Eger - hetilap, 1874

1874-06-25 / 26. szám

205 zottsági tagok névjegyzékébe igtatfattak. — Egyszersmind jelenti, hogy a legtöbb adót fizetők névjegyzéke kiigazittatott, s e szerint a leírási hibából kétszer előfordult Polgár Mihály egyik helyről, s az időközben elhunyt Vajda Sámuel kitöröltettek, s a tévedésből kiha­gyott Beökönyi Viktor és Polgár József bejegyeztettek. Tudomásul vétetik. A méter-mérték. 1874. évi VIII. TÖRVÉNYCIKK a métermérték behozataláról. (Vége.) 13. §. Ha a bor, sör és szesz bordóban adatik el, a hordónak hitelesítve (kübözve) s tartalmát az uj mérték szerint kitüntető bé­lyeggel kell ellátva lennie. Kivételnek csak a külföldről érkezett bor, sör és szesz eladásánál akkor van helye, ha a további eladás az eredeti edényekben történik. 14. §. A mértékhitelesitést és köbözést a mértékhitelesítő hiva­talok és közegek teljesitik. Ily mérték hitelesítő hivatalokat a törvényhatóságok kötele­sek felállítani, a minister által ezen törvény alapján kibocsátandó szabályok szerint. A hitelesítésért és köbözésért járó dijak maximumát szabály- rendelet utján a minister határozza meg. — E dijak azon törvény- hatóság pénztárába folynak be, melynek közegei a hitelesítést, ille­tőleg köbözést teljesítik. 15. §. Budapesten állami központi mértékhitelesítő bizottság állittatik fel. Ezen központi bizottság őrködik a jelen törvény életbelépteté­sére szükséges műszaki munkálatok s az uj mértékrendszer helyes alkalmazása felett. E célból az országos alapmértékek hiteles másait és a mintamértékeket elkészítteti és hi esiti, s az utóbbbiakkal a törvényhatóságokat, a mértékhitelesítő hivatalokat és közegeket a költségek utólagos megtérítése mellett ellátja. A központi mértékhitelesítő bizottság szervezetét és hatáskörét ép úgy, mint a mértékhitelesités körül követendő eljárás részleteit a minister szabályrendelet utján határozza meg. 16. §. A jelen törvényben meghatározott uj mértékrendszer 1876 január 1 én lép érvénybe, s ezen időponttól kezdve a közforga­lomban a 18-ik §-ban tett kivétellel kizárólag az ezen törvényben meghatározott mértékek használandók. Az említett időpont előtt kö­tött szerződésekben előforduló régi mértékek a szerződéseknek a mondott időpont után történő teljesítése alkalmával a 9 ik §-ban foglalt arány szerint átszámitandók. 17. §. A minister által rendeleti utón megszabandó határnaptól fogva a feleknek kölcsönös megegyezése melleit az uj mértékek a 16 §-ban meghatározott határidő előtt is alkalmazásba vehetők. 18. §. A földterület mennyisége jogügyletekben és mindenne­mű magánjogi okiratban a 16 §-ban meghatározott időn túl is az ed- <iig mérték szerint fejezendő ki, s a telekkönyvi bejegyzések is az eddigi szabályok szerint eszközlendők, szabadságukban állván a fe­leknek az okiratokban az eddigi mértékhez az uj mértéket is hozzáírni. A földadó-alap tekintetében a törvényhozás további intézke­déséig szí ítén a jelenlegi területmérték tartatik fenn. A tengeri hajózásnál az egyenlítő egy fokának 60 ik részét te­vő tengeri mértföldnek és az 1871 XXI. törvénycikk által megálla­pított hajótonnának használata e törvény által nem érintetik. 19. §. A jelen törvény határozatainak meg nem felelő mérté­kek és mérő-készülékek használata a közforgalomban a szabályel­lenes mérő eszközök elkobzásán kiviil közigazgatási utón behajtandó és 100 forintig terjedhető pénzbírsággal fenyitendö, fenmaradván azonkivül a netáni bűnvádi eljárás alkalmazása is. Hasonló birsággal suj atnak azok is, kik a 13. § ban említett határozatokat a hordókra nézve meg nem tartották. A kihágás ismétlése súlyosbító körülménynek veendő. A be nem hajtható birság, minden öt forintot egy napba szá­mítva, fogságbüntetéssé változtatandó át. A bírságok azon hatóságok pénztárába folynak, melynek rend­őri közegei által kiszabattak. 