Eger - hetilap, 1874
1874-07-02 / 27. szám
213 ugyan Aldebrő, Tófalu s Pély községben tömegesebb himlő betegülési esetek, azonban szigorúbb rendszabályok csak Alattyán községben váltak szükségessé, hol három hétre az iskolát is be kellett szüntetni. — A védhimlö-ojtás a megyében kedvezöleg halad. Orvos rendőri boncolás eszközöltetett 8. Az állat-egészségügyi viszony kedvező. A tenyész-élet az elkésett eső és a rendkívüli hűvös időjárás miatt hátramaradt. — És végre hogy a megye területén újabban dr. Dombay Tádé mint gyakorló orvos Egerben letelepedett. Mely felolvasott jelentések tudomásul vétetnek s a m. k. bel- ügyministerhez fólterjesztetnek. A m. k. belligymini8ternek 1874 évi 7315 számú rendeletével Szolnok városában egy második személyes jogú gyógyszertár felállítása engedélyeztetvén, ennek adományozása tekintetéből a f. évi '21ö2 határozattal máj. 31-ig terjedő pályázat hirdettetett, s az ezen idő pontig beérkezett 10 pályázati kérvény, valamint Szolnok város képviselő-testületének e tekintetben beérkeze t ajánlata a közigazgatási szakosztálynak véleményes előterjesztés végett kiadatott. Olvastatott ennek folytán a közigazgatási szakosztály 52 sz. előterjesztése, melyuek értelmében a folyamodók, névszerinti Boár György, Vlkolinszky Kálmán, Lukács Gyula, Molnár István, Széná- sy Mihály, dr. Zaák József, Szokoly Sándor. Báthory Bertalan, Dósa Béla és Tarr Sándor okleveles gyógyszerészek, mindnyájan bírnak azon képességgel, mely kérelmeik teljesítésének elengedhetetlen föltétele. (Folyt. köv.J Hirfűzér. * (A pompás tájképek), melyeket érsekünk ö exja rendeletére Szepes megye érdekesebb pontjairól, hirneves tájfesztész hazánkfia, Ligethy Antal készített, s melyekről lapunk egyik számában már megemlékeztünk, a napokban érkeztek meg rendelte- ésök helyére, az egri érseki lakba. Ez alkalommal Ligethy is lerándult városunkba, hogy a képek elhelyezését intézze, s pár napig érsekünk ö exja vendége volt. Gondunk lesz rá, hogy a képeket szakavatott toll lapunkban közelebbről ismertesse. * (Köszönet-nyilvánítás.) Alulirt rendezőség kedves kötelességnek tesz eleget, midőn af. jun. 24-én Tárkányban tartott részvényes nyári mulatság alkalmából, az ezred teljes zenekarának díj nélküli átengedéséért, valamint a rendezőség irányában tanúsított szívélyes s páratlan jóakaratu előzékenységéért b. Fiedler Frigyes ur, a helybeli Wasa sorezred ezredes parancsnoka iránti hálás köszönetének a nyilvánosság utján is kifejezést adni siet. A rendezőség. * (Tudomásul.) A nm. vallás- és közoktatási m. k. minister ur f. évi jun. 19 én 15,913 sz. a. kelt rendelete szerint a jogi magántanulók köteleztetnek az illető tanfolyam összes tárgyaiból f. tanévben vizsgákat tenni, amint ez a jog-akademiák új szervezése tárgyában kiadott szabályzat ö3. §. e. pontjából világosan kivehető. Az egri érseki joglyceumi igazgatóság. * (Köszönet-nyilvánítás.) Boldog emlékű édes atyánk, néhai Krammer Károly orvostudor mindazon t. barátai és ismerősei, kik veszteségünk fölötti bánatunkat részvétükkel enyhiték,valamint mindazok— különösen a helybeli tisztelt orvosi kar, úgy a szegények dolgozóházát gondozó t. nöegylet — fogadják nemesszivü részvétükért hálás köszönettinket. Eger 1873. junius 29. Krammer Mária és Emma. * (Iparügy.) Az egri általános ipar-társulat mind több jelét adja életrevaló működésének. Jun. 29-ki közgyűlésében megválasztó a„békéltetö bizottság“ tagjait, mely bizottság az ipar-törvény 76- ik § a értelmében a segédek, illetőleg munkások és munka-adó közötti viszályok kiegyenlítésére van hivatva, s az alapszabályok 24-ik §-a értelmében egyenlő számú mesterekből és segédekből 18 rendes,- és 6 póttagból áll. Hivatásábani eljárása következő: megkivántató esetekben ülést tart s az ügyet tárgyalás alá vévén, a békés kiegyenlítést megkísérli, mely ha nem sikerül, áh alános szavazattöbbség alapján mondja ki véleményét,s ezt, valamintaz ennek teljesedésbe vétele iránti határidőt a felekkel közli, és ha a felek ebben megnyugszanak, az ügy kiegyenlítettnek tekintendő; ellenkező esetben, A néma csöndet, a poharak élénk csengése között, a commune jeles historiographusának ékes szózata szakasztá félbe, közlelkesedés kíséretében éltetve a derék házi gazdákat: R. R. és B. S.jurakat, valamint az utóbbinak nejét, a kiitinő házi asszonyt, ki nemes és fáradhatlan buzgalommal szorgoskodott vendégei körül, élő