Eger - hetilap, 1874
1874-01-29 / 5. szám
35 96—80 éves. Erőszakos haláleset: 2 fi. Baleset következtében meghalt 4 fi, 1 nő í= 5. A halálozás e megdöbbentő számának (1792J előidézésében főbb tényezők voltak : a tüdö-gyuladás, hagymáz, váltóláz, szélhü- dés, és egy hosszú sora az emésztő szervi kóroknak. Különösen a gyermekeknél: vörheny, torokgyík, és vérszegénység. A gyermekeknél előfordult halálozások jelentékeny számának (703) legnagyobb része az alsóbb néposztályok körébe esik. Ezek többnyire az anyagi szívtelenség és gondatlanság szomorú áldozatai, kik nemcsak minden ápolást nélkülöznek, de jobbrészt mákfözet által elsorvasztva estek martalékul a kora halálnak. Az 1 873-iki tavasz kezdetével a himlő lépett fel városunkban járványosán, » az év folytában a tinemböl 114, a nőnemből 111, s igy összesen 225 egyént ejtett áldozatául. Az orvosi vizsgálat méltó megütközéssel con.-tatálta, hogy a himlőben elhalt eme 225 egyén közöl, — mely összeghez a legnagyobb contingenst ismét az alsóbb néposztály gyermekei szolgáltatták, — egyetlen egy sem volt beoltva! S ez ép oly szomorú, mint aggasztó jelenség megint csak népünk müveletlenségének, s főleg az ebből származó ama megfogbatlanul roszakaratu hanyagságának s ellenszenvének kifolyása, mely még e szembetűnő példán sem okulva, gondatlan könnyelműséggel, sőt vakmerő makacssággal szegül ellene a városi hatóság által a himlő-oltás ügyében kiadott szigorú rendszabályoknak. A himlő járványhoz, az 1873 ik évi május hó elejétől kezdve a chlolera-járvány társult, mely 462 áldozatot ragadván magával, szept. hó 21-én hagyott fel végkép városunkban rettegett pusztításaival; s habár e járvány súlya is kiválóbb mértékben a földműves osztályt érte: e gyászos körülmény mégis alig törte meg valameny- nyire népünknél a gyógykezelés iránti csökönyös elfogultságát, előítéletét s ellenszenvét. Pedig, hogy az orvosi tanácsokhoz való alkalmazkodás, mily hathatós óvszer volt a cholerajárvány ellen, kitűnik a járványáldozatok áttekintéséből, mely szerint azok között a művelt osztályból alig néhány, s ezek is világosan kimutatható vigyázatlanság okaiból lőnek a járvány áldozatai. Ezek közt vagyon boldogult elődöm, Bar t ha Endre, városunk hálás emlékű főorvosa, ki ügybuzgalma által elragadtatva, veszélyben látván ama szegény osztályt, melynek vigasztalására nemes szivével életét szentelte túlfeszített szorgalommal sietett annak segélyére, mig a különben is gyakran gyengélkedő test összetört a nagy munka súlya alatt, s elesett mint jó katona ki a csatasikon végzi be pályáját. Mellette nyugszik a kttzdtéren Eger ifjúságának egyik legszebb virága, Sir János orMegszólitom. Nem felel. Kérek tőle gajagaját. Oda sem néz neki. Végre is ott hagyom a kis duzzogót, s a cselédtől tudom meg, hogy a kisasszony haragszik, mert a nasságos asszonya bálba ment. Úgy ? Tehát Louise bál ! De már abba elmegyünk! „Senki sem lesz. Nem fogja 12 pár táncolni a franciát. Tavai is úgy volt. Nem ér semmit!“ Ezt mondják az utcán, ezt kiabálják be az ablakon, s Ilona roppant tusakodá-ban vau önmagával, hogy menjen e? ne menjen-e? Mélyen gondolkozik e nagy thémán. Körülötte különféle ruhák; asztalán mindenféle virágok. — Mit tegyen? Végre is döntsön a sors. Az asztalán heverő virágok között ott vau egy csomó kamilla. Csöndesen kihúz egyet eme kis virágok közül, s leveleit tépdelve lassan, halkan dönti el mai estéje sorsát. „Menjek, ne menjek... menjek, n em en jek.menjek.“És végre is a kis virág jól tanácsolt. Hona ott repül sárga ruhájában, fején a bálából felfűzött „élek-halok“ virággal, g nem fogja megbánni eljövetelét; mert valóban jól mulat. Tehát már benne vagyunk a bálban. Keresem a kedélyes házi asszony erélyes arcát, és antik ékszereit. Sehol sem látom. Az al tér ego válaszolja, hogy bizony az beteg ; de egyszersmind sugárzó arccal mutatja a gyönyörű társaságot, mely a k ép es árvák javára és saját hasznára itt összegyűlt. Hanem emberségemre mondom, gyönyörű bál volt ez a Lou- ise-bál! ízletes, egyszerű toiiettek,szebbnél szebb lányok és asszonyok, jó kedv, fesztelenség, derék rendezés, —szóval minden kívánni való megvolt e bálban. A régibb ösmerősök közül sokan ott voltak. Palmira királynéja gyönyörű toillettjével, mely szebb volt mint a sárga ■— erősen trónolt, s nem akarta az egyeduralmat megosztani még nővérével sem, ki pedig a szépségben vetélytársa. A bárom Grátiák fehér