Eger - hetilap, 1874
1874-07-09 / 28. szám
219 rint a Szolnokon engedélyezett második gyógyszerészi személyes jog elnyerhetéseért pályázók mindannyian búnak a törvényben foglalt képességgel, ennél fogva mindannyian kijelöltetnek, s miután a folyamodók sokaságánál fogva a választás felkiáltás utján meg nem ejthető, szavazás batároztatott, melynek keresztül vitele céljából két szavazat szedő küldöttség választatott, az egyik Német Albert bizottsági tag elnöklete alatt Babies István, Mosóczy János, id. Náná- sy Ignác és Tavasy Antal tagokból álló a megyei kis teremben, hol a tárná és mátra járások ; — a másik Puky Miklós bizottsági tag elnöklete alatt Balogh István, Makay Imre, Lipcsey Tamás és Horner Gusztáv tagokból álló a megyei jegyzői hivatalban, hol a gyöngyösi és tiszai járások bizottsági tagjai szavaznak. A szavazás bevégezte után a küldötteégi elnökök jelentése alapján kővetkező eredmény hirdettetett ki: 14 8 szavazat adatván be, ebből nyert: Boár György 98,Lukács Gyula 15, Báthory Bertalan 19, Molnár István 5, Szénásy Mihály 9, dr. Zaák József 2, a többi pályázó nem nyert szavazatot. Minél fogva a Szolnokon engedélyezett második gyógyszerészi személyes jog: Boár György okleveles gyógyszerésznek adományoz- tatott, azon kikötéssel, hogy a gyógyszertár az iratok közt levő tervrajzon veres színnel megjelölt azon ponttól, hol a molnár-utca a főúttal sarkot képez, nem a vár felé, hanem a vasúti indóbázak felé terjedő részben lesz felállítandó. — Mely határozat kihirdetetvén, az az összes tárgyiratok és pályázati folyamodványok kapcsán a m. k. belügyministerhez felterjesztetik. Olvastatott a m. k. belügyministernek folyó évi 19674 számú rendelete, melynek értelmében gácsországi származású Kucsera Vida a magyar állampolgársággal felruháztatott illetőleg honosíttatott, miről az értesítendő s a honpolgári eskü letétele végett a megye közönsége előtt leendő megjelenésre utasítandó. A felolvasott ministeri rendelet tudomásul vétetett; s a megjelent Kucsera Vida a honpolgári esküt, a megyetörvényhatóság színe előtt letette, minek megtörténte a honosítási oklevélre feljegyzendő lévén, annak bemutatására utasittatik nevezett Kucsera Vida gyöngyös-patai lakos a járási szbiró utján. Olvastatott a megyei alispánnak f. évi május 6-án ?830 sz. a. rendelete, melyben a fenálló iüzrendszabályok pontos megtartása feletti őrködésre a megyei közigazgatási közegeket utasítja; — olvastatott továbbá Kömlö, Tarna-Méra, Heves és Tarna-Bod községek folyamodása, melyben a járási szolgabirónak a fentjelzett alispáni rendelet alapján hozott azon intézkedését, hogy a községek belsejébe semminemű szalmás termény vagy takarmány nem szállítható, ott le nem rakható, és a községekben nyomtatni vagy csépelni általában tilos, megváltoztatni és e tekintetben könnyítéseket engedélyeztetni kérik. Végre olvastatott a közigazgatási szakosztálynak véleményes előterjesztése. A fenálló megyei ttízrendőri szabályrendelet, mely a m. k. beltigymiuisternek 1869 évi junius 17-én 3365 szám alatt kelt rendeletével is megerösittetetf, és mely 1869 junius 25-én 1032 sz. a. a megyei szolgabiráknak azon utasítással adatott ki, hogy a tűzveszélyek elhárítása tekintetéből minden a helyi körülményekhez mért célszerű intézkedéseket megtegyenek, és azoknak pontos végrehajtására erélyesen felügyeljenek, s melyeknek szemelött tartására a megyei alispán a járási közegeket 2830 sz. rendeletével újabban figyelmeztette, első pontjában elrendeli: bogy a takarmány és termeszt- mények összehalmozása a házak közt lehetőleg korlátoltassék s a községek azok tartására, mennyiben ez kivihető, inkább a községen kivül jelöljenek ki alkalmas helyeket, s a cséplés és nyomtatás lehetőleg szintén a községen kivül eszközöltessék — mely szabályrendelet tartalmából, miután az 1871 XVIII. t. c. 22-ik § nak g) pontja a ttízrendőrség kezelését a községekre ruházza, az 1870 XLII. t. c. 61 §. pedig rendeli, hogy a szolgabiró a hatósága alatt álló községekre felügyel, s a törvény és szabályrendeletek által reá ruházott jogokat gyakorolja és kötelességeket teljesiti, önként következik, miszerint a tüzrendőri szabályoknak a helyi viszonyok s körülményekhez mért alkalmazása, a községi képviselő testület és a járási szolgabiró által megállapítandó, és tekintetbe véve azon szomorú következéseket, melyek a tűzvészekből származnak, mik annyival súlyosabbak, midőn a helytelen rendezkedés következtében a lakosság nemcsak lakháza — de egész évi munkájának gyümölcseitől is megfosztatik, oly intézkedéseket igyekezzenek életbe léptetni, melyek a vész elhárítására, vagy legalább