egy ötöd része esik ezen baj áldozatáéi; sőt még a melegvérű állatoknál, mint a majmok és a macskafajnál sem ritka ezen kór jelentkezése. Gyermekeknél inkább csak mint kórhajlam és ekkor is a vérszegénység és görvélykór utókövetkezménye gyanánt nyilvánul, mely ellen ideje korán kell a szükséges óvintézkedéseket megtenni, nehogy a baj teljes kifejlődése korszakában minden törekvés céltalan, minden erömegfeszités hiábavaló legyen. Ez okból igen fontos befolyást gyakorol ezen iszonyú baj elhárítására, a kórhajlam kellő időben fölismerése ; miért is ezt, valamint az abból kifejlődő kórt magát, fontosságánál fogva, behatóbban szándékozunk ismertetni. A tüdőgümökór, mely tüdősorvadás, aszkór, hektika, száraz- betegség nevezete alatt általánosan ismert betegség, s leginkább a veleszületett, vagy elsajátított, főleg pedig elhanyagolt vérszegénység és görvélykór szüleménye, általában két alakban lép föl, melyek közöl az egyik heveny-lefolyású, s rendesen galoppirozó hektika név alatt ismeretes; a másik lassúbb lefolyású s ez a tulajdonképeni tüdő vész, vagy sorvadás. A gümőkór minden időben kiváló figyelem . tárgyát képezte az orvostani bnvárlat- nak s a górcsövi kórszövettan újabb fölfedezései e téren is kitűnő eredményeket létesítettek. Különösen Laennec, Skoda, Rokitansky, Wirchow, a legújabb időben Schultze, Buhl és Ri ndfl ei seh voltak azok, kik a tüdőgümökór eredete, kifejlődése és lefolyását illető észleleteik által maguknak maradandó emléket biztosítottak. Az orvosi világban a gümő eredetét illetőleg két különböző vélemény uralkodik. Az egyik — melynek Rokitansky hírneves bécsi bonctanár volt megalapítója — a gümőt egy a tüdő fölszinén levő folyadékból mint új, eredeti terméket (új képletet) hiszi létesülni; ez kezdetben gombostlihegy nagyságú, apró, gömbölyű, áttetsző és kevéssé kemény állományú testecsek alakjában lép föl, szinc sárga vagy szürke. Ezen testecsek idővel csomókká változnak, megnagyobbodnak, nagyságuk néha galamb- tojásnyi lehet; állományuk puha, szinök fehérsárga. Ha ezen csomók a tüdőben elterjednek és ellágyulnak, akkor a tüdő minden rétege át lehet a gümő által hatva, és beáll az úgynevezett gümős beszürömkodés vagy tüdőgümökór. A giimök által a tüdő légjáratai betömülnek s ez által a tüdő- állomány nyomást szenved és összezsugorodik. Ha azonban a gümő ellágyul, ez által sajátszerü anyag képződik, mely gennyes fölbomlásnak indulhat. Ezen genny a tiidörostokat mortificálja, elöli, és ez által több ily apró gümős gócz összefolyását okozva, gennyes üreget, más szóval tüdöfekélyt hoz létre. Ezen utóbbi azon kórállapot, mely orvosilag a tlidövész (Phtisis) jellegével bir. A másik vélemény, melyet először Rein hard, utána pedig Buhl állított föl, a legújabb idő szüleménye. Ezen vélemény pártolói, a gümő keletkezését következőleg hiszik létrejönni. A tüdők a légcső kisebb-nagyobb elágazásaiból állanak, mellyek közöl a nagyobbak hörgőknek (Brouchus); a kisebbek hörgöcsöknek (Brouchiolus), a legvégsők pádig tüdöhólyagcsáknak (Alveolus) neveztetnek. Ezen legutóbb nevezett hólyagcsákban, előrement hu- rutos bántalmak következtében hámsejt — tömörülések képződnek, melyek a légutakat elzárják, a szomszédos szövetvidékeket izgatják s lobo3 állapotba helyezik. Egy ily vidék gócznak neveztetik s innen a tüdő többi részei is ily tömörülésekkel láttatnak el. Ezen tömörülések képviselik szürke a gümős beszürömködést, mely a