Eger - hetilap, 1874
1874-10-22 / 43. szám
341 59. Elnök az egybegyült tagok üdvözlése után, az ülést meg nyíltnak nyilvánítván, fölolvastatott a múlt rendes havi ig. vál. ülés jegyzőkönyve. Tudomásul vétetett, s a jelen jegyzőkönyv hitelesítésére Szá- voszt Frigyes és Steitmann József vál. tagok kérettek föl. 60. Bemutattatott a földmivelési, ipar- és kereskedelmi minis- térium által megküldött konsuli jelentések II. évfolyamának VI.—IX, füzete. Tudomásul vétetett. 61. Fölolvastatott a földmivelési ipar- és kereskedelmi minisztérium levele, melyszerint a tarcali m. k. vincellér képezde prog- rammját megküldi. Köszönettel vétetett s a kertészeti szakosztályi elnöknek átnézés végett kiadatott. 62. Fölolvastatott ugyanazon minisztérium levele, melyben tudatja, hogy a községi fa-iskolák rendezése ügyében biztosi minőségben Lukácsi Sándort küldvén ki, annak ebbeli működésében leendő támogatását kéri. Tudomásnl vétetett. 63. Fölolvastatott ugyan azon minisztérium levele, melyben fölszólítja az egyesületet, hogy miután a méter mérték behozatala — törvények szerint — 1876-ik év jan. 1-én életbe lép, az egyesület, hogy a közönség az uj rendszer részleteivel a kitűzött határidő előtt is megismerkedhessék minden vállalataiban azonnal, amint az ország ban hitelesített mértékek kaphatók lesznek, kizárólag ezeket vegye használatba. Bár az egyesület vállalatai a nagy közönséggel szemben nem igen gyakoriak, mind a mellett előforduló eseteknél igyekezni fog ezen fölhívásnak lehetőleg eleget tenni. 64. Bemutattatott az orsz. gazd. egyesület megbízásából szerkesztett „Egyesületi közlemények“ megküldött V. füzete. Tudomásul vétetett. 65. Bemutattatott az erdélyi gazdák 1874 ik év okt. 1-töl 4 ig Déván tartandó harmadik vándor-gyűlésének az Ígérethez képest megküldött napirendje. Tudomásul vétetett. 66. Elnök az erre szolgáló ellennyugta bemutatása mellett előadja, hogy Karpeles Vilmos egyesületi tag a f. év aug. hó 23 án helyben tartott lótenyésztési jutalomdij-osztás alkalmával egy három éves fekete csikó után nyert 8 drb 10 frankos aranyat az egyesületiek ajándékozta. — Dehogy nem! szól a másik kádból egy vékonyabb női hang — hát . . . — Tudom lelkem, mit akar mondani. Tudom, azt akarja mondani, hogy itt van az a lóháton járó . .. ., aki annak a két testvérnek csapja a levet. Hahaha! még azt mondják, hogy szépek.! Ez az utca végig sáros, Bandi Bandi benne a korcsmáros, Sárga kendő vagyon a kezibe, Barna kis lány az ölibe . . . Különben nekem mindegy, én nem mulatni jöttem ide. No,azért persze apjokom se eresztett volna. Hanem hát haragszom errea fürdőre... — Hát — beszél közbe egy másik szintén vékony női hang, szintén a másik kádból — hát az a . . . — Azt az elhízott fiatal embert gondolja ugy-e kedves? Hol itt van, hol ott van, hol amott van! Hipp-hopp! Azután egy napig látjuk, egy napig megint nem látjuk. — Az is kurizál valakinek, nem tudom mi a neve, mert én bizony nem kérdezősködöm senki után. . . Ha férfi lelkedet egy hölgyre feltevéd, S az üdvösségedet könnyelműn tépi szét . . . — . . . . Igaz, van még itt egynéhány, de hát egyik nős, másik öreg, a harmadik meg úgy forgatja szemét, mintha ö akarná felfedezni a puskaport. . . — De akkor hát miért nem tetszik ismerkedni legalább a nőkkel — szól mindkét vékony hang a másik kádból. — Miért? Azért, mert én nem járok senki után. Ki nem állhatom azt a folytonos fejbicentgetést. Mit! igy nem köszönök senkinek, nekem se köszön senki, s azzal quitt. Táncol a répa a mákkal, Kalarába pasternákkal. . . — így csakngyau meg fogjuk unni magunkat Párádon. — Inkább folytonosan ásitozom, mint valaki után járjak, különösen azok után a férfiak után. . . . Titkár utasittatik, hogy az ajándékozott 8 db. aranyat árfolyam szerint elárusítván, az érette befolyó összeget vegye számadácába. Karpeles Vilmos egyleti tagnak pedig, ezen, az egyesület irányában tauusitott nagylelkűségéért szives köszönet szavaztatik, s erről jegyzőkönyvi kivonattal értesittetni rendeltetik. 