Eger - hetilap, 1874
1874-12-03 / 49. szám
387 zet. Ezeknek könnyeit letörölni, ezeknek nyomorán enyhíteni, lenne feladaia azon nemes női kebleknek, melyek annyi számtalan köny- _nyüt leszántottak már! Hiszen ha kedves és örömteljes az özvegyek, árvák és elaggott öregek szenvedéseit enyhíteni; nem mii- liószor hálásabb-e egész nemzedékekre kihatni, egész generatiók egészségi állapotának kedvezővé tételére közreműködni ? Csekély áldozatkézséggel mennyi nyomort lehetne enyhíteni! Itt egy kis húst, ott egy melegebb ruhácskát; itt egy kis gyógyszert, ott egy kis tűzre valót mily könnyű szerrel lehetne elosztani! Tudjuk jól, hogy városunkban nagy számban vannak azon kegyes jóltevők, kik titokban a nyomorgók sorsát enyhíteni törekednek ; de mint mindenütt, úgy itt is a szerényebb rendesen kimarad és az érdemetle- nebb részesül jutalomban. Városunk hölgyei, kik úgy is lelkesedetten karolták már fel a szegény árvák ügyét; lennnének szerintem első sorban hivatvák a házi szegényék gyermekeinek szánandó sorsán, egy egyesületbe összeadva — segíteni. A görvély-kórhoz igen igen közel áll az angolkór (Englische Krankheit), mely gyakran tisztán a görvélykór befolyása következtében jön létre. Ezen betegség abban áll, hogy a csontoknak szilárdságát adó Bók, melyeknek a csontokba le kellene rakodva len- niök; miután a vérből hiányzanak, nem rakodhatnak le. Ennek folytán midőn a gyermek járni kezd, a gyönge esontrendszer a test súlyát nem birhatván el,elgörbül. Ezen baj gyakr«n|veleszületelt,s ilyenkor az egész test ferde irányú leend. Ezen baj következtében az úgynevezett lőcsláb, púposság, medence ferdeség, mely nőknél igen veszélyes következményű lehet — lép föl. Mihelyt az anya észreveszi, hogy gyermekénél az angolkór kezd kifejlődni, azonnal orvosi segélyt vegyen igénybe;mert a halogatás által gyermeke sorvasztó láz vagy vizkór áldozata leend. Valamint a görvély — úgy az angolkórnál is az étrend szigorú — minden tésztanemünek teljes kizárásával, hús, tej, tojás és főzelék legyen. (Folyt, köv.) Városi ügyek. Eger városa részéről 1874 november 29-én tartott képviselői ülésben következő ügyek tárgyaltattak. Elnöklő polgármester felhívja a közgyűlést, hogy miután tudomása szerint az üresedésben lévő egri rom. kath. lelkészi hivatal, illetékes egyházmegye-hatósága által, legközelébb betöltetni fog; — nem volna-e hajlandó a közgyűlés a pályázók valamelyike mellett érsek ő mméltóságánál kérelmezni ? Határoztatott: miként a közgyűlés ez alkalommal ez ügyben kérelmezni nem fog. Ugyancsak elnöklő polgármester előterjeszti, tartani lehet attól, hogy a minden oldalról fenyegető Ínség városunkat is megkeresni fogja, nehogy tehát készületlen találjon, felhívja a testületet egy bizottság megalakítására, mely bizottság feladatáúl tűzetnék ki, azon módozatok megállapitasa, melyek szerint a bekövetkezendő ínségen segíteni, s azt elviselhetővé tenni lehessen. Az elnöki előterjesztés elfogadtatik, s annak alapján bizottsági tagokúi, Tavasy Antal polgármester elnöklete alatt, Fttlöp József, Babies István, Francz Alajos, Mosóczy János, Dauilovics Pál, Pánthy Endre, Ku- bik Endre, Nánásy Ignác, Burik István, Kapácsy Dezső, Derszib Rudolf, Hajnal Bernát, Kelemen Ignác, Visontai Ignác képviselők, Dusárdy József főjegyző s a városi tanács tagjai megválasztatnak, s egyidejűleg felhivatnak, miként az Ínség ügyében követendő eljárásra vonatkozó javaslatukat 8 nap alatt a testületnek mutatsák be. Felolvastatott Dr. Albert Ferenc kir. tanfelügyelőnek f. évi 804 számú megkereső levele egy felsőbb nép- vagy polgári iskola felállítása iránt, — kapcsán ez ügyben hozott 3371—74 számú képv. határozatnak vélemény adás végett a községi iskolaszéknek kiadatik. Felolvastatott Jauosik János és érdektársai kérelme Preszler Márton