20. §. Ezen törvény végrehajtásával a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister bizatik meg. Tanügyi tapasztalatok, a bécsi világtárlaton. II. Külföld. A) Ausztria, beismerve azon előnyt, mely a rendszeres ne­velés által a népmüveltségre, s közvetve az állam existentiájára há­ramlik : alkotmányos életének kezdetén azonnal megalkotta népis­kolai törvényeit. E törvények 1869 évi május 14-én—tehát a mienk után egy évre—lettek elfogadva és szentesítve, melyekből—miután azok a mi iskolai törvényeinkkel legnagyobb részben egyeznek — csak azon főbb pontokat említem fel, melyek attól különböznek. Ezen törvény szerint nyilvános iskolák csak azok, melyek lé­tesítésüket vagy föntartásukat akar egészben, akár részben az ál­lamnak, egyes tartományoknak vagy községnek köszönhetik, mely iskolákban a tanítás és tanulás minden felekezetűnek szabad; ellen­ben a felekezeti iskolák csak magán-intézel eknek tekintetnek. A ta- nitö-képezde 4 évből áll, melynek elvégzése után a tanító jelöltek gyakorlati tanítással még két évet tartoznak eltölteni, s csak ezután tarthatna! igényt oklevélre. A törvény nem határozza meg a taní­tók fizetésének minimumát — mi nagy befolyással van a tanitók fi­zetésének emelésére —; hanem annak megállapitását a helyi körül­mények, s a legszükségesebb életszükségletek árainak figyelembe vétele mellett a tartományi iskolatanácsra bízza. A tani tők fizetése minden 5 év elteltével fizetésüknek 6—1 0°/o-val emelkedik, s emel­lett nyugdíjazásukról i< gondolkodva van, melyhez ők évenkint, fize­tősök 2°/0-val kötelesek járulni. A tanitók díjazásánál követett ezen rendszer sokkal célszerűbb mint a mienk , mely mintegy kötve tartja azon kevesek kezét is, kik a helyi körülményeknek megfelelő díjazásban akarják tanítói­kat részesíteni; amennyiben lebeszéltetnek azok által, kik kenyér­irigységből ellenzik azt, döntő érvül hozván fel: hisz annyi fi­zetésük, vagy máris több van, mint a törvény meg állapítja. így több várost tudnék megnevezni, hol a tanitók fize­tése azon szerencsés hibából állapíttatott meg 550 frtban és lakás­ban, mert a régi f ö e 1 e m i iskolákat felsőbb népiskoláknak hitták, mely iskoláknál a tanitók fizetését a törvény a fentebbi ösz- szegben állapítja meg. Persze midőn a csalódás tudomására jöttek, már szógyelték az iskola-címmel együtt a tanitók fizetését is redukálni. Hogy oktatásügyi törvényünkben a minimum megállapítva van, az leginkább sújtja a városi tanítókat, hol azok fizetése legkevéshbé sincs arányban az életszükségletek áraival. Midőn a törvényhozás ezen minimumot megállapította, leg­inkább a falusi tanitók helyzete lebegett szeme e 1 ö 11, s midőn ezek sorsát első sorban kívánta biztositaui, tette azért, mert nem hihette, hogy a művelt városi közönség, — szivén viselve gyermeke, városa s közvetve hazája nép-müvelődé- sét, belátva a tanítói hivatal terhes voltát, ismerve saját életviszo­nyait;— ne adjon tanítójának legalább annyi fize­tést, mennyi létfentartására szükséges. Hogy meny­nyire csalódott törvényhozásunk, azt hazánk városi tanítói s ezek közf mi egriek is érezzük! Mivel pedig a népnevelés emelkedését a taniiók jól (Í jazásanagyban mozdítja elő; igen természetesnek talál­nám, ha a megyei iskolatanácsok ez ügyben szavokat hal­latnák s hol azt a körülmények kívánják, tekintélyükkel odahatni törekednének, miszerint a városi tanitók, kik a népnavelés előmozdítá­sára nézve úgyis legtöbbet tesznek, a helyi körülményekhez képest dijaztassanak. Városunk élelmi- és más életszükségleti tekintetben hazánk legdrágább városai közé tartozik, s mégis tanítóinak fizetése, laká­sán kívül 330 550 ft. melyből egy napra 95 '/3 kr.—-1 ft. 50 l/s kr. esik. Ez összeg vájjon elég-e egy 4—8 tagból álló család napi szükségleteinek fedezésére? S ha i^en,— bál a többi szükségletek, melyek legalább ismét ennyit, ha nem többet igényelnek, miből fe- dezendök ? ? ? Előnyösen hat a népnevelés elő mozdítására az Ausztriában és több államokban divó fizetési pótlék, melyet a tanitók egy bizonyos helyen eltöltött 5—10 évök után f i z e t é s j a vi­tás ú 1 nyernek. Ez eljárás által ugyanis a lanitó mintegy bizto- sittatik egy községnek, s ez által mind jobban- és jobban megis­merkedve a helyi körülményekkel, a nevelés-tanítás tudományában is mind nagyobb és alaposabb ismereteket szerezve, buzgalma és lelkesültsége is fokozódva, — sikeresen mozdítja elő a nép művelő­dését; másrészről családja szaporodtával és az életkor emelkedésé­vel — mely több kényelmet és nyugalmat kíván, — nagyobbodván fizetése is, nem nyomatik úgy az anyagi gondok által, s igy több időt, s azt is nyugodt lelkiilettel, szentelhet fontos hivatalának.(F.k.)

Next

/
Thumbnails
Contents