Eger - hetilap, 1874
1874-08-20 / 34. szám
266 uen keltezik böjt negyedik vasárnapja után következő szerdán tartott közgyülésökböl kiadott'itélet-levelöket, melynek eredetije a gr. Forgácsok levéltárában őriztetik. 3) 1370-ben Verpeléth mellett tartatott meg Hevesmegyének nemesi összejövetele. (Congregatio nobilium de Heves Vjuár p r o p e villám Welperich. 4) 1381-ben Gara Miklós a hevesi nemesekkel „Velperéttheo“ jun. 24-ike körül nádori gyűlést tart. 5) Ezen nádori gyűléseknek, melyek, ha több megye nemességének valának hirdetve, kis ország gy ü 1 é se knek is mondhatók, módja az volt, hogy szabad ég alatt prope villám történtek. A nádorispán, mint a király birói helyettese, halmon fölütött sátorában hallgatta ki a panaszosokat, rendelt rögtönös vizsgálatot és hozott Ítéletet, támogattat ván ezen eljárásában az alispán és a sokszor érintett nemes birák által. 1399-ben ismét Verpeléthen látjuk összejönni Hevesmegye nemes rendéit Bubek Detre nádor elnöklete alatt, mint esetleg tudomásunkra hozza egy, a korapolthi apát vámját visszaállító hiteles okirat. 6) 1412 ben tartott egy őszi gyűlésnek okmánya ismeretes előttem, mely szerint szintén Verpeléth mellett (prope villám WelprethJ jöttek össze a megye rendei. E gyűlésen Bereczk, egri kanonok fölkelvén, megbeszéli: miként pusztítják a füredi polgárok az ő, Bábolnához tartozó Zayla és E c s e n nevű erdejét, — fölhiván az alispánt, a nemesek biráit és esküdteket sérelmének orvoslására. 7) 1416-ik évben ismét Verpeléthünkön a gyűlés. 8) Ott vannak a gyűlésen: Nánai István mester, Istv. fia. János mester poroszlai Hancskónak fia. György mester Zenth-Emrehi Sebestyén fia. Ugrai Tamás. Miklós mester, Zenth-Domonkosi Jánosnak fia. Zaloki könyves (litteratus) Demeter stb. Meddig maradt Verpeléth kies völgy síksága a megye gyűléseinek helye? —a megye történelmének megírásáig függő kérdés marad. Valószínű, a török világig s ez esetben 1526 előtt tartatott volna itt az utolsó gyűlés. Ezen évre egy kis országgyűlés esik." A Miskolcon összejött felső megyék ugyanis azt határozzák, hogy 3) Fejér Cod. Dipl. IX. 1. 456. 4) u. ott IX. 4. 315. 5) „Heves Újvár főispánjai“ Eger 1773 év f. 18 szám, hol a gyűlés egyik ügyesete is idéztetik. 6) Cod. Dipl. X. köt. 2 fűz. 717. 1. 7) Kápt. m. ltár „Bábolna-csomag.“ 8) Figyelmet érdemel a megjegyzés, melylyel a datum körülira- tik: Datum in congregatione nebilium Com. Hevesyensis in villa Vel- preth fieri con su eta, mely városunkat állandó gyűlés-helynek tünteti föl. követeiket fegyveres erejökkel Verpeléthre küldik. De történeti emlékeink hallgatásából következtetve, ezen gyűlés nem tartatott meg. Alkalmasint, mihelyt Eger és vidéke Hatvan és Szolnok felöl fenyegetve volt, a megye tartva a töröktől, levéltárát s székhelyét azonnal Fülekbe tette át (1552 és 96 között.) 1653-ban kezdődnek jegyzőkönyvei; ezen időtől lehetséges gyűléseinek sorozatát adni és elsorolni azon helyeket, hol buj- dokló vándorlása közben hosszabb- rövidebb ideig székelt. 1596-tól 1682-ig Füleken a várban. A vár ez évben leég. 1683. febr. 25-én Losoncon tart tisztujitást. 1684-ben Gácson. A gácsi várban tartattak az évenkénti gyűlések egész 1688 ig. 1688 tói 1702 ig, vagyis a következő években: 1688.1689. 1690. 1692. 1695. 1696. 1698. 1700. 1701. 1702-ben Gyöngyös volt a megyei gyűlések helye. 1710. Eger a székhely. 1714. ismét Gyöngyösön tartatik egy közgyűlés. 1715. 