Eger - hetilap, 1874
1874-08-13 / 33. szám
260 előtt sem meg nem jelent, sem nyilatkozatát be nem terjesztette, — miután nevezett szolgabiró, a fegyelmi választmány jegyzőkönyvébe igtatott nyilatkozata szerint, a megliivás megérkeztekor, épen hivatalos körúton lévén, a meghívás igtatója által tévedésből, mint a megyei közgyűlésre való megbivás igtattatott be, mely tévedésnek csak akkor jött nyomára midőn megjelenése, vagy nyilatkozatának beküldése már késő volt, tekintve tehát,hogy akaratán kivül, egyedül a hibás beigtatás téves volta miatt mulasztotta el akár megjelenni, akár írásbeli nyilatkozatot benyújtani: vétkes tényálladék hiányában a további eljárás e tekintetben is megszüntetik. Miről Bárczay Gyula szolgabiró tudomás végett érteslteiik. Az összes iratok pedig jelen határozat kíséretében, az 1870. XL1I. te. 80. §-a értelmében, a megye főispánja elé terjesztetnek. Eger város képviselő testületé f. é. jun. hó 14-én tartott üléséből, a megyei székhely kérdésében az országos képviselöházhoz intézett kérvényét pártolás végett fölterjeszti. Az állandó választmány szakosztályának véleményes jelentés végett kiadatik. Békés megye közönségének a marbatenyésztés érdekében alkotott szabályrendeletéről! értesítése egy, megyénk területén éleibe léptetendő hasonló szabályrendelet szerkesztése s javaslatba hozatala végett a közigazgatási szakosztálynak visszaadatik. Olvastatott Szilvási Antal és társai pásztói lakosoknak felfolyamodása. melyben a f é. máj. 9-én Pásztón tartott jegyzőválasztást megsemmisittetni kérik. Enuek kapcsán olvastatott a felfolyamodás következtében nyilatkozatra felhívott szolgabirónak hivatalos jelentése, — s a közigazgatási szakosztálynak véleménye. A f. é. máj. 9 én Pásztón eszközlött jegyző választás törvényszabta módon hajtatván végre — helyben bagyatik : mert 1) az 1871-ik évi XVIII. te. 7 3. §-a szerint a községi elöljáró vá választbatás csak átalában s annyiban van a nagykoruságh >z és a helybeli választói joghoz kötve, amennyiben ugyanazon és a következő két §. az alól kivételt nem tesz; de e kivétel, valamint az orvosok, ügyészek és mérnökökre, úgy a jegyzőkre is szól, sőt míg az orvos, ügyész és mérnök egy évi gyakorlatot tartozik kimutatni, a község jegyzői vizsgát sikerrel letett egyéntől még ezen egy évi gyakorlat kimutatását sem követeli a törvény, a községjegyzöi vizsga letehetéséhez pedig, a 75. § on alapuló miniszteri rendelet szerint, nem kívántatik egyéb, mintáz, hogy a jeleutkezö honpolgár s 22 évet betöltött, vagy nagykorusitott legyen ; de ezen föltételekkel a 23 éves s a jegyzői vizsgát sikerrel kiállott Kecsey Lajos bír; 2) me rt a választók'összeirását elrendelő törvény, mely szerint az 1872 ki összes községi választások eszközöltettek, nem rendeli azt, hogy minden egyes, időközben megüresedett, hivatal betöltése előtt a választók újra összeirassanak, vagy hogy a választók lajstroma az időközben netán jogaikat elvesztett választók kitörlésével s a választói jogba lépők bejegyzésével kiigazittassék,— hanem valamint az országgyűlési képviselők választására összeirt választók lajstroma egyik általános választástól a másikig érvényes, úgy van ez a községi választók összeírásánál is, — e szerint tehát azon körülmény, hogy Szabó András és öt társa ez alkalommal először jelentkezők a választók lajstromába be nem jegyeztettek, a választás törvényessége ellen mit sem bizonyít. (Folyt, köv.) Hirfűzér. * Örömmel halljuk, hogy érsek ö nagyméitósága s a főt. fokáp- talan a mindiakább érezhető tanitó hiányon segíteni óhajtván, más részről pedig a nőnemnek is a tanítói pályára leendő alkalmazhatá- sát előmozdítani kívánván, a helybeli angolkisasszonyok intézetében nötanitó-képezdét szándékoznak már a legközelebbi tanévben be- rendezietni és megnyittatni. Üdvös gondolat, mert tény az, bogy a nők még kisebb figyerraekek oktatásával is nagy sikerrel foglalkoznak. Amerikában például nemcsak a leányiskolában, hanem a vegyes tanodákban is nő-tanilók vaunak alkalmazva. Idejárul azon körülmény, hogy népiskolai törvéayünk értelmében főleg népesebb községekben a leánygyermekek — a fitaooncoktól elkülönitendök, s részökre külön osztályok álliundók, mi sikerrel csak úgy eszközölhető, ha minél több tanképesitett tanítónő lesz. Azok, kik e ké- pezdei tanfolyamban résztvenni kiváunak, jelentkezzenek f. hó végéig