szeszgyárából kifolyó rondaságok megszüntetése iránt. Helyszíni szemle, s véleményadás végett, ez ügyre vonatkozó előzményi iratokkal együtt a szépészeti bizottságnak kiadatik. Végül Pók Károly és Gál István makiári külváros Il-ik negyedbeli lakosok építkezéséhez szükséglet dö 4 öl terület, öle 3 ttjával — szépészeti tekintetből, — az illetőknek átengedtetik. Egyleti élet. Az egri kath. legényegylet védnöksége által f. évi nov. 22-én tartott közgyűlés jegyzőkönyve. A múlt ülés jegyzőkönyvének felolvasása és hitelesitése, valamint az egylet beléletét illető több ügy elintézése után elnök nt. Sivampel József úr felemlítve, hegy — miként az a véd — Hát azutáng szeretyitek egymást nagyon? — Szerettylik ám! — No hát fogjatok kezet, váccsatok gyüröt, oszteeg csókoly- lyátok me egymást, mer hát mostantú fogvást jegyesek vattok ! ...........Bera fütyöreezve meen a nyájho. H ona me neki ült a fonásnak, oszteeg eedes szüleeje na csu. dákozására meeg danótta is, hogy: A rováson ne gyöjj hozzám, Mert haragszik rád az anyám. Kutyáá szokott reest csinányi. Legeeny szokott lyánho járnyi. me-me hogy : Kiöntött a Tárná vizi messzire, De azér ám nem gyöhet az el ide. Ha ee-gyön is, nem árt nekem az árja. . . Galambomnak mer én leszek az párja. Másnap csakugyan ee-ment Nagytelkes Jőzsep is, me Kovács Jőzsep is a paroklyára hirdeteöt iratnyi. — Mi járatba gyöttek kiedeek ? keergyi az plébános. — Hát keerem aássan Gazsi fijam eevette a Jőzsep nász'ram Ilonáját, észt akarnánk megiratnyi, oszteeg hónap kihirdetnyi. — Joóvan, joo! Csak mennyetek Isten hirivee, máj kihir- dettyük. Vesárnap oszteeg peregyikácio utáng ee-kezgyi a fő úr, hogy „a anyaszentegyház menyekzöt hirdet“. . . épenseegvel 12 párt hirdetett eccerre. Ahogy úgy ee-nevezett mán vagy 5 párt, aszongya, hogy : „kösseegtinkbe lakos becsületes ifiú legeeny Juhász Bera veszi magának házas társú kösseegtinkbö Kovács Jözsepnakha- jadony lyányát Ilonát.“ Az templomba egymás mellett ült Nagytelkes Jőzsep, me Kovács Jőzsep. Ahogy észt me hallották, rá neeztek egymásra, nem szóttak e szoót se, de akkoó törteent me rajtok először az a dolog, hogy evangeliomra nem aáttak fee, úrfee-mutatáskor me asz hitteek, hogy beharangoznak. Szenmise útáng szalad fee Kovács Jőzsep a paroklyára: — Fő uram! natteevedees törteent! iszen az én Ilona leányo- mot nem joó teccet kihirdetnyi! — Dehogy nem! [ne búsojjon kied e mián! a kied lyánya ten- napelöttti fogvást Juhász Bera jegyesi. Itt nálam vátottak gyürőt. — A nem lehet! — Mán pegyig me vótt! — Ha úgy van is, abboó semmi se lesz! inkább me-fojtom azt a cafrát, minhogy annak a kúdúsnak aggyam ! — Hogy kied mit csinaá, az a kied gongya, de ennek meegis me keek lennyi. — No iszen máj me'lássuk! De tóm, hogy eelö-eeletembe nem stityi az een lyányom egy kúdúsnak a kenyeret. Evvel Kovács Jőzsep haza szaladt, a hun eesö doog vótt ee- vedernyi Ilonát a háztú. Een attam kovárteelyt a istenattának. . . . Gyött a másik vesárnap. De bion megest csak kibirdetteek Ilonát a Bélával. Az öreg megest fee ment a paroklyára, könyörgött, hogy letalább harmaccor ne hirdesseek ; hanem hát megest csak annyit nyert, hogy semmit se nyert. Az pelebános meeg me is szíttá, hogy ojjbá tartya alyánt, mint az ökröt, akit odad, oszteeg me-se keergyi, akar-ee vagy nem. Harmaccor is kihirdetteek a keet szereteőt. Templom utáng szomorún meen be Jőzsep gazda a papho. — Hát föúr, csakugyan me keék mán ennek lennyi ? — Me bion, mint a egy halár nak ! Azee hát ne is mókáfzeek kied, hanem szeresse az lyányát is, me-me Berát is. Azee, hogy szege eny ember gyereki, eehet az a dooga utáng. Oszteeg lássa kied, nem kied mén feerhö, hanem az lyány, hát mán csak dukál, hogy eő válaszsza me az urát. — De hát hogy is lesz a me ? Iszen mióta ez az fain me-van,