18-ig Eger. 1730. aug. 8-án D étkén van egy megyei összejövetel. Innét állandó székhely Eger, egész l818/9-ig é3 folytatólag napjainkig. Mindenki láthatja, hogy elöizázadaink gyüléshelyei nem jelzik a megye központját távolról sem. A legközelebbi múltból vett adatok pedig annyiban nem vehetők zsinórmértékül, mert egy végtelen szerencsétlen korszaknak idétlen szülöttei. Ennyit tájékozásul azoknak, kik határozni fognak a fölött, szive legyen-e Hevesnek az emlékekben gazdag Eger —, vagy központja az emelkedésnek indult Gyöngyösben ? Kandira Kabos. Alakítsunk iparmuzeumot! A múzeumok már a múlt század végén megszűntek ritkaságok és kuriosumok lenni. A tudomány és ipar berohantak az eddig kegyelet, szenvelgés gyűjtötte kincsek közé s megosztakoztak rajta. A tudomány a történelmi, természettudományi darabokat kerítette hatalmába; az ipar a müdarabokra tette kezét, iskolákat, szervezett a művészet, élő és beszélő történelmet az ipar számára. Ez idő óta a múzeumok tantermek a felnőttek oktatására. Hogy ez átváltozás megtörtént, senki sem kételkedhetik, ki a külföldi gyűjteményeket fölkereste s látta ott a másoló művészek százait, kik a régi mesterek műveit tanulmányozzák, másolják, utánozzák, a régi házi eszközök alakjait ellesik, a műtárgyakat egész az utolsó rozsda foltig sokszorozzák. Ez utánzás és sokszorozás roppant hatását a tudományra, mű-4 T A R G A. IEgy kártyás életéből. (Folytatás.) Ha megunom, vagyibelefáradok a viharos életbe —gondolám — majd kitétetem magam egy magános szigetre, felcsapok vadkirálynak, s tanulmányozni fogom az embernek östermészetét, hogy valahára tisztába hozzam azon kérdést: a civilisatio vesztegeti-e meg az emberiség szivét, vagy már magából az anyaföld öléből jő elő a ravaszság és önzés minden romlottságaival ? Ilyesféle gondolatok közt ülék a lugasban midőn a folyondár ■dúslevelei megcsörrenének s egy mosolygó szőkefő bukkan elő. „Úgy-e megijesztettem Gyula bácsit?“ „De mily rettenetesképen!“ „Láttam, hogy5de bejött, mindjárt szaladtam megijeszteni. — Jaj Gyula bácsi! Egyszer a Lina akarta engem igy megijeszteni, nagyon sikitva odaugrik, hát a Máter Porciunkula ottan ült! Jesus a fieber kitörte Máter Porciunkulát. Mindjárt kapta egy hétig Slaif- hanbét a Lina!“ „Szörnyűség! Hátha most én is Slafifbaubét rendelek Pösz- kének.“ „Oh nem! Gyula bácsi jó ! Úgy e a Gyula bácsi nem haragszik!“ Aztán mellem tilt s szemeimbe felnézve leste, hogy csakugyan nem haragszom-e ? „Miután ma úgyis utószor látjuk egymást, tehát ez egyszer nem haragszom.“ „Mért utószor ?“ „Mert holnap elutazom; s azt csak a jó Isten tudná megmondani: jövök-e ide többet vagy soha?" A kis lány kétkedve néze rám, s miután látta, hogy most az egyszer nem tréfálok vele, két kezébe temeté arcát, és elkezdett zokogni ; aztán átkarolá nyakam, és azt mondta, hogy meghal, ha én elmegyek. Ezt már igen sok lány elmondta a férfiaknak, de azért nagyon kevés tette meg. Én sem tulajdoniték nagy fontosságot neki. „Ne sírjon kedves Pöszkém, nem érdemiem én azt. Legyen nyugodt, egy két nap hiányozni tog valami, aztán megszokja, mintha sohsem látott volna. A lányka tagadólag rázta fejét. „Majd jönnek derék fiatal emberek, s nehány hó múlva csodálkozni fog, hogy miként gondolhatott valaha én rám csak egy percig is?“ A lányka sajátságos komoly kérdő csodálkozással forditá rám nagy kék szemeit; s a nélkül hogy eszébe jutott volna pirulni, erős meggyőződés hangján feleié: „Mit beszél Gyula bácsi ? Hisz én senki felesége nem leszek csak a Gyula bácsié!“ „Hogy gondol ilyet Pöszkém, hiszen én majdnem kétszer oly idős vagyok!“ „Mindegy az, de ha én csak Gyula bácsit szeretem! — Úgy-e nem hagyja itt a Pöszkét?“ És ismét átkarolta nyakam, és hízelegve simult hozzám.