már leirt módon válik gümökórrá vagy tlidövészé. Az ily módon létrejött gümőkór, hörgtüdőlobnak vagy sajtos idült tüdölobnak is neveztetik s kórjelileg a gümőkórral azonos. Ha a gümökóros anyag a vérbe jut, úgy általános giimösödés állhat be, melynek folytán a tüdő, máj, lépben, a belek- és vesékben, főleg azonban az agyban gümős lerakodások jönnek létre, melyek heveny, agylob, vagy hagymáz tünetei között rohamosan balált idéznek elő. A góczok kevésbbé heves fölbomlása képezi az úgynevezett heveny- gümökórt (galoppirende Schwindsucht), mely sorvasztó láz kiséreA T Á R G A. Beszélsz. . . Beszélsz, és rózsás tűzben ég Bájos, halvány kedves arcod. — Én hallgatva nézem ezt a Piros ajkat, kedves arcot. Szivem lelkem ajkadon függ . . . Szavadat mégsem értem én. — Ha ez ajk nem szólna, hanem . . . Akkor------akkor majd érteném ! 0 ! te szeszélyes kis dämon Gondolatimat jól látod. . . S csak mosolygsz és tovább téped A levelet, a virágot. Kürthy Jenő. A kántor. Abraham a Sanda Clara, valódi nevén M e- gerle U 1 r i k, egyike volt a XVII. század legeredelibb, legnevezetesebb férfiainak. Született 1742-ben, Moskirch melletti Krähenheimstetten faluban. Az 1660-ik évben a mezítlábas augustinusok szerzetébe lépvén, e szerzet bécsi zárdájában végezte tanulmányait. Később, mint fölszentelt szerzetes, Bajorország egyik városában, majd Grácban tartózkodván, mint hitszónok csakhamar nagy hírnévre tőn szert, minek folytán 1689-ben, mint császári udvari hitszónok Bécsbe hivatott meg. Szerzete 1689 ik évben főnökévé választotta, s mint ilyen, példányszerü élete, s ama rendithetlen em- berszeretete által, melyet az 1670 ben dühöngött dögvész alkalmával szenvedő, haldokló embertársai körül tanúsított, valamint remek egyházi beszédei s iratai által kivott köztiszteletés szeretetben hunyt el 1709-iki dec. 1-én. Müvei, mint szellemdus, ritka eredeti irót, mint született népszónokot tüntetik öt fel, s mély emberismeretéről, valamint az emberi élet viszonyaiban gazdag gyakorlati tapasztalatairól tanúskodnak. Egyházi beszédeit átható igazságérzet, tántorithatlan szabadelvüség, éles ész, találó éle, sőt nem ritkán nyers, maró gu- nyor jellemzik. Előadása képletes, tüzes, tréfás, olykor egészabohóg- kodásig. Szereti a szójátékot, miközben gyakran alkalmazza a bécsi nép burlesk szó-élceit. Már müveinek címei is elárulják szerzőjük humoros, tréfás kedületét, minők péld. „Judás a fő-fő gazkópé.“ „Gack, gack, gack, egy tojás, hogyan foly a t..i bucsujárás-“ „Osztrák deo gratias.“ „Üdvösséges csiri csári“ (Heilsames Ge- mischgemasch.) „Apostoli árú-cikkekkel tölt szellemi raktár“ stb. Utolsó müve, melyet haldokló ágyán készített sajtó alá: „Tele pince, melyben némely szomjas lelkek egynémely szellemi áldomással üdíthetik föl magokat.“ — Ismertetésül ime itt közlünk tőle egy rövid iratot a kántorokról. „A zene és a zenészek különösképen kedvesek a mindenható úristen előtt. Kellemes vala Mózesnek, és az egész Izrael népének éneke, miután a vörös tengeren átlábaltak, mikoron is — mint a ra- binusok erősen állítják — még a szopós éskét-három hetes gyermekek is, csudálatosképen, együtt énekelték velők az egész dallamot (Exod. 25.). Kellemes vala Débora és Barac éneke, minekutána Sisara, a kánai hadvezér fölött fényes győzelmet nyerőnek vala. (Jud. 3.). Kellemes vala éneke Annáé és Helcauae kedves szüléknek, midőn fiók, Sámuel, megszületők (Kir. k. 2.). Kellemes vala 1