példányául ama páratlanul jeles magyar vendégszerető házak gondos és szives úrnőinek, kiket ma már oly ritkán, s legfölebb a jó öreg Fáy András „Nemesházi rajzolataidból ismerünk. A fő házi gazdában, R. R. urban, — ki ez idő szerint a dinnyésháti uradalmat haszonbérig egy kitűnő műveltségű, jeles képzettségű, s nemes, komoly gondolkozás magyar fiatal embert, — ennek tisztjében, a vice-házigazda, B. S. urban egy ép oly derék gazdatisztet, mint egyenes lelkű, müveit férfiút, házuknál pedig oly őszinte magyar vendégszeretet, szívélyességet s barátságot tanultunk ismerni, mely örökre feled- hetlen emléket vésett sziveinkbe. Adjon a gondviselés sok ily derék férfiút hazáuknak. Az e -tebéd alatt csakhamar élénk, kedélyes társalgás fejlődött ki. A pobárköszöntések sora egymást érte, midőn egyszerre az eleven zaj mély hallgatássá változott, amint a sűrű sötét éj homályából, mintegy Deus ex machina, a megvilágitott asztal mellett hirtelen ott termett — Borsos Sándor, az Alföld rettegett haramiája ! Egy sugártermetü, mintegy 24 éves, csinos külsejű, barna su- hanc, lobogós ing s gatyában, fején pörge kalappal, pitykés melény- nyel, melynek zsebeiből ijesztöleg pislogtak elé a revolver-agyak. Vakmerő bátorsággal lépett oda az egyik házi gazdához, s kezét felé nyújtva, erős hangon mondá: „Servus!“ A házi gazda komoly méltósággal, rettenthetlen tekintettel mérte végig a hetyke betyárt. „Nem komázunk, — mondá neki határozottan, — amire szüksége van, majd kap kend; aztán isten hírével mielébb odább kell állani.“ Ezzel intett alárendeltjeinek, kik a rablóhoz közeledtek. Borsos pedig e szavakkal, „Jól van uram!“ — megfordult, s eltűnt az éj homályában. „Ez hitvány, arcátlan egy kapca-betyár — mondá mellettem egy hidegvérű tagtárs, — ennyi ember közé ide mer szemtelenkedni. Sokkal költöibb fogalmaim voltak egy jófajta alföldi betyárról.“ „De kár, hogy nincs itt a revolverem, — szólt a commune egy derék katonaviselt bajnoka, — én lelőttem volna.“ „No lám! — jsgyzé meg szomszédja — mily nagy kár, hogy épen most nincs itt a revolvered. E rabló lövése által még hires emberré nőtted volna ki magadat. Holnap már kürtölnék hősi bátorságodat az újságokban.“ „Nézzétek csak, ott az asztal végén, a cummune fő doktora, hogy meg van rökönyödve, — mondá valamelyik tag. Ni, milyen hosszú képet vág. Bizonyosan azon gondolkozik, nem jó volna-e ennek a Borsosnak egy kis pilulát praescribalni.“ „Az még semmi — szólt egy másik. De láttátok-e, mily gyorsan begombolkozott a commune terjedelmes dudása, nehogy ama kerek-kötő lánc a nyakában szemébe tűnjék Borsosnak, s vágyat ébreszszen benne annak barátságos elkérésére. „Az ám! Hanem én még is szerettem volna vele közelebbről megismerkedni. Jerünk, keressük fel.“ „Nem bánom.“ így folyt a társalgás elejénte halkan, majd élénkebben, minél távolabb sejté a raolót magától a nemes és bátor commune-társaság. Végre kisült, hogy az egész hires Borsos nem volt más, mint— egy urasági béres, ki szerepét valóban ép oly ügyesen vitte, mint a jelenetet ügyesen inscenirozta a tréfás házi gazda a t. commuue mu- lattatására, s vitézi bátorságának kipróbálására. Késő éj volt, midőn a társaság pihenni szendertilt, hogy a ti- sza vidéki barátságos szúnyogok altató zenéje mellett álmodja át a nap kedélyes és változatos élményeinek folytatását. Kellemes derűben tűnt fel a más nap. A commune, a házi gazda vezérlete alatt, újait erő- s kedélylyel tön a Tisza ringó hullámain egy hatalmas csónakázást, melyet, valamint a feledhetlen emlékű kirándulást, a Tisza-parti füzesek egyikének kellemes árnyaiban pompás halász-ebéd fejezett be. Ez ebéd ismét gazdag volt Ízletes étkekben, finom italokban, érdekes episodok-, talpra esett to- asztok- s elmés ötletekben, melyeknek fűszerét kétségkívül az elnök élces határozatai képezték, melyekkel a társaság uj tagjait: a két házi gazdát, s az ottani fiatal nemzedéket a „commune cadét- jait“ fölavatta. Érdekes és komikus jelenetet képezett a t. nánai „banda“ is, mely a környező fűzfák ágai közöl harsogtatta le fiilha- sitó, de kedélyható hús magyar nótáit. Az egész pompás kirándulásban csak egy volt a keserű, s fájdalmas, — a vége. A commune tagjait fontos hivatásaik szóliták vissza székhelyökre. Válni kellett! Dö e pár kellemes nap élveinek emlékét kitörülhetlenül sziveinkbe véste az igaz magyar venédgsze- retet és a nemes barátság. __________