következményeinek enyhítésére alkalmasak, anélkül, hogy a gazdasági viszonyok kelletén túl megzavartassanak. Prussai Asklepiades idejére esik a pompás magán- és közönséges fürdők fölállítása, melyek dörzsölésekkel párosított használata Constantin császár idejében mint népszokás fönállott. A közönséges fürdőket, melyek a görög fürdők utánzásai s testgyak( rló intézetekkel egybekötve voltak, gymnasiumoknak nevezték, bol egyszersmind a tudósok tartották könyvtáraikat és gyűléseiket; fürdő edényeik bazaltból, egyptomi poifir- s más ritka kövekből voltak készítve. Az izzasztó fürdők közt legbasználbatóbbak voltak a gőzfürdők, melyek olajkenésekkel és más test-dörzsölésekkel voltak egybekapcsolva. A fürdő-szobák legnagyobb csínnal építtetőnek, s a fürdőt készítőknek legkisebb hanyagsága keményen volt büntetve. Camcdns császár egy fürdőst, azért, amiért a fürdőt igen melegen készítette, izzó kemencébe dobatott. A fürdőbe mindenki egész nap, sőt a császárok éjjel is szabadon mt hettek ; későbbi időben, midőn a puhultság és erkölcsi rrmlás lábra kaptak, az ily fürdő-intézetek a gyönyörök s éldeletek központjai voltak. Mily pompásak s nagyszerűek voltak a fürdők, arról némi fogalmat nyújthat Caracalla fürdője, melyet 2C0 mái vány oszlop s a fárnesi Hercules szobra ékesített, s melyben egyszerre több ezer ember fürödhetett, Diccletión fürdője építésére, melynek rom maradványaira újabb időkben egy karlbau8i kolostor építtetett, több ezer keresztényt használtak. Titus fürdőjét (Laocoor) máig is bámult csoport ékcsité. A fürdővíz drága szerekkel volt vegyítve; némelyekbe tengervizet vezettek. Neroneje szamártejbe fürdött,s midőn útra ment,500 ily állatnak kelle őt kísérni. A romai fürdők történetének egy fontos időszaka Antonius Musával kezdődik. Oés testvére Euphorboeus, hozták elsőbb használatba a hideg fürdőket; Augustus császárt boszszas betegségéből házi orvosa, Antonius Musa hideg fürdőkkel gyógyította ki. Később elterjedtebb lett a hideg fürdők használata kivált Asclepiades, Avacteus, Sorinus, Cbarmis, Agothinus Caelius, Aurelianus, Aetius által, ngy annyira, hogy még a gyenge gyermekeket is hideg vízben és folyókban ftirösztötték, sőt visszaéléseket is követtek el annyira, hogy Galenus kénytelen volt azok ellen nyiltan kikelni. Olaszország számos meleg ásványvizei használtattak fürdő gyanánt. Az akkor ismert s használt ásványos fürdők készítési módjának ismeretét Pliniusnak köszönhetjük. (Hist, natúr. libr. XXXI. Cap. 2.) A régi németek is nagy barátai voltak a fürdőnek, de Julius Caesár, Tacitus s HerodiaDUs szerint, csak hideg folyó-, patak-és tengeri fürdőket ismertek s csak azokban fürdőitek. A harmadik és negyedik században, a meleg fürdők mind inkább kimentek használatból, sőt használatuk a papság által nemcsak hogy meg8zorittatott, de egészen el is tiltatott. Midőn a nyolcadik század elején a tudományok, s névszerint az orvosi tudomány az araboknál újra felvirúlni kezdett, — a fürdők használata is jobban elterjedt; emelésökre Nagy Károly császárnak Németország sokat köszönhet ; még kiterjedtebb lett a fürdők használata a keresztes háborúk után, a keleti szokások közelebbi megismerése által. E két időszakban látjuk, miként hajlottak az emberek egyik tulságból a másikba. Mig a hanyatlás korában Szt. Ágoston havon- kirt. csak egyszer, Sz.-Jeromos pedig a kisded koron épen nem engedte meg kivált a melegvlzbeni fürdést, Nagy Károly idején túl ellenben senki nem ütetett lovaggá, sem valamely rendbe föl nem vétetett, mielőtt a fölavatandó s a vendégek meg nem fürdöttek. A keresztesbáborúk után bekövetkezett erkölcsi romlottság befolyása általa fürdők ismét alásülyedni kezdtek. A tizenhatodik században tapasztaltalván, hogy a ragályos kórok a meleg fürdők által terjednének, Német- és Olaszországban azok használata igen megszorittatott. Az ásványos fürdők Német- és Franciaországban a 15-ik és 16- ik században lettek nevezetesebbekké. A hideg fürdők a múlt század elejétől jöttek az angoloktól mindenfelé elterjedve divatba, a langyos fürdőket pedig csak a múlt század közepe táján kezdték használni. Mit d e fiirdőintézetek felállítása és általán a fürdők életrendi használatának oly virágzó elterjedése körül, minővel az jelen korunkban bir, a német orvosok fáradalmainak sokat köszönhet az emberiség. Megemlitendők még a keleti népek, a törökök fürdői; azok a legfinomabb s legdrágább illatszerekkel vegyitett gőzfürdőikkel a testnek sajátszerü dögönyöztetését kötik össze,mit ők „Schampoon“ néven neveznek, s mely fürdésmód számos kórbajban hatalmas gyógyszernek találtatott. Lörinczfy János. *
