Eger - hetilap, 1874

1874-07-02 / 27. szám

213 ugyan Aldebrő, Tófalu s Pély községben tömegesebb himlő betegülési esetek, azonban szigorúbb rendszabályok csak Alattyán községben váltak szükségessé, hol három hétre az iskolát is be kel­lett szüntetni. — A védhimlö-ojtás a megyében kedvezöleg halad. Orvos rendőri boncolás eszközöltetett 8. Az állat-egészségügyi viszony kedvező. A tenyész-élet az elkésett eső és a rendkívüli hűvös időjárás miatt hátramaradt. — És végre hogy a megye területén újabban dr. Dombay Tádé mint gyakorló orvos Egerben letelepedett. Mely felolvasott jelentések tudomásul vétetnek s a m. k. bel- ügyministerhez fólterjesztetnek. A m. k. belligymini8ternek 1874 évi 7315 számú rendeletével Szolnok városában egy második személyes jogú gyógyszertár felál­lítása engedélyeztetvén, ennek adományozása tekintetéből a f. évi '21ö2 határozattal máj. 31-ig terjedő pályázat hirdettetett, s az ezen idő pontig beérkezett 10 pályázati kérvény, valamint Szolnok város képviselő-testületének e tekintetben beérkeze t ajánlata a közigaz­gatási szakosztálynak véleményes előterjesztés végett kiadatott. Olvastatott ennek folytán a közigazgatási szakosztály 52 sz. előterjesztése, melyuek értelmében a folyamodók, névszerinti Boár György, Vlkolinszky Kálmán, Lukács Gyula, Molnár István, Széná- sy Mihály, dr. Zaák József, Szokoly Sándor. Báthory Bertalan, Dósa Béla és Tarr Sándor okleveles gyógyszerészek, mindnyájan bírnak azon képességgel, mely kérelmeik teljesítésének elengedhetetlen föl­tétele. (Folyt. köv.J Hirfűzér. * (A pompás tájképek), melyeket érsekünk ö exja rendele­tére Szepes megye érdekesebb pontjairól, hirneves tájfesztész ha­zánkfia, Ligethy Antal készített, s melyekről lapunk egyik szá­mában már megemlékeztünk, a napokban érkeztek meg rendelte- ésök helyére, az egri érseki lakba. Ez alkalommal Ligethy is lerándult városunkba, hogy a képek elhelyezését intézze, s pár napig érsekünk ö exja vendége volt. Gondunk lesz rá, hogy a képeket szakavatott toll lapunkban közelebbről ismertesse. * (Köszönet-nyilvánítás.) Alulirt rendezőség kedves kötelesség­nek tesz eleget, midőn af. jun. 24-én Tárkányban tartott részvényes nyári mulatság alkalmából, az ezred teljes zenekarának díj nélküli átengedéséért, valamint a rendezőség irányában tanúsított szívélyes s páratlan jóakaratu előzékenységéért b. Fiedler Frigyes ur, a hely­beli Wasa sorezred ezredes parancsnoka iránti hálás köszönetének a nyilvánosság utján is kifejezést adni siet. A rendezőség. * (Tudomásul.) A nm. vallás- és közoktatási m. k. minister ur f. évi jun. 19 én 15,913 sz. a. kelt rendelete szerint a jogi magántanulók köteleztetnek az illető tanfolyam összes tárgyaiból f. tanévben vizs­gákat tenni, amint ez a jog-akademiák új szervezése tárgyában ki­adott szabályzat ö3. §. e. pontjából világosan kivehető. Az egri érseki joglyceumi igazgatóság. * (Köszönet-nyilvánítás.) Boldog emlékű édes atyánk, néhai Krammer Károly orvostudor mindazon t. barátai és ismerősei, kik veszteségünk fölötti bánatunkat részvétükkel enyhiték,valamint mind­azok— különösen a helybeli tisztelt orvosi kar, úgy a szegények dol­gozóházát gondozó t. nöegylet — fogadják nemesszivü részvétükért hálás köszönettinket. Eger 1873. junius 29. Krammer Mária és Emma. * (Iparügy.) Az egri általános ipar-társulat mind több jelét adja életrevaló működésének. Jun. 29-ki közgyűlésében megválasz­tó a„békéltetö bizottság“ tagjait, mely bizottság az ipar-törvény 76- ik § a értelmében a segédek, illetőleg munkások és munka-adó kö­zötti viszályok kiegyenlítésére van hivatva, s az alapszabályok 24-ik §-a értelmében egyenlő számú mesterekből és segédekből 18 rendes,- és 6 póttagból áll. Hivatásábani eljárása következő: megkivántató esetekben ülést tart s az ügyet tárgyalás alá vévén, a békés kie­gyenlítést megkísérli, mely ha nem sikerül, áh alános szavazattöbb­ség alapján mondja ki véleményét,s ezt, valamintaz ennek teljesedés­be vétele iránti határidőt a felekkel közli, és ha a felek ebben meg­nyugszanak, az ügy kiegyenlítettnek tekintendő; ellenkező esetben, A néma csöndet, a poharak élénk csengése között, a commune jeles historiographusának ékes szózata szakasztá félbe, közlelkese­dés kíséretében éltetve a derék házi gazdákat: R. R. és B. S.jurakat, valamint az utóbbinak nejét, a kiitinő házi asszonyt, ki nemes és fáradhatlan buzgalommal szorgoskodott vendégei körül, élő példá­nyául ama