Eger - hetilap, 1874
1874-12-10 / 50. szám
XIII. év-folyam. 50. szám. 1874. december 10-én. Előfizetési dij: Egész évre Félévre Negyedévre . Egy hénapra Egyes szám 5 í't kr. 2 ft 5« kr. 1 ft íll kr. — 45 kr. — 12 kr. Hirdetésekért: minden 3 hasábzott petit sorhely után 6, bólyegadó tejében minden hirdetéstől 30, nyilttórben egy petit sor helyért 15 kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadóhivatal: a iycenmt nyomda. Előfizetéseket elfogad: a szerkeszt tiség (Széckenyi-utca 84. sz.) és Szolcsányi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden k. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt. 30 kr. Előfizetési fölhívás! Tisztelettel kérjük lapunk t. közönségét előfizetéseik ideje-ko- rán való megújítására, nehogy a lap elküldésében íönakadás történjék. Előfizetési föltételek: Egész évre ... 5 frt. Félévre . . . 2 „ 50 kr. Évnegyedre . . 1 „ 30 „ Egy hóra . . . — 45 „ Az előfizetési pénzek — legalkalmasabban posta-utalvány utján — kiadó hivatalunkba küldendők. Az „Eger“ kiadó-liivatala (érs. lyc.- nyomd.-i.) Városaink állása törvényhatósági szempontból. Ama thernát vették már megvitatás tárgyául többen, bogy miképen kellene különösen szabad királyi városainkat a megyékkel szemben, úgy a közigazgatás, mint az autocomia érdekében szervezni. Valaki e tárgyban azon nézetét fejezi ki, hogy nemzetünk zömét a polgári elemnek keli képezni, s a polgári elemnek a megyei gentry-vel mind szorosabban egybe kell olvadnia. Döntsünk le tehát bátran egy sereg privilégiumot, állítsunk helyükbe uj oltárokat: teremtsünk bözszellemet, igazi községi és igazi municipális életet, s az utóbbinak alapjaul a nagy községeket: a városokat vegyük, hogy ekkép ezek, mint a forga'om és értelmiség leendő gytílpontjai, a közigazgatásnak, vagyis a megyéknek központjaivá váljanak, s minden város a maga területével és községeivel a megyék helyébe lépve, képezzen egy igazi municipihmot. A megyék területi kikerekitésének épen szőnyegen lévő munkálatánál, mint mely a rendezés kérdi sét egészen uj, s még eddig megnem került oldalról világítja meg, — eme nézetet, méltó, hogy mi is közelebbi elemzés alá vegyük, minthogy annak alkalmazása ránk, megyei lakosokra nézve, valamint politikailag, úgy társadalmilag sem kevé8bbé fontos, mint a városiakra. Nekünk úgy láti-zik, hogy kik az állam-gépezet mozgató fac- torává a polgári elemet óhajtják tenni, azok szemei előtt leginkább a francia bourgeoisie, a liers-élet lebeg, hol a nemzeti hagyományoknak s históriai emlékeknek, már egy százada, hogy nincs jelentőségük, de ahol polgári kiképzett elem, nemzeti szellemben megiz- mosult községek és városok, több mint egy század óta léteznek s virágzanak. Mi ily kedvező situatioval nem dicsekedhetünk; mert nálunk polgári rend, oly politikai értelemben, mint azt Franciaországban, vagy másutt veszik, még nem is létezik, s a mi van is, nem nemzeti. Továbbá pedig: községi életünk oly primitiv állapotban van, hogy az ország némely vidékén tiz-husz falu-községet is be kell járnunk, mig egy olvasni tudó egyénre találunk. Már pedig oly szervekre bizni az állam közigazgatását, — s az aulonom jogoknál fogva közvetve az ország kormányát is — mely nem nemzeti, — s nem kiképzett s használható, — nem kevesebb a társadalmi öngyilkosságnál. Nem osztozhatunk tehát azon számosak nézeteiben s érveiben már ez oknál fogva sem, s helyesebbnek tartjuk mind kiindulási pontjára, mind céljaira azon tervezetet, melyről a megyék