az angolkisasszonyok intézetében. * (Egy remek misekönyvet) szerzett legújabban az egri fökáp- talan, mely e nemben valódi műkincsnek moudható. E misekönyv Reiss Henrik kiadásában jelent meg 1872-ben BécsbeD, s egy példányát a kiadó még ugyanazon évben pápa öszeutségének nyújtotta be hódolata jeléül. E ég legyen a remek munka dicséretére föiemll- tenünb a pápa nyilatkozatát, ki azt nyílváuitá, hogy azosztrák császárőfelségétől ajándékba kapott misekönyvön kivül, a Reiss-féléhez hasonlót még nem látott. A díszes miniature képek, kezdőbetűk (initiale) és díszítmények, jeles művészek közreműködése mellett, a bécsi klosterneuburgi, salzburgi, göttweigi, kremsmünsteri, müncheni, párisi stb hires könyvtárakban őrzött uaicum Codexekböí az eredeti után készíttettek színes mönyomatban, sőt szfnélénkségre egyik-másik az eredetit fölül is múlja. A cim- és cauonképen kivül kezdőbetű (initiale) 87 van benne. A misekönyv préselt vörös bőrbe van kötve, egyházi könyvhöz illő aranyozott szegletekkel és egy a tábla közepén levő aranymetszésü darabbal. E példány megszerzése 160 frtba döje felett. Ha ez vagy amaz a derék jómódú fiatal ember elvenné, minő pompás lenne! körülbelől — mint rendesen szokás — már ki is volt nézve a jövendőbeli férj. Mindenben, még a bűnben is utálom ami nyomorú, a mi kis «zerü! Ha már valaki rósz akar lenni, legalább eréllyel kösse össze és forduljon önmaga ellen ; ezért csak istennek tartozik felelősséggel és nem az embereknek is. Ily magamféie nyomorult lényeket biráimúl sem fogadok el. Oly kisszerű, alávaló bűnnek tartom a képmutató alattomosságot. Ha elejét nem szakítom a lányban fejlődő érzelmeinek, nem méltán gondolha iák volna-e szülei, hogy stúdiumból csábitám el a tapasztalatlan gyermeket, hogy vagyonát magamévá tegyem én, a roszmódú, a földönfutó! Modoromat egészen megváltoztatárn, kerültem minden alkal mat, hogy magán legyek vele, néha három hétig sem szólék hozzá! Még most is nevetnem kell, ha eszembe jut, mennyi taktikát forditék rá, hogy a csinos teres kertben össze ne találkozzunk. Mielőtt beléptem; leskelödnöm kelle, hogy nincs-e benn? vagy pedig úgy kelle maDövriroznom, hogy ablakáról meg ne pillantson, mert rögtön mellettem termett. Nem tudom elhiszik-e önök? ha mondom, hogy az egész terv egy óriási baklövés volt! Hideg modorom csak azt eredményező, hogy kétszerié jobban ragaszkodott hozzám. — Valamikép kezébe jutott nehány költeményem. Alig van fiatal ember,— ha csak marbakereskedöi zsenivel nem jö e világra — hogy versírással ue bíbelődnék. Despetárusabb perceimben én is rá vetemedem arra. Persze tizenöt éves szemekkel mindent arany- szinben látunk ; igy történt, hogy a kis lány e perctől óta oly pie fással néze rám, mint valamely reliquiára! Pedig a versemény jellemzésére legyen elég annyi, hogy ha az G—ss kezeibe kerül, vagy legott szörnyet hal tőle, vagy mond rám olyan interdiktumot, hogy az írást is örökre elfelejtem ! Egy napon levelet kaptam a zöld kabátosoktól, melyben tudtomra adatik, hogy minden teher letisztázódván 1500 mond ezerötszáz forintok maradának fel, melyek felvételéről bármikor rendel- kezhetem. Tervem egy pillanat alatt kész volt. A fennebbi Összegből Pesten párévig meghúzódva kiélhet az ember. Ez alatt lehet valami pályát választani. Mióta eszemet tudom, mindig ktilőaö3 előszeretettel viseltetém a tengerészi élet iránt. Maryat, Sue legkedvesebb költőim közé tartoztak csuptn tengeri regényeikért. Semmit sem tartok oly méltónak a férfi lelkűidéhez, mint az örökös vésszel való bátor küzdelmet. Ez pedig seholsem mu’atkozhatik nagyobbszerüen, mint a tenger vih írja közt. A szárazföldi harcos, ha nem állhatja a dicsőséget, megretirál; neki minden bokor, minden hidalatti szellem kész menedéket ad; nem úgy a tengerész, neki a vég-ö percig állani kell a sarat, bátran szemébe tekinteni a felháborodott istenség haragjának, szánalom oal, és megvetéssel nézni a gyávák kétségbeesett kéziördeléseit; hideg vérrel vetni vissza magát egy hullám hAtáa a hajó födélzetére, hoanét egy rohmóbb ár lesöpré, és várni, hogy a jövő percben ismét, talán örökre lesepertethetik ! — Valóban ón cseppet sem tartom hiúság, vagy szeszély nyilatkozatának ama festő lelkesülését, ki az árboctetőre kötöztetvén magát, a gyönyör leg magasb kifakadásai közt tekiate szét az eget verő hullámok felett ! (Folyt, köv.)
