Eger - hetilap, 1874

1874-09-17 / 38. szám

298

ventiv nyilatkozatául s feleletein, ha a megyék területi rendezése alkalmával az aj Hevesmegye székhelye az országos képviselőház- ban, vagy az uj Heves, — vagy ha úgy tetszik: Heves-Jász megye törvényhatósága — mint ez ügy legilletékesebb fóruma — előtt valamikor netalán kérdés tárgya lenne.

Másnap, f. hó 15-én részletes tárgyalás alá vétetett a szakosztályi jelentés, s az, némi módosításokkal, elfogadtatott. E módositott jelentés, illetőleg kettős megyénknek területi rendezése ügyében a nmlgú belügyministerhez terjesztendő felirata következőleg hangzik:

„A m. k. belügyminister f. é. augusztus 6-án 32922 sz. a. kelt leiratában felhivja a megye közö nségét, hogy tekintettel arra, miszerint a képviselőház által az állam háztartás rendezése tárgyában kiküldött bizottság munkálatában a törvényhatóságok területének szabályozására nézve javaslatba hozott alapelvek 5-ének alapján (hogy t. i. oly törvényhatóságok, melyeknek területi folytonossága meg van szakítva, illetőleg az elszigetelt, vagy feltűnően beszögellö területek megfelelő át-, esetleg bekebelezések által enyésztessenek el) — Monostor és Alattyán, továbbá Süly, Kőtelek, Bessenszögh, Nagy-Körű és Szolnok községeknek az újonnan alakítandó „Jász“ megyébe, Dévaványa község és Cséfa pusztának Békés vármegyébe, továbbá a Tiszajárásnak s a Tisza balpartján fekvő többi községeinek a szintén újonnan alakítandó „Kun“ megyébe, s végre Várkony és Vezseny községeknek a szomszéd Pest megyébe leendő átkebeleztetésük válik szükségessé, ezen átkebeleztetésekre nézve saját érdekei szempontjából nyilatkozzék, megjegyezvén, hogy, miután Szent-Márton, Apátfalva, Monosbél, Felsö-Tárkány, Noszvaj, Szomolya, Ostoros, Kis-Tálya, Novaj és Andornak borsodtnegyei községek ezen megyék székhelyéhez közel feküsznek, azonkívül azok egy része jelenlegi székhelyükkel Miskolccal és megyéjök többi részével csak Egeren át közlekedhetnek, Felső-Tárkány község pedig ezen vármegyékhez való csatoltatása iránt folyamodott, az említett körülmények folytán viszont indokoltnak látszik, hogy

ez utóbb nevezett községek ezen vármegyék területéhez csatoltas- sanak.

A Jászkun kerületek közönségének, a tervezett „Jász“ megye alakítása tárgyában, f. ó. május 10-én tartott közgyűléséből a m. k. belügyministeriumhoz intézett s pártolás végett megküldött felirata szerint a jelenlegi Jászkerület is képesítve van ugyan,mind szellemileg, mind anyagilag,azönkormányzattal|járó jogok és kötelesságek gyakorlatára; de minthogy némely részei, a föntebbi ministeri leiratban hangsúlyozott 5-ik pont értelmében, a szomszéd megyékbe lesznek be- kebelezandök, ha ugyanekkor viszont, ugyanazon pont értelmében, némely községek és paszták Pest megyéből, s a következő hevesmegyei községek és puszták u. m. Monostor, Kerekudvar, Alattyán, Tárná Eörs és Bessenszögh a tervezett Jászmagyéhez csatoltatnak: úgy ezen megye évi adójának tisztán tizszáztólijából, minden sgyéb kivetés, megterheltetés, vagy külön áldozatok nélkül, képes leend közigazgatási költségeit fedezni. Mindazonáltal, több tekiatetböl, azon óhajtásnak ad a felirat kifejezést, hogy a tervezett Jász megye szélesebb kikerekitést nyerjen, s valamint Pest megyéből a beszögellö helyeken kívül még több községnek és pusztának, úgy Heves megyéből is, a föntebb megnevezett községek- és Dusztákon kívül még Szolnok, Alcsi puszta, Derzsigát, Szanda, Palotás Szt.-Iván, Szászberek, Fokoru, Sz.-Ivánszög, Homorszög, Nagy-Körű, Kötelek, Süly, Tiszakürt Göbölyjárás, Visznek, Pély, Hatrongyos, Fogacs községek és puszták,átkebelezését kívánják, illetőleg kérelmezik.

Szolnok város polgármesterének, a városi képviselőtestület f. é. szeptember 2-án tartott gyűlésében hozott határozat folytán, ugyané tárgyban kelt fölterjesztése, Szolnok városának a tervezett Jász megyébe leendő átkebleztetése, mint a város jól felfogott érdekeibe ütköző, eljárás ellen tiltakozván, azon kérelmet intézi a megyebizottsághoz: hogy tekintetbe véve, miszerint a tervezett Jász megye Heves megye területét is megcsonkítaná és igy ennek do- mesticalis terheit növelné, tekintetbe véve továbbá, hogy a jó és ol-4 T Á R G A.

A párolgás befolyása

a szerves testek nedveinek mozgására.

székfoglaló értekezés

Horváth Zsigmondiul.