páratlanul jeles magyar vendégszerető házak gondos és szives úrnőinek, kiket ma már oly ritkán, s legfölebb a jó öreg Fáy András „Nemesházi rajzolataidból ismerünk. A fő házi gazdában, R. R. urban, — ki ez idő szerint a dinnyésháti uradalmat haszon­bérig egy kitűnő műveltségű, jeles képzettségű, s nemes, komoly gon­dolkozás magyar fiatal embert, — ennek tisztjében, a vice-házi­gazda, B. S. urban egy ép oly derék gazdatisztet, mint egyenes lel­kű, müveit férfiút, házuknál pedig oly őszinte magyar vendégszere­tet, szívélyességet s barátságot tanultunk ismerni, mely örökre feled- hetlen emléket vésett sziveinkbe. Adjon a gondviselés sok ily derék férfiút hazáuknak. Az e -tebéd alatt csakhamar élénk, kedélyes társalgás fejlődött ki. A pobárköszöntések sora egymást érte, midőn egyszerre az ele­ven zaj mély hallgatássá változott, amint a sűrű sötét éj homályá­ból, mintegy Deus ex machina, a megvilágitott asztal mellett hirte­len ott termett — Borsos Sándor, az Alföld rettegett hara­miája ! Egy sugártermetü, mintegy 24 éves, csinos külsejű, barna su- hanc, lobogós ing s gatyában, fején pörge kalappal, pitykés melény- nyel, melynek zsebeiből ijesztöleg pislogtak elé a revolver-agyak. Vakmerő bátorsággal lépett oda az egyik házi gazdához, s kezét fe­lé nyújtva, erős hangon mondá: „Servus!“ A házi gazda komoly méltósággal, rettenthetlen tekintettel mérte végig a hetyke betyárt. „Nem komázunk, — mondá neki ha­tározottan, — amire szüksége van, majd kap kend; aztán isten híré­vel mielébb odább kell állani.“ Ezzel intett alárendeltjeinek, kik a rablóhoz közeledtek. Borsos pedig e szavakkal, „Jól van uram!“ — megfordult, s eltűnt az éj homályában. „Ez hitvány, arcátlan egy kapca-betyár — mondá mellettem egy hidegvérű tagtárs, — ennyi ember közé ide mer szemtelenkedni. Sokkal költöibb fogalmaim voltak egy jófajta alföldi betyárról.“ „De kár, hogy nincs itt a revolverem, — szólt a commune egy derék katonaviselt bajnoka, — én lelőttem volna.“ „No lám! — jsgyzé meg szomszédja — mily nagy kár, hogy épen most nincs itt a revolvered. E rabló lövése által még hires em­berré nőtted volna ki magadat. Holnap már kürtölnék hősi bátorsá­godat az újságokban.“ „Nézzétek csak, ott az asztal végén, a cummune fő doktora, hogy meg van rökönyödve, — mondá valamelyik tag. Ni, milyen hosszú képet vág. Bizonyosan azon gondolkozik, nem jó volna-e en­nek a Borsosnak egy kis pilulát praescribalni.“ „Az még semmi — szólt egy másik. De láttátok-e, mily gyor­san begombolkozott a commune terjedelmes dudása, nehogy ama kerek-kötő lánc a nyakában szemébe tűnjék Borsosnak, s vágyat ébreszszen benne annak barátságos elkérésére. „Az ám! Hanem én még is szerettem volna vele közelebbről megismerkedni. Jerünk, keressük fel.“ „Nem bánom.“ így folyt a társalgás elejénte halkan, majd élénkebben, minél távolabb sejté a raolót magától a nemes és bátor commune-társaság. Végre kisült, hogy az egész hires Borsos nem volt más, mint— egy urasági béres, ki szerepét valóban ép oly ügyesen vitte, mint a je­lenetet ügyesen inscenirozta a tréfás házi gazda a t. commuue mu- lattatására, s vitézi bátorságának kipróbálására. Késő éj volt, midőn a társaság pihenni szendertilt, hogy a ti- sza vidéki barátságos szúnyogok altató zenéje mellett álmodja át a nap kedélyes és változatos élményeinek folytatását. Kellemes derűben tűnt fel a más nap. A commune, a házi gaz­da vezérlete alatt, újait erő- s kedélylyel tön a Tisza ringó hullá­main egy hatalmas csónakázást, melyet, valamint a feledhetlen em­lékű kirándulást, a Tisza-parti füzesek egyikének kellemes árnyai­ban pompás halász-ebéd fejezett be. Ez ebéd ismét gazdag volt Íz­letes étkekben, finom italokban, érdekes episodok-, talpra esett to- asztok- s elmés ötletekben, melyeknek fűszerét kétségkívül az el­nök élces határozatai képezték, melyekkel a társaság uj tagjait: a két házi gazdát, s az ottani fiatal nemzedéket a „commune cadét- jait“ fölavatta. Érdekes és komikus jelenetet képezett a t. nánai „banda“ is, mely a környező fűzfák ágai közöl harsogtatta le fiilha- sitó, de kedélyható hús magyar nótáit. Az egész pompás kirándulásban csak egy volt a keserű, s fáj­dalmas, — a vége. A commune tagjait fontos hivatásaik szóliták vissza székhelyökre. Válni kellett! Dö e pár kellemes nap élveinek emlékét kitörülhetlenül sziveinkbe véste az igaz magyar venédgsze- retet és a nemes barátság. __________

Next

/
Thumbnails
Contents