67. Kertészeti szakosztályi elnök jelenti, hogy az egyesületi kertben termett őszi és téli gyümölcsöket — itt lévén az ideje — szándéka leszedetui, s azokat eladni. Minthogy azonban az eddigi gyakorlat szerint az egyleti tagok azon kedvezményben részesültek hogy eladás előtt megszabott árért bizonyos mennyiséget maguknak megtarthattak, — jelenleg ezen kedvezményben — a gyümölcs csekély mennyisége miatt, melyből úgy sem jutna mindenkinek — nem részesittetbetnek, mind a mellett szándéka a tagok között el árvereztetni, oly formán, hogy a gyümölcsöt csütörtökön délután a kaszinói kertbe hozaja, —■ s minden tagnak hirt adatván, azokat ott ugyanakkor el árverezi. A javaslat elfogadtatott s a gyümölcs a kitett módon és helyen eladatni rendeltetett. 68. Ugyan a kertészeti szakosztályi elnök jelenti, hogy a kerti épületek 1870-től, midőn az építkezések tétettek,nem voltak javítva, s az idő viszontagságaitól már annyira meg lettek rongálva, hogy azoknak kijavítása elkerülhetlenné vált. Minthogy pedig a tapasztalás azt bizonyítja, hogy a rongált épületek kijavítása átalános alku mellett mindig többe kerül, mintha azok napszám mellett tétetnek meg; ennél fogva jobbnak látta azt ez utóbbi módon kijavíttatni; miről a költség-nyugtákat, melyek összesen 121 fr 70 krt tesznek ki, bemutatja, s miután a kerti jövedelem azt jelenleg nem képes fedezni, ezen összegnek a pénztárból leendő kiutalványozását kéri. Az eljárás helyeseltetvén, a két rendbeli nyugta szerint kitett 121 fr 70 kr kifizetése ezennel utalványoztatik. 69. Végre szintén a kertészeti szakosztály-elnök jelenti, hogy az egyesületi kertben levő almafa csemeték kereslet hiányában nagyon megszaporodtak, s célszerűnek tartaná, ha azok eladásánál, a könnyebb el árusithatás tekintetéből az eddigi árból bizonyos százalék leengedtetnék. Az almafák árát illetőleg a vásárlóknak azon kedvezés nyuj- tatik, hogy a ki 100 db. almafát vásárol, annak az eddigi ár szerint érette esendő 40 frt helyett csak 35 fr számittatik. 70. Előterjesztett az aug. havi pénztári kimutatás, melyszerint — Madam! ce mot-lá vous coűtera eher! mormogám magamban, s hogy valamiképen még egyebet is ne halljak magamról, siettem felöltözni. A szomszédból még hallottam a pocskolást, nevetést, — egy- egy zörgö hangon elsilányitott népdalt-------s kiléptem a folyosóra. Itt megszállott a kíváncsiság látni azt, ki oly könnyedén eltörte a pálcát fölöttem s az egész közönség fölött. Leülök egy székre, s folytonosan a kérdéses szoba ajtajára nézve várakozom. Nem sokára nyílik az ajtó s kilép rajta egy gömbölyű képű falusi hölgy. . . utána egy másik, detto ... s végre egy jó erőben levő alak tűnik elő, terjedelmes kezeiben pár kiflit szorongatva, melyek (t. i. a kiflik) közül egy szerencsétlennek busán tekintett ki egyik szarva az ö szájából. Rá néztem . . . rám nézett. . . 0, nem tudom, mit gondolt. Én azt gondoltam, hogy mégis boldogabbak vagyunk mi, kik csak nyelvére kerültünk, — mint az a kifli, ami fogai alá jutott, s életemben először corrigáltam meg gondolatomat ilyképen : Madam! ce mot-lá vous coűtera . . . rien! III. Carton. Filrd'ó-idény után. (Vers prózában) Üres a ház, üres a kert, — alig lát az ember embert. — A sétányon tüskék járnak, — nincs levele már a fának. Üres a part, apad a tó, — el van zárva minden ajtó, — minden ablak merőben vak; — nincs zaj, kacaj, zene, szavak. Ami zöld volt, az most sárga, — a lugasból csak a spárga, — a szép tájból csak a Mátra — úgy kopaszán van még hátra. Hova lett a sok szép remény ? — Hja! e vidék igen kemény- — Ami itt nőtt, az a plánta — meg sem lett még, már megbánta. Kürthy Jenő.