területi kikerekitéséröl szoló cikkeinkben is emlékezénk, melyek szerint, hogy a megy ék pezsgőbb életet nyerhessenek, s a közigazgatás is egyszerűbb, gyorsabb és egyöntetűbb legyen: a városoknak kell inkább azokba olvadniok, vagy is szükebb korlátok közé szorit- tatniok. S aztán nem szabad felednünk : hogy az intézményeket szükség mindenkor s mindenütt ugyanazon alapokra fektetnünk, melyek a haza alkotmányának súlypontját képezik, a mit legfőbb érdekeink is követelnek. Hazánk alkotmányának súlypontja már első eredeténél is a földbirtok, a földmivelés volt, és bármily hódításokat tegyen is mellettünk és körültünk a világ industrialismusa, mi még ma is csak szántóvetö nemzet vagyunk s az maradunk még igen sokáig. Magyarország sajátságos állapota tehát kérlelhetlentil megkívánja, hogy benne a földbirtok és. a földmivelö magyar gentry érdeke túlnyomó legyen; mert Magyarország alkotmánya territoralis; mert a közkormányzat terhei, sőt az egész állam föntartása, leginkább a földbirtokra nehezül. Nem a gög és kizáró uralkodási vágy eszméi tevék a földbirtokot oly tiszteletessé, hanem ez onnan származott, mert elődeink is emez ősi territoriális alkotmányban találtak egyedüli biztosítékot a centralisaíio ellen, mely másutt nemzetiséget és szabadságot egyaránt megölt. Aki egyébiránt mélyebben gondolkodik ezen fontos tárgyról, az belátja azt is, hogy tulajdonkép nem csupán a közigazgatás javítása, hanem egyszersmind a hatalomnak egyik osztályról való átruházása is céloztatik itt egy más osztályra, — t. i. Magyarország mostan serdülő iparos osztályára, mely leginkább a városokat s nagy községeket lakja, s melyről meg kell vallani, hogy vagyonosság és értelmiség tekintetében nagy méltatást igényelhet. Mi nem tagadjuk ezen osztály értelmiségét s érdemeit, nem irigyeljük vagyo- cosságát; hanem szomorú dolognak tartanok, ha a politikai megif- jedás eme századában, midőn minden társadalmi bajaink az osztályérdekek túlbecsüléséből származnak, mi egy bizonyos osztály uralkodásától csak azért szabadhatnánk föl, hogy egy másik, s tölünk még ma épen idegennek igája alá jussunk. Ha ez lenne reformtörekvéseinknek végeredménye, ez nagy müve felvilágosult századunknak, mi előre is megtagadjuk tőlük tiszteletünk tömjénét, s óvást teszünk ily lesújtó catastrófa tervezői ellen. Ha az 1848-iki mü erős lábra állitá a társadalmat, nekünk most feladatunk valóban erős lábra állitni az államot. E föladatot mi nem kicsiny éljük. Mi az országot élénk s egyetemes politikai életre akarjuk ébreszteni; éreztetni a közvéleméuynyel saját erejét; teremteni egy dicséretes democratiát, mely képes magát saját fényével megderiteni, megtartani önállóságát, megőrizni és fejleszteni nemzetiségünket, egyensúlyt alkotni a gazdagság és szegénység közt, összeolvasztani az aristocratiát és polgárságot, a népnek, a vallásnak, a családnak és vagyonnak lealázása nélkül ; mi;Magyar- országot saját közigazgatási s autonom területe: illetőleg megyéi által oly állapotra akarjuk juttatni, melyben a nemzet egysége megszilárdulhasson, a haza önmagát kormányozhassa, — de hatóságai soha ne válhassanak a kortesbotok uralma vagy a rőf és mérő. serpenyő harcainak cirkusaivá s önző osztályérdekek színköreivé Lörinczfy János. Tárgy-jegyzéke az 1874 évi december hó 14-ik s következő napjain tartandó rendes évnegyedes közgyűlésben felveendő tigyöaraboknak. 1. Alispán, a számonkérö szék, az árvaszék, a főpénztárnok, a főmérnökök jelentése.