(Olvastatott a heves és k.-szolnok megyei orvos-gyógyszerész-egylet f. évi jul. hó 13-án tartott ülésében.)

Különben az sem volna elég,ha a nedvek el is terjednének anövény minden részébe; mert ha a párolgás folytonos és szakadatlan folyamatba nem hozza azokat, tespedésbejönek, és a növény menthetlenül veszve van. De a mellett, hogy igy a párolgásban a növény-világ el nem veszhetésének biztosítékát és zálogát bírjuk, ugyanazjegyszersmind a növények táplálására is jelentékenyen közre működik, midőn t.i. a párolgás következtében a leveleken légüres tér támad, a légnyomás a nedvek fölhatolását nagyban elősegíti. Amiből tehát láthatjuk, hogy a párolgás még sokkal jelentékenyebb tényező a növény-világ életében, mint az állatokéban. — Ugyanitt állanak ama törvények is, melyeket kezdetlegesen megállapítottunk, és már többször alkalmaztunk : hogy t. i. minél gyorsabban párolognak a levelek, annál több nedv szívódik a párolgó hártya, — jelen esetben a párolgó levelek felé. És csakugyan Hales számos kísérletek és próbatételek által ki is mutatta, hogy nedves időben sokkal kevesebb nedvet szívnak fel magokba a gyökerek, minek folytán lassabb lesz azoknak mozgása is a párolgó felület felé; és megfordítva, száraz időben erősebb a párolgás, a légüres terek nagyobbodnak, tehát a légnyomás is több nedvet erőszakol a gyökerekbe, és a párolgás sebességével egyenletes arányt tart azoknak mozgása is. És általában a fölszivott és a növény kifejlődésére és tengésére szükséges tápnedv mindenkor arányban áll a bizonyos időben kipárolgó nedvességhez; és amint megszűnik az arány, kisebb vagy nagyobb mérvbeD, ugyanily mérvben veszve van a növény is. Hogyha páldául hosszasan tartó esőzés után túlságosan sok nedv tódul a növénybe, a párolgás pedig vagy alacsony légnyomás, vagy a levegő túl-párateltsége folytán meg- akasztatik, a nedv-folyamat is megakad, a tápanyagok megromla- nak, és oly állapotba mennek át, mely gombák és más ilynemű mikroskopi növények táplálására termékeny talajul szolgál, röviden a növényt penész lepi meg. A köznyelven „nap égetésnek“ nevezett baja a növényzetnek ugyancsak ebben leli magyarázatát: forró napra nagy eső következik, erre ismét hevesen tüzel a nap; a

levegő telítve van párákkal, és a növény körül burkot képez, és a párolgást akadályozza, ennek folytán megakad a nedv-folyamat is, és kész a növény betegsége, a mely először lankadtságban, azután penészedésben jelentkezik. Különösen a komlóknál lehet azt tapasztalni, nem ritkán a burgonyánál, általán minden oly növénynél, hol a levelek fölötte nedvdusak, — köznyelven beszélve nagyon húsosak. Ugyanazért árt ezeknek a hideg is jobban, mert ez mindig a levegő nedvességével, — és igy a párolgás megakadásával jár.

Hogyha pedig megfordítva igen száraz az idő, a párolgás igen erős, a kiszikkadt föld nem tud elég nedvet Dyujtani; tehát az arány megbomlik, és ismét beáll a betegség, az elhervadás.

A növények tenyésztése a kertészek körébe vágván, ezeket nagyon hamar rávitte a tapasztalás arra, amit a tudomány kellőleg csak később okadatolt. Midőn a fákat elültetik, gyökereiket megszabdalják, de ugyanezt teszik az ágakkal is. Igen természetes a dolog; mert ha ilyképen elő nem mozdítják a kipárolgás és a nedvek fölszivása közt a kellő arányt, az meg nem eredhet, vagy meg- eredés esetében is igen hamar ismét elvész.

Azon tünemény, melyet az állati szerveknél is emliténk, hogy t. i. a párolgó hártya külsejére ejtett vízcsepp a légnyomás folytán átszorittatik, itt a növényeknél is látható. A harmat- és esöcsöppet igen hamar, — hogy úgy fejezzem ki magam — elnyeli a levél, mialatt körülötte a párolgás megszakítás nélkül tovább foly.

Végül Liebignek kísérlete nyomán feltüntetett táplálkozási módját a növényeknek igen szépen lehet látni a következő kísérletben is. Ha egy fát törzsénél levágunk, és ezt sósvizbe mártjuk, a leveleknek még mindig folyamatban levő párolgása következtében a sós-viz a törzsbe, innét ismert törvényünk folytán a párolgó hártya, — a levelek felé mozog, és a fa minden legkisebb részébe elterjed. Ezen alapul a Boucherie által felállított módszer,melynél fogva tengeri-vizet vagy sóoldatot, vagy más ilynemű folyadékot a fába fölszivatunk, minek folytán ez roppant szívósságot és kitartó erőt nyer.

Ezekben öszpontositottuk tehát röviden Liebig valóban szép és egyszerűsége mellett is nagyszerű elméletét, melynek megbecsül- hetlen fontosságát csak úgy értjük, ha azt gyakorlatilag alkalmazva, a természet nagyszerűségében képviselve és érvényesítve látjuk, — a mit szerény tehetségemmel ez alkalommal kimutatni és elérni törekedtem.