ruháikban, sokkal jobban néztek ki, vos-növendék, ki látva embertársaina k veszélyét, leszakitá magát jó édes anyjának kebeléről, s távol vidék vigasztaló angyalanl sietett, hol egyheti túlbuzgó működése után a cholera által megtámadtatva, mint megtört virág tért vissza az édes anyai kebelre, hol pár óra alatt végkép elhervadt. Szomorú egészségi története ez városunknak 1873-ról, mértből a halálesetek szama 1792, ott többszörözöttnek kell lennie a betegü- lési létszámnak. Ha a két járvány összes áldozatai számát 687-et tekintjük, úgy találjuk, hogy egyéb kórokra még 1105 halálozás esik, mind nesetre oly roppant szám, minőt a halálozási naplókbau, 1831- et kivéve, mikor 1280 egyén balt el, félszázadon átegyetsem találunk. A szülöttek összes számát, 979-e$ a halálozási összes számból 1792-ből levonva, a veszteség 813, melyet lakosságunk 19,150 létszámából levonva városunk lélekszáma 18337 et tenne ki. dr. Danilovich Pál főorvos. Megyei élet. Heves és K.-Szolnok t. e. vármegyék 1873. dec. 17-én Kubinyi Rudolf főispán elnöklete alatt tartott rendes bizottsági közgyűlésén folytatólag következő ügyek tárgyaltattak: Olvastatotta m. k. közmunka és közlekedési ministernek 20351 sz. a. kelt leirata, melyben a megye bizottságának a közmunka leszol- gálása tárgyában kiadott rendszabályára tétetik észrevétel olvastatott ennek kapcsán a közmunka szakosztály véleményei előterjesztése melynek folytán. Határoztatik: A megye bizottságának f. évi 375 sz. a. kelt utasítása a közmunka leszolgálása tárgyában a közi; unkát szabályozó törvények hiányában fenálló ministeri utasítások előirt pontjait érinteni, épen nem célozza. Ha mégis netalán, a kérdésben forgó utasítás oiy értelmezés alá vétethetett volna, mely a fenálló törvényt pótló ministeri rendelettel összeütközésben van, az 1867-ik évi dec. 1-éu 8709 sz. a. kelt ministeri rendelettel jóváhagyott 1862 évi 71700 sz.a.kelt helytartótanácsi utasítás II. fejezete,külön.kinyomatva, pótlólag a megye bizottságának 375 sz. szabály rendeletéhez alkalmazkodásul a szolgabirák,mérnökök,és községi elöljáróknak kiadatik. Amennyiben pedig az 1874-ik évi összeírásban, a téves értelmezés folytán, hiba jött volna be, utasit.tatnak a főmérnökök, hogy a szolgabirákkal egyetértve, intézzék el a kiigazítást. Olvastatott a m. kit1, közmunka és közlekedési ministeriumnak 21249 sz. a. kelt leirata, melyben a megye bizottságának 375 sz. a. mint a múltkor; hanem arra kiváncsi vagyok, hogy miért nem egyformán vannak öltözve, s miért válik ki kö/ti öit egy mindig más színekkel és díszítéssel. A iiét nővér rózsaszín selyem tuniqueos gazdagon csipkézett ruhájában,, felségesen nézték ki, s Judit néni a lila és rózsaszínbe öltözött két szép leányra tekintve, sóhajtva gondolt a már letűnt szép napokra. A két unoka nővér, a szőke és barna, fehér ruhábau, életvidor mosolylyal lengedezett szerte a temben, s egy pillanatig sem nyughatott a körülöttök tolongó táncosok ostromlásától — mig szomszéd- jók, a fiatal szép barna asszony, Ízletes rózsaszin ruhájában, örült, hogy a Louise-bál olyan mulatságos, mintha csak az ő neve napja volna. A villámtekintet most egy gyönyörű csipkékkel gazdagon díszített lila selyemben volt, — és vihar sebességgel rohant a keringő gyors ütemei alatt; —mig az emeletes ház lakója pompás sárga csipkékkel díszített selyem tuniqueos ruhában volt. Szép asszony barna sógornője szintén gyönyörű sárga ruhában pompázott, de nem volt szokott jő kedvében, s a tánc élvezete nem birta a borút eloszlatni hajnalszép arcáról. A barna dombi rózsa igen szép volt, mint uj jelenség, szőke társnőjével, a „Korona“ gyöngyével, ki Ízletes termetével az egész férfi közönséget zajgásban tartotta. Figaró leánya pedig mint egy cukornád hajlott jobbra-balra s nagyon örült a jó táncosoknak ; s a múltkor feltűnt nemes ércek érckebellel álltak ellene minden hódításnak. Mindezeket futólag megjegyezvén, bővebb áttekintés végett egy jobb helyre húzódtam. Az emelvény lépcsőjének második foka volt ez, honnan körültekintettem a hullámzó teremben. Oldalvást tőlem két szép fiatal uj asszony ült, egyik piros, másik tüdősziű selyemben. Nem tudom elhatározni, hogy melyik volt szebb; de azt tudom, hogy melyik volt kedvesebb. A lépcső alsó fokánál állott a gyönyörű gyöngy-virág fehér ruhában, azzal a világitó angyal, arccal, mely nővérét, a sötét berkek ragyogó gyöngy-virágát, oly kedvessé teszi. *
